A Neumann János Egyetem Eurázsia Központja és a Milton Friedman Egyetem Nemzetközi és Politikatudományi Tanszéke által megrendezett Eurázsia Kerekasztal rendezvény közelebbről célozta megvizsgálni a 2022. november 15-16-án az indonéziai Bali szigetén megrendezett G20-csúcstalálkozó eredményeit és tanulságait. Az elsősorban a fejlődő országok, az Egyesült Államok és Oroszország részvételére és perspektíváira összpontosító beszélgetés résztvevői Prof. Dr. Magyarics Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Amerikanisztika Tanszékének oktatója, Dr. Szatmári Péter, a Milton Friedman Egyetem általános és közkapcsolati rektorhelyettese, egyetemi docense, valamint Prof. Dr. Tarrósy István, a Pécsi Tudományegyetem Afrika Kutatóközpontjának vezetője, a Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszék oktatója voltak. A beszélgetést Szakáli Máté, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának kutatója moderálta.
Szakáli Máté a résztvevők bemutatását követően elmondta, hogy a házigazda Indonézia által összeállított hivatalos napirenden olyan globális érdekközösséget teremtő témakörök szerepeltek, mint a globális egészségügyi struktúra megerősítése, a digitális átalakulás és a fenntartható energiaellátás megvalósítása. Előzetesen mégis valószínűnek tűnt, hogy a G20 egyhangúságra épülő döntéshozatali folyamatai megrekednek a tagállamok közötti nézeteltérések és geopolitikai feszültségek eredményeképp. Vlagyimir Putyin orosz elnök távolmaradása ellenére a csúcs után megjelent szakmai értékelések többsége mégis sikeresnek minősítette a találkozót, relatív értelemben a világgazdasági kormányzás, abszolút értelemben pedig az indonéz diplomácia szemszögéből.
A csúcstalálkozó fejlődő országok szempontjából történő értékelése során Tarrósy István kifejtette, hogy a bandungi konferencia (1955) szellemiségében Indonézia évtizedek óta meghatározó szereplő a fejlődő világ országai kormányközi együttműködésének és a Dél-Dél kapcsolatoknak az építésében. Ezzel összefüggésben pedig a G20 csúcs utólag visszatekintve mérföldkővé válhat, mert tematizálta és exponálta azokat az ügyeket, amelyeket a fejlődő országok a nemzetközi kooperáció fókuszába kívánnak helyezni. Egyiptom diplomáciai erőfeszítéseiben is tetten érhető például a bandungi szellemiség követése. Magyarics Tamás az Egyesült Államok perspektívájából kiindulva megjegyezte, hogy Washington a „hagyományos” gazdasági, kereskedelmi és befektetési céljai elérését priorizálta a csúcstalálkozón, és e tekintetben sikerült is előrelépést elérnie a megbeszélések során. A legfontosabb fejleménynek jóllehet Joe Biden amerikai és Xi Jingping kínai elnök első személyes, kétoldalú találkozója tekinthető, mert az az Egyesült Államok és Kína relációjában számos, az egész világra kiható vitás kérdés megtárgyalását tette lehetővé. Előzetesen vitás kérdés volt Vlagyimir Putyin orosz elnök személyes részvétele is a csúcstalálkozón, amire végül nem került sor. Szatmári Péter kiemelte, hogy Oroszország teljes diplomáciai izolációja azonban nem következett be, mert Szergej Lavrov orosz külügyminiszter képviselte az orosz államot, és ő több megbeszélést is tartott a csúcs résztvevőivel. „A nemzetközi rend újraszerveződésének különböző jeleit látjuk ezen a találkozón”, melynek folyományaként többszereplős modellé válik az eddig egypólusú nemzetközi rend, fogalmazott.
A csúcs közös nyilatkozatának megszületése kapcsán Tarrósy István megjegyezte, „Az hogy ez a deklaráció ilyen formát ölthetett az biztos, hogy az indonéz külpolitikának egy sikersztorija.” Ez a sikersztori pedig előrevetíthet egy aktívabb indonéz külpolitikát, amelyre mutatkozik politikai fogadókészség a fejlődő országok részéről, akik nagyobb teret követelnek maguknak a globális kormányzás intézményeiben. Ezen intézményekben fokozatosan nagyobb szerep jut a fejlődő világ képviselőinek, de „az Egyesült Államok a szövetségeseivel együtt szeretné fenntartani azt a világrendet, amelyben az Egyesült Államok hegemón szerepet játszik.” – fogalmazott Magyarics Tamás. Szerinte számos állam és intézményi kezdeményezés törekszik megkérdőjelezni ezt a rendet, egyelőre sikertelenül, noha az Egyesült Államok relatív hatalomvesztést szenved el számos hatalmi attribútum terén. Az Európai Unió és az európai államok „junior partnerségi szereplők” lehetnek Washington mellett, akik némiképp tehermentesíthetnék az Egyesült Államokat a globális közjavak szolgáltatása alól az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger térségében, ám az orosz–ukrán háború ismét megköveteli az amerikai stratégiai figyelem és az erőforrások Európára és Európába történő átirányítását az ázsiai–csendes-óceáni térség felől. Szatmári Péter szerint a bevett orosz stratégiai gondolkodásból kikövetkeztethetők az ukrajnai háború mögötti megfontolások, és azok az állami kapcsolatépítési törekvések is, melyeket Szergej Lavrov külügyminiszter az agresszió kezdete óta folytat. Oroszország Kína-felé forduló külpolitikáját ugyanakkor Szatmári Péter „fordított pingpong diplomáciaként” és „antagoniszikus kooperációkánt” interpretálta, amelyet szerinte az orosz piacszerzési szándék mellett a Moszkva és Peking közötti, egy többpólusú világrend szorgalmazásában megnyilvánuló taktikai érdekközösség motivál.
A G20-csúcstalálkozóhoz hasonló események által lehetővé tett folyosói megbeszélések és személyes diplomácia származékos előnyöket generálhatnak az érdekelt felek számára. Többek között a Joe Biden amerikai elnök és Xi Jinping kínai államfő közötti találkozón is mindkét fél kinyilvánította mind a nyílt konfliktus, mind pedig a hidegháború elkerülésének szándékát. Azzal összefüggésben, hogy milyen tanulságok vonhatók le az egyes államok általános stratégiai orientációja és a csúcson mutatott attitűdje alapján Tarrósy István kifejtette, hogy az afrikai országok elismerést és elfogadást várnak el saját integrációs törekvéseikkel szemben, miközben némely állam saját jogán is egyre nagyobb stratégiai és gazdasági horderővel rendelkezik. Az Egyesült Államok várható orientációja és attitűdje kapcsán Magyarics Tamás megjegyezte, hogy a megtámadott Ukrajna támogatásának folytatását a januárban összeülő új Kongresszus valószínűleg nem fogja blokkolni, mert a kérdésben alapvetően kétpárti egyetértés figyelhető meg. Oroszország ugyanakkor csak Európa perspektívájából tűnik elszigeteltnek, tette hozzá Szatmári Péter, aki nem látja markáns jelét annak, hogy akár rövid, akár közép távon a világ Európán kívüli része jelentős mértékben izolálni szándékozná Moszkvát. „A globális térben való jelenléte Oroszországnak akár a nyersanyagok, akár a kész termékek kapcsán is megmarad.” – fogalmazott.
A beszélgetés végén, a csúcs Magyország szempontjából felmérendő potenciális jelentőségének taglalásakor a résztvevők felhívták a figyelmet az indonéz elnökség által meghatározott napirend és az európai uniós prioritások közötti tartalmi egyezőségekre és párhuzamosságokra, kiemelve, hogy ezekre alapozva Európának és Magyarországnak is ki kell használnia a célkonvergenciákat új szövetségek építése érdekében.
Az eseményről készült teljes videó itt tekinthető meg: