A márciusi Moszkvában történt terrorcselekmények kapcsán elsők között merült fel Tádzsikisztán neve, ahonnan a terrorcselekményt elkövetők jöhettek. Mivel Tádzsikisztán mind az európai, mind pedig a világ közvéleményétől elzárt ország, mely nem a demokrácia mintaképe, ezért érdemes röviden megismerni a jelenleg a közép-ázsiai országban zajló politikai és terror szervezetekkel kapcsolatos folyamatokat.
Fontos! A gyorselemzés nem kívánja elemezni az orosz fővárosban történt eseményeket és azok következményeit, csupán betekintést igyekszik adni a Tádzsikisztánnal kapcsolatos terrorszervezetek és folyamatok áttekintéséhez.
Tádzsikisztánban először 1992-ben jelentek meg terrorista csoportok, közvetlenül a Szovjetunió összeomlása után. A közép-ázsiai ország függetlenségét követő időszakkal kapcsolatban azt érdemes megjegyeznünk, hogy az országban 1992-től kezdve 1997-ig komoly polgárháború dúlt, melynek fényében a terrorcselekmények (politikai, ideológiai, vallási okokból elkövetett robbantások, fegyveres merényletek stb.) a politikai ellenfelek elleni harc bevett módja volt. A tádzsik polgárháborúban 1994-ben bekövetkezett mérséklődés után pedig a terrorcselekmények lettek a polgárháború békés megoldása elleni provokációk fő eszközei, melynek következtében a szélsőségesek bírák, ügyészek, közvéleményvezérek, miniszterek és a békefenntartó küldetést ellátó orosz katonák ellen hajtottak végre merényleteket, legtöbb esetben hirtelen kivitelezett módon, kézifegyvereket használva bombák helyett. Ekkor történt, hogy hasonló események áldozata lett például a 76 éves filozófus (agyonlőtték), a Tádzsik Tudományos Akadémia elnöke, Muhammad Osimit, aki Tádzsikisztánban igen befolyásos és megbecsült személy volt. Szintén hasonló támadás áldozata lett (lelőtték) Muhiddin Olimpurt, aki a huszadik század 90-es éveinek egyik leghíresebb tadzsik újságírója volt, s aki az országban zajló konfliktusról írt. A BBC perzsa szolgálatánál eltöltött évek során óriási tekintélyre tett szert külföldön, különösen Iránban.
Komolyabban Tádzsikisztánban azonban csak a 2000-es évek elején jelentek meg a különböző radikális szervezetek első sejtjei, főként az ország északi részén, a Fergana-völgyben, ahol a lakosság minden értelemben a legkonzervatívabb volt. A közép-ázsiai országban a radikális mozgalmak 21. század eleji megjelenésének több összetett és egymásra ható oka volt, melyek között megemlíthetjük az erősödő vallási öntudat megnövekedését, a fiatalok nem hagyományos iszlám iránti elfogultságát és a világi értékektől való eltávolodását, a tadzsik polgárháború következtében az országban kialakult mély szegénységet, a rossz gazdasági viszonyokat, a jövőkép hiányát és még sorolhatnánk. Később ezekre az elemekre az Oroszországban és Tádzsikisztánban is betiltott Al-Kaida ideológia is komoly befolyást gyakorolt, olyannyira, hogy 2014 és 2016 között jelentősen megnövekedett a tadzsikok részvétele az Iszlám Állam soraiban. A toborzás főként migráns munkavállalók körében történt. Később a tádzsik hatóságok hivatalosan több szervezetet és csoportot betiltottak terrorizmus vádjával Tádzsikisztánban.
Tádzsikisztán legmeghatározóbb terrorista csoportjai
A Tádzsikisztáni Iszlám Reneszánsz Párt – egy 1973-ban alapított iszlamista csoport. A Szovjetunióban földalatti volt, a csoport tagjait a KGB folyamatosan vadászta. A csoport aktívan részt vett a tádzsik polgárháborúban, majd az azt követő béketárgyalásokon. 2003 júniusában ellenezte az ország alkotmányának módosítását, amely lehetővé tette Emomali Rahmon jelenlegi tádzsik elnök számára, hogy újabb mandátumot szerezzen, és megpróbált fegyveres puccsot szervezni ellene, amely kudarcba fulladt. Ezt követően a párt vezetőinek egy része Lengyelországba menekült, ahol később már nem látták szívesen a tádzsik politikai menekülteket. Jelenleg a pártot terrorista csoportként azonosítják be Oroszországban.
A Tádzsikisztáni Állami Nemzetbiztonsági Bizottság a 24-es Csoportot különösen veszélyes szervezetnek tartja, amely szintén részt vett a Rahmon elleni későbbi puccskísérletben, valamint az ország egyes kormányzati intézményei elleni támadások előkészítésében. Érdekesség, hogy ezt a mozgalmat 2012-ben Moszkvában hozta létre egy tádzsik üzletember és ellenzéki Umarali Kuvvatov. A szervezet számos európai országban egyesítette a Rahmon elnök elleni ellenzék képviselőit. Létrehozását követően Kuvvatov Isztambulban fegyveres támadás áldozata lett. A szervezet élén ma Suhrob Zafar áll. Tádzsikisztánban a 24-es Csoportot betiltották és terroristaként tartják számon, Oroszországban azonban nem.
Az Iszlám Állam (ISIS) Tádzsikisztánban és Oroszországban egyaránt betiltott. Ugyanakkor Tádzsikisztánban nagy számú sejtje van olyannyira, hogy CSTO (a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete) vezérkarának főnöke, Andrej Szerdjukov 2024 februárjában azt mondta, hogy egyre jobban növekszik az Iszlám Állam Vilajet Haraszán ágának a száma Tádzsikisztán déli határa közelében. Bővül a képzésüket szolgáló tereptáborok hálózata is. Ugyanakkor a külföldi harcosok fő kontingense Afganisztán északi tartományaiban összpontosul.
Az Iszlám Államnak a Vilajet Horaszán ága – amely neve a moszkvai tragikus események során is felmerült – egy iszlám kalifátus létrehozására törekszik a Nagy-Horaszán[1] régióban.
Nagy-Horaszán térképe
Forrás: Google Maps, saját szerkesztés
Az ISIS Horászán ellentmondásban van az Afganisztánban hatalomra került tálibokkal. Kapcsolataik ellenségessé váltak, miután az Egyesült Államok 2021 augusztusában kivonult az országból. 2022 októberében és 2023 augusztusában a csoport támadásokat hajtott végre a Shah Cherakh mauzóleum ellen az iráni Shiraz városában. Ezzel kapcsolatban a Sanghaji Együttműködési Szervezet regionális antiterrorista szervezetének jelentése 2024. januárjában megjegyzi, hogy a fentebb említett terrorcselekményekben részt vevő fegyveresek Tádzsikisztánból származtak.
A Jamaat Ansarullah – tádzsik tálibként is ismert – csoportot 2006-ban a tádzsik ellenzék korábbi vezetője, Amriddin Tabarov hozta létre, aki nem fogadta el a polgárháborút követő fegyverszünet feltételeit. A csoportot többnyire tádzsik fegyveresek alkotják, és jelenleg Mahdi Arsalan vezeti, akinek az apja Tabarov vallási tanácsadója volt. Utóbbit valószínűleg 2016-ban (egyes források szerint 2015-ben) Afganisztánban ölték meg. A szervezettel kapcsolatban a kazah Terrorizmusellenes Bizottság is megjegyzi, hogy veszélyt jelent Tádzsikisztán biztonságára. A mozgalom ragaszkodik a dzsihadista ideológiához, de csak egy országon, Tádzsikisztánon belül akar iszlamista államot építeni. Ez megkülönbözteti őket a többi közép-ázsiai csoporttól, akik egész Közép-Ázsiában szeretnék ugyanezt. 2021-ben a csoport kijelentette, hogy az afgán tálibok részének tekinti magát. Amint azt Maisam Nazari, az Afganisztáni Nemzeti Ellenállási Front külkapcsolati osztályának vezetője a CNN-nek adott interjújában elmondta, a tálibok a csapatok Afganisztánból való kivonása után az Egyesült Államok által hagyott NATO-fegyverekkel és felszerelésekkel fegyverezték fel a csoportot. Jelenleg a csoportnak az Afganisztán és Tádzsikisztán határán, a Badakhshan régióban van a fő mozgásterülete.
A Hizb ut-Tahrir al-Islami (Iszlám Felszabadítási Párt) – egy szunnita vallási-politikai csoport, amelyet 1953-ban hoztak létre Jeruzsálemben. Olyan pártnak tartja magát, amelynek célja a muszlimok visszatérése a saría törvényeken alapuló életmódhoz, és a dzsihád révén az iszlám hitet terjeszteni a világban. A csoport szerint ez csak egy módon lehetséges, egyetlen kalifátus újra alapításával, amely egyesítené az egész iszlám világot. A világ 40 országában működik. A támogatók pontos száma nem ismert, ugyanakkor nyugati hírforrások szerint (például a brit New Statesman magazin) is körülbelül egymillió tagja lehet a csoportnak. 2018-ban Szergej Szmirnov az orosz FSZB akkori igazgatóhelyettese kijelentette, hogy a Hizb ut-Tahrir al-Islami (a szervezeteket Oroszországban terroristaként ismerik el, tevékenységük tilos) az egyik legveszélyesebb terrorszervezet. A szervezet Tádzsikisztánon kívül Oroszországban is működik. Így 2024 februárjában Tatárországban az orosz titkosszolgálat leállította a szervezet helyi sejtjének a működését. 2019-ben az orosz biztonsági erők leállították a csoport krími sejtjének tevékenységét, akik a krími tatárok közül muszlimokat toboroztak soraikba.
Ahogy a fent írottakból is látszik Tádzsikisztánban a történelmi, társadalmi és belpolitikai konfliktusok a szélsőséges csoportok előretörését eredményezték. Ugyanakkor a közép-ázsiai országban a terrorszervezetnek minősített szervezetek között a radikális iszlám szervezetek mellett megtalálhatóak olyan politikai pártok is, melyek a regnáló hatalom ellen próbáltak korábban fellépni. Ashgabat számára a terrorizmos és szélsőségességek elleni küzdelem a mindennapi élet része, melyet a nehéz gazdasági körülmények, Afganisztán szomszédsága, a jobb pénzkereseti lehetőség következtében történő munkaerő migráció is megnehezít.
Tádzsikisztánnak a terrorszervezetek elleni küzdelemmel kapcsolatos nehézségeit jelzi, hogy 2024 márciusában Emomali Rahmon kijelentette, hogy az elmúlt három évben az ország polgárai 10 országban 24 terrortámadást követtek el.
[1] Nagy-Horaszán(perzsa: خراسان بزرگ vagy خراسان کهن), más néven Khawar Zamin, Nagy-Irán történelmi régiója, amelyet írott források a szászánidák óta említenek. A régió egyesítette Afganisztánt, Irán északkeleti tartományait, Türkmenisztánt, Üzbegisztánt és Tádzsikisztán egyes részeit.
A gyorselemzést készítette: Veres Szabolcs