Eurázsiai Hírszemle 2022/3. hét

Az Eurázsia Központ 2022/3. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit.

A kínai gazdasági növekedés a legújabb adatok fényében

2021-ben a kínai GDP éves növekedési üteme 8,1 százalék volt. Ez a tényadat jóval meghaladja a kínai kormány saját 6,9 százalékos előrejelzését is. A részletesebb adatok szerint a növekedés főként az export nem várt mértékű gyorsulásából származott, míg a hazai fogyasztás gyengébb volt, mint azt előzetesen jósolták. A helyzet érdekességét az adja, hogy amíg a kínai vezetés is a növekedés belső összetevőinek erősítését tartja fontosnak, és az USA-val folyó kereskedelmi háború is ebbe az irányba térítené el elvileg a kínai gazdasági fejlődést, ennek ellenére a gyakorlatban az export-orientált növekedés továbbra is a kínai gazdaság jellemzője maradt, ami mutatja azt is, hogy az eddigi fejlődés szilárd alapokon áll és a kínai gazdaság szerkezete, a világgazdasághoz való kapcsolódása szervesen, a profit-szempontok figyelembe vételével jött létre. Ez pedig szembe megy azzal a jellemző nyugati érvvel, amely szerint az állami beavatkozás és az árfolyam manipuláció tartaná egyben a kínai gazdaságot és adna extra támogatást a kínai növekedésnek, sőt a mostani helyzet, azaz globalizációs folyamat lassítása, a kereskedelmi háború éppen a piacgazdasági elvekkel megy szembe, hiszen a geopolitikai szempontok fontosabbnak tűnnek az USA számára, mint a piaci működés elvének megőrzése. Az export GDP hozzájárulása 1997 óta a tavalyi évben volt a legmagasabb, sőt a 676 milliárd dollár kereskedelmi mérleg többlet az 1950-ig visszamenő adatokban a legnagyobb. 2020-hoz képest a többlet 29 százalékkal növekedett!

Több elemző rámutatott, hogy a nemrég kijött népesedési adatok alapján arra lehet számítani, hogy a népesség növekedési ütemének csökkenése le fogja lassítani a kínai növekedést. Ezzel a megközelítéssel több probléma is van, egyrészt ennek hatása csak hosszútávú, másrészt – ami talán még ennél is fontosabb, hogy a kínai gazdaságon belüli munkaerőtartalékok továbbra is jelentősek. A munkaerő 25 százaléka még mindig a mezőgazdaságban dolgozik, ez jelentős, olcsó munkaerőtartalékot jelent Kínának, amit az exportra épülő növekedés is erősítheti. Érdemes még azt is hozzátenni, hogy Kína – Japánhoz hasonlóan – a növekedési ütem fenntartása érdekében a technológiai fejlesztésre koncentrál és ez is jelentős lökést adhat a gazdaság növekedésének.

A másik ilyen érv a zéró omikron politika fenntartása, amely a kritikusok szerint lassíthatja a kínai növekedést. A korábbi évek megmutatták, hogy a zéró-politika mellett is lehet működőképes a kínai gazdaság és nem fogja vissza a növekedést. A zéró politika fenntartása inkább a tudományos, üzleti életben való megmaradás miatt lehet középtávon probléma, nyilván ennek feloldásának előbb-utóbb be kell következnie, de hatása az évi gazdasági növekedésre nem lesz.

A harmadik érv az ingatlanpiaci problémák fennmaradása és tartóssá válása. Ez az egyetlen eleme a kritikáknak, amely a kormányzati és jegybanki lépések hiányában valóban problémát okozhat az évi gazdasági növekedésben. Ugyanakkor erről itt nincsen szó, hiszen a kínai jegybank éppen most, január 20-án csökkentette az egyéves hitelprémiumot 3,8 százalékról 3,7 százalékra, illetve mérsékelte az ötéves hitelkamatot 4,65 százalékról 4,60 százalékra, azaz a gazdaságfejlesztésért felelősek hajlandók a növekedés gyorsítása érdekében beavatkozni. Egyidejűleg a jegybank hozzávetőlegesen 30,1 milliárd dollár készpénzt pumpált a bankrendszerbe a likviditás javítása érdekében. 

Ez volt az első kamatcsökkentés 2020 májusa óta, amelyet a koronavírus okozta visszaesés mérséklése miatt léptek meg akkor. A lazítás fenntartását Kína fontosnak tartja a többi ország esetében is. A meg nem tartott davosi konferenciára készített, azonban nyilvánosságra hozott beszéd alapján a kínai elnök a monetáris politikai szigorítást elhibázott lépésnek tartja, különösen a fő gazdaságok esetében, aminek negatív hatása végig gyűrűzik a világgazdaságon: „Ha a fő gazdaságok a fékre lépnek vagy teljes fordulatot vesznek monetáris politikájukban, akkor komoly, negatív átcsorduló hatások jelennének meg. Ilyen lépések kihívást jelentenének a globális gazdasági és pénzügyi stabilitásnak, és a fejlődő országok szenvednék el a legtöbb kárt.”[1] A kínai jegybank döntését megkönnyíthette a korábban említett gyenge belső kereslet, illetve a járvány regionálisan korlátott fellobbanása után meghozott utazási korlátozások negatív hatása. A belső turizmus által teremtett kereslet különösen fog hiányozni a kínai újév idején.

A Világbank előrejelzése alapján a kínai gazdaság növekedése lassulni fog 2022-ben, a növekedés üteme 5,1 százalék lehet. A lassulást a Világbank az ingatlanpiaci feszültségekkel, illetve az inflációs nyomással magyarázza, amely nem belső tényezőkön nyugszik, hanem a világgazdaságot ma meghatározó energia- és nyersanyagár robbanásból származik. Az ingatlanpiaci problémák megoldását fogja elősegíteni, hogy a GDP növekedést a kínai kormány ebben az évben beruházások révén fogja megtámogatni. Az ingatlanpiaci viszonyok rendezését szolgálták azok az újonnan meghozott rendelkezések, amely a szektor túlfűtöttségét hivatottak mérsékelni és a pénzügyi stabilitást elősegíteni.

Az infláció valóban lehet probléma, mint minden gazdaságban jelenleg, hiszen a várakozások szerint a jegybank a gazdaság élénkítése érdekében többször is lazíthat a monetáris kondíciókon, és ez a törekvés szemben áll a világgazdaságból származó inflációs nyomással. Ez utóbbi kezelése azonban már nem csak Kína feladata, hiszen ez az infláció csak részben származik a járvány miatt megroggyant ellátási láncok problémáiból, jelentős része a világban erősödő geopolitikai feszültségeket tükrözi vissza.

Az elemzést készítette: Moldicz Csaba


[1] Hivatalos angol szöveg: “If major economies slam on the brakes or take a U-turn in their monetary policies, there would be serious negative spillovers. They would present challenges to global economic and financial stability, and developing countries would bear the brunt of it.”

Leave a Reply

%d bloggers like this: