Az Eurázsia Központ 2025/23. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit.
Megválasztották Dél-Korea új elnökét
A várakozásoknak megfelelően Lee Jae-myung, a Demokrata Párt (DP) jelöltje aratott magabiztos győzelmet a dél-koreai előrehozott választásokon, aki szavazatok 49%-át zsebelte be. Fő kihívója, a konzervatív Népi Erő Pártjának (PPP) jelöltje, Kim Moon-soo ehhez képest 41 százalékot szerzett. Huszonnyolc éve nem szavaztak ennyien dél-koreai választáson: a választópolgárok 79,4 százaléka tette le a voksát, ami jól mutatja, hogy a katonai jogrend és a belpolitikai instabilitás a szokásosnál is jobban megmozgatta a politikailag egyébként is igen aktív dél-koreai társadalmat. Az újdonsült elnök, Lee Jae-myung abból a Dél-Koreában nem gyakran előforduló helyzetből kezdheti az elnökségét, hogy kényelmes többséggel bír a törvényhozásban. Ez megkönnyíti és stabilizálja az új kormányzat működését – a leváltott elnök, Yoon Suk Yeol rövidéletű katonai jogrendje és elmozdítása is abból eredt, hogy az ellenzék parlamenti többsége miatt az elnök gyakorlatilag meg volt bénulva.
Lee Jae-myung tapasztalt politikus, aki polgármesterként szerzett ismertséget és elkötelezett támogatói bázist magának. Harmadik alkalommal szállt versenybe az elnöki székért, első alkalommal nem tudta megszerezni a DP elnökjelöltségét a párt előválasztási procedúrája során, második alkalommal, 2022-ben pedig egy hajszállal maradt alul a megbukott Yoon Suk Yeol-lal szemben Dél-Korea történetének legszorosabb elnökválasztásán. Lee Jae-myung maga is megosztó politikai személyiség, s bár stabil támogatói bázissal rendelkezik, bírósági ügyei némi bizonytalanságot keltettek és keltenek személye körül. Mostani magabiztos választási győzelme nagy részben köszönhető annak is, hogy a konzervatív oldal katonai jogrendhez, majd Yoon közrendi felelősségre vonásához való, tétovázó hozzáállása, valamint a PPP csúcsjelöltjének ellentmondásos kiválasztási folyamata jócskán megtépázta a párt és jelöltje, Kim Moon-soo imidzsét.
Bár a Demokrata Pártot rendre liberális és progresszív jelzőkkel illetik, Lee Jae-myung pedig balközép irányvonalat képviselőként emlegetik, a gyakorlatban ezek az irányultságok a dél-koreai kontextusban inkább szociális, jóléti intézkedések szorgalmazásának formájában, illetve külpolitikai preferenciák képében mutatkoznak meg, a kulturális konzervativizmus ugyanis az egész koreai politikai életet áthatja. Ami a külpolitikát illeti, a liberális kormányok általában az Egyesült Államokkal való szövetség mellett többfelé, elsősorban Kína irányába is egyensúlyozó irányvonalat támogatnak, valamint Észak-Korea tekintetében konstruktívabb kapcsolatokra törekszenek. Valójában ennek nagy mértékben határt szabnak az aktuális geopolitikai realitások, melyhez a nagy és erős szomszédokkal körbevett, nagyhatalmi szembenállás metszéspontjában elhelyezkedő országnak alkalmazkodnia kell.
Lee Jae-myung minden bizonnyal elődjéhez, a Kínát több ízben élesen bíráló Yoon-hoz képest kevéssé fog ellenséges hangnemet megütni Pekinggel szemben, Dél-Korea Kínához való közeledésének azonban mindenképpen határt fog szabni az amerikaiakkal való szövetség és a Trump-adminisztráció külpolitikai elképzelései, melyben az elsődleges prioritás Kína visszaszorítása. Észak-Koreával kapcsolatban szintén korlátozza az új elnök Korea-közti viszony normalizálására irányuló ambícióit az, hogy Phenjan 2023 végén látványosan elzárkózott Korea egyesülésének gondolatától, melyet 1991 óta mindkét ország nyilvánvalóan idealisztikus, de szimbolikus végcélként ismert el a Koreai-félsziget jövőjét illetően. Miután a Kim-rezsim végét jelentené a két Korea egyesülése, az Oroszországgal való, megerősödött szövetsége miatt jobb pozícióba került Észak-Koreának jelenleg nem származna gyakorlati haszna a Déllel való kapcsolatépítésből, ezért valószínűtlen, hogy Phenjan nyitottságot mutatna Szöul közeledésére.
Az újdonsült elnök elsődleges prioritása a Donald Trumppal való kapcsolatfelvétel lesz. Első, nagyjából 20 perces telefonhívásukat június 06-án folytatták le, első személyes találkozásuk nagy valószínűséggel a június 15-17-e közötti kanadai G7-csúcson kerül majd sor, amelyre mindkét vezető hivatalos. Nagy aggodalmat keltett Dél-Koreában, hogy éppen Trump második ciklusának számos változást ígérő kezdetére maradt csúcsvezető nélkül az ország. A viszonossági vámok, illetve az USA és Dél-Korea közötti védelmi együttműködés kulcsfontosságú kérdések Dél-Korea gazdasága és biztonsága szempontjából – ezen kérdésekben így minél előbb érdeke egy olyan alkut nyélbe ütnie Lee Jae-myung-nak, amely a dél-koreai érdekek szempontjából is elfogadható és prezentálható a stabilitást, biztonságot és gazdasági fellendülést szomjazó társadalom felé.
Lee Jae-myung elnöksége nem fog 180 fokos fordulatot hozni Dél-Korea kül- és belpolitikájában, inkább hangsúlybéli eltolódásokat fog eredményezni. A legfőbb elvárás az új elnök felé, hogy a turbulencia után belpolitikai stabilitást, nagyobb gazdasági növekedést, érezhető életszínvonal-emelkedést teremtsen az országban, és hatékonyan menedzselje a belpolitikai problémákat, például a magas inflációt, ingatlanárakat és a vészjósló népességfogyást, valamint a külpolitikai színtéren jelentkező kihívásokat, elsősorban az USA és Kína, Dél-Korea legfontosabb partnereinek fokozódó szembenállását.
Az alábbiakban a választásra adott eurázsiai sajtóreakciókat szemlézzük.
Kelet-Ázsia
Kína
A dél-koreai előrehozott elnökválasztás a kínai sajtóban is hangsúlyos témaként jelent meg, hiszen Dél-Korea fontos szomszéd és gazdasági partner, aki az amerikai-kínai kereskedelmi háború közepette még inkább felértékelődik Peking számára. Lee Jae-myung megválasztását a dél-koreai-kínai kapcsolatok szempontjából pozitív fejleményként értékelték a kínai sajtóorgánumok, a konzervatív kormányok Kínával szemben kritikus, gyakran ellenséges retorikájával szemben a liberális elnökök konstruktívabb, kiegyensúlyozottabb viszonyra szoktak törekedni Pekinggel. A kínai médiában megszólaltatott szakértők Lee elnökségétől a dél-koreai Kína-politika konstruktívabb mederbe terelését, pragmatikus rekalibrálását és fellendítését várják. Az újdonült dél-koreai elnök beiktatása után június 10-én az első telefonbeszélgetésre is sor került Lee és Xi Jinping között, ahol a kínai fél ismételten hangsúlyozta, hogy a stabil, kiegyensúlyozott kapcsolatok mindkét ország érdekében állnak.
Japán
A japán sajtó kiemelt fordított a dél-koreai belpolitikai vákuummal kapcsolatos eseményeknek, egészen az azt kiváltó katonai jogrendtől Yoon alkotmányos elmozdításán át az előrehozott választásokig. Dél-Korea szomszédos országként, az USA másik legjelentősebb régióbéli szövetségeseként ellentmondásos, de egyre növekvő fontosságú viszonyt ápol Japánnal. Tokió nagyrészt az előző elnök személyéhez kötötte a történelmi sérelmekkel és konfliktusokkal terhelt japán-koreai kapcsolatok normalizációját, így Lee Jae-myung megválasztása előtt és után is számos cikkben megmutatkozott Tokió azon aggodalma, hogy a Japánnal szemben tradicionálisan ellenségesebb liberális táborhoz tartozó elnök leépítené az eddig elért eredményeket a bilaterális viszonyban. Hasonlóan hangsúlyos volt emiatt a tudósításokban az újdonsült dél-koreai elnök azon fogadkozása, hogy továbbra is erősítené a japán-koreai kapcsolatokat, illetve az USA-Japán-Dél-Korea szövetséget, és japán sajtófigyelmet kapott Lee és Ishiba Shigeru japán miniszterelnök ezt megerősítő telefonbeszélgetése is. Japánnak tehát megvannak a félelmei – leginkább Lee múltbéli kijelentései alapján – azt illetően, hogy a kormányváltás változást hozhat a normalizációban, a helyzet azonban az, hogy a stabil, kiegyensúlyozott együttműködés nem csupán Tokió, de Szöul számára is stratégiai szükségszerűség, amelyet az elsődlegesen külpolitikai pragmatizmust hangsúlyozó Lee is követni kíván.
Posztszovjet térség
Oroszország
Az orosz médiában visszafogott optimizmussal és óvatos reményekkel fogadták Lee Jae-myung győzelmét. A témában több tudósítás és hosszabb elemzés is megjelent. Az Ekszpert.ru elemzése szerint a baloldali Demokrata Párt jelöltjének sikere nem csupán személyes diadal, hanem egyfajta „társadalmi feszültségmentesítés” is, amely egy mélyen megosztott koreai társadalomban következett be. A lap kiemelte, hogy Lee Jae-myung pragmatikusabb és kevésbé ideologikus külpolitikai hozzáállást ígér, különösen Oroszországgal kapcsolatban. Noha ő sem számol fel teljesen a nyugati szövetségi rendszerrel, több korábbi nyilatkozatában jelezte, hogy elhibázottnak tartja az Ukrajnának nyújtott fegyverszállításokat, és túlzásnak nevezte az oroszellenes retorikát, különösen elődje kormányzása alatt. Az Ekszpert.ru által megszólaltatott szakértők viszont leszögezik: Dél-Korea külpolitikai mozgástere rendkívül korlátozott, elsősorban az Egyesült Államokkal fennálló stratégiai partnerség miatt. Bár az új elnök formálisan közeledhet Oroszországhoz gazdasági és diplomáciai téren, a tényleges döntéshozatalban jelentős súlya van a washingtoni elvárásoknak. A lap szerint különösen fontos lesz, hogyan viszonyul majd az új kormány a félvezetőipar exportkorlátozásaihoz, az Észak-Koreával kapcsolatos biztonsági kérdésekhez, valamint az amerikai–kínai versengés fokozódásához – ezek mind közvetve befolyásolják Moszkva és Szöul kapcsolatait is.
A Lenta.ru szintén Lee győzelmének mérsékelt oroszbarátságát hangsúlyozza, megjegyezve, hogy a konzervatív, „fanatikusan Amerika-párti” erők veresége némi mozgásteret teremthet a kétoldalú kapcsolatok javítására. A lap megemlíti, hogy a Demokrata Párt parlamenti többsége elvileg kedvezhet a kormány stabilitásának, de a gazdasági válság és a nemzetközi nyomás korlátozza a manőverezési lehetőségeket. Nem maradt ki az orosz sajtóban a reflektálás a világrendi átalakulásra a koreai választások kapcsán, a Komszomolszkaja Pravda ugyanis rövid tudósításában kiemelte: Lee már korábban is a nyitottságot és a többpólusú világrend iránti érdeklődést képviselte. A lap pozitívan értékelte, hogy az új elnök nem tekinti szükségszerűnek a Moszkvával szembeni konfrontációt.
Összességében az orosz sajtó reménykedik a kapcsolatok javulásában, de nem táplál illúziókat: az USA és Dél-Korea közötti szövetség, valamint a globális geopolitikai dinamikák továbbra is szűk keretek közé szorítják Szöul külpolitikai mozgásterét Moszkva irányába.
Közép-Ázsia
Közép-Ázsia országainak nyomtatott, valamint online formában megjelenő sajtóorgánumai függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki érdemben nem foglalkoztak a dél-koreai elnökválasztással. A hír csak kis mértékben kapott szerepet a médiában, mint a globális politikai folyamatok egyik fontos eseménye, azonban ezek az angolszász (elsősorban az amerikai) vagy orosz nyelvű sajtóorgánumokból átvett hírek fordításai, összegzései voltak.
Ugyanakkor a közép-ázsiai média figyelme sokkal inkább a május végi első Közép-Ázsia-Olaszország csúcstalálkozóra, annak eredményeire és lehetséges következményeire fókuszált amellett, hogy szorosan nyomon követte az országokban zajló nemzetgazdasági folyamatokat.
Dél-Ázsia
India
Az indiai sajtóban számos tudósítás jelent meg Lee Jae-myung választási győzelméről, hangsúlyozva annak jelentőségét a közelmúltbeli politikai zavargások fényében. Lee megválasztása a hónapok óta tartó instabilitás és a korábbi kormányzattal szembeni közelégtelenség után hatalomváltást jelent. Lee, aki az ellenzéket képviselte, jelentős kihívásokkal szembesül, többek között olyan gazdasági kérdésekkel, mint a fiatalok körében növekvő munkanélküliség és a jövedelmi egyenlőtlenségek, miközben egy polarizált társadalomban az egységet is meg kell őriznie. Az elemzők spekuláltak Lee elnökségének hatásairól Dél-Korea külkapcsolataira, különösen Észak-Koreával való viszonyára és az Egyesült Államokkal fennálló szövetségre. Az indiai média Lee megközelítését potenciálisan inkább elkötelezettnek és progresszívnek ábrázolta, reményt keltve a társadalmi igazságosság és a gazdasági reformok iránti megújult figyelemre. A választásokat nemcsak Dél-Korea belpolitikája, hanem az ázsiai geopolitikai dinamika szempontjából is döntő jelentőségűnek tartják. A médiában uralkodó reménykedő hangulatot erősítették olyan neves személyiségek, mint a dalai láma, akik optimistán nyilatkoztak Lee vezetése alatt várható pozitív fejleményekről. Narendra Modi miniszterelnök gratulált Lee-nek megválasztását követően és kifejezte, hogy szoros dél-koreai-indiai kapcsolatokra számít.
Délkelet-Ázsia
A délkelet‑ázsiai sajtóbeszámolók közös hangsúllyal emelik ki a dél‑koreai elnökválasztás demokratikus dimenzióját, a magas részvételi arányt, valamint a gazdasági és diplomáciai bizonytalanságra adandó lehetséges új politikai válaszok jelentőségét. A voksolás a délkelet‑ázsiai média számára komplex esemény volt, amelyet demokratikus folyamatként, konszolidációs eszközként, intézményi reformprogramként, ideológiai tesztként és geopolitikai jelentőséggel bíró történésként jelenítettek meg.
Az indonéz Kompas hírügynökség részletesen beszámolt a választási kampány és a választás menetéről is. A Kompas kiemelte a választási kampány különös atmoszféráját, amelynek központjában a politikai rendszer kiegyensúlyozatlansága állt. Az Antara hírügynökség kommentárja azt emelte ki, hogy az új elnök számára a gazdasági újjáépítés, valamint a társadalmi és politikai megosztottság felszámolása jelenti a legégetőbb feladatot.
A maláj Bernama elemzése szerint Lee győzelme nem csupán politikai váltást jelent, hanem erőteljes üzenetet küld a nemzetközi közösség számára is. A hírügynökség hangsúlyozza, hogy az új elnök „pragmatizmusa” várhatóan mérsékli a háromoldalú geopolitikai konfliktusokat — különösen Washington–Peking–Tokió tengelyben, ami Malajzia számára is előnyös.
A thaiföldi Bangkok Post és a Thairath elsősorban a választás biztonsági és külpolitikai hatásairól tudósított. A Bangkok Post kiemelte, hogy Lee a gazdasági újjáépítés mellett erőteljes elkötelezettséget mutatott a stratégiai autonómia és a többirányú külpolitikai modell iránt — azaz nem kíván választani az Egyesült Államok és Kína között; miközben a politikai alternatívát jelentő dél-koreai konzervatív erők a vereség után újjá fognak szerveződni. Érdekes módon a Thairath kritikus hangú véleményt is közölt: aszerint Lee irányvonala külpolitikai kontextusban túl bizonytalan lehet.
A vietnámi médiumok különösen Lee a pénzügyi reformokra fókuszáló, a makrogazdasági stabilitásra és a beruházási környezet javítására vonatkozó ígéreteiről számoltak be. A cikkek az eredmény mellett hangsúlyozzák a magas részvételiarányt a választáson. A VietnamPlus ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az előrehozott választás korlátozott kampányidőszaka gyors döntéseket igényelt, ami növelte a választói tudatosság és az informálódás fontosságát.
A Fülöp‑szigeteki ABS‑CBN helyszíni tudósításaiban Lee pragmatizmusát és új külpolitikai irányát emelte ki, ami alapján az új elnök nem kíván választani az USA vagy Kína között, hanem keresi a függetlenség útját. Az Inquirer az új elnök nyitási ígéretét emelte ki Észak-Korea viszonylatában.
A szingapúri The Straits Times analízise szerint az új elnök külpolitikájában rejlő lehetőségek kiemelkedőek: Lee megnyerte a választást a nemzeti egység megteremtésének ígéretével, ugyanakkor tudatosan kerüli a konfrontációt, például Kínával vagy az Egyesült Államokkal. A The Straits Times beszámolt arról is, hogy Lee békülékenyebb terveket fogalmazott meg a Kínával való kapcsolatokra vonatkozóan, kiemelve Kína, mint fő kereskedelmi partner fontosságát, miközben jelezte, hogy nem hajlandó határozottan állást foglalni a Tajvani-szorosban fennálló biztonsági feszültségekkel kapcsolatban. Mindazonáltal ígéretet tett arra, hogy folytatja hivatali elődje Japán-politikáját, és kijelentette, hogy az Egyesült Államokkal kötött szövetség Dél-Korea globális diplomáciájának gerincét képezi.
A 2025‑ös dél‑koreai elnökválasztás végeredménye — Lee Dzsemjong‑myung demokrata párti jelölt győzelme — több tanulsággal szolgál Délkelet‑Ázsia számára. Egyrészt azzal, hogy a demokratikus legitimáció erős visszacsatolás lehet a politikai instabilitás és megosztottság ellen. Másrészt Lee várható pragmatizmusa és multilaterális külpolitikája mintaként szolgálhat a régió szereplőinek is, akik hasonlóképp próbálnak eljárni. Lee választási sikere arra is emlékeztethet a délkelet-ázsiai országokat, hogy a gazdasági stabilitás — különösen egy válság utáni időszakban — nem puszta belpolitikai vállalás, hanem az állami intézményrendszer visszaépítésének is előfeltétele lehet. Ezen tanulságok pedig különösen relevánsak lehetnek a regionális politikai és biztonsági környezet alakulásának fényében.
Közel-Kelet
Az Al Arabiya szalagcímen hirdette, hogy Lee, a dél-koreai balközép vezető nyerte az elnökválasztást. A szaúdi lap ismertette, hogy hat hónappal azután, hogy az előző elnök katasztrofális hadiállapot-kihirdetésével válságba taszította az országot, a Nemzeti Választási Bizottság hivatalos eredményei szerint Lee legyőzte konzervatív riválisát, Kim Moon-soo-t, aki korábban elismerte a vereségét. Lee sikere legalább annyira köszönhető riválisai kudarcainak, mint saját erősségeinek – idézte a lap Minseon Ku-t, a William & Mary Global Research Institute posztdoktori kutatóját. „Lee bűnügyi nyilvántartással rendelkezik, és számos politikai és személyes botrányban érintett” – mondta Ku. Elnöki posztra kerülése „tükrözi a Dél-Korea által átélt mély politikai zűrzavart”. A rendőrség a legmagasabb szintű készültséget adta ki, és több ezer rendőrt vezényelt be, hogy biztosítsa a választások és a szerdai beiktatás zökkenőmentes lebonyolítását. Lee – aki tavaly túlélt egy merényletet – golyóálló mellényben kampányolt, és üvegvédő pajzs mögött mondott beszédeket.
A Gulf News kitért arra, hogy az új elnöknek komoly kihívásokkal kell szembenéznie, beleértve a lassuló gazdaságot, Donald Trump amerikai elnök Amerika-központú politikáját és Észak-Korea változó nukleáris fenyegetéseit. Lee azt is ígérte, hogy fellendíti a gazdaságot, csökkenti az egyenlőtlenségeket és enyhíti a nemzeti megosztottságot. Az emirátusi lap beszámolója részletesebben ismertette Lee életrajzát és eddigi pályafutását, valamint a vámemelések hatását az országra. A Gulf News arról is tájékoztatott, hogy Lee támogatni fogja Trump azon törekvését, hogy újraindítsa a tárgyalásokat Kim Jong Un-nal, ami véleménye szerint végül lehetővé tenné Dél-Korea számára, hogy részt vegyen néhány észak-koreai projektben.
Az Al Jazeera hasonlóképpen részletesen bemutatta a győztes elnök pályafutását. A katari hírcsatorna felhívta a figyelmet arra, hogy Lee 1963-ban született, amikor Dél-Korea egy főre jutó bruttó hazai terméke (GDP) egy szinten volt a szubszaharai afrikai országokéval. Dél-Korea annyira szegény ország volt, hogy Lee pontos születésnapja rejtély – sok más, a korszak egekbe szökő csecsemőhalandóságára odafigyelő családhoz hasonlóan, körülbelül egy évbe telt, mire családja anyakönyveztette a születését. De még a korabeli mércével mérve is Lee korai éveit a nélkülözés és a nehézségek jellemezték, beleértve azt is, hogy kiskorú gyári munkásként dolgozott. „A szegénység nem bűn, de mindig különösen érzékeny voltam a szegénység miatt elszenvedett igazságtalanságokra” – mondta Lee egy 2022-es beszédében.
A Tehran Times szintén nagy részletességgel számolt be az eseményről, annak előzményeiről és várható fejleményeiről, címében azt hirdetve, hogy Dél-Korea új elnöke átalakíthatja a Koreai-félszigetet. Az iráni híroldal kifejti, hogy külföldi megfigyelők számára a Lee-kormány legfontosabb politikái Észak-Koreára irányulnak majd. Donald Trump amerikai elnök visszatérésével Lee-nek ritka lehetősége lesz előrelépést elérni Észak-Koreával kapcsolatban is – amely továbbra is az egyik legmegoldhatatlanabb probléma a nemzetközi biztonságban. Trump első ciklusa alatt az Egyesült Államok és Dél-Korea diplomáciai úton próbálta meggyőzni Kim Jong Un-t, hogy lassítsa le nukleáris fegyverprogramját és hagyja abba katonai provokációit. Erőfeszítéseik némi gyümölcsöt hoztak, annak ellenére, hogy a nemzetbiztonsági veteránok bírálták, akik beletörődtek Észak-Korea elszigetelésébe. A folyamat azonban megrekedt, amikor Trump elvesztette érdeklődését, ami a status quo ante visszatéréséhez vezetett. Öt évnyi párbeszéd nélküli időszak után Szöul és Washington vezetői újraindíthatják a produktív diplomáciát Phenjannal. Elméletileg Lee és Trump kiváló párost alkotnak az észak-koreai diktátor bevonására a tárgyalásokba. De mind Lee-nek, mind Trumpnak tisztán kell látnia azokat az új akadályokat, amelyeket a legutóbbi tárgyalási kísérlet kudarca támasztott, és amelyek megnehezítik majd Kim visszatérését a tárgyalóasztalhoz. Lee-nek különösen fel kell készülnie arra, hogy feláldozza az Észak-Korea teljes atomfegyver-mentesítéséről és a két ország újraegyesítéséről szóló irreális retorikát, amely régóta uralja a dél-koreai politikát, valamint azt a fantáziát, hogy a szankciók bevezetése megváltoztatja Észak-Korea viselkedését.
Az Anadulu Ajansı szintén ismertetve az új dél-koreai elnök küzdelmes éveit kezdve gyerekkorától megemlíti, hogy Lee 13 éves korában maradandó sérülést szenvedett a karján, miután a csuklóját összetörte egy présgép abban a gyárban, ahol dolgozott. Öt fiú és két lány közül az ötödikként Lee tette le a középiskolai, illetve az egyetemi vizsgát. A török média közölte azt is, hogy nemrégiben írt memoárjában Lee „nyomorúságosnak” nevezte gyermekkorát, mivel „alsóbb rangú” neveltetése Dél-Korea felső osztálya tagjainak megvetését váltotta ki. De változatos politikai karrierje és optimista politikai stílusa révén elnyerte a közép- és munkásosztálybeli szavazók támogatását.
A gyorselemzést készítette: Nagy Angelina, Klemensits Péter, Sárkány László,
Seremet Sándor, Szakáli Máté, Veres Szabolcs