2022. augusztus 12-én merényletet követtek el a nemzetközileg elismert indiai születésű brit-amerikai író, Salman Rushdie ellen, ami miatt újból fellángolt a művészi szabadságról, a vallások tiszteletben tartásáról, valamint a politikailag korrekt beszédről folyó vita. Rushdie éppen hasonló témákról tartott előadást a New York-i Chautauqua Intézetben, amikor a támadás érte. Az író csodával határos módon túlélte a főleg nyakán és szemén ért késszúrásokat, de vélhetően maradandó sérüléseket szenvedett.
Gyanúsítottként a 24 éves Hadi Matart azonosították, aki a helyi rendőrség tájékoztatása szerint felugrott a New York államban lévő Buffalótól 70 mérföldre található Chautauqua Intézet színpadára és Rushdie felé rohant, majd többször megszúrta. A gyanúsítottat a közönség tagjai és az alkalmazottak fogva tartották és a földre kényszerítették, amíg a hatóságok le nem tartóztatták. Hivatalos források szerint a támadás indítéka továbbra sem tisztázott, a hatóságok pedig vizsgálat alá vették azokat a tárgyakat, amelyeket Matar New Jersey-i otthonában foglaltak le. A kerületi ügyész szerint Matart akár 32 év börtönbüntetésre is ítélhetik.
Ki az a Salman Rushdie?
Az indiai születésű brit-amerikai Salman Rushdie, 1947. június 19-én született és a ’80-as években vált nemzetközi szinten elismert íróvá. Munkássága gyakran ötvözi a mágikus realizmust a történelmi fikcióval és elsősorban a keleti és nyugati civilizációk közötti kapcsolatokkal, zavarokkal és migrációval foglalkozik, valamint sok írása területileg az indiai szubkontinensre fókuszál.
1983-ban Rushdie-t a Royal Society of Literature tagjává választották. 2007-ben lovaggá ütötték az irodalomért végzett szolgálataiért. 2008-ban a The Times a 13. helyre sorolta az 50 legnagyobb brit írót tartalmazó listáján. 2000 óta Rushdie az Egyesült Államokban él. 2015-ben a New York-i Egyetem Arthur L. Carter Újságíró Intézetében „Distinguished Writer in Residence” címet kapott. Korábban az Emory Egyetemen tanított. Mindezek mellett beválasztották az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémiára is.
Rushdie második regénye, „Az Éjszakai Gyermekei” (Midnight’s Children) 1981-ben elnyerte a Booker-díjat. Negyedik regénye, „A sátáni versek” (The Satanic Verses, 1988) után Rushdie-t számos halálos fenyegetés érte, beleértve a Ruhollah Khomeini, Irán legfelsőbb vezetője által a megölésére felszólító fatvát is.
A sátáni versek
„A sátáni versek” Salman Rushdie 1988-ban megjelent regénye, amelyet javarészt az iszlám prófétája, Mohamed élete inspirált. A mű rendkívül hamar széles körű felháborodást váltott ki a brit muszlim közösségen belül, majd nem sokkal később az iszlám világ java részében blaszfémiának minősítették egyes részeit. Érdekesség, hogy pont a szerző szülőhazája, India volt az első olyan ország, amelyik betiltotta a könyvet, majd ezt a lépést más, főként iszlám vallású országok is követték.
A cím a muzulmánok szent könyvében, a Koránban is megtalálható versekre utal, amelyek három pogány mekkai istennőről szólnak, kiknek nevei: al-Lát, al-Uzza és Manát. A hagyomány szerint Mohamed, prófétaságának kezdetén még közeledni akart a többistenhívő mekkai uralkodó réteghez, és jelenlétükben recitálta (szavalta el) a muzulmánok szent könyvének 53. szúráját (fejezetét), ám annál a résznél, hogy: „Mit gondoltok al-Látról és al-Uzzáról, és a másikról: Manátról, a harmadikról?”[1] – Rushdie, regényében nem az erre vonatkozó következő mondatot idézi: „Ezek nevek csupán, amellyel ti és atyáitok neveztétek el őket, amire nézvést Allah nem küldött le semmilyen bizonyítékot”[2], hanem egy másikat: „Ezek magasságos hattyúk, közbenjárásukban reménykedni lehet”. Rushdie szerint e szavakkal a politeistáknak kedvez, amire Mohamednek azért volt szüksége, hogy meghonosítsa az egyistenhitet a mekkai közösségben (kiknek tagjai között sokan rokonai voltak) és elnyerje támogatásukat. Amikor elszavalta a verset, a mekkaiak állítólag leborultak előtte és elfogadták azt. Az indiai származású író szerint a próféta később rájött, hogy a sátán kihasználta túlzott vágyát, s rokonai iránti szeretetét, és kimondta hogy egy új koráni vers jelent meg, amely eltörli a sátán által sugallt sorokat. Ezeket a kimaradt strófákat nevezik „sátáni verseknek”.
A könyv és annak vélt vagy valós istenkáromlása Khomeini fatváját követően a szélsőséges muszlimokhoz köthető robbantások, gyilkosságok és zavargások kiváltója lett. Több sikertelen merényletet kíséreltek meg a szerző ellen, akit az Egyesült Királyság kormánya is hosszú évekig rendőri védelemben részesített, de olyan hozzá köthető személyeket is megtámadtak, mint Hitoshi Igarashi japán fordító, akit 1991-ben késeltek halálra.
A Rushdie életét követelő fatva
Ahogy már említettük, a szerző elleni fatvát Ruhollah Khomeini ajatollah bocsátotta ki 1989-ben, amikor Irán legfelsőbb vezetője volt. A muszlim jogtudósok szerint a Rushdie elleni fatva az egyik legismertebb a világon és ez hozta el a kifejezést Nyugatra. Azonban azt is mondják, hogy ez okozta a tévhitet is a kifejezés valódi jelentésével kapcsolatban, és (helytelenül) megteremtette a „fatva” szó egyenértékűségét a „halálos ítélettel”.
Láma Abu-Odeh, a Georgetowni Egyetem Jogi Központjának professzora kifejtette, hogy a fatvát kiadó vallástudós „nem bíró és nem is ügyvéd, hanem egy olyan személy, aki jogi véleményt ad ki” – mondta. A fatva végső célja, hogy választ adjon egy jogi kérdésre az iszlámban, és az államok vagy egyének követhetik a vélemény megállapításait – de nem kötelezőek minden muszlim számára.
Intisar Rabb, a Harvard Law School Iszlám Jogi Programjának igazgatója szerint Khomeini Rushdie elleni fatvája tudatlanságot hozott a Nyugatra a szó jelentésével és a gyakorlattal kapcsolatban. „Nincs történelmi példája vagy alapja annak, hogy a muszlimokat igazságszolgáltatásra szólítsák fel, vagy hogy valakit a kijelentéseiért halálra ítéljenek, és nincs olyan szabály, ami előirányozná, hogy valaki kövesse az ilyen típusú irányelveket.”
További probléma, hogy az író ellen kibocsátott fatvát egy síita vezető adta ki, aki korántsem képviseli az iszlám világ egészét, de egyébként sincs az iszlám vallásnak egy konkrét vezetője, akinek szavai mindenkire kötelező érvényűként vonatkoznának.
Az írót ért támadás nemzetközi visszhangja
A híres szerzőt ért támadással kapcsolatban a világ írói és vezető tisztviselői támogatásukat fejezték ki. Boris Johnson brit miniszterelnök azt mondta: „Megdöbbentő, hogy Sir Salman Rushdie-t megkéselték, miközben [egy] olyan jogunkat gyakorolta, amelynek védelmét soha nem szabad abbahagynunk. Jelenleg a szeretteinél járnak a gondolataim.”
Muhammad bin Abdul Karím al-Ísza, a Muszlim Világliga főtitkára az Arab News szaúdi hírügynökségnek adott interjújában kijelentette, hogy az elismert író, Salman Rushdie New York-i támadása „bűn, amelyet az iszlám nem fogad el”. Majd így folytatta: „Az iszlám az erőszak ellen van, és soha nem ismerhet el semmilyen erőszakos módszert. A vallási és intellektuális kérdéseket, beleértve a teljesen vagy részben sértőnek mondható kifejezéseket soha nem lehet ilyen erőszakos módon kezelni”.
A Kayhan iráni ultrakonzervatív lap augusztus 13-án üdvözölte Salman Rushdie brit író megkéselését. „Gratulálunk ennek a bátor és kötelességtudatos embernek, aki megtámadta a hitehagyott és romlott Salman Rushdie-t New Yorkban” – írta a lap, amelynek vezetőjét a jelenlegi legfelsőbb vezető, Ali Khamenei nevezi ki. „Csókoljuk meg a kezét annak, aki késsel tépte ki Isten ellenségének nyakát” – tette hozzá a napilap. Az „Etemad” reformista kiadvány kivételével az iráni média hasonló irányvonalat követett, Rushdie-t „hitehagyottnak” minősítve.
Nászir Kan’áni, az iráni külügyminisztérium szóvivője egy televíziós sajtótájékoztatón elmondta, hogy: „Rushdie-n és támogatóin kívül senkit nem tartunk hibásnak és senkit sem ítélünk el”, azonban hozzátette, hogy: „Kategorikusan és komolyan tagadjuk a támadónak bármilyen kapcsolatát Iránnal”.
Az amerikai külügyminisztérium elítélte Irán álláspontját, és azt közölte, hogy a megjegyzések „aljasak” és „gusztustalanok”. „Nem titok, hogy az iráni rezsim központi szerepet játszott az életével kapcsolatos fenyegetésekben az elmúlt évek során” – mondta Ned Price, az Egyesült Államok Külügyminisztériumának szóvivője.
A nyilatkozatokból nyilvánvalóan kitűnik, hogy két részre szakadt a nemzetközi közvélemény azt illetően, hogy elítélik-e a Rushdie elleni támadást vagy sem. A szélsőséges iszlamisták, valamint az 1989-es iráni fatvát támogatók minden erejükkel gátat kívánnak szabni a művészi szabadság kibontakozásának, melynek biztosítása a nyugati világ egyik alapvető értéke. A Rushdie-ügy két rendkívül fontos kérdést is felvet: A nagybetűs Nyugat miért nem szankcionálja a számára fontosnak tartott értékek megsértését és az Egyesült Államok demokrata kormánya miért egyezkedik és ül le egy tárgyalóasztalhoz egy olyan ország képviselőivel, amely nyíltan elutasítja a szólás- és véleményszabadságot?
Az elemzést készítette: Tárik Meszár
[1] Fordítás: Simon Róbert (1994): A Korán Világa. Helikon Kiadó: Budapest. 380.
[2] Fordítás: Simon Róbert (1994): A Korán Világa. Helikon Kiadó: Budapest. 380.