Az Európai Unió Oroszország ukrajnai inváziót követően a május végén meghozott hatodik szankciós csomagjával betiltotta az orosz kőolaj- és kőolajtermékek importjának nagy részét. A szankciós csomag értelmében a tengeren keresztül történő nyersolaj behozatalának tilalma hat hónapon, a tengeri finomított kőolajtermékek esetében pedig nyolc hónapon belül lép életbe. Ugyanakkor a csomag nem tartalmazza a kelet-európai és kelet-németországi finomítókat ellátó Barátság szárazföldi kőolajvezetéken keresztül történő szállítások korlátozását. Mindezen intézkedések ellenére több európai ország már korábban önként felfüggesztette az orosz kőolaj vásárlását vagy bejelentette, hogy fokozatosan megszünteti azt.
Miközben a Nyugat folyamatosan az orosz kőolajra vonatkozó további embargók bevezetéséről tárgyal, Moszkva arra használja az időt, hogy folyamatosan átcsoportosítsa gazdasági és pénzügyi tevékenységét és felkészüljön az európai gazdasági kapcsolatainak a teljes megszűntetésére. Bár ezzel kapcsolatban többen is úgy gondolják, hogy a Kreml az európai gazdasági kapcsolatait képtelen megszakítani, az elhúzódó ukrajnai konfliktus és a nyugati szankciók kiterjesztése növeli annak valószínűségét, hogy Moszkva megteszi az első komolyabb válaszlépéseket a szankciókkal szemben. Ezt bizonyítja Moszkva azon lépése is, hogy már korábban leállította a gázszállítást Bulgária, Lengyelország és Finnország irányába, miután ezen országok megtagadták a rubelben történő fizetést a szállításért.
Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság még márciusban bejelentette, hogy azonnal felhagy az orosz kőolaj vásárlásával – itt hozzá kell tenni, hogy Oroszország egyik ország irányába sem jelentős energiaimportőr – és felszólította az európai országokat, hogy kövessék példájukat, melyhez áprilisban több európai ország is csatlakozott. Majd május elején az Európai Bizottság bejelentette a következő, a hatodik szankciós csomagot, amelynek az orosz kőolaj importjának tilalma a fő eleme. Ezt az európai bizottsági javaslatot május végén kisebb módosításokkal el is fogadták.
Paradox szankciók?
A nyugati országok által meghozott szankcióknak, amelyeknek meg kellett volna fosztaniuk Oroszországot a háború finanszírozásának alapvető eszközétől paradox módon mégis az orosz államkasszát segítették. Hiszen időközben a kőolaj ára jelentősen megugrott és ezt többlet bevételekhez juttatta az orosz költségvetést.
A szankciók kontraproduktivitása megnövelte az orosz költségvetés azon képességét, hogy átvészelje a devizabevételek hirtelen csökkenését. Az orosz lakosságot és elitet, valamint az exportőröket érintő devizakorlátozások sem érték el a tőlük várt hatást. Az orosz pénzügyminisztérium szerint a magas energiaárak ugyanakkor csak a katonai művelet első két hónapjában további 800 milliárd rubelt (13,6 milliárd dollárt) hoztak az állami költségvetésnek. Összességében az olaj- és gázbevételek pedig megduplázódtak január–áprilisban, 4700 milliárd rubelre (76 milliárd dollár), szemben az egy évvel korábbi 2500 milliárd rubellel (40 milliárd dollár).
Ezen kívül az orosz kormány felfüggesztette a 2022-es költségvetési szabályokat, ami azt jelenti, hogy az olajból és gázból származó összes bevételt elköltik ahelyett, hogy a tartalékokba tennék. Ez egyben lehetővé tette más szektorok bevételcsökkenésének kompenzálását, valamint a lakosság és a vállalkozások támogatására történő összegek kigazdálkodását. A meglévő rubeltartalékok és a magas energiaárak kombinációja pedig megengedte, hogy az orosz kormány legalább egy-két évig a jelenlegi szinten tartsa a szociális kiadásokat. Az orosz Statisztikai Hivatal, a Roszsztat jelentéséből látszik, hogy Oroszországban az infláció mértékét 17% körülire várják ellentétben a korábbi 24%-os várakozásokkal, ez részben a stabilizálódó árfolyamnak, illetve a visszaeső hazai keresletnek tudható be.
Ugyanakkor a most meghozott szankciós csomaggal az orosz hatóságok júniusban az olaj- és gázexportból már kevesebb bevételre számítanak, mint májusban. Az orosz pénzügyminisztérium június eleji előrejelzése szerint a költségvetés többletbevétele várhatóan 392,9 milliárd rubel lesz az adott hónapban.
Útkeresés
Egyes uniós tagországok különösen érzékenyek az orosz energiahordozókhoz való hozzáférés hiányára[1], más uniós országok pedig kevésbé függenek az orosz olajtól. A szankciók ellenére azonban Oroszország továbbra is értékesítheti energiahordozóit az Európán kívüli vásárlóknak. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) szerint márciusban Oroszország növelte kőolaj és földgáz szállítását Indiába és Kínába.
Ez azt jelenti, hogy Oroszország lényegében Ázsiába utalta át a szankciók következtében elveszített európai kőolaj mennyiségeit. Ez a folyamat valószínűleg folytatódni fog, hiszen a jelenlegi 14 éves csúcsközeli magas olajárak miatt Moszkva jelentős kedvezményeket kínál ázsiai vásárlóinak. Ez nem jelenti azt, hogy a Kremlnek könnyű dolga lenne, ugyanis párhuzamosan Oroszország Ázsia felé fordulásával Oroszország és Irán vetélytárs lett az ázsiai kőolajpiacon.
Mindezek mellett India megerősítette, hogy tárgyalásokat folytat az orosz olajimport növeléséről és a Gazprom is tovább növelte a Kínába tartó gázszállítást és tovább építi a Szibéria Ereje-2 vezetéket is Kína irányába.
Közép- és hosszú távú hatások
Ha bevezetik az orosz olajra vonatkozó teljes körű embargót, akkor az Oroszországot és Európát érő gazdasági veszteségek attól függnek, hogy milyen gyorsan, mennyi ideig hajtják végre azokat és hogyan reagálnak erre majd az OPEC-országok.
Emellett az európai és az orosz politikai vezetőkre több hasonló sürgős feladat vár, mint például az alternatív beszállítók vagy vevők keresése, az árak növekedésének magyarázata az otthoni választópolgárok számára, valamint az embargós hatások enyhítése is hasonló feladat mind Oroszország, mind pedig az Európai Unió számára.
Oroszország jelentős katonai sikerek mellett azonban erős tárgyalási pozíciót harcolhat ki egy esetleges tűzszünet aláírásakor, de e pozíciója nem jelentené a szankciós intézkedések végét.
Még ha holnap véget is érne az ukrajnai háború, Oroszország számára lehetetlen lenne visszatérni korábbi Európával fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolataihoz, amivel Moszkva is tisztában van és a kellő előkészületeket megtéve (új piacok után nézve) az sem kizárt, hogy a közeljövőben önként leállítja az olajellátást Európának.
Az Oroszország és Európa közötti „energiaháború” erősen felgyorsította a globális inflációt, új szintre emelte az energiaárakat, nem beszélve egy súlyosabb, világméretű élelmiszerválság lehetőségéről. Moszkvának már egyre kevesebb a vesztenivalója, azonban minden újabb nyugati szankcióval nő a radikális intézkedéseket támogatók száma az orosz kormányon belül.
Globális szinten miután Szaúd-Arábia jelentősen megemelte a nyersolaj árát, a Brent nyersolaj június 5-i hordónkénti ára 120 dollár körül mozgott, ami nincs messze a korábbi 14 éves csúcstól (135 dollár). Ez az esemény rávilágított a szűkös globális kőolajkínálatra még azután is, hogy az OPEC+ beleegyezett a kitermelés gyorsításába. A piacok azonban továbbra is kételkedtek abban, hogy az orosz kőolaj nélkül ki lehet-e elégíteni a keresletet. Eközben a kereskedők értékelték azokat a jelentéseket, amelyek szerint az Egyesült Államok azt fontolgatja, hogy több szankcionált iráni és venezuelai olajat enged be a globális piacokra az orosz nyersolaj pótlására.
Az elemzést készítette: Veres Szabolcs
[1] Szlovákia tavaly a teljes kőolajmennyiségének 96%-át Oroszországból, Magyarország 58 %-át, Csehország a 50%-át Oroszországból importálta.