Az elemzést készítette: Andrékó Gábor
Absztrakt
A nemzetközi politika napirendjén folyamatos téma a Krím-félsziget Oroszországhoz csatlakozásának, vagy annexiójának meg- és elítélése. Az Oroszországi Föderáció 2014. március 18-án a függetlenségét egyoldalúan kikiáltó Krími Köztársasággal és Szevasztopol városával egyesülve területét 0,15%-al, lakosságát pedig 1,3%-al növelte. Ezt a terület- és lakosságnövekedést gazdasági és katonai szempontból olyan stratégiai fontosságú térségben érte el, ahol a NATO és az Amerikai Egyesült Államok, illetve az Európai Unió érdekszférája találkozik az Oroszországi Föderáció határával. Az arányaiban elhanyagolhatónak tűnő növekedés azonban a stratégiai térségben addig fennálló status quo felborulását eredményezte, ezért – a nemzetközi jog megsértésének vádját hangoztatva – a területi változást sem az USA, sem az EU (sem az ENSZ tagállamok többsége) nem ismeri el, és egyértelműen az orosz szuperhatalmi státusz visszaállítását célzó expanziós politikát látják benne. A Krími Köztársaság függetlensége egyoldalú kikiáltásának jogosságával és a terület Oroszországi Föderációval való egyesülésével kapcsolatban az ukrán (és az USA vezette Nyugat) kontra orosz érvek és a következtetések távol állnak egymástól, ezért a probléma jogi rendezésére sem rövid, sem hosszú távon nincsen esély. Szevasztopol és a félsziget orosz annektálásának katonapolitikai, hadászati jelentőségéről több tanulmány is született, ezért ezeket a szempontokat az elemzés – evidenciaként kezelve – külön nem vizsgálja. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy a Krím-félsziget elszakadási folyamata gazdasági eszközökkel megállítható-e, illetve a katonai erő alkalmazását nem számítva, van-e lehetőség gazdasági–pénzügyi eszközökkel visszafordítani a folyamatot?
Kulcsszavak: annexió, integráció, „visszafordíthatatlansági mutató” VM, területarányos mutató VM(T), lakosságarányos mutató VM(L)
A teljes elemzés innen tölthető le: