Második alkalommal került megrendezésre a fehérorosz fővárosban a Nemzetközi Eurázsiai Biztonsági Konferencia, amelyen idén több mint 600 vendég vettek részt. A rendezvényre 45 országból érkeztek magas beosztású politikai vezetők, elemzők és szakértők. A konferencia deklarált célja, hogy platformot biztosítson egy őszinte és nyitott vitára az eurázsiai biztonság kilátásairól, a fennálló világrend válságáról. A szervezők úgy vélik, hogy a világpolitika kulcsszereplői között krónikusak a katonai-politikai ellentétek, amelyek megoldására egyelőre nem látszik mód, hiszen a köztük lévő kommunikáció szinte teljesen megszűnt. A konferencia szervezője, a fehérorosz fél úgy véli, hogy egy igazságosabb világrend fenntartásához szükség volna egy az eurázsiai biztonsági architektúrát vízionáló Karta kidolgozására, amelyre akár a soron következő minszki konferenciák alatt lehetne sort keríteni.
A kétnapos rendezvény egy nagy plenáris ülésből és több tematikus panelből állt. Előbbin szólaltak fel a magas rangú politikusok és a nemzetközi szervezetek képviselői. A plenáris ülést maga a fogadóország elnöke, Aljakszandr Lukasenka nyitotta meg, aki beszédében több igen fontos témát is érintett, kiváltképp a világrend átalakulására helyezve a hangsúlyt, a jelenlegi ugyanis szerinte nem teljesíti a rá rótt feladatokat. Az orosz külügyminiszter Szergej Lavrov felszólalásában az orosz külpolitikai álláspontot erősítette meg, amely értelmében egy olyan inkluzív biztonsági architektúra létrehozására lenne szükség, amely a Nagyobb Eurázsiai Partnerség kezdeményezésére épül, és mentes a regionális folyamatokba való külső beavatkozásoktól. Alexander Vulin szerb miniszterelnökhelyettes a nyugati világ hitelességének hiányára építette föl beszédét, míg Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a gazdasági semlegességről és a magyar külpolitika pragmatikusságából fakadó gazdasági eredményekről beszélt. A plenáris ülésen ezen kívül Szíria és Mianmar külügyminisztériumának vezetői, Bassam Sabbagh és Ko Hlaing, a Kínai Népköztársaság eurázsiai ügyekért felelős különleges képviselője, Li Hui, valamint a CSTO, CICA, FÁK és az SCO magas beosztású képviselői is felszólaltak.
A plenáris előadásokon olyan témák kerültek megvitatásra, mint a szankciós politika hatásossága, a regionális biztonság és maga az Eurázsiai Biztonsági Karta, amelynek kidolgozására a következő konferenciákon kerülhet sor. A szakértők egyetértettek abban, hogy bár egy karta önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a problémákat megoldja, mindazonáltal a párbeszéd, amely annak összeállításához elengedhetetlen, lehet pozitív hatással a globális folyamatokra. Minszk több esetben is platformot biztosított a posztszovjet térségben kialakult konfliktusok rendezésére, így például a karabahi események során 1994-ben a Minszki csoport vállalta a mediátori szerepet, de Minszkben tárgyaltak a felek 2014-ben és 2015-ben a donbászi konfliktus során, és az orosz invázió után is Fehéroroszországban tárgyaltak először Moszkva és Kijev képviselői. Ezt a szerepet továbbra is fenn szeretné tartani, ezért kommunikációjában igen komoly hangsúlyt helyez a párbeszéd fontosságára és a kommunikációs csatornák nyitva tartására. Elemzők úgy vélik, hogy Fehéroroszország olyan országnak kívánja láttatni magát, amely hosszú távon gondolkodik, és érzi felelősségét a nemzetközi, ezen belül az európai biztonság rendszeréért. Pontosan emiatt volt Lukasenka beszédének fő üzenete, hogy diplomáciai és politikai módszerekkel akadályozzák meg a globális világkonfliktus kirobbanását.
Érdekesség, hogy a konferencia előtti héten született a döntés arról, hogy a 2025-ben esedékes választásokat az év első hónapjában, január 26-án tartják majd, amelyeken a Lukasenka is indulni fog. Ezért az, hogy a biztonsági konferenciát maga az elnök nyitotta meg nem meglepő. Ezzel nem csak saját választói felé üzent, de nyugati partnerei felé is kommunikálhatott. 2020-ban a választások eredményét több európai ország is elutasította, jelenleg igen kevés ország akkreditáltatott nagykövetet az országban, ezzel együtt Minszk számára fontos lenne az európai kapcsolatok helyreállítása is, előbbi ugyanis korábban igen jól egyensúlyozott Moszkva és a nyugati partnerek között. Az utóbbi négy évben erre már nem volt lehetősége.
Fehéroroszország továbbra is Oroszország legszorosabb szövetségese, ennek ellenére a hivatalos Minszk törekszik arra, hogy értelmezhető viszonyt ápoljon a többi nem keleti partnerével is. Erre a legjobb és talán legbölcsebb eszköz a párbeszéd lehetőségének felajánlása és annak helyszínének biztosítása. Ilyen lehet majd a Minszki Eurázsiai Biztonsági Konferencia is a jövőben. Bár naivitás lenne azt feltételezni, hogy egy ilyen, bár igen magas színvonalú rendezvény meg tudná oldani a jelenlegi világrend problémás kérdéseit, de az, hogy arra legalább vannak törekvések, már önmagában pozitív. Pláne úgy, ha figyelembe vesszük, hogy a rendezvényen több Európai Uniós tagországból, de még az Egyesült Államokból is érkeztek szakértők.
A gyorselemzést készítette: Seremet Sándor