2024. május 29-én Rómában Olaszország miniszterelnök-helyettese, külügyminisztere és nemzetközi együttműködési minisztere találkozott Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán külügyminisztereivel a harmadik Olaszország-Közép-Ázsia Konferencia keretében. Az Appennin-félsziget országa, valamint a Közép-Ázsiai ötök közötti együttműködés egy új, egyre erősödő platformnak bizonyul.
Az olasz kormány szorosabbra fűzi a kapcsolatokat a térség országaival, ezt bizonyítják az Üzbegisztánnal (2023 júniusában), Kazahsztánnal több alkalommal, és Tádzsikisztánnal (2024 áprilisában) közösen szervezett üzleti fórumok. Ezek a kezdeményezések összhangban állnak az olasz külügyminisztérium és diplomácia „Növekedési Diplomácia” program elnevezésű kezdeményezésével. A római találkozó során a résztvevők különös figyelmet fordítottak a közép-ázsiai regionális projektek és infrastruktúra fejlesztésekre, a mezőgazdaság és az energia területén folytatott együttműködésekre. A konferencia során tematikus találkozókra került sor az energiaátmenetről és a globális kihívásokról, a konnektivitásról, valamint a felsőoktatásról és az információs hálózatokról.
Egységben az erő?
Közép-Ázsia egy feltörekvő gazdasági régió, amely hatalmas természeti erőforrásokat, a globális kereskedelmet meghatározó és befolyásolni is képes kereskedelmi folyosókkal és fiatal, képzett munkaerővel rendelkezik. Ugyanakkor Közép-Ázsia, mint egységes régió geopolitikai válaszút előtt áll, és számos olyan kihívással küzd, mint például a radikalizmus vagy a kábítószer kereskedelem, amelyek jelentős veszélyt jelentenek az országok biztonságára és stabilitására.
Ez különösen igaz akkor, ha a régióval kapcsolatban megvizsgáljuk azokat a geopolitikai folyamatokat, amelyeknek köszönhetően Közép-Ázsia 2023-tól kezdve minden korábbinál jobban a nagyhatalmi diplomáciai tevékenységek középpontjában került. Az elmúlt év során Kína, az Egyesült Államok és Németország is csúcstalálkozón vett részt a közép-ázsiai országok vezetőivel egy egységes C5+1 formátumban. 2024 januárjában pedig az Európai Unió és az Egyesült Királyság is átfogalmazta és külpolitikai prioritásként nevezte meg a régió országaival egységes szinten folytatott együttműködések bővítését, melynek eredménye brit részről David Cameron 2024. április végi közép-ázsiai körútja lett.
Közép-Ázsiával kapcsolatban a globális és regionális hatalmak is egyre gyakrabban döntöttek úgy, hogy az öt közép-ázsiai nemzettel (Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán) nem külön-külön, hanem egységes tömbként lépnek kapcsolatba. Többek között ennek az egységes fellépésnek is köszönhetően alakult ki a régió országaival folytatott diplomácia terén a C5+1 kifejezés (Central Asia +, magyarul: Közép-Ázsia + egy adott ország).
Az Egyesült Államoknak, Kínának, Németországnak, Japánnak és az Európai Uniónak is megvannak a saját C5+1 kezdeményezéseik, amelyek egyfajta egységként, blokként azonosítják az öt közép-ázsiai országot.
A regionális egység segíthet a gazdasági kapcsolatok fejlesztésében?
Közép-Ázsia történelmileg mindig kiemelt figyelmet kapott az erőforrásokért és az eurázsiai geopolitikai helyzet feletti befolyásért és ellenőrzésért versengő nagyhatalmak részéről.
A közép-ázsiai „sztánok” számára az utóbbi néhány, valamint az első Közép-Ázsiai Konzultatív Találkozó óta eltelt hat év egy olyan platform lehetőségét teremtette meg, amely elengedhetetlen a régió öt országa közötti kapcsolatok állandó fenntartásához és a regionális kérdések megvitatásához, valamint a régió fiatal és ennek következtében gyorsan formálódó indentitásának a megerősítéséhez.
Ma Közép-Ázsia – sarkosan fogalmazva –, mint „egységes entitás” nemzetközi elismertsége folyamatosan erősödik. Ez köszönhető annak is, hogy az öt állam évről évre egyértelműen kifejezi határozott szándékát azzal kapcsolatban, hogy a regionális együttműködéseknek, a C5+[i] formátumú platformoknak is köszönhetően igyekeznek megszilárdítani nemzetközi pozícióikat a regionális egység erősítésével és külső aktorok irányába történő kommunikációval. Ezt erősítette meg a közép-ázsiai elnököknek a 2023-as dusanbei találkozóján elfogadott közös nyilatkozata is, mely eléggé ambiciózus terveket fogalmazott meg a regionális együttműködés megerősítésére, mégpedig, hogy a jövőben minden körülmények között együtt kell működnie és fellépnie a nemzetközi szintéren az öt közép-ázsiai országnak: Kazahsztánnak, Kirgizisztánnak, Tádzsikisztánnak, Türkmenisztánnak és Üzbegisztánnak saját érdekük, gazdasági stabilitásuk, valamint biztonságpolitikai céljaik elérésében.
Olaszország és Közép-Ázsia
Az olasz kormány 1991 óta ápol diplomáciai és politikai kapcsolatokat a posztszovjet Közép-Ázsiával. Olaszország volt az, aki támogatta az Európai Unió (EU) kezdeményezéseit a 2007-es Közép-Ázsiára vonatkozó stratégia keretében. Emellett a nemzetközi szervezetek programjain keresztül Róma folyamatosan támogatja a két- és többoldalú kezdeményezésekben való együttműködést az öt közép-ázsiai ország mindegyikével. Olaszország stratégiai céljai azonban a régióban két kérdésre összpontosítanak: ez az energia (energiaforrások) és a biztonság.
A római közép-ázsiai stratégiai érdekekkel kapcsolatban az olasz külügyminisztérium is elismeri, hogy az olasz stratégiai érdekek Közép-Ázsiában elsődlegesen az energiaszektorra, az ENI energiavállalat kazahsztáni hosszú távú szerepvállalására és az vállalati jelenlétből adódóan a regionális stabilitásra és biztonságra összpontosulnak. A regionális stabilitás érdekében olasz csapatok vettek részt Afganisztánban a Herát régiónak a biztosítása érdekében egészen az amerikai csapatok kivonulásáig Afganisztánból.
1. táblázat: A Kaszpi-tengeri Konzorcium[ii] (Caspian PimpilineCPC) részvényesei, amelyben az olasz ENI-nek is van egy csekély részesedése
Forrás: https://www.cpc-online.ru, Saját összeállítás
Emellett saját gazdasági céljaik eléréséhez és az olasz gazdaság stabilitásához Róma számára vannak érezhetően fontosak, 2019 márciusában Olaszország volt az első nagy európai ország – és egyben a G7 országok tagjai között is az első – , aki egyetértési nyilatkozatot írt alá Kínával az eurázsiai régió számára egyre fontosabb infrastrukturális stratégiájáról, az Övezet és Út kezdeményezésről (Belt and Road Initiative, BRI). Ugyanakkor ez a megállapodás európai szinten óriási elégedetlenséget váltott ki, annak ellenére, hogy Giuseppe Conte akkori olasz miniszterelnök kijelentette, hogy kormánya az Uniós jogszabályokkal teljes összhangban járt el az egyetértési nyilatkozat aláírásakor. Ugyanakkor a Róma által meghozott 2019-es döntésnek már akkor számos gazdasági/kereskedelmi következménye volt mind Olaszországra, mint pedig a Róma és Brüsszel közötti kapcsolatokra nézve.
Ezek között szerepelt például Róma külpolitikájának egyik feltörekvő tendenciája, a keleti fordulat, ami az ASEAN-tagországokkal és a közép-ázsiai régióval – mint a BRI szárazföldi részének egyik kulcsfontosságú régiója – történő növekvő és mélyülő gazdasági kapcsolatok terén is kifejezésre jut.
Ezen kívül 2019. májusban az Európai Bizottság jóváhagyta az EU új Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiáját. Ez volt az első, Brüsszel által elfogadott, a régióval kapcsolatos hivatalos dokumentum aktualizálása, amely 2007-re nyúlt vissza. Ez a nyilatkozat volt az, amelyet követően az olasz kormány fokozatosan elkezdte kialakítani saját Közép-Ázsia stratégiáját, mivel az olasz gazdaságnak energiaforrásokra volt szüksége és Róma úgy értékelte, hogy erre a közép-ázsiai országok megfelelő partnerek lehetnek.
Ennek keretében 2019. december 13-án Rómában került megrendezésre az első Olaszország–Közép-Ázsia konferencia, amelyen olasz részről Luigi Di Maio és Manlio Di Stefano olasz külügyminiszter is részt vettek, valamint jelen volt Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, a Kazahsztán és Türkmenisztán külügyminiszter-helyettese is, de Peter Burian, az Európai Unió közép-ázsiai különmegbízottja is képviseltette magát. A 2019-es találkozó célja az volt, hogy Olaszország az első európai ország legyen, amely a térség összes szereplőjével egyidejűleg ilyen magas szinten kommunikáljon, valamint az olasz stratégiai érdekek és a régióval kapcsolatos olasz nemzeti stratégia megtestesítésének is ez az esemény volt a helyszíne.
Olasz részről Di Stefano az egyik figura, aki leginkább érintett ebben a dinamizmusban. Számos utazást tett Közép-Ázsiában – utoljára 2019 novemberében Kazahsztánban és Kirgizisztánban –, és részt vett olyan a közép-ázsiai régió és a Appenin-félsziget országa közötti meghatározó találkozókon, mint az Olaszország és Türkmenisztán közötti üzleti fórum, amelyet 2019. november elején Milánóban tartottak.
2021. decemberében pedig Taskent volt az, aki második alkalommal vendégül látta a Közép-Ázsia + Olaszország Konferenciát.
Inkább a gazdasági kapcsolatok, mint a politikai befolyás
Úgy tűnik tehát, hogy Róma erőfeszítései elsősorban Olaszország és a posztszovjet közép-ázsiai köztársaságok közötti gazdasági kapcsolat elmélyítésére irányulnak. Ami az Európai Uniót illeti, a régióval folytatott kereskedelem viszonylag gyorsan növekedett az elmúlt években. Valójában a 2007-es 31,5 milliárd dollárról 2018-ra majdnem 36,5 milliárd dollárra nőtt, ez a szám az elmúlt évben 56 milliárd dollár körüli összeget tett ki.
Olaszországnak a közép-ázsiai térséggel kapcsolatos gazdasági szerepvállalása pozitív. Róma Asztana második legnagyobb kereskedelmi partnere globális szinten, részesedése a teljes kazah kereskedelem 14%-a, Moszkva után a második, amely eléri a 19%-ot. A kapcsolat különösen erős az energia, a mezőgazdasági gépek és a mezőgazdasági termelés ágazatában, és a teljes forgalom 2018-ban elérte a 13,2 milliárd dollárt, ami 2022-ben is hasonló maradt.
1. diagramm A kazah kőolaj 10 legnagyobb vásárlója 2023. első 11 hónapjában (január-november)
Forrás: Energy Analytics Telegram csatornája
Rómának az Üzbegisztánnal való – történelmileg kevésbé jelentős – gazdasági kapcsolatai azonban erőteljesen növekednek, amely részben a Savkat Mirziyoyev által meghirdetett nyitásnak köszönhető. Ennek fényében például 2024. január-februárban az Üzbegisztán és Olaszország közötti kereskedelmi forgalom 80,5 millió dollár volt.
Ami Türkmenisztánt, a földgáz regionális óriáscégét illeti, Olaszország a 14. helyet foglalja el Ashgabat fő kereskedelmi partnereinek rangsorában. Amint az a már említett milánói Üzleti Fórumon kiderült, a kereskedelem 2019-ben körülbelül 200 millió euróra nőtt, szemben a 2018-as 90 millió euróval. Ez a szám még mindig messze van a 2016-ban elért csúcstól, 605 millió eurótól, de az utolsó évben több mint a duplájára nőtt. Róma elsősorban ásványi termékeket és olajszármazékokat importál, és mindenekelőtt ipari gépeket exportál a türkmén piacra. El kell azonban mondani, hogy Türkmenisztánban az olasz ENI 2008 óta van jelen van és összesen több mint 2 milliárd eurót fektetett be.
Olaszország és Közép-Ázsia közötti kapcsolatok fejlődésének kilátásai
A Közép-Ázsia számára fenntartott növekvő olasz figyelem azt jelzi, hogy Róma (is) külpolitikájában egyre inkább keletre tekint, és ebben Közép-Ázsia alapvető szerepet játszik. Azonban Olaszországnak ebben a tekintetben azt is figyelemben kell vennie, hogy Közép-Ázsia a jövőben akár a nagyhatalmak közötti stratégiai konfrontációs tereppé válhat. Ugyanis az is előfordulhat, hogy a jelenleg viszonylagos nyugalomban lévő régió a Kreml által történelmileg egyfajta „hátsó udvarnak” tekintett térség a jövőben igazi próbát jelent majd Moszkva és Peking kapcsolatában, ahol Washington és Ankara is igyekszik egyre nagyobb szerepet vállalni. Figyelembe véve Róma lehetőségeit a legelőnyösebb és legígéretesebb Olaszország és a Közép-Ázsiai országok számára is az lenne, ha folytatni tudnák az önálló, saját, más szereplőtől és politikáiktól mentes kapcsolatépítésüket, amely modell eddig életképesnek bizonyult Róma és C5 országai között. Ez valójában azt jelenti, hogy Rómának
[i] A C5+ vagy angolul Central Asia + – a közép-ázsiai országok diplomáciai platformja, ahol közösen lépnek fel és tárgyalnak a régiót érintő meghatározó kérdésekről. A közép-ázsiai országok leginkább ezt a platformot a nagyhatalmakkal folytatott egyeztetések céljából használják. C5+ formátumban létezik platform a közép-ázsiai országok és az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Európai Unió, Japán, Dél-Korea és India között is.
[ii] A Kaszpi-tengeri Konzorciumot eredetileg 1992-ben hozták létre az orosz, a kazah és az ománi kormány fejlesztéseként abból a célból, hogy Kazahsztánból egy meghatározott csővezetéken (a Kaszpi-tengeri csővezetéken) keresztül eljuttassák a kőolajat a Fekete-tengeren található tengeri töltőállomásokra. Kezdetben az amerikai Chevron Corporation vállalatot is felkérték a csatlakozásra, ám a tárgyalások megszakadtak, mivel a Chevronnak a saját tőkéjéhez viszonyítva nagy pénzügyi terhet jelentett volna akkoriban egy ilyen projekt kivitelezése. Ennek köszönhetően a Kaszpi-tengeri Konzorcium ötlete több éven keresztül szünetelt egészen 1996-ig, amikor egy jogi lépést követően a konzorciumon belüli szerkezetátalakítás során nyolc új vállalatot vontak be a projektbe. Az új vállalatok között volt a Chevron, a Mobil, a Lukoil, a Royal Dutch Shell és a Rosneft is, a brit Britsh Petrol óriásvállalat pedig 2003-ban csatlakozott a konzorciumhoz. A projekt részvényesei a Kaszpi-tengeri kőolaj és földgáz vezeték megépítéséhez eddig 2,67 milliárd dollárral járultak hozzá. Az első kőolaj szállítmányt 2001. október 13-án töltötték fel egy tartályhajóra a novorosszijszki tengeri terminálon, a vezeték első szakaszát pedig 2001. november 27-én avatták fel, ám hivatalosan csak 2003. április 29-én helyezték üzembe, miután megkapták az összes engedélyt Oroszország és Kazahsztán kormányhivatalaitól. 2004 közepére az olajvezeték elérte első fejlesztési szakaszának kapacitáshatárát az évi 28,2 millió tonnát. Ezt követően indult meg a csővezeték kapacitásának 67 millió tonnára való bővítését célzó projekt megvalósítása, amely nagyon összetettnek bizonyult. A részvényesek heterogén összetétele oda vezetett, hogy a finanszírozási konstrukció és ennek összehangolása több éven keresztül változó sikerrel zajlott. A sikertelen egyeztetéseket követően Oroszország hozzájárult a Kaszpi-tengeri csővezeték bővítéséhez, miután korábban 19,3 milliárd rubelért (akkori éves árfolyamon 493 millió dollár) megvásárolta Omán 7%-os részesedését a Kaszpi-tengeri Konzorciumban és ezt követően a Transneftet is bevezette a konzorcium részvényesei közé.
Az elemzést készítette: Veres Szabolcs