Az Eurázsia Szemle jelen tematikus száma Közel-Keletre fókuszál. A Közel-Kelet a világ egyik, geostratégiai szempontból legfontosabb régiója. Három kontinens találkozásánál, fontos tengeri és szárazföldi utak metszéspontjában terül el, amelyek évszázadok, sőt évezredek óta összeköttetést biztosítanak Európa, Ázsia és Afrika között. A Közel-Kelet térségében, a „Szentföldön” és környezetében jött létre a három nagy monoteista világvallás, a judaizmus, a kereszténység és az iszlám. Itt található Jeruzsálem, amely mindhárom vallás szent városa, Mekka, az iszlám vallás központja, s itt találhatók – gyakran csupán néhány száz méternyi távolságra egymástól – e vallások legszentebb helyei. A Mediterráneum az emberi civilizáció egyik bölcsőjének is tekinthető, gondoljunk csak Egyiptomra és a Nílusra, vagy Mezopotámiára és a Tigris és az Eufrátesz völgyére, a Földközi-tenger partsávjára.
Az Eurázsia Szemle jelen tematikus számának írásai a tágan értelmezett Közel-Kelethez, illetve az iszlámhoz kapcsolódnak. Csicsmann László tanulmányában azt vizsgálja, hogy a MENA régió szövetségi rendszereinek a változásai milyen hatást gyakorolnak a regionális rendre. Elemezve a régió külső (Egyesült Államok, EU, Kína és Oroszország) és fontosabb térségbeli szereplőinek (Irán, Törökország, Izrael, Öböl-államok) közel-keleti politikáját, fő megállapítása, hogy a közel-keleti regionális rendet az instabilitás, a „rend hiánya” jellemzi. A kialakult szövetségi rendszerek „cseppfolyósak”, gyakran átrendeződnek, miután a gyorsan változó külső és belső feltételrendszer a résztvevő államokat gyors adaptációra, gyakori külpolitikai irányváltásra készteti.
Irán a közel-keleti térség egyik meghatározó országa, amely az iszlám forradalom 1979-es győzelme óta szinte állandóan a hírek élvonalában szerepel. Az elmúlt évtizedekben konfliktusok sora alakult ki a zömmel perzsa etnikum által lakott és az iszlám kisebbségi, síita irányzatát követő Irán és a térség szunnita arab monarchiái között. N. Rózsa Erzsébet tanulmányában az Arab/Perzsa-öböl menti arab országokban élő iráni közösségek helyzetét járja körül, fókuszálva Irakra, Szaúd-Arábiára és az Egyesült Arab Emírségekre.
Törökországgal a kötet két tanulmánya is foglalkozik. Mióta 2002-ben hatalomra került az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP), alapvető változások mentek végbe a török külpolitikában, amely a korábbinál aktívabbá, dinamikusabbá, kezdeményezőbbé vált, komoly szerepet vállalva a régió politikai folyamataiban. A török befolyás növelésének szándéka azonban túl is mutat a régión. Biró András tanulmányában azt vizsgálja, hogyan használja a török vezetés a puha hatalmi (soft power) politika eszközrendszerét a két nyugat-európai országban, Németországban és Hollandiában élő török közösségek esetében azzal a céllal, hogy gátolja integrálódásukat a befogadó társadalmakba, egyúttal biztosítsa és fenntartsa a török állam iránti lojalitásukat, következésképpen a török érdekek képviseletét.
Dudlák Tamás más megközelítésben vizsgálja az AKP kormányok külpolitikáját. A civilizációs állam fogalmából kiindulva áttekinti a hivatalos török civilizációs diskurzus fokozatos átalakulását az elmúlt két évtizedben, eljutva a nyugatiasodástól, a nyugati modell követésének a szándékától a neo-oszmanizmuson át a Nyugat erőteljes kritikájáig, a kifejezett nyugatellenességig. Bemutatja, hogyan használja fel a török vezetés a civilizációs diskurzust politikai céljainak megvalósításához.
Jellegét tekintve az előzőektől különbözik Tárik Meszár tanulmánya. A 2022 szeptember végén, 96 éves korában elhunyt egyiptomi Yusuf al-Qaradawi az elmúlt időszak egyik legnagyobb hatású, egyúttal legbefolyásosabb, Katarban élt muszlim jogtudósa, akinek a nézetei az Al-Jazeera hírtelevízió és egyéb médiumok révén muszlimok tömegeihez jutottak el. Az iszlámra, a muszlim társadalmakra, az iszlám világ különböző problémáira vonatkozó, nem ritkán ellentmondásos, esetenként liberálisnak, máskor szélsőségesnek tűnő nézeteit mutatja be a tanulmány.
Károlyi Lili a terrorizmus egy viszonylag új formájával, a kiberterrorizmussal foglalkozik, s ezt köti össze az iszlám egyik legösszetettebb és legvitatottabb fogalmával, a dzsiháddal. Miután bemutatja a dzsihád különböző értelmezéseit, a kiberterrorizmus fő jellemzőit járja körül, külön kitérve az Iszlám Állam nevű terrorszervezet ezirányú tevékenységére és a koronavírus-járvány hatásaira.
Pakisztán, mint önálló állam 1947-ben jött létre India zömmel muszlimok lakta részeiből. Müllner Nándor Máté tanulmánya az új állam első két évtizedének történéseit vizsgálja, mégpedig az iszlamista Jamaʿat-e-Islami mozgalom tevékenységén keresztül. A szerző méltán szentel nagy teret a mozgalmat (majd később pártot) vezető Abu al-ʿAla Maududi életútja és nézetei bemutatásának, hiszen sokan őt tartják az egyiptomi Sayyid Kutb mellett a radikális iszlamista (dzsihádista) doktrinát megalapozó egyik legnagyobb hatású teoretikusnak.
A tanulmányokat a 2022. évi Eurázsia Fórumról szóló részletes beszámoló követi. Az évente megrendezésre kerülő rendezvénysorozat a Magyar Nemzeti Bank kezdeményezésére 2019-ben indult. Az idei a „Fenntartható növekedés és együttműködés – Hogyan nyerjük meg a 21. századot?” címet viselte, neves magyar és 18 országból érkezett külföldi résztvevőkkel. A Könyvismertető két kötetet ajánl az olvasó figyelmébe. Az egyik átfogó alapismereteket kínál az új Közel-Keletről, a másik pedig egy esszégyűjtemény, amelynek szerzője Marco Polo utazásai kapcsán elmélkedik a selyemúttal kapcsolatos geopolitikai összefüggésekről, a világ olyan általános kérdéseiről, mint a háború, a globalizáció vagy az Egyesült Államok szerepe.
A teljes szám, illetve az egyes fejezetek innen tölthetők le: