Site icon Eurasia Center

Eurázsiai Hírszemle 2025/34. hét

Az Eurázsia Központ 2025/34. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit.

Alaszka után Washington: A beszélgetés jó volt, de áttörés nem született

Újabb lépés történt a béke felé. Donald Trump amerikai elnök Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel találkozott az amerikai fővárosban. Zelenszkij nem egyedül érkezett, hanem több európai vezetővel, akikkel Trump az amerikai–ukrán bilaterális egyeztetés után szélesebb körben tárgyalt. Az ukrajnai háború kapcsán az álláspontok bár közeledtek, még nem találkoztak végérvényesen. A tárgyalások legfontosabb, zárt ajtók mögött zajló részletei egyelőre nem ismertek, de jól látható, hogy Európa korábbi merev álláspontja némi rugalmasságot kezd mutatni. Ukrajna biztonsági garanciákat kaphat, amelyekben az USA is szerepet vállal, ennek mértéke azonban egyelőre kérdéses. A területi kérdések továbbra is fájó pontot jelentenek, de legalább felcsillant annak a lehetősége, hogy egy Putyin–Trump–Zelenszkij találkozó megvalósuljon.

Augusztus 18-án találkozott a Fehér házban Donald Trump amerikai elnök és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök néhány nappal az alaszkai amerikai-orosz elnöki csúcs után. Zelenszkij a megbeszélést eddigi „legjobb beszélgetésüknek” nevezte, hangsúlyozva, hogy a legszenzitívebb kérdések – például a területi rendezés – csak egy hármas csúcson, Oroszország részvételével kerülhetnek napirendre. A tárgyalások központi témája a biztonsági garanciák kérdése volt, amelyeket Trump szerint amerikai koordinációban, de európai partnerekkel együtt kívánnak biztosítani. Az ukrán fél világossá tette: a légvédelmi képességek fejlesztése és a hadsereg modernizációja nélkül a garanciák pusztán papíron maradnának. Zelenszkijhez Washingtonban csatlakozott Friedrich Merz német kancellár, Giorgia Maloni olasz miniszterelnök, Alexander Stubb finn elnök, Emmanuel Macron francia elnök, Keir Starmer brit miniszterelnök és Mark Rutte NATO-főtitkár. A kiszélesített formátumú beszélgetést az amerikai elnök egy moszkvai telefonnal szakította meg, amely során Vlagyimir Putyin elnökkel egyeztetett az elért álláspontokról. A megbeszélések végén Trump bejelentette: előkészíti a Zelenszkij–Putyin találkozót, amelyet egy háromoldalú csúcs követhet. A trilaterális találkozó lehetősége felkavarta a média és a szakértők fantáziáját, elsősorban a lehetséges csúcs lehetséges helyszíneivel kapcsolatban, amelyek között Isztambul és Genf mellett Budapest is felmerült. Az elhamarkodott optimizmust azonban az orosz fél viszonylag hamar megtörte jelezvén, hogy a Kremlben nem terveznek találkozót Zelenszkijjel, de nyitottak arra, hogy az orosz-ukrán tárgyalások során növeljék a delegációk szintjét valamint a katonai és humanitárius kérdéseket politikaiakkal is kibővítsék.

Mit ért el a washingtoni „csúcs”?

A Washingtoni találkozó, amelyet az ukrán hírportálok egy rögtönzött csúcsnak kereszteltek el, bár a háború lezárását célozta meg, inkább csak az Egyesült Államok, Ukrajna és az azt támogató európai vezetők álláspontjainak összeegyeztetését szolgálta, összességében kevés sikerrel. Washington arra törekedett, hogy meggyőzze Kijevet az Alaszkában elért megállapodások elfogadására, amelyeket Kijev nem szívesen tenne. Zelenszkij és adminisztrációja számára a Donyecki megye nem orosz megszállás alatt lévő területeinek a feladása cserébe a jóval kisebb területekért Szumi és Harkiv megyében még a Zaporizsje és Herszon megyékben húzódó frontvonal befagyasztása mellett is politikai öngyilkosságot jelentene. Pont emiatt kísérték el Zelenszkijt Washingtonba az európai vezetők a NATO-főtitkárral karöltve, hogy élét vegyék Trump szigorú ajánlatának, aki immár nem fegyverszünetet, hanem tartós lezárást és/vagy rendezést javasol a háborúban. Az európai és ukrán álláspont itt továbbra a fegyverszünet mellett érvel, amely a további tárgyalások alapját kell képezze. Szerintük Putyin ugyanis aligha érdekelt a békében, ezért nem hajlandó fegyverszünetet kötni. Az orosz álláspont alapjaiban változatlan, továbbra is háború kiváltóokain van a hangsúly, bár látszólag Moszkvában hajlandóságot mutatnak arra, hogy Donyeck megyéért cserébe kivonulnak Szumi és Harkiv megyékből a Zaporizsje és Herszon megyei frontokat pedig az aktuális vonal mentén fagyasszák be. S bár amerikai szakértői körökben egyre gyakoribb az a vélemény, miszerint Zelenszkijnek érdemesebb lenne vállalni a fájdalmas veszteséget most, ahelyett hogy elhúzza harcokat és az ezzel járó hatalmas emberáldozatokat, amelyek következtében az oroszok által követelt Donyeck megye ukrán kézen lévő része úgy is orosz megszállás alá kerül.

Ukrajna számára kritikusan fontosak a biztonsági garanciák. Washingtonban ez a téma is megvitatásra került, de tényleges eredményt nem hozott. Az elképzelés szerint Ukrajna egy a NATO 5. cikkelyéhez hasonló vagy vele egyenértékű védelmet nyújtó rendszer lenne kívánatos, az Egyesült Államok azonban nem kíván túl nagyrészt vállalni ebben. Trump szerint ezeket a garanciákat elsősorban az európai országoknak kellene biztosítani az USA koordinálásával és hozzátette, hogy majd kisegíti őket. Mindazonáltal Ukrajnának önmagának is rendelkeznie kell a megfelelő kapacitásokkal, így Zelenszkij bejelentette, hogy az EU pénzügyi segítségével további közel 90 milliárd dollár összegű fegyvervásárlási megállapodást kíván kötni Amerikával, míg utóbbi drónokat vásárolna Ukrajnától. Ezáltal Ukrajna jelentősen növelhetné saját biztonságát és védekező képességeit. Összességében azonban a biztonsági garanciák  kérdése Ukrajna számára továbbra is megoldatlan az ezzel kapcsolatos nyilatkozatok pedig homályosak és nem tartalmaznak konkrétumokat. Ami biztos, hogy Washington nem kíván aktív szerepet vállalni ezekben, a Trump-féle javaslatot elutasító Európa pedig csak amerikai részvétellel vállalná saját részét Ukrajna védelmében.

Az ukrán elnök augusztus 24-én, az ukrán függetlenség napja alkalmából tartott beszédében kifejezte, hogy Ukrajna nem fogad el olyan megaláztatást, amit mások kompromisszumnak neveznek és nem mond le területekről. Volodimir Zelenszkij álláspontja tehát az elmúlt napokban hangsúlyozottan „kompromisszummentes jelleget” mutat az Oroszországgal folytatott tárgyalásokkal kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a média beszámolt arról, hogy Donald Trump nyomást gyakorol Kijevre engedményekre – beleértve a csapatok esetleges kivonását a donyecki régióból –, az ukrán elnök nyilvánosan elutasít minden kompromisszumot. Kemény retorikája nagyrészt a belföldi közönségnek szól: a korrupciós botrány és a nézettségcsökkenés után Zelenszkij megpróbálja megerősíteni pozícióját, a „kapituláció kikényszerítésére” irányuló követelések narratíváját felhasználva. Trump részéről azonban eddig nem tapasztaltak valódi nyomást, ami mozgásteret hagy Bankovának.

A washingtoni találkozó nem hozta el a megoldást, de egy újabb lépés volt annak elérése felé. Washington, Kijev és az európai fővárosok álláspontjai eltérnek, de fokozatosan közelednek. Európa számára Zelenszkij Ukrajnájának veresége komoly reputációs veszteség lenne az elmúlt évek során felépített narratíva miatt, Washingtonnak a háború elhúzódása jelentené azt, hiszen az ígéretek betartása elmarad és a korábbi hatalom képe is csorbát szenved. Ukrajna számára pedig a háborús vereség elfogadása a politikai bukást jelentené jelenlegi vezetésének. Ebből kifolyólag Ukrajnának és támogatóinak vagy el kell fogadni Trump az orosz féllel egyeztetett javaslatát, vagy önállóan folytatni a szembenállást Oroszországgal, ha Trump abból kivonul. Utóbbit Európa önmagában képtelen lesz finanszírozni, ezért úgy tűnik, hogy a háború kedvezőtlen lezárását kell majd győzelemként eladni. Az erre irányuló jelek már láthatóak: Zelenkszij kompromisszummentes retorikájában egyre gyakrabban jelenik meg az a tézis, hogy azzal, hogy az Moszkva nem vette be Kijevet, az ukrán nemzet, identitás és államiság megmaradt Ukrajna megnyerte a háborút.

A gyorselemzést készítette: Seremet Sándor

A borítókép forrása: The White House, Wikimedia Commons

Exit mobile version