Site icon Eurasia Center

Elnökválasztás a Fülöp-szigeteken – A Marcos dinasztia visszatérése

FILE PHOTO: Philippine presidential candidate Ferdinand "Bongbong" Marcos Jr., son of late dictator Ferdinand Marcos, delivers a speech during a campaign rally in Lipa, Batangas province, Philippines, April 20, 2022. REUTERS/Eloisa Lopez/File Photo

2022. május 9-én elnökválasztást tartottak a Fülöp-szigeteken, melynek során a leköszönő Rodrigo Duterte elnök helyére a 64 éves ifjabb Ferdinand „Bongbong” Marcos-t, az egykori diktátor fiát elsöprő többséggel választották meg, miközben az alelnöki pozíciót Duterte lánya, Sara Duterte-Carpio nyerte el. Az elmúlt években Duterte ellentmondásos politikai lépéseinek és nyilatkozatainak köszönhetően a 110 millió lakosú délkelet-ázsiai ország gyakran került a nemzetközi politika rivaldafényébe, ezért Duterte távozása és a Marcos család visszatérése okán érdemes közelebbről is megvizsgálni, hogy az államfőválasztás és az új korszak milyen következményekkel járhat az ország jövőjére nézve.

Figyelemre méltó, hogy az elnökválasztás során a szavazatok 98%-ának feldolgozását követően Marcos több mint 31 millió szavazatot kapott, ez a voksok közel 59-%-át jelenti, lényegében a dupláját annak, amennyit a legközelebbi riválisa a jelenlegi alelnök Leni Robredo (14 800 000 szavazat) kapott. A harmadik helyet az egykori ökölvívó Manny Pacquiao szerezte meg, 3 600 000 szavazattal. Az alelnökválasztás esetében még nagyobb különbségek tapasztalhatóak az első és a második helyezett között: Sara Duterte-Carpio 61%-kal győzött (31 500 000 szavazat), miközben Kiko Pangilinan 18%-ot, illetve Vicente Tito Sotto 16%-ot ért el. Marcos az elnökválasztás során rekord támogatottságot szerzett, hiszen eddig csak Duterte – a hat évvel ezelőtti választáson – volt képes megszerezni a voksoláson részt vevők döntő többségének a támogatását.

A választások előtt sokáig bizonytalanság övezte Duterte jövőbeli politikai ambícióit, de azt követően, hogy 2021 őszén bejelentette a politikától való visszavonulását és annak ellenére, hogy nyilvánosan egyetlen jelölt mellett sem vett részt a kampányban, a közvéleménykutatások Marcos egyértelmű fölényét jósolták riválisaival szemben. Duterte lánya szintén komoly népszerűségnek örvend az országban, így a Marcos-szal való szövetségkötését követően gyakorlatilag az ő megválasztására is számítani lehetett. Annak ellenére azonban, hogy látszólag a népesség túlnyomó része Marcos mellett áll, a társadalom meglehetősen megosztott az új elnök megítélésében, amely nem kis mértékben köszönhető a család vitatott politikai örökségének.

Az idősebb Ferdinand Marcos 1965 és 1986 között állt az ország élén, melynek során a hadseregre támaszkodva diktatórikus rendszert épített ki, ezrek haláláért és bebörtönzéséért tekinthető felelősnek, nem is beszélve a hatalmas korrupcióról, az ország kifosztásáról. (Marcos-ék vezetésével becslések szerint 5-10 milliárd dollárt tulajdonítottak el a központi bankból). Miután 1986-ban a Néphatalom Forradalom megdöntötte uralmát, a család az amerikai kormányzat támogatásával Hawaii-ra költözött, de az apa 1989-es halálát követően ifjabb Ferdinand Marcos visszatérhetett az országba, ahol megőrizte politikai befolyását. Az ifjabb Ferdinand Marcos Ilocos Norte-n lett alkormányzó, kormányzó, majd pedig kongresszusi képviselő. 2010-ben szenátorrá választották, 2016-ban pedig Duterte oldalán indult az alelnöki székért, de végül minimális arányban vereséget szenvedett Leni Robredoval szemben. Duterte nem rejtette véka alá, hogy Marcos-ra követendő példaként tekint, miközben a néhai diktátor családjával is közeli viszonyt ápol. 2016 októberében Marcos újratemetése a Libingan ng mga Bayani-ban (Hősök temetője) komoly társadalmi vitákat váltott ki a rendszere megítélése szempontjából, miközben a választási kampány során a fia a korszak pozitív eredményeit igyekezett kiemelni, egyúttal háttérbe szorítani annak árnyoldalát. Éppen ezért egyesek attól tartanak, hogy az autoriter kormányzás újból visszatérhet a Fülöp-szigeteken, ami egyúttal a Duterte idején megjelenő tendenciáknak is a betetőzését jelentené.

Marcos mindvégig cáfolta ezeket a félelmeket, megválasztását követően pedig hangsúlyozta, hogy az ország egyesítésére törekszik és minden filippínó állampolgár képviseletét tartja szem előtt. Egyúttal arra is kérte a választópolgárokat, hogy ne az édesapja tettei alapján ítéljék meg őt. Bár a kampány során a dezinformáció is komoly szerephez jutott, népszerűsége vitathatatlan és az állampolgárok többsége a Duterte által megkezdett politikai irány folytatását várja tőle.

A belpolitikát tekintve Marcos várhatóan a Duterte által megkezdett gazdaságpolitika folytatására törekszik, melynek kulcs eleme az „Építs, építs, építs Program”, amellyel az infrastrukturális fejlesztések felgyorsítását szeretnék elérni az országban. Ez részben a munkahelyteremtés problémáját is megoldaná, amelyre Marcos szintén ígéretet tett. A kampány során részletes gazdasági programot ugyan nem hirdetett, de a mezőgazdaság fejlesztésének szükségét kiemelte, továbbá a lakosság számára emelkedő megélhetési költségek csökkentésére is ígéretet tett. Fő célja, hogy a Covid-19-et követően a filippínó gazdaság tartós talpraállítása érdekében megtegye a szükséges lépéseket.

Ehhez megfelelő kiindulási alap, hogy az első negyedévben a filippínó GDP a vártnál nagyobb mértékben, 8,3%-kal emelkedett, ugyanakkor óvatosságra int, hogy az orosz-ukrán konfliktus és a Kínában bevezetett koronavírus miatti lezárások könnyen újabb negatív következményeket eredményezhetnek, mivel a belső fogyasztás csökkenése és az infláció fékezheti a növekedést (utóbbi 2022 márciusban elérte a 4%-ot). Marcos az oktatás fejlesztése terén is elkötelezett, alelnökét Sara Duterte-Carpiot már ki is nevezte oktatási miniszterének bizonyítva mindkettejük elkötelezettségét az ügy iránt.

Duterte drogellenes háborúja bár komoly hazai és nemzetközi kritikát kapott, az országban továbbra is népszerű – Marcos korábban el is kötelezte magát ennek folytatása mellett – ezért ennek jövője egyelőre kétséges.

A külpolitikát tekintve korábban Marcos-t egyes elemzők Kína barátjának tekintették, aki Dutertéhez hasonlóan várhatóan a Kínával való szoros partnerséget tekinti prioritásnak, jelenleg azonban ez az érvelés már nem tűnik megalapozottnak. Noha Marcos a Kínával való gazdasági kapcsolatok megerősítését fontos céljának tekinti, de érzékelve a társadalmi nyomást, a dél-kínai-tengeri érdekeltségek védelmét sem adhatja fel, továbbá a nyilatkozataiból az is kiolvasható, hogy az ország érdekében az Egyesült Államokkal teljes mértékben hajlandó együttműködni, hiszen a biztonsági garanciákat csupán tőle remélhet. Lényegében tehát az USA-tól való eltávolodás, ami a Duterte korszakot jellemezte várhatóan lekerül a napirendről a politikai elit nagy részének örömére. Egyes vélemények szerint az EU-val való viszony is rendeződhet.

A fülöp-szigeteki elnökválasztás eredményei azt mutatják, hogy a megválasztott elnök ifjabb Ferdinand Marcos a választópolgárok nagy többségének a támogatását bírja, ami megfelelő alapot szolgáltat az általa megvalósítani kívánt tervek végrehajtásához. A nemzet egyesítése azonban nem tűnik könnyű feladatnak, az idősebb Marcos rendszerének megítélése ma is vitatott, így az új államfő részéről az édesapa tetteinek kedvező színben való feltüntetése sokak számára nem elfogadható. A világgazdasági folyamatok tükrében Marcos számára esély nyílik arra, hogy a Fülöp-szigetek gazdasági fejlődését hosszú távon is biztosítsa, de ezt számos tényező befolyásolja. A külpolitikában továbbra is a Kínához és az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatoknak lesz a legnagyobb jelentősége, ezen a téren viszont az USA-val való szövetség megerősítése várható, a Kínával való gazdasági együttműködés folytatása mellett.

Az elemzést készítette: Klemensits Péter

Exit mobile version