2025-ben ötven éve, hogy az Európai Unió (és elődei) diplomáciai kapcsolatokat létesített a Kínával. Ez a fél évszázados mérföldkő egyedülálló alkalmat kínál a reflexióra, egy olyan pillanatban, amikor a nemzetközi rendszer maga is mélyreható átalakuláson megy keresztül. Ahogy a globális rend az egypólusúságtól a többpólusúság felé tolódik el, az EU és Kína közötti kapcsolatok fontossága egyre növekszik. Ennek ellenére e kapcsolatok alakulása korántsem volt egyenes vonalú, hanem – különösen az utóbbi években – az elkötelezettség és az elidegenedés, a várakozások és a csalódások, az együttműködés és a rivalizálás ciklusai jellemezték.
Öt évszázadon át a világot egy nyugat-központú rend uralta, amelyet nagyrészt Európa épített fel és tartott fenn, majd később a transzatlanti intézmények is megerősítettek. Az elmúlt évtizedekben azonban Ázsia – elsősorban Kína, de India és más feltörekvő gazdaságok is – gyors felemelkedése új dinamikát hozott a globális kormányzásba. Kína felemelkedése a világ második legnagyobb gazdaságává, innovációt ösztönző szerepe és nemzetközi intézményekben való egyre növekvő jelenléte kihívást jelent a világpolitikában a hierarchiáról, a hatalomról és a legitimitásról alkotott hagyományos feltételezéseknek. Ebben a kontextusban az EU–Kína kapcsolatok már nem csupán kétoldalú együttműködés kérdései, hanem beágyazódnak a nemzetközi rendnek a többpólusú valósághoz való alkalmazkodásának tágabb kérdéskörébe.
Az Európai Unió régóta küzd azzal, hogy összeegyeztesse Kína kettős karakterét, amely egyszerre partner és versenytárs. Egyrészt a Kínával való együttműködés elengedhetetlen a globális kihívások – az éghajlatváltozás, a technológiai átalakulás és a gazdasági függőség – kezeléséhez, és mindkét fél gazdasági prosperitása szempontjából is jelentős. Másrészt a rendszerbeli rivalizálás, a piacra jutás, a kritikus infrastruktúra biztonsága és az értékek eltérése miatt növekvő aggodalmak egyre inkább meghatározzák Brüsszel hivatalos diskurzusát. Ennek eredményeként a kapcsolatot gyakran inkább a kétértelműség és a bizonytalanság, mint a stratégiai egyértelműség és a kiszámíthatóság jellemzi. Bár mindkét fél igyekszik kifejezni közös szándékát a kétoldalú kapcsolatok normalizálására, a legutóbbi EU–Kína csúcstalálkozók (2025) csak még inkább hangsúlyozták ezt az ambivalenciát.
Ez a tanulmánykötet, amely az EU–Kína diplomáciai kapcsolatok 50. évfordulóján jelent meg, mind a tudományos vitához, mind a politikai reflexióhoz kíván hozzájárulni. A kötet célja, hogy kiegyensúlyozott és sokoldalú képet adjon a kínai–európai kapcsolatok alakulásáról, azokat a globális átalakulás tágabb kontextusába helyezve. Kínai, magyar és más európai vezető tudósok összefogásával olyan párbeszédet kívánunk bemutatni, amely túllép a nemzeti perspektívákon, és rávilágít a partnerséget meghatározó közös pontokra és eltérésekre.
A kötet három fő pillérre épül. Az első rész, a Kína–Európa kapcsolatok, az EU–Kína kapcsolatokat a legszélesebb értelemben vizsgálja, áttekintést adva a politikai, gazdasági és stratégiai dimenziókról. Az itt szereplő hozzászólások arra reflektálnak, hogy Kína és Európa hogyan alakíthatnak ki együtt egy stabil multipolaritást, kiemelve az együttműködés lehetőségeit és strukturális korlátait egyaránt.
A második rész, a Kína–Közép- és Kelet-Európa kapcsolatai, Közép- és Kelet-Európa regionális dinamikájával foglalkozik. Ez a rész bemutatja, hogyan alakult ki a Kína–KKE együttműködés Magyarországon, és hogyan vált ez egy fontos, bár vitatott párbeszédplatformmá. A szerzők elemzik az egyes országok előtt álló konkrét kihívásokat és lehetőségeket – az elektromos járművek ellátási láncától a nemzeti pályákat meghatározó politikai nyomásig –, és ezeket az EU–Kína kapcsolatok tágabb keretébe helyezik.
A harmadik rész, a Kína–Magyarország kapcsolatok, esettanulmányt nyújt az egyik legaktívabb európai államról, amely Kínával folytat együttműködést. Magyarország Keleti Nyitás politikája a nemzetközi kapcsolatok diverzifikálására törekszik, és a országot Kelet és Nyugat közötti hídként pozicionálja. A kötet ezen része kiemeli a magyar–kínai kapcsolatok történelmi mélységét és kortárs relevanciáját, és azt vizsgálja, hogy a nemzeti stratégiák hogyan kapcsolódnak össze az európai politikaalkotással.
Összességében a tanulmányok egy kritikus következtetést hangsúlyoznak: az EU–Kína kapcsolatok nem érthetők meg kizárólag a kétoldalú cserekapcsolatok szempontjából. Ezek egy nagyobb globális egyensúlyteremtési folyamat részét képezik, amelyben a konnektivitás, a technológiai átalakulás és a stratégiai autonómia kérdései döntő szerepet játszanak. Kétségtelen, hogy Kína ma a multipolarizáció fontos mozgatórugója. Ha az EU továbbra is releváns szereplő akar maradni a kialakuló multipoláris rendben, akkor pragmatikus, jövőorientált és a történelmi tapasztalatok és a politikai kultúra sokszínűségét tiszteletben tartó politikát kell folytatnia, és együttműködést kell keresnie Kínával.
A könyv célja nemcsak az elemzés, hanem útmutatás nyújtása is. Egy olyan időszakban, amikor a félreértések és a politizálás egyre inkább meghatározzák a transzkontinentális párbeszédet, reméljük, hogy ez a gyűjtemény forrásként szolgál majd a politikai döntéshozók, a tudósok és a diákok számára egyaránt. A különböző nézőpontok bemutatásával arra törekszünk, hogy ösztönözzük a tájékozott vitát, elősegítsük a kölcsönös tiszteletet, és hozzájáruljunk az EU–Kína kapcsolatok konstruktívabb irányba történő alakításához.
Az EU–Kína kapcsolatok 50. évfordulója ezért nem csupán egy emlékezés pillanata, hanem egy megújulás felhívása is. Európa és Kína közös felelősséggel tartozik egy stabil, többpólusú világrend kialakításáért, amelynek inkluzívnak, kiegyensúlyozottnak, stabilnak és kölcsönös előnyökön alapulónak kell lennie. A feladat kihívásokkal jár, de lehetőségeket is rejt magában. Bízunk benne, hogy a kötetben szereplő gondolatok segítenek a döntéshozóknak eligazodni ebben a komplex környezetben, és inspirálják a további tudományos párbeszédet az elkövetkező években.
A könyv az alábbi linken keresztül tölthető le: