Site icon Eurasia Center

Eurázsiai Hírszemle 2022/20. hét

Az Eurázsia Központ 2022/20. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit.

Svédország és Finnország NATO-csatlakozása: török vétó?

Svédország és Finnország hivatalosan is benyújtotta csatlakozási kérelmét a NATO-hoz. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár ezzel kapcsolatban azt közölte, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének minden tagja egyetért a bővítés fontosságával. Azonban ez korántsem fedi a valóságot, mivel nem minden ország állt pozitívan az északi országok legújabb aspirációjához.

Az elmúlt héten a legnagyobb hírügynökségek közölték Recep Tayyip Erdoğan török elnök azon kijelentését, miszerint nem hagyja jóvá Svédország és Finnország NATO-csatlakozását. A szövetségben hamar vita támadt a tagok között, és az Egyesült Államok, valamint Kanada jelezte, hogy mielőbb tisztázni kívánják a helyzetet a török külügyminiszterrel, Mevlüt Çavuşoğlu-val. A NATO szabályai szerint minden bővítési döntést egyhangú megállapodással kell meghozni, ami gyakorlatilag feljogosítja Törökországot arra, hogy megvétózza az új tagok felvételét.

Az 1952 óta NATO-tag Törökország figyelemmel kíséri azokat a vitákat, amelyek Svédországnak és Finnországnak a szövetséghez való csatlakozási szándékával kapcsolatosak, de egyelőre nincs pozitív véleménye. „Nyomon követjük a fejleményeket. Jelenleg nincs támogató álláspontunk Svédország és Finnország (NATO-csatlakozási) ügyében” – közölte az újságírókkal Törökország elnöke, Recep Tayyip Erdoğan, a pénteki isztambuli ima után. Erdoğan azt mondta, hogy ezek a „skandináv országok olyanok, mint a terrorista csoportok vendégházai”, majd hozzátette: „Vannak támogatói a terrorizmusnak a parlamentben. Nem lehetünk pozitívok ezzel kapcsolatban”. 2020 júliusában Törökország élesen bírálta a svéd külügyminiszter és a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) szíriai ága, a Kurd Népvédelmi Egységek (YPG/PKK[1]) törökök által terroristának tartott csoport tagjai közötti videómegbeszélést. A török külügyminisztérium szerint az incidens „komoly kérdőjeleket vet fel Svédországnak a terrorizmus elleni küzdelem prioritásként való megközelítésével kapcsolatban”.

Azzal a döntéssel összefüggésben, miszerint az Egyesült Államok feloldja a szankciókat a YPG/PKK által birtokolt szíriai régiókat illetően, Erdoğan hangsúlyozta, hogy az említett szervezet egy terrorista csoport, és hogy Törökország nem fogadhatja el az ilyen típusú döntéseket. Az YPG továbbra is nagy területeket irányít Szíria északkeleti részén az Egyesült Államok támogatásával. A törökök minden fronton hangsúlyozzák, hogy a YPG/PKK az egész régió biztonságát veszélyeztető terrorszervezet. Washington azonban tartózkodott a szervezet ilyen jellegű megjelölésétől, és Ankara hajthatatlan tiltakozása ellenére továbbra is partnerként működik vele együtt a térségben az Iszlám Állam terrorcsoport elleni küzdelemben. Török források szerint a PKK több mint 40 000 ember haláláért volt felelős az elmúlt 35 évben, támadásaikban nők, gyermekek és csecsemők is életüket vesztették.

Egyes elemzők szerint nem valószínű, hogy Erdoğan egy konkrét politikai célt tűzött ki, de kétségtelenül arra számít majd, hogy – akárcsak a múltban – rábírják, meggyőzzék, és végül jutalmat kapjon az együttműködéséért. A szóvivője, Ibrahim Kalin már úgy finomította a török vétóval kapcsolatos álláspontot, hogy Ankara nem „bezárja az ajtót” a skandináv belépés előtt, hanem a terroristák svédországi tevékenységét akarja visszaszorítani. Egyesek szerint Erdoğan kijelentését inkább panaszként, semmint határozott vétófenyegetésként kell értelmezni. Egyúttal a finn külügyminiszter, Haavisto is már úgy nyilatkozott, hogy a probléma néhány héten belül megoldható.

Az sem biztos azonban, hogy minden Svédországról és Finnországról szól. A török elnök szinte minden bizonnyal úgy látja, hogy ez alkalmas pillanat arra, hogy kinyilvánítsa a meglévő NATO-tagokkal kapcsolatos sérelmeit, különösen a Biden-kormányzat kapcsán. Az Ankara és Washington közötti problémák hosszú listáján kulcsfontosságú elem lehet Erdoğan csalódottsága, amiért nem tudott olyan szoros kapcsolatokat kialakítani Joe Bidennel, mint Donald Trumppal. Törökország kritikus választási ciklusba lép, amikor a hazai támogatottsága egyre csak csökken, ami miatt az elnök nívósabb nemzetközi profilt kíván kiépíteni, hogy bemutassa globális jelentőségét a török szavazók számára. A Washington Post szerint Erdoğan – aki a legkésőbb 2023-ban újraválasztási harcra számíthat – megjegyzései részben a PKK-val való bármiféle alkalmazkodást ellenző nacionalista szavazók megtartására vagy megnyerésére irányulhatnak.

Ankara az elmúlt néhány évben a NATO-t is bírálta, amiért nem minden ügyben kerültek egy hullámhosszra. Narratívájuk szerint a szövetség nem veszi eléggé figyelembe Törökország biztonsági aggályait, annak ellenére, hogy az ország több évtizede korrekt partner a szervezetben. Törökország álláspontja a skandináv országok NATO-ba való belépésével kapcsolatban összhangban van a katonai szövetség és Oroszország közötti egyensúly megteremtésével. Amíg Ankara fegyveres drónokat adott el Kijevnek és támogatja Ukrajna szuverenitását, vonakodott attól, hogy megszakítsa kapcsolatait Moszkvával, és elhatárolódott a nyugati gazdasági szankcióktól. Lehet, hogy egy esetleges vétót arra szeretne felhasználni, hogy jelezze elszakadását az Ukrajnával kapcsolatos nyugati fellépésektől.

Magas rangú török tisztviselők amiatt aggódnak, hogy a konfliktus most NATO-Oroszország háborúvá fog fajulni, és hogy egyre nő az eszkaláció veszélye, amit az Ukrajna számára nyújtott nagyobb fegyverkezési támogatás és a tárgyalási keret hiánya is táplál. Csalódottak amiatt is, hogy a Nyugat vonakodik a törökök közvetítésével zajló fegyverszüneti tárgyalások mögé tömörülni. Magas rangú török tisztviselők azzal vádoltak meg néhány NATO-tagországot, hogy korántsem akarják, hogy a háború véget érjen, és csak az Oroszországnak való károkozásban érdekeltek.

Finnország és Svédország szövetségbe való felvételéhez mind a 30 NATO-tagállam egyhangú támogatására van szükség, így ahogy már említettük, Törökország tiltakozhat, és meg is akadályozhatja az északi országok csatlakozását. Stockholm, Helsinki és Ankara azonban az elmúlt napokban tárgyalásokat folytatott a problémák tisztázása érdekében. A török elnökség kommunikációs osztályának közleménye szerint a két fél elnöki szinten telefonhívást bonyolított le, mely során Erdoğan hangsúlyozta, hogy Svédországnak véget kell vetnie a terrorszervezetek számára nyújtott politikai és pénzügyi segítségnek, valamint hozzátette, hogy a szíriai török invázió után a Törökország ellen 2019-ben elrendelt fegyverexport-embargót is fel kell oldani. A török elnök hangsúlyozta, hogy országa mindig is támogatta a NATO „nyitott ajtók” politikáját.

A fejlemények tükrében kijelenthetjük, hogy a hivatalos nyilatkozatokkal ellentétben korántsem biztos, hogy Törökország élni fog vétójogával Svédország és Finnország csatlakozási kérelmével kapcsolatban, azonban nem kétséges, hogy ellenállásukon keresztül a nemzetközi ügyekben való megkerülhetetlenségüket hangsúlyozzák és egyértelműen pozícióik javítását is remélik.

Az elemzést készítette: Tárik Meszár


[1] YPG/PKK: a török kormány hivatalos közleményeiben a YPG/PKK írásmódot használja.

Exit mobile version