2022. február 24-én indította el Oroszország a speciális katonai műveletet Ukrajna területén. Az orosz hivatalos álláspont szerint így nevezik azt, amit a világ orosz-ukrán háborúként él meg. Bár mivel maga Ukrajna sem üzent hadat Oroszországnak, ezért a szóhasználatban a teljeskörű invázió (full scale invasion) kifejezést is használják. Az elnevezések azonban a lényegen nem változtatnak: jelenleg Európa legnagyobb fegyveres konfliktusa zajlik a második világháború után.
Eheti gyorselemzésünkben igyekszünk összefoglalni a háború főbb eseményeit és következményeit, kitérve annak értékelésére az ukrán, orosz és a nyugati szempontokból. A gyorselemzés ugyanakkor erősen véleményalapú.
A háború főbb eseményei
Az orosz csapatok a hajnali órákban kezdték meg az inváziót északi, keleti és déli irányból, ezzel együtt masszív rakétatámadásokat intéztek majdnem minden nagyváros ellen. Az ukrán fővárost nem sikerült bevenni, az orosz csapatok Kijev központjától 15 kilométerre torpantak meg. A déli területeken viszont számottevő előrenyomulást tudtak mutatni és több várost is elfoglaltak. A háború kitörése után néhány nappal azonban a tárgyalások is megkezdődtek. Az orosz-ukrán tárgyalások első fordulójára február 28-án került sor a dél-fehéroroszországi Gomel régióban, a találkozó öt órán át tartott. A felek második alkalommal, március 3-án, Belovezsszkaja Puscsában találkoztak, ennek eredményeként megállapodás született a blokád alatt álló ukrán városokból a civilek evakuálására szolgáló humanitárius folyosók kialakításáról. A harmadik találkozót március 7-én tartották a breszti régióban, majd Kijevben „kis pozitív előrelépést” tapasztaltak a humanitárius folyosók logisztikáját illetően. Március 10-én Szergej Lavrov és Dmitrij Kuleba, az Orosz Föderáció és Ukrajna külügyminiszterei is találkoztak a törökországi Antalyában rendezett diplomáciai fórumon. Kuleba nehéznek nevezte a párbeszédet, és megjegyezte, hogy nem sikerült előrelépést elérni a fegyverszünet terén. A tárgyalások negyedik köre március 15-én zajlott amikor egy 15 pontból álló tervezet is született, amely többek között tartalmazta az orosz csapatok visszavonását ugyanakkor a Ukrajna hajlandóságát arra, hogy lemond a NATO tagságáról.
Komolyan értelmezhető eredmény azonban csak március végén az Isztambuli tárgyalások során született. Ukrajna átadta az orosz félnek a neki szóló biztonsági garanciákról szóló szerződésre vonatkozó javaslatait, amelyek lehetővé teszik a háború befejezését. Ennek egy nemzetközi szerződésnek kell lennie, amelyet minden biztonsági garanciavállaló aláír. Ezek Ukrajna szerint: Egyesült Királyság, Kína, az Egyesült Államok, Törökország, Franciaország, Kanada, Olaszország, Lengyelország és Izrael.
A tárgyalások eredményeképpen az orosz fél bejelentette, hogy a kölcsönös bizalom növelése és a további tárgyalások folytatásához szükséges munka megfelelő körülményei biztosítása érdekében jelentősen csökkenti katonai tevékenységét a Kijevi, és Csernyihivi irányban. Az orosz csapatok már 2022. április 1-én megkezdték a kivonulásukat Kijev környékéről és az ukrán csapatok április 6-án átvették a felügyeletet Ukrajna északi határai felett.
A tárgyalások azonban nem hozták meg a várt eredményt, ugyanis az orosz csapatok visszavonulása után a felszabadított területeken több városban, elsősorban Bucsa településen a civilekkel szembeni atrocitások nyomait találták meg, amely lehetetlenné tette a további tárgyalásokat és a megállapodásokat.
Az északi sikerek után a nyár folyamán az oroszok aktívan nyomultak előre a déli területeken, valamint a donyecki és luhanszki megyékben. Az ukránok bár jelentős területeken veszítettek, az ősz folyamán sikeres ellentámadást indítottak és felszabadították a Harkovi területeket. Oroszország ekkor annektálta az általa akkor felügyelt területeket, de nem sokkal azután egy részüket feladta, így Herszon városa, az egyetlen megyeközpont, amely orosz kézre került, visszatért Ukrajna fennhatósága alá. Oroszországban részleges mozgósítást rendeltek el, de a háború 2022 őszétől kezdve fokozatosan pozíciós háborúvá vált, melynek során az oroszok komoly védelmi vonalak kiépítésébe kezdtek. A 2022-2023-as tél fő ismérve az ukrán energia rendszer módszeres rakétákkal történő rombolása lett, amely következtében Ukrajna jelentős áramkimaradásokkal küzdött. 2023-ra a háború teljes mértékben állóháborúvá vált néhány fő eseménnyel: az erőddé nyilvánított Bahmut elestével, a kudarcba fulladt nyári ellentámadással, valamint az orosz flotta hajóinak módszeres elsüllyesztésével a Fekete tengeren. 2023 őszén az ukrán csapatok is védelmi állások kialakításába kezdtek, az aktív védekezésre berendezkedve. A háború az egykori ukrán vezérkari főnök Valerij Zaluzsnij szerint zsákutcába futott. 2024 elején az ukrán csapatoknak Avdijivkából is ki kellett vonulniuk.
A háború mérlege Ukrajnában
Ukrajna a két háborús év alatt területe 18%-át veszítette el, abszolút számokban kifejezve az orosz csapatok a legfrissebb adatok szerint 108,7 ezer négyzetkilométert tartanak megszállást alatt, ugyanakkor a megszállt területekkel együtt hatalmas kiterjedésű az a terület, amely aknákkal és egyéb robbanó anyaggal, törmelékkel szennyezett. Mindez több mint 60 ezer négyzetkilométer terület, amely az orosz megszállási zónán kívül esik, így az ukrán területi veszteségek a megszállt és a „szennyezett” területekkel együtt közel 30%.
Az ország hatalmas demográfiai károkat szenvedett, ugyanis a rendelkezésre álló adatok szerint a háború előtt 44 milliós országot 6,5 millióan hagyták el, és 3,5 millióra rúg a belső menekültek száma. Bár a katonai áldozatokat tekintv e eltérő számokat lehet találni, a civil halálos áldozatok száma viszonylag megegyezik a különböző forrásokban, utóbbi már meghaladta a 10 ezer főt. A háború két éve alatt az ukrán infrastruktúrát ért károkat 155 milliárd USD-re becsülik, míg további 13,1 milliárd USD kárt szenvedett az ipar és az vállalati szféra, emellett több mint 250 ezer lakóház pusztult el a harcok következtében. Ukrajnában eddig közel 40 ezer légiriadóra került sor. Az ország újjáépítésére becslések szerint 486 milliárd USD-re lesz szükség.
Mit ért el Oroszország?
Az orosz hivatalos álláspont szerint a speciális katonai művelet deklarált célja Ukrajna denacifikálása és demilitarizálása, a lakosság védelme az ellene zajló genocídiumtól, valamint Ukrajna tényleges semlegességének elérése. Ezeket az orosz elnök az invázió elrendelésével kapcsolatos beszédében fogalmazta meg. A megfogalmazott célokat ugyanakkor nehéz pontosan elhelyezni a háborús célok rendszerében. Ukrajna denacifikálása és demilitarizálása Putyin korábbi beszédjeiből következtethető. Putyin narratívájában Ukrajna népét egy a nyugat által vezérelt neonáci hatalmi klikk tartja fogságában, amely fegyverekkel pumpálja az országot és egy a második világháború idején a nácikkal kollaboráló Bandera kultusz mentén militarizálta a társadalmat. Tehát ebben az értelmezésben a denacifikáció és a demilitarizáció a választások útján hatalmon lévő ukrán vezetés elmozdítása és az általuk pártolt neonáci militáns alakulatok felszámolása lenne logikus. A Kreml ugyanakkor hivatalosan nem jelentette be, hogy el kívánja mozdítani a Kijevi vezetést sem pedig azt, hogy meg kívánja szállni az országot vagy annak államiságára törni.
A speciális katonai művelet humanitárius célokat is megfogalmazott: a lakosság védelme az ellene zajló genocídiummal szemben. Ugyanakkor a háborús pusztítás legnagyobb része Ukrajna dél-keleti részén zajlik, amelyek az orosz álláspont szerint a legerősebb orosz kötődéssel bírnak. A pusztítás következményeit tehát legnagyobb mértékben Ukrajna orosz ajkú és sok esetben (immár csak egykor) orosz párti lakossága érzi.
Ukrajna blokkon kívüli semleges státuszának hangsúlyozása továbbra is napirenden van, Kijev azonban a tényleges semlegesség helyett de facto NATO országgá vált, hiszen a NATO fegyver szállítmányai, katonai tanácsadói, kiképzői tanácsadásai és valós idejű hírszerzési adatok átadása nélkül az ukrán hadsereg aligha tartott volna ki idáig. A folyamatos fegyverszállítmányokkal és az ukrán hadsereg fejlődésével Ukrajna reális biztonsági kockázattá válik Oroszország részére.
Az orosz speciális művelet a vizsgált események alapján a jelenlegi állapotok szerint nem tudta elérni az Ukrajnával kapcsolatos kezdeti deklarált céljai közül egyiket sem, annak ellenére, hogy katonailag kedvezőbb helyzetben van jelenleg. A háború következtében gazdasági szankciók sújtják, amelyek következtében jelentős mértékben kiszorult az európai energia piacról. Oroszország szénhidrogénjeit Kína és India felé értékesíti és importjának szignifikáns részét általuk biztosítja, egyre szorosabb az együttműködése az öböl-országokkal és Afrikával, valamint az Észak-Dél szállítási útvonal kiépülése által komoly gazdasági előnyöket is szerezhet, mégis sokban kiszolgáltatott új partnerei felé. A felsorolt geopolitikai eredmények viszont a háború elindítása nélkül is elérhetők lettek volna. Bár Oroszország nemzetközi elszigetelésére még nem került sor, az Egyesült Államok komoly erőfeszítéseket tesznek ennek érdekében. Egyelőre azonban az látszik, hogy az orosz gazdaság kiállja a rá kivetett szankciókat, partnerei igyekeznek közte és a nyugati országok közötti egyensúlyt megtartani és a végsőkig tartó háború helyett a békés rendezés mellett foglalnak állást.
Hogyan tovább?
A háború hatalmas károkat okozott Ukrajnában, de hatása messze túlnyúlik az ország határain. A konfliktus okozta válság negatív hatással van az európai gazdaságokra, amelyek közül a legnagyobb károkat a német gazdaság szenvedi el. Emellett egyre jobban mutatkozik a háborús fáradtság is. Bár Ukrajnával továbbra is szolidáris mindenki, egyre több kritikus hang jelenik meg, és a választások évében ezek inkább a szélsőjobb erők vitorlájába adják a szelet. Egyre nagyobb az elégedetlenség, amely az európai országok vezetői felé irányul, ugyanis sokan úgy vélik, hogy a döntéshozók az Egyesült Államok politikai céljait helyezik saját állampolgáraik érdekei elé. Mindemellett továbbra is egyetértés van abban, hogy Ukrajnának győznie kell, az egyedüli gond ezzel az, hogy nincs egyetértés, hogy annak a bizonyos győzelemnek milyennek kell lennie és hogyan lehet elérni. Az kérdés pedig, hogy a háború után milyen Ukrajnát örököl majd Európa, egyelőre még napirenden sincs. Erre egyelőre nehéz választ adni, de az idő múlásával egyre aktuálisabbá fog válni.
A gyorselemzést készítette: Seremet Sándor