Iránban a tizenkettedik egymást követő éjszakán vonultak utcára, hogy tiltakozzanak Mahsza Amini meggyilkolása miatt. Hivatalosan legalább 41 ember halt meg a zavargások kezdete óta – többségükben tüntetők, kisebb részben a biztonsági erők tagjai –, de a források szerint a valós szám ennél jóval magasabb lehet. A norvég székhelyű Iran Human Rights (IHR) szervezet szeptember 27-i közölése szerint, a halottak száma a 76-ot is elérheti, azonban megjegyezték, hogy a folyamatos internet-kimaradások egyre nehezebbé teszik az információkhoz való hozzáférést, valamint a halálesetek megállapítását.
Mi váltotta ki az iráni emberek felháborodását?
A 22 éves Mahsza Aminit halottnak nyilvánították, miután három napot töltött kómában azt követően, hogy az iráni erkölcsrendészet letartóztatta, mert „nem megfelelő” módon viselte a hidzsábját (hajat eltakaró fejkendő). A szemtanúk beszámolója alapján a lányt a rendőrautóban olyan brutálisan megverték, hogy az egyértelműen halála kiváltó okának tekinthető.
Elemzők szerint a társadalom egy részében már évek óta gyűlik a harag és a feszültség, különösen a fiatal irániak körében. Elsősorban a korrupciót, a gazdaság rossz irányítását, a Covid-19-járvány nem megfelelő kezelését, a túlzó vallási előírásokat és a széles körben elterjedt politikai elnyomást kifogásolják. Ezt tetézi, hogy az iráni elnök, Ebrahim Raiszi egy olyan választáson került hatalomra, amelyen a potenciális ellenfeleket, különösen a reformpárti frakciót a szavazás előtt kizárták.
Raiszi elődjének, a mérsékelt Haszan Róháninak a hivatali ideje alatt az erkölcsrendészetet eltántorították attól, hogy Irán gyakran drákói, nőkkel szembeni törvényeit érvényesítse, különös tekintettel arra a követelményre, hogy a hidzsábot nyilvános helyeken a „megfelelő” módon viseljék. Az új elnök, Raiszi alatt azonban változások álltak be e téren, és a fiatalok frusztrációja szép lassan felszínre tört.
Az iráni polgárok annak ellenére folytatják tüntetésüket, hogy fegyverekkel, könnygázzal, bántalmazással és letartóztatásokkal néznek szembe. Mindezek nem tántorítják el őket attól, hogy kifejezzék ellenszenvüket azon klerikusok felé, akik 43 éve vezetik országukat. A szemtanúk és a közösségi médiában megosztott videók szerint sokan az Iszlám Köztársaság uralmának végét követelik.
Megmozdulások országszerte
Szeptember 16-a óta több mint 80 városban, köztük a fővárosban, Teheránban tüntettek, mely tiltakozások során a változásokat követelők több ízben is összecsaptak a biztonsági erőkkel. Az államilag támogatott média szerint legalább 1200 embert vettek őrizetbe. Több száz tüntetőt, reformista aktivistát és újságírót tartóztattak le a többnyire éjszakai megmozdulásokon. A szemtanúk és a közösségi médiában található videók szerint a biztonsági erők több helyszínen is tüzet nyitottak a tömegre. A Boulevard Ferdouson és a teheráni Shahrak Ekbatan apartmankomplexumban a tisztek az ablakokra lőttek, továbbá Rasht városában egyes lakásokba könnygázt is dobtak.
Az elmúlt csaknem három év legnagyobb iráni tiltakozása során a biztonsági erők súlyos visszaéléseire válaszként a tiltakozók köveket dobáltak, valamint rendőrautókat és állami épületeket gyújtottak fel. Néhány női tüntető levette és elégette a hidzsábját, sokan pedig a hajuk levágásával tiltakoztak. Beszámolók szerint egyesek nagy máglyák mellett táncoltak, miközben a tömeg a „zan, zendegi, azadi” vagyis a „nő, élet, szabadság” szavakat skandálta.
A vallásos Qom városában – amely a síita hit hatalmi központja és a kormány egyik fő bázisa – a közösségi oldalakon közzétett videók szerint soha nem látott jelenetek zajlanak: férfiak és nők Irán legfelsőbb vallási vezetője, Ali Hamenei ajatollah ellen tüntetnek, akit a nemzet „szégyenének” neveznek.
A NetBlocks webmonitor folyamatos áramszüneteket és széles körben elterjedt internetes platformkorlátozást észlelt, ami főként a WhatsApp, az Instagram és a Skype alkalmazásokat érinti. A Facebook, Twitter, TikTok és Telegram használatát már korábban korlátozták.
Josep Borrell, az Európai Unió nevében felszólaló külügyi és biztonságpolitikai főképviselő kijelentette, hogy „az erőszakmentes tüntetőkkel szembeni széles körű és aránytalan erőszak alkalmazása indokolatlan és elfogadhatatlan”. Elítélte az internetes korlátozásokat, ami szerinte „kirívóan sérti a véleménynyilvánítás szabadságát”.
Az iráni kormány reakciója
Raiszi elnök az ENSZ New York-i találkozójáról hazatérve arra figyelmeztetett, hogy az iráni kormány „nem engedi meg semmilyen körülmények között, hogy az ország biztonsága veszélybe kerüljön.”
Az Iráni Hírszerző Minisztérium szöveges üzenetet küldött minden mobiltelefon-használónak, amelyben arra figyelmeztetett, hogy aki részt vesz a tüntetéseken – amelyeket szerintük Irán ellenségei szerveztek – azt a saría[1] törvényei szerint megbüntetik.
Hivatalos források közölték, hogy legalább 20 újságírót tartóztattak le, köztük Nilúfar Hamedit, a Sargh napilap riporterét, aki elsőként számolt be a feltehetően meggyilkolt Amini esetéről, és a kórházban interjút készített a családjával. A letartóztatott aktivisták között volt Madzsíd Tavakoli és Mohammadreza Dzsaláipúr szociológus is.
Miben más a mostani tiltakozás?
Szakértők szerint a mai tiltakozások a korábbi kormányellenes megmozdulásoktól egy lényeges dologban különböznek, mégpedig hogy a mai tüntetések alapkérdései mások, ami vitathatatlanul jelentőségteljesebbé teszi azokat. Esfandjar Batmanghelidzs, a londoni Bourse & Bazaar Alapítvány létrehozója és vezérigazgatója szerint a tiltakozások korábbi hullámait 2019-ben és 2021-ben elsősorban a gazdasági sérelmek táplálták, ami miatt a megmozdulások nem terjedtek át a társadalom más szegmenseire. „Ez más, mert az emberek valójában egy jelentősebb politikai változást akarnak” – mondta Batmanghelidzs, hozzátéve, hogy ez a mozgalom megkönnyítette a „szolidaritás megteremtését a különböző társadalmi csoportok között”.
A szakértők a tiltakozások eszkalálódására számítanak. Szeptember 25-én az iráni tanárok egyik legfontosabb szakszervezete országos sztrájkra szólított fel. A munkássztrájkok érzékeny pontnak számítanak Iránban, mert felelevenítik az 1979-es forradalom emlékeit, amikor a kollektív munkás akció működőképes taktikának bizonyult, és segített megbuktatni a sahot. Elképzelhető, hogy még több sztrájkot fogunk látni a közeljövőben, mert ilyen jellegű tiltakozások már korábban is jelen voltak. Az iráni vezetés ellenzői azt vallják, hogy a sztrájkok által még nagyobb nyomást gyakorolhatnak a kormányra.
Az elemzést készítette: Tárik Meszár
[1] Az iszlám hagyomány részét képező vallási törvény.