2022. március 30-31. között Kína harmadik alkalommal rendezte meg az Afganisztánnal határos országok külügyminisztereinek találkozóját az Anhui tartományban található Tunxi-ban. Azon túl, hogy a tálibok képviselői is részt vettek a találkozón, Irán, Pakisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, és Üzbegisztán küldöttei mellett a Szergej Lavrov külügyminiszter vezette orosz delegációt is fogadta a kínai fél. A gesztus már önmagában is jelzésértékű, hiszen Kína az Egyesült Államok és az Európai Unió által bevezetett szankciókkal dacolva, egyben elutasítva az ukrán-orosz háború miatt Oroszországot ért kritikákat, Moszkvát továbbra is fontos partnerének tartja és hajlandó a bilaterális kapcsolatok megerősítésére.
A többoldalú tárgyalások szünetében március 30-án Wang Yi kínai külügyminiszter Lavrovval külön megbeszélést is lefolytatott, melynek során a felek ismét hitet tettek az USA dominanciájától mentes többpólusú világrend kialakítása mellett. Wang Yi kifejtette, hogy a kínai-orosz kapcsolatok kiállták a változó nemzetközi helyzet okozta próbát, fenntartották a fejlődés helyes irányát, miközben Kína továbbra is hajlandó együttműködni Oroszországgal. Lavrov szerint a két ország államfője fenntartva a szoros kommunikációt, fontos szerepet játszik az orosz-kínai kapcsolatok fejlesztésében, valamint a globális multipolarizáció előmozdításában. Wang Yi elmondta, hogy a nemzetközi helyzet egy olyan turbulens időszakba lépett, amikor a világ pedig mélyreható, egy évszázada óta nem látott változásokon megy keresztül, miközben Kína mindig is támogatta a multipolarizációt és a nemzetközi kapcsolatok demokratizálódását.
A kínai külügyminiszter amellett, hogy az ukrán-orosz háború békés lezárását sürgette, annak kitörésért többek között a hidegháborús mentalitást tette felelőssé, miközben tanulságként kiemelte, hogy „párbeszéd és tárgyalások révén kiegyensúlyozott, hatékony és fenntartható európai biztonsági struktúrát kell kiépítenünk, hogy hosszú távú stabilitást érjünk el Európában.” Nyilvánvaló, hogy Kína az USA és a NATO szerepének megerősítése helyett Európában az orosz stratégiai érdekek figyelembevételét, egyúttal a korábbiaknál demokratikusabb status quo kialakítása mellett foglalt állást.
Az április 1-én megtartott EU-Kína virtuális csúcsértekezlet során kiderült, hogy a Nyugat más álláspontot képvisel, hiszen az EU vezetői hangsúlyozták, hogy az Oroszország elleni nemzetközi szankciókat kizárólag azzal a céllal vezették be, hogy megállítsák Oroszország agresszióját. A csúcsértekezleten arra is figyelmeztették Pekinget, hogy a szankciók hatásainak bármilyen kijátszása vagy az Oroszországnak nyújtott segítség csak meghosszabbítaná a vérontást, és még több civil életet követelne, miközben még nagyobb gazdasági zavarokat okozna.
A hét folyamán Kína négy ASEAN tagállam (Indonézia, a Fülöp-szigetek, Thaiföld és Mianmar) külügyminisztereit is vendégül látta, azt követően, hogy az USA-ASEAN csúcsértekezletet elhalasztották, mivel nem sikerült megegyezni annak tervezett időpontjáról. A lépés azt bizonyítja, hogy az USA ellenében Kína délkelet-ázsiai pozícióinak megerősítésére nagy hangsúlyt fektet és igyekszik kihasználni Washington ingatagságát.[1] Wang Yi külügyminiszter ennek a törekvésnek az érdekében látogatott el Indiába március 24-én, megpróbálva kihasználni az India és az USA közötti elhidegülést. Bár a találkozó nem kapott nagy nyilvánosságot és látványos eredmények nélkül ért véget, Kína tapasztalhatta, hogy Oroszország szerepét tekintve Újdelhi is nagyrészt Peking álláspontját osztja.[2]
Persze a régió államai az USA jelenlétére is igényt tartanak, egyesek pedig az amerikai törekvéseket is nyíltan támogatják. Erre jó példa Szingapúr esete, hiszen Lee Hsien Loong miniszterelnök március 26. és április 2. között az USA-ba látogatott, ahol nem csupán Joe Biden elnökkel, de az amerikai kormányzat több tagjával is megbeszélést folytatott. A bilaterális kapcsolatok fejlődése mellett a tárgyalások során természetesen a világpolitikai fejlemények is nagy figyelmet kaptak. A két ország vezetője egyaránt elítélte Oroszország Ukrajna elleni agresszióját, miközben a Dél-kínai-tengeren való hajózás szabadságának fenntartása mellet is kiállt. Kiemelték, hogy a két ország stratégiai partnersége a szabályokon alapuló nemzetközi rend megőrzésén alapul, beleértve a szuverenitás tiszteletben tartását, a viták békés rendezését, a nemzetek közötti együttműködést és az alapvető emberi jogokat. Ahogy a találkozó végén kiadott közös nyilatkozat fogalmazott: „Az Egyesült Államok és Szingapúr elismeri, hogy az ENSZ Alapokmányra és a szabályokon alapuló nemzetközi rendre fenyegetést jelentő veszélyek, beleértve Oroszország Ukrajna elleni indokolatlan támadását, mindenütt veszélybe sodorják a békét és a jólétet.” Délkelet-Ázsiában Szingapúr az egyetlen állam, amely nem csupán elítélte az Ukrajna elleni orosz támadást, de a pénzügyi tranzakciókra vonatkozóan egyoldalú szankciókat vezetett be Moszkvával szemben, ami nyilvánvalóan az USA-ban is pozitív visszhangra talált. Persze a szomszédos országokkal összehasonlítva a városállam gazdasági kapcsolatai Oroszországgal minimálisnak tekinthetőek, így a lépés negatív következményeitől aligha kellett tartania. Másrészről azt is látni kell, hogy Szingapúr külpolitikájában a kisállamok függetlenségének, területi integritásának és szuverenitásának tiszteletben tartása a kezdetektől prominens szerepet játszik, így aligha meglepő az álláspontja. A szingapúri kormányfő Kamala Harris alelnökkel is találkozott, akivel a biztonsági és gazdasági együttműködés részleteiről, valamint azok új területeiről (p. kiberbiztonság) tárgyalt. A Lloyd Austin védelmi miniszterrel folytatott megbeszélés során Lee úgy fogalmazott, hogy „az Egyesült Államok ázsiai-csendes-óceáni jelenléte kritikus fontosságú a régió folyamatos békéje, stabilitása és jóléte szempontjából, és Szingapúr továbbra is támogatja az Egyesült Államok katonai jelenlétét Ázsiában.”
Noha Szingapúr látszatra – Oroszországgal és Kínával szemben – az USA álláspontját képviseli a világrendről alkotott elképzelések esetében, azonban amint arra a Global Times rámutatott Lee Hsien Loong kormánya nem támogatja a nagyhatalmak közötti konfrontációt, ehelyett Kína és az USA együttműködésének fenntartásában érdekelt, utóbbit pedig már korábban is arra figyelmeztette, hogy el kell fogadnia Kína felemelkedését, mivel a Peking korlátozására tett erőfeszítései nem hozhatják meg a sikert.
Az elmúlt héten lezajlott diplomáciai találkozók során újfent világossá vált, hogy a nagyhatalmak között a világrenddel kapcsolatban eltérőek az álláspontok. Az USA és az EU a jelenlegi szabályokon alapuló rend megőrzését tartja céljának, miközben Oroszország és Kína egy a nyugati dominanciától mentes multipoláris világrendben gondolkodik. Az ukrán-orosz háború ellenére Kína fenntartja együttműködését Oroszországgal, kettejük szembenállása a Nyugattal egyre markánsabb jelleget ölt. Az USA Európában Oroszország, míg Ázsia és a Csendes-óceán térségében Kína feltartóztatását tekinti céljának, ennek érdekében pedig szövetségeseit is igyekszik mozgósítani. Noha Szingapúr ebben a tekintetben megbízható partnernek minősül, a délkelet-ázsiai országok nem szeretnének egy kétpólusú világot, ahol választaniuk kellene a két fél között, ehelyett a mindkettőjükkel való együttműködésben érdekeltek. Nem véletlen, hogy az ASEAN országok Oroszországgal szemben is óvatos álláspontot képviselnek és a Nyugat kedvéért nem hajlandóak kockára tenni a saját politikai, gazdasági érdekeiket.
Készítette: Klemensits Péter
[1] Az USA-ASEAN csúcsértekezlet elmaradását ellensúlyozandó az amerikai külügyminisztérium Derek Chollet tanácsost küldte a régióba azzal a céllal, hogy megerősítse az USA elkötelezettségét az indo-csendes-óceáni szövetségesekkel szemben.
[2] Amellett, hogy India szintén nem ítélte el az orosz támadást – a Nyugat rosszallása ellenére – fenntartja azon szándékát is, hogy a korábbiaknál nagyobb mennyiségű kőolajat importáljon Oroszországból.