Az Eurázsia Központ 2025/3. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit.
Eurázsiai reakciók Donald Trump hivatalba lépésére
Az eurázsiai országok vezetői gratulációkkal reagáltak Donald Trump Fehér Házba való visszatérésére, és jellemzően szívélyes jó kapcsolatok kialakítását sürgették az Egyesült Államok 47. elnökével.
Kelet-Ázsia
Kína
Trump beiktatása Kína szempontjából is kulcsfontosságú esemény volt, melyre úgy tekintenek, hogy új fejezetet nyithat a kínai-amerikai kapcsolatokban. Trump kilátásba helyezett büntetővámjai és technológiai korlátozásai károsak lennének Kína számára, bizonyos vonatkozásokban, például ideológiai kérdések mellőzése miatt ugyanakkor könnyebbé válhat egyezségre jutni Trumppal, mint a demokratákkal. Kína nyitottságát mutatta a kétoldalú viszony konstruktív mederbe terelésére, hogy Xi Jinping különmegbízottjaként Han Zheng alelnök részt vett Donald Trump beiktatásán, ugyanakkor, mivel a meghívás eredetileg Xinek szólt, azt is kifejezte, hogy Kína nem tesz alárendeltséget sugalmazó gesztusokat és elvárja érdekei tiszteletben tartását Amerikától. A kínai médiumok is jellemzően azt az üzenetet hangsúlyozták, Kína alapvetően készen áll a viszony rendezésére és a kölcsönösen előnyös együttműködés kialakítására Washingtonnal, a konfrontációval ugyanis mindkét fél veszít, a kooperációval viszont profitál. A frissen beiktatott amerikai elnököt Kínába is meghívták találkozóra, kifejezve, hogy Peking nyitott a kapcsolatok normalizálására, és csak Washingtonon múlik, hogy él-e a lehetőséggel.
Dél-Korea
Dél-Koreában komoly figyelem és aggodalom övezte Trump hivatalba lépését, Szöulban ugyanis attól tartanak, hogy az új elnök gazdaság- és Észak-Koreával szemben folytatott politikája ellentétes lesz majd a dél-koreai stratégiai érdekekkel. A dél-koreai médiában részletes tudósítások jelentek meg Donald Trump hivatalba lépéséről, a legnagyobb figyelmet azonban az elnök beiktatási ceremónia után tartott, rögtönzött sajtótájékoztatója kapta: Trump ugyanis egy újságírói kérdésre válaszolva atomhatalomként hivatkozott Észak-Koreára, és emlékeztetett, hogy első elnöki ciklusa alatt jól kijött Kim Dzsongunnal. Az elnök kijelentései komoly aggodalmat keltettek Szöulban azt illetően, hogy Washington esetlegesen elismerné Észak-Koreát mint nukleáris fegyverrel rendelkező hatalmat, és feladná a Koreai-félsziget teljes denuklearizációjának célját Phenjan kisebb mértékű vagy befagyasztott nukleáris fegyverkezése fejében. A Védelmi, az Egyesülési és a Külügyminisztérium is reflektált az elhangzottakra, megerősítve, hogy Dél-Korea álláspontja szerint a félsziget stabilitását kizárólag Észak-Korea teljes nukleáris lefegyverzése biztosíthatja. Szöul aggodalmait az is növeli, hogy a hadiállapot kihirdetése miatti belpolitikai káosz és vezetői vákuum miatt nem tudnak érdekeiket érvényesítve koordinálni az új kormányzattal, és hatékonyan reagálni Trump kampányban ígért, Dél-Koreát negatívan érintő politikáira, például az országban állomásoztatott amerikai csapatok fenntartási költségeit vagy a dél-koreai elektromos autógyártókat illetően.
Japán
Donald Trump hivatalba lépése a japán gazdaság és külpolitika elé is kihívást támaszthat, Dél-Koreához hasonlóan elsősorban az elektromos autógyártókat érintő vámok és az amerikai biztonsági garancia növekvő költségei miatt. A japán média kiemelt figyelmet szentelt az elnök beiktatásának, és számos cikk jelent meg azzal kapcsolatban, hogy mi lenne Japán számára a legelőnyösebb és leghatékonyabb stratégia a Trump-adminisztrációval való kapcsolatfelvételében és együttműködésében. Tokió mindenképpen megpróbál mind nemzetbiztonsága, mind vállalatai szempontjából előnyösen üzletelni az új elnökkel és fenntartani a japán kül- és biztonságpolitika pilléreként szolgáló USA-Japán szövetséget, amely abban is kifejeződött, hogy Iwaya Takeshi személyében első ízben vett részt japán külügyminiszter egy amerikai elnök beiktatásán, Ishiba Shigeru miniszterelnök pedig arról nyilatkozott, hogy minél hamarabb szeretne találkozni Trump elnökkel. A Trump 2.0 jelentette kihívás hatására ugyanakkor érdekeltebbé és hajlandóbbá vált együttműködni szomszédaival, így Kínával is, amelyet az elmúlt hónapok több magasszintű bilaterális találkozója, illetve a tervezett Kína-Japán-Dél-Korea csúcs is jelez.
Dél-Ázsia
Pakisztán nem kapott hivatalos felkérést az eseményen való részvételre, ami világosan jelzi, hogy az ország messze nem számít prioritásnak az új amerikai kormányzat szemében, ez már a korábbi ciklusa alatt is bebizonyosodott. Trump döntése miszerint két évtized után 2021-ben kivonja az amerikai csapatokat Afganisztánból, egyértelműen negatív irányba terelte az amerikai-pakisztáni kapcsolatokat. Később Washington azzal vádolta Iszlámábádot, hogy támogatja a tálibokat és biztonságos menedéket nyújt nekik Pakisztánon belül. Iszlámábád csalódására az Egyesült Államok nemcsak Pakisztánt szorította ki az indo-csendes-óceáni politikájából, hanem Indiát jelölte meg a legfontosabb dél-ázsiai partnerként.
Trump Pakisztánnal kapcsolatos külpolitikáját valószínűleg a Kínával való verseny diktálja majd, és az indiai-amerikai partnerség változó áramlatai fogják vezérelni. Pakisztán kapcsolata az USA-val szükséges, de a függőség nem az. Az amerikai-pakisztáni kapcsolatoknak van jövője anélkül is, hogy formális szövetségesek lennének. Iszlámábádra valószínűleg egyidejűleg nyomás nehezedik majd, hogy érdemben lépjen fel a térségben a terrorizmus elleni küzdelem terén, és kevésbé támaszkodjon a kínai befektetésekre a Kína-Pakisztán gazdasági folyosó révén. Arra is számítani lehet, hogy Trump elnök nyomást gyakorol majd Pakisztánra, hogy csökkentse stratégiai és gazdasági elköteleződését Kínával szemben.
A régió többi országaiban is jelentek meg írások azzal kapcsolatban, hogy Trump második elnöksége milyen következményekkel járhat az adott államra nézve. Jó példa erre Srí Lanka, ahol a LankaBiz szerint Trump elnöksége során Srí Lankára gazdasági nyomást gyakorolhat a szigorú amerikai kereskedelempolitika és az erősebb dollár, ami megnehezíti az adósságtörlesztést. Ugyanakkor a kínai befolyással szembeni amerikai nyomás diplomáciai feszültségekhez vezethet, különösen, ha az amerikai elvárások ütköznek azzal, hogy Srí Lanka kínai befektetésekre támaszkodik. Ugyanakkor a megerősödött amerikai-indiai együttműködés lehetőséget teremthet stratégiai partnerségekre olyan területeken, mint az infrastruktúra és a biztonság, feltéve, hogy Srí Lanka óvatosan navigálja a regionális geopolitikában betöltött szerepét.
India
Indiát S. Jaishankar külügyminiszter képviselte Donald Trump beiktatási ünnepségén, aki Narendra Modi miniszterelnök különmegbízottjaként vett részt a ceremónián. S. Jaishankar részvétele Trump beiktatásán kiemelte India növekvő szerepét a nemzetközi diplomáciában. A miniszter a közösségi médiában erről úgy nyilatkozott, hogy „megtiszteltetés”, hogy részese lehetett egy ilyen történelmi eseménynek. Az indiai sajtó szerint Jaishankar olyan országok globális vezetői mellett ülve, mint Kína és Olaszország, megerősítette India stratégiai jelentőségét a világ színpadán. A protokollban India megnövekedett szerepét illusztrálta, hogy az indiai külügyminiszter az első sorban az ecuadori elnök mellett foglalhatott helyet. Az indiai miniszterelnök a következő szavakkal gratulált barátjának az új amerikai elnöknek: „Alig várom, hogy ismét szorosan együtt dolgozhassunk, hogy mindkét ország javát szolgáljuk, és hogy egy jobb jövőt alakítsunk ki a világ számára”.
Trump első elnöksége alatt az Egyesült Államok és India érdekeinek egyezése, különösen a felemelkedő Kína vonatkozásában, a kapcsolat egyik fő mozgatórugója volt. Az indiai-amerikai stratégiai partnerség az előző Trump-korszakban virágzott: a két ország alapvető védelmi megállapodásokat írt alá, Washington jóváhagyta a kulcsfontosságú fegyvereladásokat Indiának, és támogatást nyújtott a Kínával való határ menti szembenállás során. Mindez azt eredményezte, hogy az Egyesült Államok magas piedesztálra emelte Indiát, és várhatóan a jövőben is eképpen fog cselekedni. A szoros viszony jelenként a háttérben már megkezdődött a Trump-Modi találkozó szervezése.
Ugyanakkor ne feledjük, hogy 2024-es kampánya során Trump „nagyon nagy visszaélőnek” nevezte Indiát az USA-val fennálló kereskedelmi kapcsolataiban. Az Egyesült Államok India legnagyobb kereskedelmi partnere, és a két ország közötti kétirányú kereskedelem 2023/24-ben meghaladta a 118 milliárd dollárt, India pedig 32 milliárd dolláros kereskedelmi többletet ért el. Míg az esetleges amerikai vámok főleg Kínát terhelik majd, Újdelhi sem biztos, hogy megússza büntetlenül. Indiának éppen ezért diplomáciai eszközökkel kell majd tompítania a hatásokat. Az új amerikai külügyminiszter Marco Rubio kollégájának már az első tárgyalás alkalmával felvetette az Egyesült Államokban élő 18000 illegális indiai migráns helyzetét, ezáltal jelezve, hogy a Trump kormány a jövőben a kényes kérdések felvetésétől sem fog tartózkodni Indiával szemben.
Délkelet-Ázsia
A Biden-kormányzat (2021-2025) az ASEAN-nal, a minden délkelet-ázsiai államot magában foglaló regionális csoportosulással kapcsolatos megközelítése nem volt olyan erőteljes, mint amilyennek eredetileg várták, mivel a kialakulóban lévő regionális minilaterális formátumokat (például AUKUS, Quad, IPEF) és a kulcsfontosságú kétoldalú partnereket helyezte előtérbe. A második Trump-kormányzat (2025-) valószínűleg folytatni fogja ezt a megközelítést, és az ASEAN-t kevésbé fontosnak fogja tartani, de nem hagyja majd figyelmen kívül.
A valódi változások az egyes ASEAN-tagállamok és az Egyesült Államok közötti dinamikákban fognak leginkább megmutatkozni, ahol a stratégiai megközelítésekben apró eltolódások már most megfigyelhetők. Washington a régió egyes országaival fenntartott kétoldalú kapcsolataira a kereskedelmi, politikai és biztonsági prioritások alapján fog összpontosítani, tranzakcionális szemléletben. Ezzel összefüggésben a délkelet-ázsiai országok stratégiai érdekeiktől függően vagy proaktívabban és az elnök körére fókuszálva próbálnak kapcsolatot tartani Washingtonnal, mint például Indonézia, a Fülöp-szigetek vagy Szingapúr, akik hivatalosan és nyilvánosan is gratuláltak az új elnök hivatalba lépéséhez, vagy pedig tudatosan visszafogottan viselkednek. A délkelet-ázsiai gazdaságok számára a második Trump-elnökség a geoökonómiai alkudozásról és tárgyalásról fog szólni, aminek során az egyes államoknak és az ASEAN-nak bizonyítaniuk kell együttműködési értéküket, hogy továbbra is érdemi biztonsági jelenlétre és érdemibb gazdasági elköteleződésre bírják Washingtont. A bizonyítás magában foglalja a pozitív személyes kapcsolatok kialakítása mellett a folyamatos pozícionálást is a Trump-kormányzat várhatóan változó prioritásainak megértése alapján, illetve a cseretranzakciók és alternatív szektorális értékek felajánlását például a nyilvános diplomácia vagy a tengeri biztonság terén a kedvezőbb tárgyalási kimenetelek, például az alacsonyabb vámtételek fejében.
A délkelet-ázsiai országok ha nem is egységes, de egyirányú fellépését elősegítheti maga az ASEAN is, amelynek idei soros elnöke, Malajzia megközelítése kettős az „értékbizonyítás” terén. Egyrészt Kuala Lumpur az ASEAN hosszú távú stratégiai értékének a megerősítésére törekszik a tágabb térségben, az ASEAN által vezetett mechanizmusokon keresztül, ami fontos multiplikátor lehet az Egyesült Államokkal és a Kínával folyó párhuzamos, de nem kizárólagos együttműködéseiben. Másrészt Malajzia célja az ASEAN kapcsolatépítésének a kiszélesítése, hogy diverzifikálja az ASEAN és tagállamai politikai és gazdasági elkötelezettségeit, illetve lehetőségeit. A célirányos eredményekhez mindenesetre biztos kezű, következetes és alkalmazkodóképes diplomáciára lesz szükség a délkelet-ázsiai államok részéről.
Közel-Kelet
Hivatalos köszöntőikben a térség vezetői bizakodásuknak adtak hangot, voltak, akik ezt óvatosabban fogalmazták meg, voltak, akik lelkesebben, s volt olyan vezető is, aki inkább hallgatott.
Számos arab vezető gratulált Donald Trumpnak, aki hétfőn letette a második ciklusára az esküt. Többek között az Egyesült Arab Emírségek, Katar, Bahrein, Omán, Egyiptom, Jordánia és Palesztina vezetői gratuláltak az Egyesült Államok 47. elnökének. Az Egyesült Arab Emírségek részéről, Mohamed bin Zayed Al Nahyan sejk az X-en Trumpnak és kormányának sok sikert kívánt, és azt mondta: „Várom, hogy együtt dolgozhassak vele az Egyesült Arab Emírségek és az Egyesült Államok közötti stratégiai kapcsolatok továbbfejlesztésében, valamint a regionális béke és stabilitás előmozdításában”. Tamim bin Hamad al-Thani sejk katari emír is sok sikert kívánt neki feladatai ellátásában, bízva a két ország közötti baráti és stratégiai együttműködési kapcsolatok további fejlődésében és növekedésében. Hamad bin Isa Al Kalifa bahreini király gratulált Trump beiktatásához, megerősítve „elkötelezettségét a Bahrein és az Egyesült Államok közötti stratégiai kapcsolat megerősítése iránt” – áll a BNA bahreini állami hírügynökség által idézett közleményben. Az ománi szultán, Haitham bin Tarik további növekedést kívánt országa és az Egyesült Államok közötti együttműködésben és partnerségben – olvasható az ománi hivatalos hírügynökség közleményében. Abdel Fattah al-Sisi egyiptomi elnök Facebook-oldalán ekként üdvözölte az új amerikai elnököt beiktatásának napján: „Megerősítem, hogy folytatom az együttműködést Őexcellenciájával országaink közötti stratégiai kapcsolatok megerősítése és a közös érdekek elérése érdekében, oly módon, hogy az a két nép érdekeit szolgálja, és fokozza a biztonságot és a stabilitást térségünkben és a világban.” II. Abdullah jordán király üdvözletében megerősítette az együttműködés iránti elkötelezettséget „egy virágzóbb és békésebb világ felé”. Mahmúd Abbász palesztin elnök is csatlakozott az arab vezetőkhöz, amikor gratulált Trumpnak. A Wafa hivatalos palesztin hírügynökség által idézett üzenetében Abbász hangsúlyozta, hogy kész együttműködni vele a béke megteremtésében hivatali ideje alatt, „a nemzetközi legitimáción alapuló kétállami megoldás által vezérelve”. Szíria új vezetője, Ahmed al-Saraa hétfőn közleményben gratulált Donald Trump amerikai elnök beiktatásához, és azt mondta, várakozással tekint a két ország közötti kapcsolatok javulása elé: „Bízunk benne, hogy ő a vezető a Közel-Kelet békéjének megteremtésében és a térség stabilitásának helyreállításában” – mondta. Joseph Aoun libanoni elnök szintén gratulált amerikai kollégájának és „bizonyosságának” adott hangot abban, hogy Trump hatalomra kerülése „új lendületet ad a libanoni-amerikai kapcsolatoknak”.
Irán legfelsőbb vezetője, a 85 éves Ali Khamenei ajatollah hallgatott Donald Trump amerikai elnök beiktatásának napján, helyette egy kiállítás meglátogatását választotta. Izrael miniszterelnöke Benjamin Netanyahu annál lelkesebben gratulált Donald Trump amerikai elnöknek második beiktatásához, és egy videonyilatkozatban kijelentette, hogy „szövetségünk legjobb napjai még hátravannak”.
Erdoğan török elnök bizakodó hangon köszöntötte az amerikai elnököt beiktatásának napján: „Gratulálok Donald Trump barátomnak, hogy egy kemény elnökválasztási verseny után újraválasztották az Egyesült Államok elnökévé. Reméljük, hogy ez az új elnöki ciklus, megerősíti a Törökország-USA kapcsolatokat, és véget vet a regionális és globális válságoknak és háborúknak, különös tekintettel a palesztin kérdésre és az orosz-ukrán háborúra.” Barzani miniszterelnök üdvözló szavai során kihangsúlyozta, hogy „a Kurdisztán és az Egyesült Államok közötti stratégiai partnerség, valamint a népünk és a fegyveres erőink közötti kötődés továbbra is erős.”
Posztszovjet térség
Oroszország
Oroszországban visszafogottak a reakciók azzal kapcsolatban, hogy Trump megválasztása hatalmas változásokat hozna a bilaterális kapcsolatokban. Természetesen a Kreml megjegyezte, hogy a többi amerikai politikushoz képest Donald Trump valóban több alkalommal is beszélt a világban zajló konfliktusok lezárásának szükségességéről, ami mindenképpen pozitív. Ezzel együtt Oroszország bármelyik amerikai adminisztrációval hajlandó együttműködni, de azt kizárólag saját nemzeti érdekeinek megfelelően teszi majd. Az orosz szakértők úgy vélik, hogy Trump megválasztása nem hoz kardinális változásokat az ukrajnai háborúban, de az ő elnöksége alatt lehet meg a reális esély arra, hogy ezek a változások vagy akár a rendezés bekövetkezhessen. Az orosz köztudatban jelen van annak az emléke, hogy első elnöksége alatt Trump 13 szankciós csomagot vezetett be Oroszországgal szemben és az ő elnöksége alatt Ukrajna nyíltan visszautasította a Minszki megállapodások megvalósítását. Mindazonáltal a Kreml nagy figyelmet fordít majd Trump elő nyilatkozataira és lépéseire és majd ezek mentén vonja le a következtetéseket. Sokan helyezik a hangsúlyt az Egyesült Államok 47. elnökének üzleti vénájára, utóbbi pedig arra ösztönözheti majd szerintük őt, hogy mérsékelje Ukrajna támogatását. Elemzők úgy vélik, hogy Trump beiktatása után nem sokkal kezdetét veheti egy Putyin-Trump találkozó szervezése, ezt akár a két elnök telefonbeszélgetése is megelőzheti. Az esetleges tárgyalások helyszínéül Budapestet is felvetik, utóbbi azonban egyelőre találgatások szintjén van. Hogy a tárgyalások, ha megvalósulnak, milyen eredményhez vezetnek egyelőre nem tudható. A Kreml számára fontos lenne területi szerzeményeinek megtartása, Ukrajna NATO tagságának lehetetlensége, valamint a szankciók legalább egy részének a feloldása. Washingtonban azonban nem fogadhatnak el mindent, hiszen nem hagyhatják, hogy Oroszország túlnyerje magát. Tényleges kompromisszumos megoldáshoz mindkét félnek engednie kell, de anélkül, hogy ez komoly arcvesztéssel járna.
Kelet-Európa és a Dél-Kaukázus
Ukrajnában a demokrata jelölt volt a favorit, ugyanakkor az elmúlt hónapokban Volodimir Zelenszkij elnök igyekezett a republikánusok felé, de maga Trump felé is nyitni. Utóbbi választási győzelme alkalmából gratulált is neki. Kijevben a fő kérdés az új adminisztrációval kapcsolatban a támogatások mértéke és szintje lesz. S bár a szakértői körökben jelentős a szkepticizmus az új elnök politikájával kapcsolatban, mégis sokan vélik úgy, hogy a támogatás nem szűnik meg, csak átalakul esetleg hitelekre vagy egyéb formátumokra. A gondot inkább a kommunikáció jelentheti. Korábban, amikor a Kongresszus elhúzta a támogatások átadását Ukrajnának, hatalmas károkat okozott a katonák harci moráljában. Ettől tartanak most is. Mindazonáltal Ukrajna továbbra is fontos stratégiai partner Washington számára, és ahogy Oroszországban is, úgy Ukrajnában is Trump első elnökségére hivatkoznak, amikor a háború gyors lezárásól beszélnek. Ezzel együtt az új adminisztráció Oroszországért és Ukrajnáért felelős különmegbízottja Keith Kellog, még tavaly tavasszal kidolgozott egy lehetséges rendezési tervet. Kijevi látogatása már 2025-re ki is volt jelölve, azonban elmaradt és azt a beiktatás utánra napolták el. Trump tanácsadói körében egyre többet beszélnek az esetleges területveszteségekről Ukrajnában, valamint az értelmetlen öldöklés leállításának szükségességéről. Az ukrán vezetés számára azonban fontos, hogy jól eladható eredménnyel zárja a háborút, ezért azt csak olyan feltételek mellett hajlandó lezárni, amelyeket elfogadhatónak és eladhatónak tart, amelyek súlya elég nagy ahhoz, hogy kompenzálhassa az esetleges területi veszteségeket, még ha azok ideiglenesek is lesznek. Ukrajnának aktívan kell tevékenykednie, hogy érdekeit érvényesíteni tudja. Egyes szakértők szerint a második kurszki támadás egyik célja az lehetett, hogy egyrészt növelje az ukrán lakosság harci kedvét, amely nem elég, hogy alig kap pozitív híreket a frontról a nemzetközi térből is egyre többször azt hallja, hogy Ukrajnának területi veszteségek árán is le kellene állítani a háborút úgy, hogy nem, hogy NATO tagságot, de biztonsági garanciákat sem biztos, hogy kap. Másrészt pedig, hogy demonstrálja a nyugati partnerek és elsősorban a beiktatásra váró új amerikai adminisztráció számára, hogy Ukrajna igenis harcképes, az elképzelés pedig, hogy Ukrajna vereségre van ítélve téves, igenis képes támadni és harcolni, tehát nem indokolt engedni az orosz igényeknek és érdekeknek amennyiben a háború lezárásáról van szó. Ennél kritikusabb hangok pedig úgy vélik, hogy a támadás célja pusztán a tárgyalások lehetőségének szabotálása. Az orosz vezetés többször leszögezte, hogy addig nem hajlandó semmilyen tárgyalásokba belemenni ameddig egyrészt nem lesznek figyelembe véve a harctéri realitások és az ukrán haderő ki nem vonul/vagy ki nem lesz szorítva az orosz területekről. Az orosz álláspontra az Egyesült Államoknak kevés ráhatása van, ezért Kijevben joggal gondolhatják, hogy rájuk gyakorolnak majd nyomást, hogy az orosz elvárásokhoz közelibb feltételeket fogadjanak el és üljenek le a tárgyaló asztalhoz. Bár a háború lezárása egy nap alatt nem valósítható meg, de a szakértők úgy vélik, hogy egy a beiktatástól számított 100 napos időintervallum erre akár elég is lehet. Ukrajna esetében ez az idő arra lehet szükséges, hogy a jelenlegi vezetés biztosítsa számára politikai fennmaradását, ha az országban választások kerülnek kiírásra.
Fehéroroszországban nyíltan elmondták, hogy Trumpnak szurkolnak a választások során, mondván, hogy nyerje meg a választásokat és vessen véget a háborúnak egy nap alatt, ahogy ígérte fogalmazott Aljakszandr Lukasenka elnök. A fehérorosz eset azonban annyiban más a régió többi országához képest, hogy a regnáló elnököt a demokrata adminisztráció nem ismerte el, helyette Szvjatlana Tyihanovszkaját támogatja, aki szerintük tényleges győztese a 2020-as választásoknak. Az őt támogató fehérorosz körök úgy vélik, hogy Trump kevés figyelmet fordít majd az országnak, vagy annak demokratizálásának kérdésének. Minszk és Washington kapcsolatának indikátora a január 26-ai választások lesznek majd, amelyek eredményét elismerik-e majd az Egyesült Államokban.
Donald Trump győzelme más-más régióban más-más elvárásokat támasztott. A Dél-Kaukázusra ez többszörösen igaz. A Kaszpi-és a Fekete tenger közötti keskeny hegygerincekkel átszőtt régió ugyanis két az Egyesült Államok két stratégiai riválisa közé, Irán és Oroszország, ékelődik. Geopolitikai tekintetben igen fontos régió, ezzel együtt annak három országa igen eltérő utat jár ebből kifolyólag értékük is eltérő Washington számára.
Grúzia, amely hagyományosan jó viszonyt ápolt az Egyesült Államokkal, olyannyira, hogy túlzott közeledése 2008-ban háborúhoz vezetett Oroszországgal, de a 2012 óta hatalmon lévő Grúz Álom párt politikája igen sok kritikát váltott ki a demokrata adminisztrációtól, fagyossá téve Tbiliszi és Washington viszonyát. A grúz vezetőség szempontjából egy új liberális adminisztráció kedvezőtlen lett volna, így Trump megválasztása pozitív várakozásokkal töltötte el azt. Elsősorban ennek az lehetetett volna a hozadéka, hogy a Grúz Álomra nehezedő nemzetközi nyomás annak konzervatívabb politikája miatt mérséklődni fog. Grúzia földrajzi elhelyezkedése kritikusan fontos, ugyanis jelenleg a kelet-nyugat irányú konnektivitás egyik legfontosabb eleme és ez mind az áruszállításra, mind az energiára is igaz. Ennek megfelelően a grúz vezetőség arra számított, hogy az országgal kialakítandó viszonyt ennek tudatában és nem ideológiai megfontolások mentén alakítja majd az új adminisztráció. Grúzia és a Grúz Álom helyzetét tovább nehezítik a választások után kitört és azóta is fel-fel villanó zavargások és az azokra adott kormányzati reakciók által keletkező nyugati kritika, amely bár elsősorban az Európai Unió felől érkezik, valamint az ország egyre szorosabb partnersége Kínával, amelyet a Trump adminisztráció fő riválisának tart. A várakozások egyelőre nem látszanak beigazolódni, Trump beiktatása előtt ugyanis a kongresszus elé már bekerült egy kétpárti törvényjavaslat amely munka címe “Georgian Nightmare Non-Recognition Act” azaz a Grúz Rémálom nem elismerési törvény, amely célja hogy delegitimálja az amerikai vezetés kapcsolatait a jelenlegi grúz kormánnyal. Szimbolikus, hogy Trump beiktatására a leköszönt, de magát hivatalban tartó Szalome Zurabisvili elnököt hívták meg. Egyelőre azonban még nem világos Trump milyen mértékben kíván majd bevonódni a grúziai belpolitikai folyamatokba.
Hasonlóak a várakozások Azerbajdzsánban is, amelyet hagyományosan több kritika ér politikai berendezkedése miatt, ezzel együtt Grúziához képest jobb helyzetben van nyersanyagforrásai miatt, amelyekre hatalmas szükség van Európában. Trumpot elsősorban üzletemberként értékelik, pragmatikus, üzletorientált megközelítést várva tőle a régió egészével és az egyes országokkal való együttműködése kapcsán.
A legösszetettebb helyzet Örményország esetében van. Nyitott határai csak Grúziával és Iránnal vannak, az azeri-örmény viszony rendezetlensége Törökország és Azerbajdzsán irányában is elszigetelt. Bár a liberális politikai körök igen komoly szolidaritást mutattak Örményország irányába, lévén, hogy tekintélyelvű rendszerek közé van szorulva (ebbe néha Grúziát is beleszámították a Grúz Álom a liberális elit számára elfogadhatatlan politikája miatt). Trump esetében ez nemigazán lesz elég, ugyanis az ő adminisztrációját az ilyen jellegű ügyek kevésbé foglalkoztatják. Örményországban úgy vélik, hogy Trump számára a Dél-Kaukázus ügye periférikus lesz. S bár korábban elítélte az örményekkel szembeni atrocitásokat és kifejezte hogy kiáll a karabahi örmények jogaiért, ezzel együtt sokan tartanak attól, hogy az azeri-örmény viszony rendezését nem feltétlenül Jereván számára kedvező módon rendezi majd, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok és Örményország között Trump beiktatása előtt néhány nappal stratégiai partnerségi megállapodás került aláírásra. A szakértők egyetértenek abban, hogy az új adminisztráció számára az, hogy milyen és mennyi figyelmet fordít a régiónak sokban függ attól, hogy milyen lesz a viszony Oroszországgal. Amennyiben a konfrontáció fokozódni fog, úgy előfordulhat, hogy az egész Dél-Kaukázusra úgy tekintenek majd, mint egy potenciális eszközre, ahol vagy ahonnan Oroszország számára problémákat lehet okozni. Utóbbi Iránra nézve is igaz lehet. Amennyiben a viszony enyhülni fog, úgy valószínűleg kevesebb figyelem jut a régiónak és annak gazdasági kulcsszerepe fog előtérbe kerülni.
Közép-Ázsia
Közép-Ázsia amerikai külpolitikában elfoglalt helye nagyon marginális, amit jól mutat az is, hogy történelem során (a közép-ázsiai országok Szovjetuniótól történő függetlenedése óta) még egyetlen hivatalban lévő amerikai elnök sem látogatott el a régióba, illetve nem tartott elnöki szintű csúcstalálkozót a közép-ázsiai országok vezetőivel. Emellett Washington számára maga a régió is gyakran háttérbe szorult más globális prioritások – Közel-Kelet, Ázsiai-Csendes-Óceáni térség – miatt. Azonban arra volt már példa, hogy közép-ázsiai vezetők látogatást tettek az Egyesült Államokba, de találkozniuk az amerikai elnökkel még így sem sikerült, ami aláhúzza a régióval kapcsolatos marginális vagy periférikus amerikai hozzáállást.
Közép-Ázsia országainak nyomtatott, valamint online formában megjelenő sajtóorgánumai függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki érdemben nem foglalkozott Donald Trump beiktatásával kapcsolatban. A hír ugyan szerepet kapott, a közép-ázsiai médiában, mint a globális politikai jelenleg legmeghatározóbb eseménye, azonban ezek hírek az angolszász (elsősorban az amerikai) vagy orosz nyelvű sajtóorgánumokból átvett hírek fordításai, összegzései voltak.
Ugyanakkor például a kazah sajtó figyelme Donald Trump beiktatásával kapcsolatban a tenge-dollár árfolyam lehetséges hatásaival már alaposabban foglalkozott. Az üzbég média figyelme inkább az üzbég gazdasággal kapcsolatos kérdésekkel volt elfoglalva. Mindazonáltal egyes portálok a beiktatás kapcsán kitértek az Egyesült Államok és Közép-Ázsia gazdasági viszonyának konszolidálásának lehetőségére.
Összességében elmondható, hogy a közép-ázsiai média az Egyesült Államok 47. elnökének beiktatásával érdemben nem foglalkozott. Az elmúlt héten a regionális nyomtatott és online közép-ázsiai sajtó sokkal jobban fókuszált azokra a regionális eseményekre, ülésekre belpolitikai eseményekre és katasztrófákra, melyek a régió rövid és hosszútávú jövőjét szorosan érintik.
A gyorselemzést készítette: Klemensits Péter, Nagy Angelina, Sárkány László,
Seremet Sándor, Szakáli Máté, Veres Szabolcs