Hírszemle 46. hét

Az Eurázsia Központ 46. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit.

Xi-Biden találkozó: előrelépés vagy csak formaiság?

Xi Jinping, a Kínai Népköztársaság elnöke és Joe Biden, az Amerikai Egyesült Államok elnöke november 16-án online csúcstalálkozót tartottak. A szeptember 9-i telefonbeszélgetésüket követően döntött úgy a két vezető, hogy „személyesen” is szükséges megvitatniuk az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság közötti verseny felelősségteljes kezelésének módjait, valamint a közös együttműködés mikéntjét.

A majdnem három és fél órás virtuális megbeszélés után a felek által kiadott nyilatkozatok őszinte eszmecsereként minősítették a találkozót, Peking szerint pedig hatékonyan javította a kölcsönös megértést. A kínai elnök arra szólította fel Washingtont, hogy találják meg a megfelelő módot arra, hogy normalizálják kapcsolataikat és sürgette kollégáját, hogy állítsa vissza az Egyesült Államok Kínával kapcsolatos politikáját racionális pályára, majd hozzátette, hogy tetteiket a történelem fogja megítélni. Xi szerint elkerülhetetlen, hogy a két nemzet között nézeteltérések legyenek, de mindkettőnek lépéseket kell tennie ezek kezelésére és elkerülésére. Ennek elősegítése érdekében Kína hajlandó tárgyalásokat és együttműködést folytatni az Egyesült Államokkal a gazdasági fejlődés, az energia, a katonaság, az oktatás, a technológia, a kibertér és a környezetvédelem területein.

Joe Biden elnök kijelentette, hogy az USA-Kína kapcsolat a legfontosabb kétoldalú kapcsolat a világon. Mint két nagy ország, az Egyesült Államok és Kína felelősséggel tartozik a világnak és népeik felé. A két félnek nyílt és őszinte párbeszédet kell folytatnia, hogy jobban megértse egymás szándékait, és megbizonyosodjon arról, hogy a két ország közötti verseny tisztességes és egészséges legyen, és ne fajuljon konfliktusba. Biden elnök megismételte Xi elnök azon megjegyzését, miszerint a történelem tisztességes bíró, és a kapcsolatokat működőképessé kell tenni, nem pedig elrontani.

Mindkét fél tehát egyértelműen azt a félreértést akarta tisztázni, hogy a konfliktus szélén állnának, és meg akarta akadályozni a feszültségek további eszkalációját, amely lehetetlenné tehette volna a további párbeszédet a két ország között. Jake Sullivan, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója a Brookings-nak adott nyilatkozatában elmondta, hogy Xi és Biden sok időt töltött Tajvan kérdésének megbeszélésével, de hozzátette, hogy az Egyesült Államok tartja magát az „Egy Kína” elvhez, valamint megjegyezte, hogy a csúcstalálkozó célja, hogy elkerüljék a „destabilizáló fellépéseket” mindkét oldal részéről, a „kockázatok kezelése és annak biztosítása, hogy a verseny ne fajuljon konfliktusba”, hogy elkerüljék a félreértésből adódó nem szándékos konfliktusokat. A Brookings Institutionnal folytatott megbeszélésen azt is megemlítette, hogy a két fél „meg akarja kezdeni a stratégiai stabilitásról szóló megbeszéléseket”, bár hozzátette, hogy ezek nem annyira strukturáltak és kiforrottak még, mint az amerikai-orosz tárgyalások e területen.

A nemzetközi közösség elvárása a Xi-Biden virtuális találkozóval kapcsolatban alacsonyak voltak, ezek pedig teljesültek is. Azonban az a tény, hogy sor került a találkozóra, az önmagában véve is pozitívum, ami valószínűleg azt fogja eredményezni, hogy alacsonyabb szinteken a két ország tisztviselői konstruktívabban tudnak fellépni bizonyos kérdésekben. Biden és Xi találkozójának egyik konkrét eredménye az volt, hogy megállapodás született a két ország közötti újságírói vízumok visszaállításáról. Washington három hónapos vízum helyett ismét egyéves vízumot ad ki a kínai állami média munkatársai részére, Peking pedig lehetővé teszi, hogy a Wall Street Journal, a Washington Post és a New York Times újságírókat küldjön Kínába, miután 2020-ban kiutasították alkalmazottaikat. Azonban az nem világos egyelőre, hogy a konkrét kiutasított tudósítókat engedik-e vissza vagy pedig újak mehetnek.

Joe Biden amerikai elnök szemszögéből a virtuális csúcstalálkozó kevés áttörést hozott, csak a jövőbeli tárgyalások ígéretével kecsegtet. A párbeszéd minden bizonnyal arra jó volt, hogy segít elkerülni a potenciálisan katasztrofális félreértéseket, de a csak a tárgyalásokra való támaszkodás az Obama-kormányzat Kínához való hozzáállását idézi, amelyben a beharangozott találkozók és a feltételezett megállapodások szinte nulla eredményt hoztak. Úgy tűnik, hogy a Biden-adminisztrációnak továbbra sincs koherens Kína-politikája, eltekintve a hangzatos hívószavaktól. Mindeközben Kína az amerikai vállalatokon keresztül – amelyek hagyományosan nyitottak erre, mivel hozzá akarnak jutni a kínai piacokhoz – próbál nyomást gyakorolni a Fehér Házra.

Biden eleve korábbra akarta ütemezni a csúcstalálkozót, azonban nem kedveztek neki az események – a kaotikus kivonulás Afganisztánból, az Oroszországgal fennálló konfliktus Ukrajna és a NATO kapcsán, mind Biden népszerűségének csökkenését eredményezte, valamint az amerikai szövetségesek félelmét növelte azzal kapcsolatban, hogy Joe Biden is csak egy egy-ciklusos elnök lesz. Mindeközben pedig az Egyesült Államokban nő az infláció, ráadásul Janet Yellen pénzügyminiszter nyilvánosan elismerte, hogy a kiszabott vámok a Kínából származó árukra hozzájárultak az árak meredek emelkedéséhez. A Biden-adminisztráció magabiztosan azt állította az áprilisban tartott alaszkai találkozó után, hogy az Egyesült Államok erős pozícióból fog tárgyalni Kínával a későbbiekben, azonban a novemberi csúcstalálkozó előtt ez egyáltalán nem látszott, amiben nagyban közrejátszottak az említett külpolitikai kudarcok, mind pedig a belpolitikai támogatottság csökkenése is, – az USA Today közvélemény-kutatása ebben a hónapban 38% alá tette Biden támogatottságát.

Xi Jinping kínai elnök esetében viszont éppen ellenkező a helyzet. Kína volt az egyetlen olyan nagy gazdaság, amely a koronavírus járványa ellenére is gazdasági növekedést tudott produkálni 2020-ban, felelősségteljes nagyhatalomként próbál jelen lenni a világpolitikában: összefogásra szólít fel a klímaváltozás kezelésében és a fenntartható fejlődés támogatásában, ezzel együtt pedig a fejlődő országok egyik legnagyobb támogatója (technológiatranszfer, vakcina export). A belpolitikát tekintve is jobban áll, mint Joe Biden, ugyanis Xi Jinping kínai elnöknek és pártfőtitkárnak nagyobb a támogatottsága, mint valaha, amely a november 8-11. között megrendezett 19. Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának hatodik ülésén is kiderült. Egyrészt nem került kinevezésre utód, ami pedig azt sejteti, hogy a 2022-es Kongresszuson újabb öt éves hatalmi ciklusra készülhet. Másrészt a négy napos ülésezés alatt megszavazásra került a Kínai Kommunista Párt alapítása óta eltelt száz év eredményeit és tapasztalatait összegző dokumentum is. Hasonló határozatot eddig két alkalommal adtak ki a Kínai Kommunista Párt történetében. Az első a Kínai Népköztársaságot 1949-ben megalapító Mao Cetung hatalmát szilárdította meg 1945-ben, a második pedig a reform és nyitás atyjaként is ismert Deng Xiaopingét 1981-ben. Ezzel a mostani dokumentummal pedig Xi Jinping szimbolikusan e két, Kínában nagy tiszteletnek örvendő vezető közé emelkedett.

Önmagában tehát a két nagyhatalom között létrejött találkozó pozitívum, mellyel elsősorban a két ország közötti párbeszédet igyekeznek fenntartani és a végzetes konfliktusokat elkerülni. Azonban ezen a két vezető más-más kül-és belpolitikai támogatással a háta mögött vett részt. A jövő nagy kérdései, hogy az amerikai adminisztráció képes lesz-e egy működő Kína-politikát elfogadni, a másik pedig az, hogy általánosságban eddig Xi Jinpingnek a hatalma megszilárdításához, konstruktív USA-Kína kapcsolatokra volt szüksége, azonban a legutóbbi Központi Bizottsági ülésen komolyan meg tudta szilárdítani hatalmát és az általánosan osztott vélemény a párton belül az az, hogy az Egyesült Államok hanyatlóban van, ami pedig kihatással lehet Kína Egyesült Államokhoz való viszonyulásában. Továbbá kérdés az is, hogy az USA – az eddig tervei szerint – diplomáciai bojkottot rendel-e el a Pekingi Téli Olimpiára, és ha igen, az hogyan fogja befolyásolni az USA-Kína együttműködést.

Az elemzést készítette: Zoltai Alexandra

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: