Az Eurázsia Központ 2025/26. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit.
A hágai NATO-csúcs az eurázsiai sajtó tudósításainak fényében
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) harminckét tagországa, azok partnerországai és az Európai Unió (EU) állam- és kormányfőinek találkozójára a hollandiai Hágában került sor 2025. június 24-25-én. A csúcstalálkozó középpontjában a tagállamok azon ígérete állt, hogy a védelmi kiadásokat a GDP öt százalékára emelik. Bár Ausztrália és Dél-Korea is meghívást kapott, a nem atlanti partnerországokat csak az új-zélandi miniszterelnök és Japán magas szintű delegációja képviselte. Az alábbiakban a csúcs eurázsiai sajtóvisszhangját szemlézzük.
Oroszország és a posztszovjet térség
Oroszország
Az orosz sajtó reakciója a NATO-csúcsra meglehetősen szkeptikus, ironikus és kritikus hangvételű volt. A tudósítások középpontjában Donald Trump domináns szerepe és az európai vezetőknek az USA-val szembeni alkalmazkodása állt.
A Gazeta.ru úgy értelmezte az európai vezetők viselkedését, mint „hízelgést” Trump előtt. Kiemelték a NATO új főtitkárának, Mark Rutténak azt a kijelentését, amelyben „apucinak” nevezte Trumpot. Az orosz politikai elemzők szerint az európai vezetők inkább a behódolás stratégiáját választották, csak hogy fenntartsák az Egyesült Államok elköteleződését az atlanti szövetség iránt. Anasztaszija Gafarova politológus szerint a védelmi kiadások növelésére tett ígéretek inkább szimbolikusak, mintsem valós kötelezettségek. Andrej Klimov szenátor arra emlékeztetett, hogy Európa már az 1950-es évektől kezdve „az USA táncát járja”. Az RBC kiemelte, hogy a csúcstalálkozó menetrendjét Trump kényelme szerint alakították – lerövidített program, elkerülendő kényes kérdések, valamint hízelgő üzenetek a NATO főtitkárától, amit Trump a közösségi médiában közzé is tett. A spanyol tiltakozás a védelmi kiadások 5%-ra emelése ellen jól mutatja az EU-n belüli feszültségeket. Kiemelik: Ukrajna témája háttérbe szorult, és a résztvevők inkább a Trumpnak való megfelelésre koncentráltak. A Vedomosztyi megerősítette a NATO-n belüli megosztottságot, különösen a pénzügyi kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban. Az orosz sajtó figyelemre méltónak tartja, hogy az Oroszországgal szembeni retorika enyhült, amit engedményként értelmeznek, miközben Ukrajna elveszítette korábbi támogatottságát. A Komszomolszkaja Pravda pedig egy volt Pentagon-tisztviselőt idéz, aki szerint a NATO döntései nem okoznak aggodalmat Moszkvában. A védelmi kiadások körüli belső viták és a Spanyolország által képviselt ellenállás a szövetség gyengeségére utal.
Összességében az orosz sajtó számára a hágai NATO-csúcs az amerikai dominancia és az európai önállóság válságának szimbóluma lett.
Ukrajna
Ukrajnában arra igyekeztek a hangsúlyt helyezni, hogy Ukrajna igen is számít. Az Egyesült Államok beletörődött abba, hogy Ukrajna mozgása a NATO felé megmarad – hangsúlyozza a Jevropejszka Pravda. A hágai NATO csúcstól az ukrán szakértők ugyanakkor nem várnak csodát. Egyértelmű pozitívumként értékelik, hogy a tagországok el fogják fogadni a 5%-os GDP hozzájárulást, ennek negatívuma viszont, hogy erre tíz évet szánnak majd. A Szövetség rombolójaként az ukrán elemzésben Spanyolországot nevezik meg. A legnagyobb baj a spanyolokkal szerintük az, hogy a rendszerszintű költségvetési gondokon kívül, amelyek miatt rugalmasabb feltételek mellett állhat át az 5%-os küszöbre, földrajzi adottságaiból fakadóan nemigen zavarja őket az orosz fenyegetés, mi több baloldali vezetősége miatt hagyományosan inkább pacifisták. Ennél még rosszabb, hogy a spanyoloknak biztosított rugalmasság a 5%-os hozzájárulás elérésével kapcsolatban más tagállamokat is motivál a hasonló álláspontok hangoztatására. A Pravda szerint ráadásul Trump számára az elsődleges kérdés nem Oroszország, mint ahogy az Európában bevett, hanem Kína. A Távol-Kelettel kapcsolatos különmegbeszélés viszont elmaradt Korea, Japán és Ausztrália hiánya miatt, ennek oka az ukránok szerint pedig nem más, mint Trump a G7 csúcson tanúsított magatartása volt. Egyértelmű kudarc Washington kulcsfontosságú területén.
Kelet-Ázsia
Kína
A kínai médiumok beszámolói alapján a Hágában tartott NATO-csúcstalálkozó inkább a belső feszültségek és az Egyesült Államok dominanciájának megnyilvánulásaként, semmint egységes stratégiai előrelépésként értékelhető. A kínai sajtó kiemelte a szokatlanul rövid, mindössze öt bekezdésből álló zárónyilatkozatot, amely szimbolikusan tükrözi az Egyesült Államok és európai szövetségesei között mélyülő ellentéteket, különösen a védelmi kiadások kérdésében. A csúcstalálkozó középpontjába Donald Trump követelése került, hogy a tagállamok 2035-re GDP-jük 5%-át fordítsák hadikiadásokra, amit több európai ország – például Spanyolország – nyíltan elutasított. A kínai narratíva hangsúlyozza, hogy a találkozó inkább Trump személyes politikai győzelmeként és a transzatlanti hatalmi aszimmetriák újabb jeleként értelmezhető, miközben az európai érdekek és önállóság háttérbe szorulnak. Emellett a kínai sajtó ironikusan utalt a „Daddy” viccre is, amely szerintük jól példázza a NATO de facto amerikai vezérlését, amerikai geopolitikai érdekeknek való alárendelését, és az európai vezetők politikai megfelelési kényszerét. Összességében Peking szemszögéből a NATO-csúcs nem a szövetség megerősödését, hanem annak strukturális gyengeségeit, a belső bizalmatlanságot és az európai stratégiai autonómia hiányát tükrözi. Peking emellett határozottan elítélte Mark Rutte NATO-főtitkár Kínával – leginkább a Tajvan-kérdéssel, illetve Kína katonai potenciáljával – kapcsolatos megnyilvánulásait, illetve azt, hogy a NATO Kínát használja ürügyként saját fegyverkezéséhez és a regionális és globális biztonság felborításához, és hogy Észak-Atlanti-mivolta ellenére a Szövetség a Csendes-óceáni régió védelmi kérdéseibe avatkozzon.
Japán
A japán narratíva a hágai NATO-csúcstalálkozóval kapcsolatban kettős érzéseket tükröz. Egyrészt Tokió üdvözölte a Szövetség 5%-os GDP-arányos védelmi kiadásra vonatkozó célkitűzését, hangsúlyozva a NATO–Indo-csendes-óceáni együttműködés fontosságát, másrészt aggodalommal szemléli az amerikai nyomás fokozódását, amely a Japánra nehezedő védelmi kiadásnövelési elvárásokban is megnyilvánul. A japán miniszterelnök, Ishiba Shigeru utolsó pillanatban történő távolmaradása – amelyet részben más IP4-partnerek (Ausztrália, Dél-Korea) visszalépése, a hír, miszerint Trump nem venne részt az IP4-ekkel közös találkozón, illetve a Trump-féle kiadásnövelési nyomásgyakorlás elkerülésének szándéka indokolt – belpolitikai kritikákhoz vezetett, és diplomáciai passzivitással vádolják a japán vezetést. Tokió továbbra is elkötelezett a NATO-val való együttműködés mellett, de kitart amellett, hogy a védelmi képességek megerősítésében a minőség fontosabb, mint a puszta költési szint, különösen alkotmányos korlátai és a közelgő felsőházi választások fényében. Pekinggel ellentétben a Kína felemelkedését fenyegetésként értékelő Tokiónak kifejezett – Ishiba által is többszörösen hangoztatott – célja, hogy összekapcsolja az euroatlanti és az indo-pacifikus biztonsági színtereket és nagyobb együttműködést eszközöljön ki a NATO és Japán között.
Dél-Korea
A NATO-val való szorosabb együttműködés az orosz-ukrán háború kitörése óta Dél-Korea számára is prioritás, már csak hadiipari vállalatainak globális terjeszkedése érdekében is. Dél-Korea frissen megválasztott elnöke, Lee Jaemyung azonban Ishiba japán miniszterelnökhöz hasonlóan távolmaradt a csúcstalálkozótól. A dél-koreai sajtó és a szakértői diskurzus a távolmaradást pragmatikus döntésként értelmezi, amely Lee elnök diplomáciai újrakalibrálását tükrözi a növekvő nagyhatalmi versenyhelyzetben. Míg a konzervatív ellenzék a Kína–Oroszország felé való elmozdulástól tart, a kormányzat realista megközelítést hangsúlyoz, kiemelve, hogy miután Trumppal nem lett volna lehetséges kétoldalú találkozót tartani, Lee részvétele nem szolgálta volna Dél-Korea érdekeit. A NATO-val így is előrelépés történt az együttműködést illetően: egy új konzultációs mechanizmus jött létre Dél-Korea és a Szövetség között, és a dél-koreai védelmi export várhatóan tovább erősödik Európában. Ugyanakkor elemzők figyelmeztetnek: Dél-Korea növekvő nyomásra számíthat az USA részéről védelmi kiadásainak növelésére. Az észak-koreai fenyegetés és Kína felemelkedésének árnyékában Szöul egyelőre lavírozni próbál a stratégiai autonómia és a szövetségi kötelezettségek között.
Dél-Ázsia
India
Az indiai média szerint a csúcstalálkozó a NATO-tagállamok jelentős elkötelezettségét jelezte amellett, hogy bruttó hazai termékük 5%-át védelemre fordítsák, azzal a céllal, hogy megerősítsék a kollektív biztonságot, különösen Kínával és az Indo-csendes-óceáni térség kihívásaival kapcsolatban. A tudósítások kiemelték a kollektív védelmi mechanizmusokról, a terrorizmus elleni küzdelemről és a fokozott katonai készültség szükségességéről folyó megbeszéléseket. A jelentések középpontjában Mark Rutte NATO-főtitkárnak az új fenyegetésekre való összpontosításról és a multilateralizmus iránti elkötelezettségről szóló megjegyzései álltak. Az indiai média kiemelte a csúcstalálkozó stratégiai jelentőségét India védelmi politikája és partnerségei szempontjából, különös tekintettel a NATO-tagállamokkal folytatott együttműködésre olyan területeken, mint a védelmi technológiai csereprogramok és az Indiai-óceán biztonsága. A csúcstalálkozón szóba került az ukrajnai konfliktus is, ami aggodalmakat váltott ki a NATO tagállamok támogatására tett kötelezettségvállalása kapcsán. Összességében az indiai sajtó a csúcstalálkozót a NATO jövőbeli politikájának és a nemzetközi szövetségek alakulásának szempontjából kulcsfontosságúnak minősítette, hangsúlyozva a védelmi stratégiák együttműködésének fontosságát az egyre összetettebb geopolitikai környezetben.
Pakisztán
A pakisztáni sajtó szerint a csúcstalálkozó egyik legfontosabb eredménye az volt, hogy a tagállamok megállapodtak abban, hogy a védelmi kiadásaikat a bruttó hazai termék (GDP) 2%-áról 5%-ára emelik, ami tükrözi a szövetség felismerését, hogy a globális fenyegetések, különösen Kelet-Európában és az indiai-csendes-óceáni térségben, folyamatosan változnak. A csúcstalálkozón szóba került a terrorizmus elleni küzdelem és az információcsere terén való fokozott együttműködés is, párhuzamot vonva Pakisztán saját biztonsági kihívásaival. Emellett a csúcstalálkozó kiemelte a NATO nem tagállamokkal, például Pakisztánnal való együttműködésének fontosságát, megerősítve a közös fenyegetések elleni közös fellépés szükségességét. A sajtó arról is megemlékezett, hogy Donald Trump elnök nemzetközi figyelmet keltett, amikor nyilvánosan dicsérte Pakisztán hadseregének főparancsnokát, Asim Munir tábornagyot, akit lenyűgözőnek nevezett, és elismerte regionális biztonsági kérdésekben tanúsított vezetői képességeit.
Délkelet-Ázsia
Délkelet-Ázsiában a hágai NATO-csúcstalálkozó nem váltott ki hivatalos kormányzati nyilatkozatokat, ami megfelel a régió országai diplomáciai fókuszának. A médiatudósítások a csúcstalálkozót jellemzően a NATO globális ambícióinak jeleként értékelték, különösen az Indo-csendes-óceáni térség felé, ami egyúttal lehetőségeket kínál – a logisztikai és technológiai együttműködéstől kezdve a fokozott tengeri és kiberbiztonságig -, de aggodalmakat is felvet a katonai blokkokkal való túlzott összefogás miatt. Az ASEAN médiája nagyrészt arra ösztönöz, hogy a NATO-t partnerként – és ne új biztonsági garanciavállalóként – vonják be, megőrizve a regionális egyensúlyban gyökerező alkalmazkodó diplomácia lehetőségét.
Az indonéz The Jakarta Post cikke hangsúlyozza a védelmi kiadásra vonatkozó új célt (GDP 5 %-a), és pozitív hangsúllyal méltatja a szövetség egységét és a holland diplomácia szerepét. A cikk a védelmi kiadások emelését pragmatikusan, a NATO hosszútávú stabilitását biztosítandó eszközként mutatja be, valamint kitér az orosz–ukrán konfliktushoz való NATO-hozzájárulásra. A Japan Times cikkének helyi változata kritikusan szemléli a térségbeli NATO-partnerek (pl. Japán, Ausztrália, Dél‑Korea) hiányos részvételét a csúcson – ami gyengítheti a NATO globális jellegét.
A fülöp-szigeteki médiában az ABS-CBN kiegyensúlyozottan tálalja a NATO-csúcsot: az egyik cikk a globális biztonságra gyakorolt hatásokra fókuszál, míg a másik a zárt tárgyalások szerkezetét és diplomáciai atmoszféráját tárgyalja: a fókusz a védelmi kiadások megemelésének diplomáciai hátterén van, kommentárok nélkül.
A thaiföldi Bangkok Post tudósítása rávilágít, hogy a csúcstalálkozó központi eleme Donald Trump elvárásainak való megfelelés volt, hogy fenntartható maradhasson az amerikai elköteleződés. Ugyanakkor az írás rámutat: az Irán elleni amerikai légicsapások és Trump változékony külpolitikai megközelítése árnyalja a csúcstalálkozó sikerét. A cikk hangsúlyozza, hogy az egységes megjelenés ellenére mély bizalmi kérdések, időzítési és tartalmi bizonytalanságok terhelik az együttműködés jövőjét.
Malajziai perspektívában a fókusz kettős: egyik oldalról a csúcs szervezési aggályai, gazdasági terhei és politikai torzulásai dominálnak; a másik oldalról a nemzetközi biztonsági környezet – különösen Irán szerepével – színesíti az esemény értelmezését. A Malay Mail cikke részletesen bemutatja a holland költségvetési kihívásokat: a 32 ország vezetőjének befogadása, 27 000 rendőr mozgósítása, kerékpárutak lezárása és több ezer fa kivágása a csúcsra. Kiemeli, hogy a holland kormány összeomlása három héttel a csúcs előtt „nevetséges és kínos” az ország számára, azonban mégis sikerült biztosítani a döntésképességet a csúcson. The Star cikke arra fókuszál, hogy a csúcs szervezése voltaképp az amerikai elnök nyomására történt, de nem lehetett figyelmen kívül hagyni a közel-keleti helyzetet.
A vietnámi sajtóban kettős narratíva került előtérbe: egyrészt egy kritikai hangvétel, ami szerint a csúcs a NATO karakterét Trump-alapúan alakította; másrészt teret ad az objektív sikerek bemutatásának is. A VnExpress azt írja, hogy a csúcs predesztinálva volt Trump igényeire – rövidített ülések, kevés kényes téma, ami strukturált „trükk, hogy Trump ne unatkozzon”. Gyakorlatilag a teljes eseményt az ő személyének rendelték alá.
A szingapúri The Straits Times cikke részletesen bemutatja, hogy a hágai csúcstalálkozón a hangsúly a szövetség hosszútávú elköteleződésén és az amerikai nyomáson volt. Részletezi a kiadásnövelés-vállalások megosztást: 3,5% a közvetlen katonai kiadásokra, plusz 1,5% „soft” költségekre, azaz kibervédelemre, infrastruktúrára, logisztikára és védelmi innovációra. A cikk megjegyzi, hogy ez a szintű kötelezettségvállalás „példanélküli” az eddigi NATO-politikában, és komoly változást jelez a transzatlanti kapcsolatok dinamikájában. Egy másik cikk kritikusabb szemléletet képvisel, kiemelve az Egyesült Államok és az európai tagok közti nézetkülönbségeket Oroszország jövőbeni fenyegetése kapcsán. A cikk szerint ugyan a 5 %-os kiadási cél konszenzussal elfogadásra került, de „a tranzatlatlanti szolidaritás mögött még mindig feszültség van.”
A sajtóvisszhang mellett Délkelet-Ázsia formális reakciójának hiánya a hágai csúcstalálkozóra egy tágabb regionális hozzáállást támaszt alá: a csúcsnak kevés közvetlen stratégiai jelentősége volt a térség számára. Indonézia, Malajzia, Thaiföld, Vietnám, a Fülöp-szigetek és Szingapúr nemzeti kormányai nem érzékelték, hogy a NATO napirendje – különösen az európai védelmi kiadások hangsúlyozása – releváns lenne politikai prioritásaik szempontjából. Ez az összességében visszafogott reakció több regionális tanulságra is utal:
- Délkelet-Ázsia különbséget tesz a globális biztonsági fórumok között: a kötelezettségvállalás ott élvez prioritást, ahol a legerősebbek a stratégiai kapcsolatok (pl. USA, Kína, ASEAN).
- A NATO-t továbbra is euroatlanti szövetségnek tekintik, nem pedig a szélesebb körű ázsiai többoldalú biztonsági integráció platformjának.
- A hivatalos kommunikáció hiánya belföldi tájékoztatási stratégiára is utal: nem kívánnak olyan eseményeket kiemelni, amelyek összezavarhatják a közönséget a nemzeti stratégiai igazodással kapcsolatban.
Összefoglalva, délkelet-ázsiai szempontból a hágai csúcstalálkozó – a jelentős külső eredmények ellenére – a hivatalos és a közbeszédben nem volt kiemelt esemény. A csúcstalálkozónak a védelmi költségvetésre és a szövetségi dinamikára gyakorolt globális hatásai nem kerültek be a regionális köztudatba, ami megerősítette Délkelet-Ázsia szelektív aszimmetrikus elkötelezettségre épülő diplomáciai magatartását.
Közel-Kelet
Az Al Arabiya beszámolt arról, hogy a NATO vezetői támogatják a Donald Trump amerikai elnök által követelt védelmi kiadások jelentős növelését, és megerősítették elkötelezettségüket a kölcsönös védelem és megsegítés iránt. A szaúdi állami tulajdonú nemzetközi arab hírtelevíziós csatorna kitért arra a vitára is, melyben a francia elnök rámutatott arra az ellentmondásra, hogy miközben követeli Trump elnök a védelmi kiadások növelését egyszerre nehezíti is azt a magas importvámokkal, amit „aberrációnak” nevezett. „Nem fordulhatnak hozzánk szövetségesként azzal, hogy többet költsünk a NATO-ban – és közben kereskedelmi háborút indítanak ellenünk. Ez egy aberráció” – mondta Macron az újságíróknak.
Az eseménnyel kapcsolatban a katari Al Jazeera még kiemelte, hogy az Irán-Izrael közötti konfliktus beárnyékolta a NATO új védelmi költségvetési megállapodásról szóló csúcstalálkozóját.
A Khaleej Times szintén felhívta a figyelmet az eseményt övező „szépséghibákra”, beszámolójának azt a címet adva: „Röviden és tömören: Hogyan próbálja elkerülni a NATO a Trump-csúcstalálkozó okozta botrányt?” Az emirátusi híroldal megjegyezte, hogy „a változékony Donald Trump amerikai elnökkel szemben a NATO mindent megtett, hogy minimalizálja a diplomáciai összetűzés esélyét a hágai csúcstalálkozón, s hogy elkerülje az amerikai elnök dührohamait, amelyek elronthatnák a találkozó hangulatát”.
Az Arab News szintén kiemelte, hogy „minden úgy történt, hogy ne bosszantsák fel Donald Trumpot a hágai NATO-csúcson.” Ezzel kapcsolatban idézte Dick Schoof, holland miniszterelnököt, a csúcstalálkozó házigazdáját: „Tegnap rendkívül nyugodtnak és jó kedvűnek találtam őt… Ha jól aludt, és a reggeli is ízlett neki, akkor továbbra is jó hangulatban lesz a csúcstalálkozón”. A francia nyelvű híroldal ismertette, hogy a kiszámíthatatlan amerikai elnök reakcióitól tartva és feszengve az Atlanti Szövetség országainak meg kellett erősíteniük a katonai kiadásaik példátlan növekelését.
A Times of Oman kitért arra is, hogy Trump a hágai NATO állam- és kormányfői csúcstalálkozón azt mondta, hogy nem különösebben érdekli a tárgyalások újraindítása Iránnal, és azt állította, hogy az amerikai csapások „elpusztították” Irán nukleáris programját. „Lehet, hogy aláírunk egy megállapodást, nem tudom. Számomra nem hiszem, hogy ez annyira szükséges” – mondta Trump. „Ahogy én nézem, ők harcoltak, a háborúnak vége.”
A tunéziai Tunis Raqmiya szalagcímében szintén a Trump elnök kedvében járásra utalt: „A NATO felmenti Trumpot: „Nem sértette meg a nemzetközi jogot”!
A Daily Sabah beszámolt arról, hogy a NATO második legnagyobb katonai hatalmaként Ankara megerősíti elkötelezettségét a blokk azon döntése mellett, hogy megduplázza védelmi kiadási célját, megerősítve az országok légvédelmi pajzs terveit és a védelmi ipari termelésbe történő további beruházásokat. A török hírportál emlékeztetett, hogy Törökország teljesítette az összes NATO-képességi célkitűzését, és továbbra is befektet a védelmi ipar fejlesztésébe és kutatásába. Tervei között szerepel egy többrétegű légvédelmi hálózat bővítése országszerte, amelynek középpontjában a nemzeti „Acélkupola” projekt áll.
A Mehr News Agency szalagcímében hirdette, hogy „Irán bírálja a NATO-főtitkár arcátlan csodálatát az amerikai agresszió iránt.” Esmaeil Baghaei, az iráni külügyminisztérium szóvivője bírálta Mark Rutte NATO-főtitkárt, amiért gratulált az amerikai elnöknek az Irán elleni amerikai katonai agresszióhoz. „Szégyenletes, aljas és felelőtlen dolog a NATO főtitkára részéről gratulálni egy szuverén állam elleni „valóban rendkívüli” bűncselekményhez” – írta Baghaei az X-en. „Aki bűncselekményt támogat, az bűnrészesnek tekinthető” – hangsúlyozta.
A gyorselemzést készítette: Klemensits Péter, Nagy Angelina, Sárkány László,
Seremet Sándor, Szakáli Máté