A COVID-19 világjárvány okozta két év korlátozásai után idén először került megrendezésre Svájcban hagyományos kereket között a Világgazdasági Fórum (WEF), amelyen az üzleti és politikai elit találkozik (idén rekordmennyiségű 2,7 ezer résztvevővel). A Davosi fórum fő témája az „Együttműködés a megosztott világban” volt, de emellett megvitatásra kerültek a világot sújtó élelmiszer-, energia- és válságok, az ukrajnai háború, a klímaváltozás veszélyei. A jövőre vonatkozó kockázatokat és előrejelzéseket közlő WEF jelentés egy bizonytalan és viharos évtizedet jósol. A jelentés szerint mára ismét felütötték fejüket az olyan kockázatok, mint az infláció, a megélhetési költségek válsága, a kereskedelmi háborúk, a tőkekiáramlás a feltörekvő piacokról, a széles körű társadalmi nyugtalanság, a geopolitikai konfrontáció és a nukleáris konfliktus fenyegetése. Mindezeket azonban további, a globális kockázati környezetben tapasztalt viszonylag új fejlemények, erősítik mint az adósság fenntarthatatlan szintje, az alacsony növekedés, az alacsony globális befektetés és a deglobalizáció, vagy a kettős felhasználású (civil és katonai) technológiák, gyors és korlátlan fejlődése. A szakértők úgy vélik, hogy a megélhetési költségek válsága lesz a legjelentősebb kockázat az elkövetkező két évben, míg a klímaváltozás ügyében tett lépések kudarcának lehetősége válik az évtized kockázatává. A megélhetési válság tetőzését 2023-ra várják. A geopolitikai széttagoltság pedig a geogazdasági hadviselés előtérbe kerülésével fenyeget. A jelentés szerint a következő két évben egyre nagyobb versengés várható a piacokon a globális hatalmak és az állami beavatkozások között. A gazdaságpolitikának defenzív funkciót jósolnak, amelynek feladata, hogy önellátást és szuverenitást építsen ki a rivális hatalmaktól, de egyre gyakrabban alkalmazzák majd támadólag is, hogy korlátozzák mások felemelkedését. „ Mindez rávilágít a globálisan integrált gazdaságok közötti kereskedelmi, pénzügyi és technológiai kölcsönös függésből fakadó sebezhetőségekre, ami a bizalmatlanság és a szétválás fokozódó ciklusát kockáztatja. Ahogy a geopolitika felülkerekedik a gazdaságon, egyre valószínűbb a nem hatékony termelés hosszabb távú növekedése és az árak emelkedése. Szintén aggodalomra adnak okot a globális pénzügyi és gazdasági rendszer hatékony működése szempontjából kritikus földrajzi hotspotok, különösen az ázsiai-csendes-óceáni térségben.” – áll a WEF 2023-as jelentésében. Mindemellett az ellátási láncokban tapasztalható zavarok nem hátráltatják majd az üzleti tevékenységet nagy mértékben.
Annak ellenére, hogy rekordlétszámmal indult a fórum, a meghatározó személyek nem jelentek meg: a G-7 vezetői közül csak Olaf Scholz kancellár vett részt a fórumon, az Egyesült Államok sem képviseltette magát a legmagasabb szinten, ahogy erre korábban több alkalommal példa volt. Az ázsia-csendes-óceáni hotspot említése szempontjából különösen érdekes, hogy pont a világgazdaság szempontjából kritikus régió képviselői közül nagyon kevesenvettek részt a davosi fórumon. Bár az ázsiai jelenlét idén jelentős volt – az Indonéz estre közel 700-an mentek el és a fórum egyik népszerű betűszava a VIP piac (Vietnam, Indonézia, Philippines) volt – az ASEAN vezetők többsége kihagyta az idei „Davost”. Egyesek szerint a fórumon az EU, az USA és Kína ügyei kapták a legnagyobb prioritást, amelyek a „nagyok” gazdaságát és munkavállalóit hivatottak megmenteni, míg a szegényebb országoknak, kevesebb figyelem jut. Az ázsiai sajtóban több kritika is megfogalmazódott a szerintük alapvetően „tipikusan eurocentrikus találka” kapcsán, a legélesebben talán a maláj Karim Raslan fogalmazott: „Hogyan nevezhetjük ezt „világgazdasági” fórumnak, ha figyelmen kívül maradnak Ázsia ügyei, amely régió 2030-ra a globális növekedés 60-%-át adja majd?” Mások szerint az ASEAN vezetői számára elég volt a három 2022 novemberi fórum (G20, ASEAN csúcs és az APEC találkozó) amelynek otthont adtak, így Davos már keveset tud nyújtani számukra.
Az WEF egyik központi eseménye Liu He kínai miniszterelnök-helyettes beszéde volt, amelyben hangsúlyozta, hogy országa nyitott az üzleti tevékenység fellendítésére és számít a külföldi befektetésekre. A kínai gazdaság gyorsulása viszont növelheti az energia igényt is, ami egyrészt tovább növelheti az energiaárakat, másrészt feszültséghez vezethet az EU-val és az Egyesült Államokkal. Kína gazdaságserkentő attitűdjét az Európai Bizottság Elnöke Ursula von der Leyen is kifogásolta, hiszen Kína egyrészt több olyan iparágat is ural (mint PV modul gyártás, elektromos autók), amelyek a zöld váltás szempontjából igen fontosak, másrészt pedig olcsó energia árakat, kedvező szabályozásokat és költséghatékony munkaerőt ígérve ösztönzi az európai gyártókat arra, hogy helyezzék át termelésüket.
Az idei davosi Világgazdasági Fórum borús jóslatokkal nyitotta az évet ugyanakkor hagyott helyet némi óvatos optimizmusnak is. A WEF jelentésből arra következtethetünk, hogy a világ megosztottsága új kihívások elé állítja a világgazdaságot és ez a megosztottság rámutat azokra a gyengeségekre, amelyek kiküszöböléséhez elsősorban politikai vagy inkább geopolitikai döntésekre van szükség. A világgazdaság súlypontja kelet, délkelet felé tendál és ennek felismerése és megfelelő kezelése rendkívül fontos a világgazdaság eredményes működéséhez.
Az elemzést készítette: Seremet Sándor