2024. október 6-án Kazahsztán polgárai arról döntöttek, hogy a gazdaságilag, társadalmilag is egyaránt gyors ütemben fejlődő közép-ázsiai országnak szüksége van-e atomerőműre. Kazahsztánban ez a referendum volt az utolsó szó a kazah atomenergetika jövőjéről folytatott hosszú vitában. Jelen állás szerint pedig úgy tűnik, hogy a Kazahsztánban folytatott nukleáris kísérletek és azok hatásainak negatív történelmi emlékezete ellenére az októberi szavazás eredményes és elkezdődhet a kazah atomenergetikai projekt.
Kazahsztánban helyi idő szerint pontosan 20:00 órakor bezárták az utolsó szavazóhelyiségeket az atomerőművek építéséről szóló referendumon. A Központi Választási Bizottság jelenleg is számolja a referendum során leadott szavazatokat.
A kazah Központi Népszavazási Bizottság adatai szerint 10:00 óráig a választójoggal rendelkezők 17, 79%-a – azaz 2 178 593 személy – járult az urnákhoz. A kazah Központi Választási Bizottság tagjai pedig arról számoltak be, hogy 20:00 órakor mintegy 7.820.918 személy – 63,87%-a a szavazatra jogosult állampolgároknak – járult az urnákhoz.
Bár a hivatalos adatokra egyelőre még várni kell, a kazah Komplex Társadalomkutató Intézet már közölt néhány exit poll eredményt a referendummal kapcsolatban, amelyből az derült ki, hogy a kazah választásra jogosult állampolgárok 69,8%-a szavazott az atomerőművek építése mellett, míg 30,2%-a az atomerőmű építés ellen tette le a voksát. A referendum során a választási részvétel pedig 67,3%-os volt, ami jelzi, a népszavazásra bocsátott kérdés társadalmi fontosságát. Más exit poll eredmények is hasonló szavazati megoszlásokat mértek a referendum kérdésében.[1]
A Közép-Ázsia területileg legnagyobb országában megrendezett referendumra 30 országból és 4 nemzetközi szervezettől 177 megfigyelőt, valamint több, mint 200 külföldi újságírót akkreditáltak.
Kazahsztán és az atomerőmű építésről szóló referendum kérdése
A villamosenergia a 21. század kezdetére a hétköznapi élet egyik nélkülözhetetlen alapfeltétele. A ma emberének energiaéhsége szinte az élet minden területén megnyilvánul legyen szó olyan alapvető dolgokról, mint olvasás, tanulás, pihenés. Emellett azonban a villamosenergiának, energiabiztonságnak, a hagyományos és megújuló energiaforrásoknak a modern államok közötti kapcsolatok formálásában is meghatározó szerepe van. Sőt, ma már az államközi kapcsolatok területén egy olyan jelenségről is beszélhetünk, mint az energiadiplomácia. Az energiaügy szerepének ekkora mértékű felértékelődése azonban kockázatokkal is jár. Az eddig soha nem látott mértékben megnövekedett energiaszükséglet ugyanis szinte a világ összes országának vezetését komoly kihívások elé állítja.
A villamosenergia szükségletek biztosításához minden ország másban látja a megoldást. Van, aki a megújuló energiaforrásokban, van aki a hagyományosabb energiaforrások felhasználásának fejlesztésében, valamint van aki egy köztes termékben, az atomerőművek személyében látja a megoldást a villamosenergia-éhségnek a leküzdésében.
Problémafelismerés
Kazahsztán energia szükségleteinek biztosítása korábban sem volt ismeretlen kérdés az ország vezetése előtt. Kasszim-Zsomart Tokajev, Kazahsztán elnöke 2023. szeptember 1-jén megtartott a kazah gazdaság és a közép-ázsiai ország helyzetéről szóló beszédében főként az ország gazdasági fejlődésére és a geopolitikai környezet bonyolultságaiban történő eligazodás módjaira összpontosított, miközben a sürgető nemzeti aggodalmakra is kitért, melyek az ország energiabiztonságát is érintették. Tokajev elnök már ekkor – egy évvel korábban – rávilágított arra (felismerte azt a tényt), hogy a növekvő kazah gazdaság számára jelentős mennyiségű villamosenergiára van és lesz szükség ajövőben.
A kazah elnök 2023-as szeptemberi beszéde során már kihangsúlyozta, hogy az elmúlt télen az ország hőerőműveiben bekövetkezett balesetek és leállások sorozata feltárta az elhasználódott kazah energetikai infrastruktúrával összefüggő, hosszú évek óta felhalmozódó problémákat, amely elavult infrastruktúrák negatívan érintik mind az ország állampolgárainak életminőségét, mind az ország iparosítását. Az elnök úgy vélte, hogy az új kazah gazdasági modell nem valósítható meg az infrastruktúra korszerűsítése nélkül. A kormány által kidolgozás alatt álló infrastrukturális terv részeként fontos az ezen a területen fennálló összes probléma azonosítása és megoldási módok meghatározása. Az ország energiabiztonságával kapcsolatban Tokajev szorgalmazta, hogy Kazahsztánnak ezen a területen a lehető legnagyobb mértékben fel kell használnia saját forrásait. Megjegyezte, hogy a villamosenergia-szektor kulcsszerepet játszik az ország gazdaságának életében, ezért a következő öt évben legalább 14 GW új energiakapacitás üzembe helyezését tervezik. Az elnök kiemelte továbbá az Ekibastuzi Állami Erőmű-1 első blokkjának rekonstrukciójának befejezését és mind a 8 blokk elindítását, amely korábban nem valósult meg. Emellett a szeptemberi elnöki beszéd során szó esett még a GRES-2 bővítésére irányuló projekt kezdetéről és a GRES-3 építésének megkezdéséről is.
A villamosenergia és a tarifák kérdése
Szintén még 2023-ban Kazahsztán elnöke kifejezte azon meggyőződését is, mely szerint Kazahsztán nem függhet az importált áramtól, és a jelenlegi helyzet (villamosenergia deficit) nemzetbiztonsági szempontból elfogadhatatlan. Hangsúlyozta, hogy országának ezen a téren az önellátásra kell törekednie azáltal, hogy tovább folytatják a megújuló energia területén megkezdett beruházásokat és fejlesztéseket. Emellett hangsúlyozta, hogy az energia, a hő és a víz összefüggő rendszer, és a gazdaság fontos részének kell tekinteni. A meglévő szemléletet pedig korszerűsíteni kell.
Kasszim-Zsomart Tokajev elnök hangsúlyozta, hogy az iparág befektetési vonzerejének növelése érdekében felül kell vizsgálni a tarifapolitikát és új tarifameghatározási módszereket kell bevezetni. Megfelelő piaci tarifák megállapítását javasolta 5-7 éves időszakra minden természetes monopólium számára. Ez a garantált hosszú távú tarifa kiszámítható beruházástervezést tesz lehetővé, és megbízható fedezetté válik a hitelforrások bevonása során.
Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a monopolistáknak nagyobb felelősséget kell viselniük. A digitális ellenőrző eszközök bevezetése és a polgárok fokozottabb hozzáférése a tarifabecslések és beruházási programok végrehajtására vonatkozó információkhoz hozzájárul az átláthatóbb és felelősségteljesebb munkához ezen a területen.
Globális megközelítés és Kazahsztán
Annak ellenére, hogy 2022-ben globális szinten a zöld beruházásokba fektetett költségek összegei meghaladták az 1 ezer milliárd dollárt, és először fordult elő az is, hogy a fosszilis energiaforrások előállítási költségeivel a zöld beruházások egyenlőek tudtak lenni, sok ország az atomerőművek létesítésben látja az energia szükségleteinek stabilizálását.
2023-ban a fejlett gazdaságok csökkenő villamosenergiafogyasztása visszafogta a globális energiaigény növekedését. A gazdasági trendeket követve a globális energiafogyasztás növekedése 2022-ben felére csökkent (a 2021-es 4,9%-ról 2022-re 2,1%-ra, ami továbbra is magasabb, mint a 2010-2019-es átlagos ráta (1,4%/év). A Nemzetközi Energia Ügynökség (International Energy Agency) előrejelzése szerint a globális villamosenergia igény a következő három évben várhatóan gyorsabb ütemben fog növekedni, 2026-ig átlagosan évi 3,4%-kal.
Amikor egy kormány feladata az ország energiaellátásának biztosítása, nehéz kihívás előtt áll. Ugyanis elegendő energiát kell biztosítania a gazdasági működtetéséhez és növekedésének a támogatásához, miközben ugyanúgy biztosítania a lakosság energiaigényeit és energiabiztonságát. Kazahsztán előtt pedig jelenleg ez a kihívás áll. Ugyanis az ország történelmében 2022-ben fordult elő első alkalommal, hogy az év 12 hónapjából tíz hónapban villamosenergiaimportra szorultak, melyet kénytelenek voltak Oroszországból, a hazai áraknál körülbelül másfélszer magasabb áron beszerezni. Ezzel párhuzamosan pedig 2023-ban az ország villamosenergia hiánya jelenleg is meghaladta a 10-12%-t.
Kazahsztán jelenleg nagymértékben támaszkodik a fosszilis tüzelőanyagokra. Azonban az országban komoly erőfeszítések folynak a zöld energiaforrásokra történő átállás érdekében. Bár a megújuló energiaforrások területén Asztanának regionális szinten, például a szélenergia és a napenergia területén jelentős kapacitásai vannak, azonban ezeknek a technológiáknak is megvannak még az olyan hátrányai, mint például az instabil termelés, a még Kazahsztánban is relatíve magas üzembehelyezési költségek, amelyeket az ország hatalmas földrajzi kiterjedése és alacsony népsűrűsége jelentősen felerősít. Így a kazah kormányon belül egyre erősebbek azok a hangok melyek úgy vélik, hogy az ország energiaproblémáit lehetetlen egyedül megújuló energiaforrásokra alapozva megoldani.
Kazahsztánban az atomerőmű építés már több éve meghatározza a politika és társadalmi életet. Az elmúlt évek során azonban a villamosenergiafogyasztás gyorsuló növekedése miatt a korábbiaknál is jobban felerősödtek azok a viták, melyek az atomerőművek kazahsztáni építése kapcsán felmerültek. Kazahsztánban az atomerőművek építésének a kérdése addig ment, hogy Kasszim-Zsomart Tokajev kazah elnök nemrég bejelentette, hogy országos népszavazást fognak rendezni a Kazahsztánba tervezett atomerőmű építésről.
Asztana annak ellenére fordult az atomerőművek irányába, hogy az ország földrajzi fekvésének köszönhetően jelentős potenciállal rendelkezik a vízenergia, a szélenergia és a napenergia területén. A kazah energiaügyi minisztérium adatai szerint jelenleg 2022-ben 130 megújulóenergia-létesítmény működött Kazahsztánban 2400 MW beépített teljesítménnyel.
Az atomenergia fejlesztésének pozitív oldalai mellett nem szabad megfeledkeznünk az érem másik oldaláról sem. A múltbéli események miatt a kazah társadalomnak jogos félelmei vannak az atomenergiával kapcsolatban. Kazahsztánban a Szemipalatyinszki poligon, egy korábbi szovjet nukleáris kísérlet helyszíne volt, amely a mai napig érezteti hatását az országban. Ez, a kazah uránbányák modernizálásának elmaradottsága, valamint az atomenergetikai iparággal szembeni olykor tévesen kialakult és alaptalan félelmek a kazah társadalomban jelentős idegenkedést és ellenérzéseket keltenek az atomerőművek Kazahsztánba történő építésérvel szemben.
A referendum geopolitikai vonatkozásai
Az orosz nukleáris diplomácia
Ukrajna 2022. februári inváziója óta Oroszországnak – rövidtávon – minden jel szerint sikerült túllépnie a nyugati gazdaságok által bevezetett szigorú szankciók többségén. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a Moszkvára irányuló nyugati gazdasági és politikai nyomás ellenére képes volt fenntartani a gazdasági kapcsolatokat a feltörekvő nagy és középhatalmakkal az energetika, különösen a kőolaj (India), a földgáz (Kína) és az atomenergia (Törökország) területén.
Az elmúlt években Oroszország partnerré vált az összefoglaló nevén globális délnek nevezett országok nukleáris technológiai ellátásában, fokozatosan kiterjesztve jelenlétét Latin-Amerikában, a Közel-Keleten, Afrikában és Ázsiában. A globális dél országainak Oroszország a nukleáris technológiák potenciális szállítójává vált, amelyhez Moszkva a Rosatomot[2] használja eszközként.
Nukleáris potenciál Közép-Ázsiában?
Közép-Ázsia olyan régió, amely hatalmas energiaforrásokkal elsősorban kőolaj és földgáz, valamint kiaknázatlan megújuló energiaforrás tartalékokkal egyaránt rendelkezik. Ugyanakkor mindezen energiaforrások mellet nagy mennyiségben jelen van a nukleáris energetika számára egyik nélkülözhetetlen alapelem, az urán is.
2021-ben Kazahsztán volt a második „leggazdagabb” ország az urán készletekben, amely a világ nukleáris energiatermeléséhez szükséges fő „üzemanyag”. Asztana a globális készletek 13%-val, azaz mintegy 815 000 tonnával rendelkezik. Közép-ázsiai szomszédja Üzbegisztán Kazahsztánnál jelentősen kevesebb, szintén nagy mennyiségű urántartalékkal rendelkezik (a világ készleteinek 2%-val, azaz 135 000 tonnával). Ugyanakkor azt is ki kell emelni, hogy a régió jó helyzetben van más alternatív nukleáris technológiák támogatására is, mint a tórium.
1. táblázat: A globális uránkészletek megoszlása országonként 2021-ben
| Ország | tonna (U) | Globálisan %-os részesedés |
| Ausztrália | 1,684,100 | 28% |
| Kazahsztán | 815,200 | 13% |
| Kanada | 588,500 | 10% |
| Oroszország | 480,900 | 8% |
| Namíbia | 470,100 | 8% |
| Dél-Afrika | 320,900 | 5% |
| Niger | 311,100 | 5% |
| Brazília | 276,800 | 5% |
| Kína | 223,900 | 4% |
| Mongólia | 144,600 | 2% |
| Üzbegisztán | 131,200 | 2% |
| Ukrajna | 107,200 | 2% |
| Botswana | 87,200 | 1% |
| Egyesült Államok | 59,400 | 1% |
| Tanzánia | 58,200 | 1% |
| Jordánia | 52,500 | 1% |
| Globálisan összesen | 6,078,500 |
Forrás: World Nuclear Association
2. táblázat: A világ vezető urántermelői vállalatai 2022-ban
| Vállalat | tonna (U) | Globálisan %-os részesedés |
| Kazatomprom (Kazahsztán) | 11,373 | 23 |
| Cameco (Kanada) | 5675 | 12 |
| Orano (Kanada) | 5519 | 11 |
| CGN Mining (Kína) | 4627 | 10 |
| Uranium One (Oroszország) | 4454 | 9 |
| Navoi Mining (Üzbegisztán) | 3300 | 7 |
| CNNC China National Nuclear Corporation (Kína) | 3247 | 7 |
| BHP Group (Ausztrália) | 2813 | 6 |
| ARMZ Uranium Holding (Atomredmetzoloto) (Oroszország) | 2508 | 5 |
| General Atomics/Quasar (Egyesült Államok) | 1740 | 4 |
Forrás: World Nuclear Association
Oroszország szerepe és az atomenergia-diplomácia
A közép-ázsiai energiaéhségre és az ebben rejlő lehetőségekre reflektálva Moszkva számára tökéletes lehetőség nyílhat arra, hogy egymaga képes legyen energiabiztonsági garanciát vállalni egy olyan régióban, ahol a legnagyobb szükség van a villamosenergia igények gyors és stabil kielégítésére. Ennek a garanciavállalásnak pedig a Rosatom lehet a gyakorlati kivitelezője és garantálója.
A Rosatom számára ez a kihívás nem jelent újdonságot. Az orosz atomenergetikai vállalatnak Oroszország határain túl már léteznek hasonló projektjei. A Rosatom korábban kötött atomenergetikai megállapodásokat és erőműveket épített például az Akkuyu atomerőmű Törökországban és a szintén épülő El Dabaa erőmű Egyiptomban. Ezen országok előnye az oroszországi VVER[3] reaktorok megbízhatósága és alacsony költsége, valamint a Rosatom által kínált integrált szolgáltatások, az uránbeszerzéstől és a dúsítástól a személyzet képzéséig.
Felmerülő kérdések
Bár még a szavazás hivatalos végeredményére várni kell, a Kazahsztánba – és a közép-ázsiai országokba, például Üzbegisztánba – tervezett atomerőművek kapcsán vannak bizonyos szempontok, amelyeket figyelembe kell venni. A hagyományos nukleáris technológiák – amelyet az oroszok is használnak – túlzottan vízigényesek, és minden megtermelt MWh-hoz körülbelül 2500 liter vízre van szükség. Ez kifejezetten fontos szempont, mivel Közép-Ázsia a legnagyobb vízterheléses régiók közé tartozik a világon, eltérően a Földközi-tengert hűtőforrásként használó Egyiptomtól és Törökországtól. A terveztt jizzakh-i erőművek, valamint Üzbegisztán és Közép-Ázsia más régiói vízforrásokban nem gazdagok. Ez a hiány pedig erősen korlátozza a hagyományos atomerőművekben rejlő potenciálok kiaknázását a régióban, és figyelembe véve, hogy a Rosatom kutatási és innovációs kapacitása az utóbbi években viszonylag alacsonynak bizonyult, az ilyen jellegű erőművek építése súlyosbítaná a közép-ázsiai vízhiányt, és esetleg társadalmi-politikai visszhangot is okozna.
Ez az a pont, ahol Kínának van hatalmas előnye Oroszországgal szemben. A nukleáris szektorban eddig a fő technológiai előrelépést a tórium-forradalom és az olvadt homokos reaktorok (MSR[4]) megjelenése jelentette. Az MSR-ek olvadt homokot használnak hűtési segédanyagként, és ezért nem igényelnek vizet. Használhatják a tóriumot is, amely sokkal nagyobb mennyiségben fordul elő a Földön, mint az urán.
Merre tovább?
Az Oroszország és Üzbegisztán – és vélhetően Oroszország és Kazahsztán – közötti atomerőművek építésével kapcsolatos megállapodás tulajdonképpen a közép-ázsiai atomenergia felhasználásról szóló viták princípiuma. Moszkva szeretné visszaszerezni/megerősíteni pozícióját a régió energiaszektorában, amelyhez az orosz nukleáris diplomácia gyakorlása Üzbegisztánnal ésszerű orosz stratégia.
A nukleáris diplomácia személyében Oroszország az energetikai piacon olyan eszközt talált, amellyel megerősítheti kapcsolatait a regionális szomszédaival, és a feltörekvő középhatalmakkal azáltal, hogy rendelkezésre bocsájtja csúcstechnológiai nukleáris eszközeit. A nukleáris szektorban létrejött partnerségek révén Oroszország nemcsak a globális energiapiacon erősítette meg jelenlétét, hanem növelte geopolitikai befolyását is, különösen azokban a régiókban, ahol a feltörekvő gazdaságok technológiai fejlesztéseket és energetikai megoldásokat keresnek. A közép-ázsiai országok szempontjából pedig az orosz nukleáris energetika gyors és hatékony megoldást kínálhat a régió gazdaságainak megnövekedett energiaigényeinek kielégítésére, stabilizálva ezzel a gyors ütemben iparosodó közép-ázsiai sztánokat.
Mivel a referendum részvételi aránya már meghaladta az 50%-ot, így a szavazás érvényesnek tekinthető. A következő napokban megkezdődik a szavazatok számlálása, és megjelennek az előzetes eredmények. A végleges döntést 7 napon belül fogják kihirdetni.
A társadalmi félelmek ellenére úgy tűnik, hogy Kazahsztán az energetika terén egy olyan válaszúthoz érkezett, ahonnan a továbblépés egyre jobban körvonalazódik. Míg a megújuló energiaforrások kétségtelenül fontos szerepet fognak játszani Kazahsztán jövőjében, az atomenergia azonban hosszú távú megoldást kínálhat a növekvő kazah gazdaság számára.
Kazahsztánban az atomerőmű építés mellett és ellene szóló érvek többsége nagyjából azonosak. A mérleg mindkét oldalára van mit tenni. A kazah kormánytagok február eleji cseréje és a Tokajev elnök által bejelentett ambiciózus gazdasági tervek miatt Kazahsztánnak szüksége van villamosenergia rendszerének stabilizálására, mivel az ország külső energia függősége évente mintegy 60 milliárd tenge (kb. 123,6 millió dollár).
Kazahsztán az atomenergiával kapcsolatos összes érv mérlegelését követően meghozta a döntést az ország energiaszektorának további fejlődési irányáról, és ebben a döntésben az ország lakossága és a politikai vezetés is egyaránt kinyilvánította véleményét.
Az elemzést készítette: Veres Szabolcs
[1] Az Eurázsiai Integrációs Intézet felmérése szerint a megkérdezettek 71,8%-a szavazott az atomerőművek építése mellett, 28,2% ellene. A kormányzó Amanat Párt Közpolitikai Intézetének exit poll eredménye szerint a népszavazáson résztvevők 72,3%-a támogatta az atomerőmű építését Kazahsztánban, míg 27,7%-uk nem értett egyet a feltett kérdéssel.
[2] Orosz energetikai óriás vállalat, amely globálisan jelen van az atomenergetikai szektorban. A vállalat egy több mint 300 egységből álló konglomerátum élén áll, amelyek polgári és katonai felhasználású nukleáris technológiák gyártásáért és értékesítéséért felelősek.
[3] VVER (oroszul: ВВЭР – водо-водяной энергетический реактор) – Víz-Víz Energetikai Reaktor (Water-Water Energetic Reactor, WWER). Szovjet, majd orosz fejlesztésű és gyártmányú nyomottvizes reaktor-típuscsalád, amely 440 MW és 1200 MW teljesítményű változatokat tartalmaz.
[4] Molten-Salt Reactor (MSR). Az olvadt sóreaktor a maghasadásos reaktorok egy osztálya, amelyben az elsődleges atomreaktor hűtőközege és/vagy az üzemanyag olvadt só és egy hasadóanyag keveréke. A folyékony sóolvadékos tóriumreaktor egy IV. generációs atomreaktor-típus.