A Kína és az Egyesült Államok ázsiai szövetségesei közötti politikai és biztonsági feszültségek szabták meg az idei szingapúri Shangri-La Párbeszéd kommunikációit és kimenetelét, egy olyan biztonságpolitikai szakmai tanácskozásét, amelyre minden évben a világ minden tájáról érkeznek védelmi tisztviselők és politikai elemzők. Az esemény az utóbbi években a kínai–amerikai kapcsolatok barométerének számít.
A jelentős előre- és visszalépések (hiányának) háttere
A csúcstalálkozó tematikáját és a résztvevők retorikáját a globális biztonsági sokkok, köztük az orosz-ukrán és az Izrael-Gáza háború fejleményei, illetve a potenciális sokkok, mint a nukleáris proliferáció és a területi viták határozták meg. A Párbeszéd menetének igazodási pontjait jóllehet Kína és az Egyesült Államok az Ázsia jelenére és jövőjére vonatkozó saját elképzeléseinek tartalma és fogadtatása adták. Június 1-jén Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter az indo-csendes-óceáni partnerségek és az Európával és a Közel-Kelettel való összeköttetések „új konvergenciáján” alapülő közös ázsiai jövőképet vázolt föl, emellett bejelentette többek között egy háromoldalú amerikai–japán–dél-koreai hadgyakorlat és egy új regionális védelmi ipari bázis létrehozásának tervezett kezdeményezéseit. Június 2-án Dong Jun kínai védelmi miniszter beszédében egy új ázsiai–csendes-óceáni regionális biztonsági keretrendszer kiépítésére vonatkozó hatpontos kínai megközelítés elfogadtatása érdekében szólalt föl, miközben Tajvant „veszélyes helyzetére” figyelmeztette, „egy bizonyos országot” (azaz a Fülöp-szigeteket) pedig a dél-kínai-tengeri „provokációinak” a regionális érdekeket és az ASEAN alapokmányt sértő, kontraproduktív mivoltára.
Ezen ellentétes (rend)elképzelések megfogalmazásai – más elkötelezettségekkel, illetve célzott párbeszédekkel és újságírói tájékoztatókkal párosulva – a többi felszólalás tartalmát, valamint az amerikai és a kínai védelmi miniszterek május 31-i kétoldalú, 2022 óta első személyes megbeszélését is jelentős mértékben meghatározták. A személyes megbeszélés tényének önértéke mellett kiemelendő, hogy a felek megállapodtak a katonai parancsnokok kétoldalú telefonos kommunikációjának egy-két hónapon belül történő újraindításáról, továbbá egy válságkezelő vegyes munkacsoport felállításáról az év végéig. A két nagyhatalom közötti magasszintű katonai kommunikáció helyreállításáról Hszi Csin-ping kínai és Joe Biden amerikai elnök a tavaly novemberi San Fransisco-i találkozóján állapodott meg elvben; a miniszterek mostani szingapúri bejelentése az akkori döntés érvényesítése felé tett visszafogott lépésnek tekinthető.
Ázsia és a világ a szuperhatalmi feszültségek enyhítését szorgalmazza
A kínai–amerikai érdek- és ambícióiellentétek nyilvános megerősítése mellett a háromnapos (május 31. – június 2.) Shangri-La Párbeszéd hét plenáris ülésének további, alapvetően a védelmi miniszterek hármas formációkba szervezett egyéni beszédei által tematizált eseményei is kiemelésre érdemesek.
Prabowo Subianto indonéz védelmi miniszter egyúttal megválasztott elnök például az Izrael-Gáza konfliktus kétállami megoldására tett közvetítői javaslatot, valamint bejelentette Indonézia hajlandóságát békefenntartó erők és egészségügyi személyzet delegálására a térségbe; ugyanakkor Zelenszkij ukrán elnök meghívására a június 15-16-án Svájcban megrendezendő békekonferenciára kitérően reagált.
Ferdinand Marcos Jr. Fülöp-szigeteki elnök beszédében országa szuverenitásának sérthetetlenségét, valamint a Dél-kínai-tengerrel kapcsolatos megközelítésének hazai, regionális és globális tétjét hangsúlyozta. A beszéd azon tágabb erőfeszítés részének tekinthető, amelynek keretében a Fülöp-szigeteki tisztviselők igyekeznek visszautasítani a narratívát, miszerint Manila Washington által támogatott és a többi ASEAN-államtól elszigetelt „magányos báb bajkeverő” lenne. „Ez soha nem választás kérdése. Mindkét ország fontos. A régió folyamatos stabilitása megköveteli, hogy Kína és az Egyesült Államok felelősségteljesen kezelje a rivalizálást” – fogalmazott az elnök.
Dél-Korea védelmi minisztere megerősítette Szöul aggodalmát a Koreai-félsziget biztonsági helyzetének fokozatos romlása miatt. Emellett a szabályalapú nemzetközi rend további védelme érdekében Shin Won-sik kifejtette „újabb bizonyítékokat látunk arra, hogy az Oroszország által Ukrajna megtámadásához használt fegyvereket illegálisan importálták Észak-Koreából. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként Oroszországnak a globális béke őrzőjeként kellene szolgálnia, mégis fegyvereket kap egy olyan rezsimtől, amely számos ENSZ BT-határozatot sért. Ez elképzelhetetlen, szélsőséges önellentmondás és árulás a nemzetközi közösséggel szemben.”
„A komplex biztonsági környezet közepette létfontosságú, hogy a legmodernebb technológiák teljes körű felhasználásával javítsuk képességeinket. Japán támogatja a fejlett technológiák, például a pilóta nélküli eszközökkel történő megfigyelés, valamint az elemzés, az információkivetítés és a döntéshozatal mesterséges intelligencia általi elősegítését.” – fogalmazott Kihara Minoru, a szigetország védelmi minisztere, rámutatva Tokió elköteleződésére a minilaterális együttműködések iránt is.
Kanada védelmi minisztere, Bill Blair, beszédében első alkalommal erősítette meg explicit módon az Indo-Csendes-óceáni térség priorizálását országa külkapcsolataiban; egyúttal bejelentette a Kanadai Királyi Haditengerészet hajóinak bevetését Kanada indo-csendes-óceáni stratégiájának támogatására a multinacionális kapcsolatok, illetve a partnerek és szövetségesek közötti bizalom elősegítése jegyében.
Az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője felszólalásában az ázsiai országok hiteles és elkötelezett partnerének nevezte az EU-t a biztonság és a védelem területén. „Európa elvi egységet alkot,… ami kész tanulni Ázsiától.” „Az Európai Unió rendelkezik know-how-val, hozzáadott értékkel a nem hagyományos biztonsági területeken, és hajlandóak vagyunk szoros együttműködést kialakítani ezekben: a kibertérben, a dezinformáció és a külföldi beavatkozás terén, a tengeri biztonságban.” – javasolt konkrét együttműködési lehetőségeket ázsiai kollégáinak Josep Borrell.
Ami megnyugtató lehet a csúcs házigazdája és régió országai számára, hogy a szemlézett és a további miniszteri felszólalások közül sok tér ki az „ASEAN-központúság” fogalmára, és arra, hogy a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) továbbra is a regionális biztonsági struktúra kulcsfontosságú elemének kell maradnia. A csoportosulás visszatérően részesül belső és külső döntéshozói kritikákkal a regionális kihívásokra (pl.: a mianmari polgárháború) való reagálás terén tapasztalható lassú reakciója és a megvalósuló fellépései eredménytelensége miatt. A délkelet-ázsiai résztvevők részéről mutatkozott fogadókészség a kritikára és a felismerésre, hogy az ASEAN bár konstruktív, de korlátozott hatásokat kiváltó szereplő a térség biztonsági architektúrájának és fejleményeinek alakításában. Ezen (rendszeresen megerősítésre kerülő) felismerés alapján a tagállamok a továbbiakban is megengedhetik maguknak, hogy együttesen újragondolják az ASEAN-központúság formáját, tartalmát és megjelenítését. Nemzetbiztonsági szempontból ugyanis azt nem engedhetik meg, hogy a Szövetség – az újradefiniálás által kieszközölhető nagyobb stratégiai relevancia hiányában – a külvilág számára elveszítse intézményes partneri jelentőségét.
Az idei csúcs tanulsága
Évente megrendezésre kerülő eseményként a Shangri-La Párbeszéd is rendelkezik rituális retorikával és bevett gyakorlatokkal. Ezen struktúra révén pedig fontos kommunikációs teret nyit, mind a szervezők hivatalos programján keresztül, mind pedig a résztvevők alternatív értelmezései révén. A párbeszéd fontos funkciója – különösen az érdekellentétben álló felek között – annak biztosítása, hogy mindkét fél megértse a másik aktuális „vörös vonalait”. E tekintetben a Shangri-La Párbeszéd idén ha nem is eredményesnek, de mindenképpen sokatmondónak bizonyult.
Ismét egyértelművé vált, hogy Washington és Peking közös külföldi – alapvetően bizalmi deficittel – , de saját belföldi kihívásokkal is szembesül a nemzetközi biztonsági elképzelései ismertetése során. A reakciók alapján mind az amerikai, mind a kínai védelmi miniszter beszéde a szándékaik ellenére is alkalmas volt táplálni az ázsiai–csendes-óceáni térség minden országában meglévő aggodalmakat a nagyhatalmi elképzeléseik valós céljaival kapcsolatban. Az idei csúcson elhangzott hozzászólások közül meglehet Richard Marles ausztrál védelmi miniszter foglalta össze találóan a legtöbb résztvevő álláspontjának közös nevezőjét, azaz a nagyhatalmi végletek elutasítását: „az Indo-csendes-óceáni térség stabil és fenntartható stratégiai rendje nem függhet az államok belső rendjétől, vagy olyan illegitim koncepcióktól, mint a feltartóztatás… El kell köteleznünk magunkat a normaképzés mellett, amely lehetővé teszi számunkra, hogy konfliktus és kényszer nélkül átvészeljük ezt a kockázatos időszakot, ahol minden ország szabadon követheti nemzeti érdekeit, és ahol a vitákat párbeszéddel és a nemzetközi joggal összhangban oldják meg.”
A gyorselemzést készítette: Szakáli Máté