Libanon a csőd szélén

A libanoni kormány által 2019 októberében bevezetett új adók országos tiltakozásokat váltottak ki az arab ország lakossága körében. Emellett komoly elégedetlenség alakult ki a hiányos közszolgáltatások, a növekvő államadósság és a széles körben elterjedt korrupció miatt. Azóta a libanoni politikát patthelyzet jellemzi, ami megakadályozta, hogy az egymást követő kormányok sürgős reformokat hajtsanak végre. A bejrúti kikötőben 2020. augusztus 4-én történt pusztító robbanás csak súlyosbította a helyzetet. Mire Nadzsíb Míkáti miniszterelnök 2021. szeptember 10-én bemutatta új kormányát, az ország mély pénzügyi és gazdasági válságba süllyedt. A Libanonról szóló elemzésben megvizsgáljuk, hogy mely tényezők vezettek el a közel-keleti arab ország folyamatos kríziseihez.

A Világbank szerint a libanoni gazdasági és pénzügyi hanyatlás a világ legsúlyosabb recessziói közé tartozik. Az ország GDP-je a 2018-as 55 milliárd dollárról 2021-re 20,5 milliárd dollárra esett vissza. Az ilyen jelentős zuhanások általában konfliktusokhoz vagy háborúkhoz kapcsolódnak. Ez utóbbi feltételezés nem is áll messze a valóságtól, mivel a a Covid-19 világjárvány, a szíriai menekültválság (a becslések szerint jelenleg 1,5 millió szír, és 210 000 más nemzetiségű menekült és bevándorló tartózkodik Libanonban), valamint a bejrúti kikötőben történt robbanás is ezen kategóriákba tartoznak. A Világbank a jelenleg kialakult helyzetet a világ egyik legsúlyosabb gazdasági és pénzügyi válságának nevezte az 1800-as évek közepe óta. A libanoni valuta 90%-ot veszített az értékéből, ami miatt az emberek nem tudnak hozzáférni az alapvető javakhoz és szolgáltatásokhoz. Ezenkívül a fizetések elvesztették vásárlóerejüket, a dollár elérhetetlenné vált, és az árak is az egekbe szöktek egy olyan országban, ahol szinte mindent importálnak. Az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint a lakosság 82%-a jelenleg szegénységben él, míg a munkanélküliséget 40%-ra becsülik.

A továbbiakban három olyan fontos tényezőt mutatunk be, amelyek rendkívül negatív hatást gyakorolnak a mindössze 10 000 négyzetkilométer területű országra: a pénzügyi válságot, az élelmiszerhiányt, valamint egy diplomáciai malőr miatt bekövetkező gazdasági visszaesést.

1. 1. Libanon súlyos pénzügyi krízissel néz szembe a devizahiány közepette. A kereskedelmi bankok magas kamatok fejében helyezték el az ügyfelek devizabetéteit a Libanoni Központi Banknál, miközben a jegybank az ügyfelek betéteit használta fel a libanoni font árfolyamának stabilizálására és az állam költségvetési hiányának finanszírozására. Emellett a libanoni font (LBP) folyamatosan veszít értékéből, mivel az infláció továbbra is magas (A Libanoni Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a fogyasztói árindex 2021. augusztusában 137,8%-kal emelkedett az egy évvel korábban mérthez képest). A szegénységhez hasonlóan a munkanélküliség is növekszik. Libanonban az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés rendkívül nehéz, amit a devizatartalékok kimerülése, valamint az élelmiszerekre, üzemanyagokra és gyógyszerekre nyújtott devizaimport-támogatások magas költségei okoznak. Az akut üzemanyaghiány áramkimaradásokhoz vezetett országszerte, továbbá a gyógyszerekből is jelentős hiány van, és az egészségügyi szolgáltatások színvonala is jelentősen csökkent. Libanon hosszú távú strukturális sebezhetősége mögött hat lényeges elem húzódik:

• az alacsony színvonalú infrastruktúra,
• a nem megfelelően működő villamosenergia-ágazat,
• a vízellátási hiány,
• a sokszor működésképtelen szilárd hulladék- és szennyvízgazdálkodás,
• a gyenge államháztartási gazdálkodás,
• a jelentős makrogazdasági egyensúlyhiány.

1. 2. Komoly gondot okoz az országban az élelmiszer-ellátás bizonytalansága, amire az orosz-ukrán háború is komoly hatással van. A Közel-Kelet és Észak-Afrika országai elsősorban Ukrajnától és/vagy Oroszországtól függenek élelmiszerimportjaik, különösen a búza tekintetében. 2020-ban Libanon teljes búzaimportjának mintegy 80%-a Ukrajnából, további 15%-a pedig Oroszországból származott a hivatalos vámadatok szerint. Február 25-én a libanoni gazdasági miniszter közölte, hogy az ország búzatartaléka mindössze egy hónapra elegendő, mivel a fővárosi kikötőben 2020. augusztus 4-én bekövetkezett robbanás következtében megsemmisültek a korábban négyhavi búzatartalékot biztosító bejrúti gabonasilók. Az ipari miniszter március 5-én megjegyezte, hogy ez nem speciálisan libanoni, hanem egy egész világot érintő válság, továbbá elmondta, hogy a kormány Észak-Amerikából és Ausztráliából próbál búzát importálni.
2. 3. Libanon helyzetét tovább nehezítette, hogy George Kordahi információs miniszter 2021-ben a szaúdi vezetésű jemeni katonai akciót kritizálta, ami nagy horderejű diplomáciai válságot idézett elő. Szaúd-Arábia büntetésként kiutasította Libanon nagykövetét, visszahívta a bejrúti diplomáciai képviseletének vezetőjét, és betiltotta az importot, ami 240 millió dolláros kárt okozott Libanon számára. Az Öböl-menti szövetségesek is hasonló megtorló lépéseket tettek.

Hivatalos források szerint jelenleg tárgyalások folynak Libanon és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) között egy olyan megállapodásról, amely segíthet az ország pénzügyi válságából való kilábaláshoz. E tárgyalások előzménye, hogy Libanon miniszterelnök-helyettese április elején kijelentette: a libanoni állam és a központi bank csődbe ment. A hivatalos közlemény szerint a veszteségeket megosztják az állam, a Libanoni Központi Bank, valamint a különböző bankok és a betétesek között. Libanon gazdasági összeomlása 2019 októberében kezdődött és mára érte el csúcspontját.

Ezzel szemben Rijád Szaláma, a Libanoni Központi Bank elnöke tagadta, hogy a bank csődbe ment volna, jelezve, hogy a veszteségek „feldolgozás alatt állnak”. Szaláma a közleményében kijelentette, hogy azokat az információkat „amelyeket a Központi Bank csődjével kapcsolatban terjesztettek, helytelenek”.

Ha nem is beszélhetünk totális csődről, az Öböl-menti országok a libanoni kormány bejelentésére azonnal jelezték, hogy készek támogatást nyújtani Libanon számára. Emellett az arab ország kormányának kérésére a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Ernesto Ramirez Rigo vezetésével áprilisban Bejrútba látogatott, hogy megvitassák az IMF Libanonnak nyújtott támogatását és a hatóságok átfogó gazdasági reformprogramját.

Az IMF egy sokrétű reformprogram végrehajtását szorgalmazza, hogy Libanon képes legyen megbirkózni a kihívásokkal. Tervük öt kulcsfontosságú pilléren nyugszik:

1. a pénzügyi szektor szerkezetátalakítása annak érdekében, hogy helyreállítsák a bankok életképességét,
2. költségvetési reformok végrehajtása,
3. az állami tulajdonú vállalatok reformja, különösen az energiaszektorban,
4. korrupció és a pénzmosás elleni küzdelem/terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem,
5. hiteles és átlátható monetáris- és árfolyamrendszer kialakítása.

Nehéz megjósolni, hogy az előbb ismertetett IMF-tervezet hatékonynak bizonyul-e, és az is kétséges, hogy az arab ország képes lesz-e kilábalni hosszú évek óta tartó gazdasági és szociális kudarcaiból. Libanonban 2022. május 15-én parlamenti választásokat tartanak. A 2019. októberi kormányellenes tüntetések nyomán létrejött több tucat ellenzéki csoport, azonban nem tudta kihasználni az állampolgároknak a jelenleg regnáló hatalommal szembeni széles körben elterjedt haragját és frusztrációját, és nem tudott egységes álláspontot felmutatni. A jelenleg hatalmon lévő politikusok számonkérése helyett – akik javarészt felelősek az ország összeomlásáért – egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a következő parlament összetétele viszonylag változatlan marad, és az Irán által támogatott Hezbollah és szövetségesei csekély többséget szereznek.

Az elemzést készítette: Tárik Meszár