Az Eurázsia Központ 2022/3. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit.
A kínai gazdasági növekedés a legújabb adatok fényében
2021-ben a kínai GDP éves növekedési üteme 8,1 százalék volt. Ez a tényadat jóval meghaladja a kínai kormány saját 6,9 százalékos előrejelzését is. A részletesebb adatok szerint a növekedés főként az export nem várt mértékű gyorsulásából származott, míg a hazai fogyasztás gyengébb volt, mint azt előzetesen jósolták. A helyzet érdekességét az adja, hogy amíg a kínai vezetés is a növekedés belső összetevőinek erősítését tartja fontosnak, és az USA-val folyó kereskedelmi háború is ebbe az irányba térítené el elvileg a kínai gazdasági fejlődést, ennek ellenére a gyakorlatban az export-orientált növekedés továbbra is a kínai gazdaság jellemzője maradt, ami mutatja azt is, hogy az eddigi fejlődés szilárd alapokon áll és a kínai gazdaság szerkezete, a világgazdasághoz való kapcsolódása szervesen, a profit-szempontok figyelembe vételével jött létre. Ez pedig szembe megy azzal a jellemző nyugati érvvel, amely szerint az állami beavatkozás és az árfolyam manipuláció tartaná egyben a kínai gazdaságot és adna extra támogatást a kínai növekedésnek, sőt a mostani helyzet, azaz globalizációs folyamat lassítása, a kereskedelmi háború éppen a piacgazdasági elvekkel megy szembe, hiszen a geopolitikai szempontok fontosabbnak tűnnek az USA számára, mint a piaci működés elvének megőrzése. Az export GDP hozzájárulása 1997 óta a tavalyi évben volt a legmagasabb, sőt a 676 milliárd dollár kereskedelmi mérleg többlet az 1950-ig visszamenő adatokban a legnagyobb. 2020-hoz képest a többlet 29 százalékkal növekedett!
Több elemző rámutatott, hogy a nemrég kijött népesedési adatok alapján arra lehet számítani, hogy a népesség növekedési ütemének csökkenése le fogja lassítani a kínai növekedést. Ezzel a megközelítéssel több probléma is van, egyrészt ennek hatása csak hosszútávú, másrészt – ami talán még ennél is fontosabb, hogy a kínai gazdaságon belüli munkaerőtartalékok továbbra is jelentősek. A munkaerő 25 százaléka még mindig a mezőgazdaságban dolgozik, ez jelentős, olcsó munkaerőtartalékot jelent Kínának, amit az exportra épülő növekedés is erősítheti. Érdemes még azt is hozzátenni, hogy Kína – Japánhoz hasonlóan – a növekedési ütem fenntartása érdekében a technológiai fejlesztésre koncentrál és ez is jelentős lökést adhat a gazdaság növekedésének.
A másik ilyen érv a zéró omikron politika fenntartása, amely a kritikusok szerint lassíthatja a kínai növekedést. A korábbi évek megmutatták, hogy a zéró-politika mellett is lehet működőképes a kínai gazdaság és nem fogja vissza a növekedést. A zéró politika fenntartása inkább a tudományos, üzleti életben való megmaradás miatt lehet középtávon probléma, nyilván ennek feloldásának előbb-utóbb be kell következnie, de hatása az évi gazdasági növekedésre nem lesz.
A harmadik érv az ingatlanpiaci problémák fennmaradása és tartóssá válása. Ez az egyetlen eleme a kritikáknak, amely a kormányzati és jegybanki lépések hiányában valóban problémát okozhat az évi gazdasági növekedésben. Ugyanakkor erről itt nincsen szó, hiszen a kínai jegybank éppen most, január 20-án csökkentette az egyéves hitelprémiumot 3,8 százalékról 3,7 százalékra, illetve mérsékelte az ötéves hitelkamatot 4,65 százalékról 4,60 százalékra, azaz a gazdaságfejlesztésért felelősek hajlandók a növekedés gyorsítása érdekében beavatkozni. Egyidejűleg a jegybank hozzávetőlegesen 30,1 milliárd dollár készpénzt pumpált a bankrendszerbe a likviditás javítása érdekében.
Ez volt az első kamatcsökkentés 2020 májusa óta, amelyet a koronavírus okozta visszaesés mérséklése miatt léptek meg akkor. A lazítás fenntartását Kína fontosnak tartja a többi ország esetében is. A meg nem tartott davosi konferenciára készített, azonban nyilvánosságra hozott beszéd alapján a kínai elnök a monetáris politikai szigorítást elhibázott lépésnek tartja, különösen a fő gazdaságok esetében, aminek negatív hatása végig gyűrűzik a világgazdaságon: „Ha a fő gazdaságok a fékre lépnek vagy teljes fordulatot vesznek monetáris politikájukban, akkor komoly, negatív átcsorduló hatások jelennének meg. Ilyen lépések kihívást jelentenének a globális gazdasági és pénzügyi stabilitásnak, és a fejlődő országok szenvednék el a legtöbb kárt.”[1] A kínai jegybank döntését megkönnyíthette a korábban említett gyenge belső kereslet, illetve a járvány regionálisan korlátott fellobbanása után meghozott utazási korlátozások negatív hatása. A belső turizmus által teremtett kereslet különösen fog hiányozni a kínai újév idején.
A Világbank előrejelzése alapján a kínai gazdaság növekedése lassulni fog 2022-ben, a növekedés üteme 5,1 százalék lehet. A lassulást a Világbank az ingatlanpiaci feszültségekkel, illetve az inflációs nyomással magyarázza, amely nem belső tényezőkön nyugszik, hanem a világgazdaságot ma meghatározó energia- és nyersanyagár robbanásból származik. Az ingatlanpiaci problémák megoldását fogja elősegíteni, hogy a GDP növekedést a kínai kormány ebben az évben beruházások révén fogja megtámogatni. Az ingatlanpiaci viszonyok rendezését szolgálták azok az újonnan meghozott rendelkezések, amely a szektor túlfűtöttségét hivatottak mérsékelni és a pénzügyi stabilitást elősegíteni.
Az infláció valóban lehet probléma, mint minden gazdaságban jelenleg, hiszen a várakozások szerint a jegybank a gazdaság élénkítése érdekében többször is lazíthat a monetáris kondíciókon, és ez a törekvés szemben áll a világgazdaságból származó inflációs nyomással. Ez utóbbi kezelése azonban már nem csak Kína feladata, hiszen ez az infláció csak részben származik a járvány miatt megroggyant ellátási láncok problémáiból, jelentős része a világban erősödő geopolitikai feszültségeket tükrözi vissza.
Az elemzést készítette: Moldicz Csaba
[1] Hivatalos angol szöveg: “If major economies slam on the brakes or take a U-turn in their monetary policies, there would be serious negative spillovers. They would present challenges to global economic and financial stability, and developing countries would bear the brunt of it.”