Az Egyesült Arab Emírségekben, Dubajban 2023. november 30-án kezdte meg december 12-ig tartó munkáját az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményének 28. konferenciája (United Nations Framework Convention on Climate Change, UNFCCC), röviden COP28.
A rendezvény a világ szinte valamennyi országát felvonultató globális klímacsúcs, amelyen Közép-Ázsia államai – Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán – egyetlen régióként képviseltetik magukat és az éghajlati problémákkal kapcsolatos vállalásaik és érdekeik is közösen kerülnek bemutatásra.
Mi a COP?
Az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményét 1992. június 13-án Rio de Janeiróban írták alá, végleges formája azonban már 1992. május 9-én elkészült.
A COP-konferencia (Conference of the Parties) az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének legfőbb döntéshozó testülete. Minden állam, amely részes fele az egyezménynek, képviselteti magát a COP-on, amelyen áttekintik az egyezmény és a COP által elfogadott egyéb jogi eszközök végrehajtását, és meghozzák az egyezmény hatékony végrehajtásának elősegítéséhez szükséges döntéseket, beleértve az intézményi és adminisztratív megállapodásokat is.
A konferencián résztvevő országok között egyaránt jelen vannak olyan országok is, melyek már aláírták az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményét (UNFCCC), a Kiotói Jegyzőkönyvet és/vagy a Párizsi Megállapodást (vagy Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezmény) is. Ezen kívül a COP-on a világ országainak vezetői mellett jelen vannak a megújuló energetikával foglalkozó vállalatok és technológiai cégek delegáltjai, valamint a különböző nemzetközi szervezetek képviselői is. A 2015-ös COP21 óta a COP-konferenciák a Párizsi Megállapodás végrehajtásának módja körül forognak, amelynek fő célja, a globális átlaghőmérséklet emelkedésének 2 Celsius alatt tartása, valamint hogy elérjék azt a törekvést, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedést 1,5 Celsius fokra korlátozzák. A COP döntéseit az eseményen résztvevők konszenzusos megállapodások alapján hozzák meg. Az alakuló COP összejövetelre a németországi Berlinben került sor 1995 márciusában, ma pedig az intézmény titkársága Bonnban található.
A COP-nak minden évben más-más ország ad otthont. 2023. november 30. és december 12. között a COP28-nak az Egyesült Arab Emírségek a házigazdája. A Dubajban megrendezésre kerülő esemény elnökét mindig a fogadó ország delegálja, aki fontos szerepet játszik a rendezvényen résztvevő országok kormányai között folytatott konzultációk lebonyolítása, a konferencia során kialakított jövőkép biztosítása és az itt létrejött megállapodások betartásának közvetítésében és felügyeletében.
Az idei esemény házigazdája Dr. Sultan al-Jaber, az Egyesült Arab Emírségek ipari és fejlett technológiákért felelős minisztere, akinek munkáját az Abu Dhabi National Oil Company (ADNOC Group) ügyvezető igazgatója és csoportvezérigazgatója segíti majd a dubaji tárgyalásokon. Azonban az esemény levezető elnökének Al-Jabernek a fosszilis tüzelőanyagiparban, valamint a fosszilis tüzelőanyaglobbista tevékenységekben betöltött szerepe már a november végi esemény előtt meglehetősen erős és indulatos vitákat váltott ki, és széles körben komoly aggodalmakat keltett az éghajlatváltozási tárgyalások pártalansággal kapcsolatban.
A COP28 legfontosabb kérdései
A 2023-as COP28 több okból is fontos. Elsősorban azért, mert ez az esemény jelenti az első globális felmérés (Global Stocktake, GST) lezárását, amely az egyik legfontosabb mechanizmus, amelyen keresztül a Párizsi Megállapodás értelmében elért eredményeket értékelik. A dubaji csúcs további kritikus feladatai közé tartozik a korábban elfogadott (a COP27 során) úgynevezett veszteség- és káralap létrehozása, valamint a Párizsi Megállapodás globális alkalmazkodás céljának (Global Goal on Adaptation, GGA) keretrendszerének a megállapodása. Egyéb kérdések, amelyek valószínűleg nagy figyelmet kapnak még a december 12-ig tartó csúcs során, és amelyek több tárgyalási folyamatban is visszatükröződhetnek lehet még a globális energiaátállás kérdése, a globális élelmiszer hálózatok átalakítása, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásával kapcsolatos megbeszélések és tárgyalások.
Milyen volt a hozzáállása Közép-Ázsia országainak az éghajlatváltozás kezeléséhez a COP28 előtt?
Korábban 2023. november 7-én Asztana adott otthont egy regionális fórumnak, amely az öt közép-ázsiai ország kormányzati és nem kormányzati szerveit és nemzetközi szervezetek képviselőit tömörítette annak céljából, hogy feltárja a régiónak az éghajlatváltozás következményeinek kezelése terén tett erőfeszítéseit.
A szakértők egyetértenek abban, hogy Közép-Ázsia számára, mint hatalmas természeti erőforrásokkal és változatos éghajlati viszonyokkal rendelkező régió számára kiemelten fontos, hogy összefogjon és megfelelő lépéseket tegyen a regionális éghajlatváltozás irányába.
A klímaváltozás közép-ázsiai valósága
A globális éghajlatváltozással kapcsolatban két népszerű álláspont létezik. Egyik, amely hisz benne vagy épp érzékeli, másik, amely ellent mond az első véleménynek és egyfajta történelmi és éghajlati ciklikusságról beszél.
Közép-Ázsiával kapcsolatban a régió mind az öt országa az éghajlatváltozás témakörét fenyegetésként éli meg, ennek megfelelően kezeli a kialakult helyzetet. Ugyanis 2023-ra az éghajlatváltozás jelentős hatással van Közép-Ázsiára, amely a bizonyos értelemben a világ egyik legsebezhetőbb régiója. A Világbank adatai szerint Közép-Ázsiában évente több mint 3 millió ember éli át a porviharok, árvizek, földcsuszamlások és földrengések hatásait.
A kazah kormány, a Globális Környezetvédelmi Alap és az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) 2022-es jelentése szerint Kazahsztánban évről évre egyre tovább emelkedik a hőmérséklet. Két egymást követő, 1961-1990 és 1991-2020 közötti időszak hosszú távú átlaghőmérsékletértékeinek összehasonlítása azt mutatja, hogy az ország éves átlaghőmérséklete 0,9 Celsius-fokkal emelkedett.
Ugyanakkor Közép-Ázsiában egyre gyakoribbak a hőhullámok is. Például 2020-ban a hőmérséklet új rekordmagasságra ugrott, meghaladva a megállapított 1,92 Celsius-fokos éghajlati szabványt. Ezzel felülmúlta a korábbi, 2013-ban felállított rekordot, amely 1,89 Celsius-fokot mutatott.
Az 1950-es évek elejétől Üzbegisztánban is évtizedenként átlagosan 0,29 Celsius-fokkal nőtt a hőmérséklet, ami kétszer olyan magas, mint a globális felmelegedés átlaga.
Üvegházhatást okozó gázok kibocsátása
Közép-Ázsia országai jelenleg nagymértékben függenek a fosszilis tüzelőanyagoktól. Kazahsztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán rendelkezik a legnagyobb karbonlábnyommal, és a világ 100 legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó országa közé tartoznak, amely az országok gazdaságtalan szovjet technológiával rendelkező nehéziparának köszönhető.
Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCC) szerint Közép-Ázsiában az üvegházhatású gázok kibocsátásának több mint 80%-a az energiatermelésből és -fogyasztásból származik. Emellett a régióban a mezőgazdaság a második legnagyobb kibocsátója az üvegházhatású gázoknak.
A Világban adatai azt mutatják, hogy Kazahsztánban az energiaszektor adja a teljes ÜHG-kibocsátás 82%-át, ezt követi a mezőgazdaság (9,6%) és az ipari folyamatok (6,4%).
Üzbegisztánban, amely 2017-ben aláírta és 2018-ban ratifikálta a Párizsi Megállapodást, az energiaszektor adja a teljes üvegházhatású gázok kibocsátásának 76,3%-át, ezt követi a mezőgazdaság (17,8%) és az ipari folyamatok (4,5%). 2021-ben az ország frissítette nemzeti szinten meghatározott hozzájárulását, hogy a 2010-es szinthez képest 2030-ra 10% helyett 35%-kal csökkentse az egységnyi GDP-re jutó fajlagos üvegházhatású gázkibocsátást.
Türkmenisztánban például csak 2010-től állnak rendelkezésre adatok. Az üvegházhatású gázok kibocsátás tekintetében az energiaszektor dominál, 2010-ben 85,09%-kal. Ezt követi a mezőgazdaság (12,44%) és az ipari folyamatok (1,9%). Türkmenisztán azonban az egyik legmagasabb egy főre jutó metánkibocsátással is kitűnik, főként a diffúz kibocsátások jelentős része miatt.
Megújuló energia fejlesztés
Közép-Ázsia országai számára a megújuló energiaforrások fejlesztése kulcskérdés. Kazahsztán megújuló energiapolitikát fogadott el, amelynek célja, hogy 2030-ra 15%-ra, 2050-re pedig 50%-ra növelje a megújuló energia részarányát az ország energiamixében (2022-ben ez az arány 4,53%). A kazah energiaügyi minisztérium adatai szerint 2022 végéig 130 megújuló energiaforrás, köztük 46 szélerőmű és 44 naperőmű működött az országban 2400 MW kapacitással.
Üzbegisztán egy megújulóenergia-fejlesztő üzemet is elfogadott, amelynek célja, hogy 2025-re legalább 20%-ra, 2030-ra pedig legalább 25%-ra növelje a megújuló energiaforrásokat használó energiatermelés részarányát. 2023 februárjában Shavkat Mirziyoyev a közép-ázsiai ország elnöke aláírt egy rendeletet, amely a megújuló energiaforrások bevezetésének felgyorsítását irányozza elő. A dokumentum 4300 megawatt összteljesítményű megújuló energiaforrások üzembe helyezését írja elő, ezen belül a 2100 megawatt teljesítményű nagy nap- és szélerőműveket. Üzbegisztán 2023-ban további 5 milliárd kilowattóra elektromos energia előállítását és 4,8 milliárd köbméter földgáz megtakarítását tervezi megújulóenergia-létesítmények építésével, a fogyasztók alternatív energiára való átállításával és energiatakarékos technológiák bevezetésével.
Gazdasági veszteségek
A Világbank adatai szerint ha nem tesznek lépéseket, a becslések szerint csak az aszályokból és árvizekből származó gazdasági veszteségek Közép-Ázsiában elérik a GDP 1,3%-át évente, ami 2050-re a terméshozamok várhatóan 30%-os csökkenését és egy erős regionális belső migrációt indíthat el.
5 ország – 1 régió – 1 szavazat
De mit is jelent a dubaji csúcs Közép-Ázsia országaira nézve? Tekintettel arra, hogy az éghajlatváltozás mérséklése fontos erőfeszítés az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vagy megelőzésére Közép-Ázsia országai készek módosítani klímaterveiken és munkaprogramjaikon. Más szavakkal, Közép-Ázsia országai jelezték eltökéltségüket azzal kapcsolatban, hogy készen állnak az új technológiák és megújuló energiaforrások alkalmazására, a régi berendezések energiahatékonyságának javítására.
A közép-ázsiai országok elnökei által elmondottak értelmében Kazahsztán 2060-ra, Kirgizisztán pedig 2050-re tervezi elérni a szén-dioxid-semlegességet. Annak ellenére, hogy Tádzsikisztán részesedése a globális üvegházhatású gázok kibocsátásában nagyon alacsony, mivel az elektromos energia több mint 98%-át megújuló energiaforrásokból állítják elő[1], az ország az üvegházhatású gázok kibocsátását 2030-ra 60-70%-kal kívánja csökkenteni az 1990-es szinthez képest.
Türkmenisztán vállalta, hogy jelentős gyakorlati erőfeszítéseket tesz az éghajlatváltozás érdekében. Türkmenisztán hivatalosan is bejelentette, hogy csatlakozik a Globális Metán Kötelezettségvállaláshoz (Global Methane Pledge), ami egy olyan kezdeményezés, amelyben a résztvevők megállapodnak abban, hogy 2030-ig 30%-kal csökkentik a globális metánkibocsátást a 2020-as szinthez képest. 2022-ben Türkmenisztán elnökének rendeletével az ország nemzeti szinten meghatározott hozzájárulást fogadott el a Párizsi Megállapodás céljainak elérése érdekében. Üzbegisztán azt tervezi, hogy 2030-ra 35%-kal csökkenti a GDP egységére jutó üvegházhatású gázok kibocsátását, és megkétszerezi a gazdaság energiahatékonyságát.
Ezen kívül Dubajban két regionális nyilatkozatra is sor került a közép-ázsiai országok kormányai, valamint a közép-ázsiai civil szervezetek és fiatalok nevében. Emellett a közép-ázsiai országok bemutatják az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás regionális stratégiáját 2030-ig. A stratégia célja a közép-ázsiai országok közötti együttműködési mechanizmus kialakítása az éghajlatváltozás negatív hatásainak leküzdése és az alkalmazkodási intézkedések végrehajtása érdekében.
Közép-Ázsia országok esetében szemmel látható a törekvés, hogy nyitottak az őket érintő éghajlatváltozással kapcsolatos problémákkal szembeni küzdelemre, azonban a régió országainak örökölt szovjet gazdasági szerkezete, technológiai és ipari elmaradottsága ezt nem feltétlenül teszi lehetővé. A külföldről érkező (elsősorban Kína, Dél-Korea, Japán) új, és modern technológiáknak, gépeknek és berendezéseknek azonban az országokat erős gazdasági kitettségnek is alávethetik. Azonban mind az öt közép-ázsiai ország érzi, hogy az éghajlatváltozás kérdésében valamilyen lépést tenniük kell.
[1] Jelenleg Tádzsikisztán az elektromos áram 98%-át vízerőművekből állítja elő. Az ország energiaügyi minisztériumának adatai szerint 2022-ben Tádzsikisztán a villamosenergia-termelése rekordot ért el (közel 21,4 milliárd kWh-t).
A gyorselemzést készítette: Veres Szabolcs