A Szovjetunió 1991-es felbomlását követően a közép-ázsiai országoknak számos politikai és gazdasági kérdéssel kellett szembenézniük. A legmeghatározóbb problémák egyike a függetlenné vált államok (Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán és Tádzsikisztán) energiaszektorának az önállóvá válása és a közép-ázsiai országok energiapolitikájának jövője volt. A 2000 évek elmaradottsága, a népességnövekedés, a téli hónapok megnövekedett energiaigénye, valamint a gazdaságok növekvő energiaellátása szezonális áramkimaradásokhoz vezetett rendszeresen az egész régióban. Kezdetben a közép-ázsiai országok közötti energetikai együttműködés bővítésének fő akadálya a közép-ázsiai országok földrajzi távolsága volt. A nehézségek ellenére a régió országai olyan politikát folytattak, amely a külföldi befektetések energetikai fejlesztésekbe történő bevonzását célozta meg. A régió országainak a szénhidrogénforrások európai piacától való távolsága azonban nem tette lehetővé a Közép-Ázsiából nyugatra tartó kőolaj- és földgázvezeték projektek megvalósítását. Ennek eredményeként Közép-Ázsia országainak energiapolitikáját elsősorban a Kínával és Oroszországgal való együttműködés határozta meg.
Az elemzés elsősorban a közép-ázsiai országok energiabiztonságára fókuszál, ezzel párhuzamosan pedig betekintést enged a régió országainak energiapolitikával kapcsolatos helyzetébe, illetve röviden bemutatja, hogy az érintett országok energia politikája milyen energiahordozókra épül.
Kulcsszavak: Közép-Ázsia, energiapolitika, energiabiztonság
A teljes elemzés innen tölthető le: