Hírszemle 40. hét

Az Eurázsia Központ 40. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit.

Vihar előtt?
A német választások hatása a kínai-európai kapcsolatokra

A 2021. szeptember 26-án lezajlott németországi választások eredményei nemcsak a 16 éve hatalmon lévő konzervatív CDU/CSU számára volt kijózanító, hanem azok számára is, akik reménykedtek abban, hogy a kínai kapcsolatokban egyensúlyozó, gazdasági érdekekre fókuszáló német külpolitika tovább folytatódhat. Noha nem tudjuk a végleges eredményeket és a koalíciós tárgyalások végkifejletét, az igen valószínűsíthető, hogy a szociáldemokrata SPD alakíthat kormányt a környezetvédő zöldekkel (die Grüne) és a liberális, piacbarát FDP-vel.

Merkel öröksége igencsak vegyes képet mutat, hiszen a német gazdaság viszonylag gyorsan növekedett az elmúlt 16 évben, de a digitalizáció, innováció területein számos területen hátrányba került nemcsak az USA-val szemben, hanem Kína és Dél-Korea tekintetében is. Számos maradandó feszültséget hozott létre a 2015-ös migrációs válság idején korlátlanul befogadott bevándorlók kérdése. A kínai kapcsolatok alakulása sem volt zökkenőmentes, bár Merkel tizenkét alkalommal látogatott el Kínába kancellársága idején, többször, mint bármelyik nyugati vezető politikus, a harmadik országokból érkező közvetlen tőkebefektetések EU-s újraszabályozásának ötlete is Németországból érkezett. A német külpolitika amúgy is ambivalens volt Kína tekintetében, ezt az ambivalenciát talán a következő egy meg nevezett német tisztségviselőtől származó idézet adja vissza leginkább: „Merkelnek nincs problémája Kína feltartóztatásával, amíg nem Németországnak kell feltartóztatni Kínát”.

Ez a megközelítés több mint valószínű véget ért, mert bár nem lehet előrelátni a konkrét lépéseket, de sok mindenre lehet következtetni a pártprogramok Kínával foglalkozó elemeivel. Miközben a CDU/CSU programok továbbra is külpolitikai és biztonságpolitikai vonatkozásokra koncentráltak Kína esetében, a zöldek egyidejűleg hangsúlyozták az emberi jogok érvényesítésének fontosságát Kínában és a Kínával való együttműködést klímakérdésekben. Bár az első pillantásra talán kooperatív jellegűnek tűnik a megközelítés, érdemes rá felhívni a figyelmet, hogy Kína – elsődlegesen az USA-val kapcsolatban – többször egyértelművé tette, hogy a kérdések külön kezelését nem tudja elfogadni, így ez a megközelítés feltehetően növelni, nem csökkenteni fogja a feszültségeket. A liberális FDP a programjának központi témájává tette a Kínával fenntartott kapcsolatokat, így a zöldekhez hasonlóan az emberi jogok érvényesülésére fókuszál és kiemelten fontosnak tartja a Tajvannal fenntartott kapcsolatok erősítését, ami Peking számára meg fogja nehezíteni az együttműködést. A baloldali „Die Linke” kommunikációja visszafogott volt, azaz sok kérdésben egyszerűen nem nyilvánult meg, azonban az Alternative für Deutschland pártja ellentmondásos véleményeket fogalmazott meg Kína vonatkozásában, ugyanis míg támogatja az „Egy Övezet, egy Út” kínai kezdeményezésben való német részvételt, Kínának a Konfuciusz intézeteken keresztüli tevékenységét a belügyekbe való beavatkozásnak tartja.

Az összes párt, beleértve a konzervatívokat is, egyetért abban, hogy a Kínával fenntartott politikát az EU szintjén kell meghatározni. A helyzet érdekessége, hogy ez tulajdonképpen Kína számára is könnyebbség lenne, hiszen a sok kis országgal fenntartott kapcsolatok sok energiát, humán erőforrást igényel, éppen ezért hozta létre egykoron a Kína-Közép- és Kelet-Európai Országok 16+1 együttműködését is.

A kínai-német kapcsolatok romlása előrelátható, különösen akkor, ha két olyan párt is – a zöldek és a liberálisok – bekerül a kormányba, amelynek külpolitikai téziseit a belpolitika igényei határozzák meg. Az újonnan hatalomra kerülő pártok esetében jellemző, hogy a korábban megfogalmazott, tulajdonképpeni kormánykritika megszelídül. Ebben az esetben ez nem várható, hiszen Németországban a legerősebbek Kínával szembeni ellenérzések. Egy 2021. áprilisi, 12 országot magában foglaló közvéleménykutatás szerint a németek 52 százaléka úgy gondolja, hogy Kínával szemben akciókkal kell fellépni, emellett 47 százaléka riválisnak tekinti Kínát. Mindkét mutatónál a német indikátor volt a legnegatívabb a felmérésbe bevont országok között.

A német választások kínai-német kapcsolatokra gyakorolt hatása a következőképpen összegezhető pontokban:

  • Bár a végleges politika felállás nem világos még, csaknem biztos, hogy Németország negatívabban fog hozzáállni Kínához. Különösen igaz ez, ha a zöldek és a liberálisok bekerülnek a kormányba.
  •  Ennek egyik közvetlen következménye lehet, hogy Németország támogatása eltűnik a 2021. decemberében megkötött politikai alku mögül, amely elvben lehetővé tette volna, hogy véglegesítsék és ratifikálják az EU-Kína befektetési megállapodást, és feltehetően nagy támogatást fog kapni a zöldek által az Európai Bizottság által javasolt termékimportra kivetendő széndioxid adó bevezetése, aminek ugyan nincs Kína ellenes éle – az USA és Japán is tiltakozik ellene – de nem lesz jó hatása a kereskedelemre.
  • A globális járvány első hullámát követően voltak olyan elképzelések, melyek szerint kényszerítették volna a német vállalatokat az ellátási láncaik újratervezésére, annak érdekében, hogy a kínai feldolgozóipari függés csökkenjen. Ekkor ez nem sikerült a német ipar nyomására, most elképzelhető, hogy leporolják ezeket a terveket. 
  • A másik reális veszély a német-kínai gazdasági kapcsolatokban, hogy erős német nyomásra elfogadják az Európai Bizottságnak azon 2021-es javaslatát, amely szerint a harmadik országok (értsd leginkább Kína, Oroszország és egyes arab országok) állami támogatásait is bevonnák az EU-s versenypolitika hatálya alá. A javaslat annak területen-kívüli jellege miatt több mint biztos, hogy újabb vitákhoz fog vezetni a kínai viszonylatban.  

A kínai-német kapcsolatok eddig sem voltak rózsásnak nevezhetők, a kis pártok esetleges hatalomra kerülésével ez a helyzet inkább csak romlani fog, tulajdonképpen csak a német ipar képviselőinek a józan és hosszú távú szempontokat figyelembe vevő belátása és befolyása segíthet a csendesebb vizek elérésében.

Az elemzést készítette: Moldicz Csaba

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: