Shavkat Mirziyoyev Üzbegisztán elnöke 2024. június 6-án hivatalos látogatásra érkezett Törökországba, ahol a török kollégájával, Recep Tayyip Erdogannal folytatott tárgyalásokat az Üzbegisztán és Törökország közötti kapcsolatok jövőjéről. Az ankarai találkozó során Mirziyoyev és Erdogan is több ambiciózus célt is megfogalmazott azzal kapcsolatban, hogy a Taskent és Ankara közötti kapcsolatok a jövőben a vártnál is szorosabban alakulhatnak.
A közelmúltban több olyan elemzés is napvilágot látott, amely azzal foglalkozott, hogy Törökország és Üzbegisztán – mint a türk világ két legnépesebb országa[1] – az elmúlt néhány év során hogyan alakított ki egyre szorosabb bilaterális kapcsolatokat, valamint a Türk Államok Szervezetén belül Taskent és Ankara regionális szövetségének formálásával, miként igyekszik egyesíti a közös stratégiai céljait saját gazdasági és biztonságpolitikai céljainak elérése érdekében.
Mindkét ország eltérő gazdasági alapokkal és erős katonai képességekkel rendelkezik, ellentétben a szintén a türk világ másik két jelentős és erőforrásokban gazdag országához Azerbajdzsánhoz és Kazahsztánhoz képest. Ezenkívül Törökország és Üzbegisztán az oszmán és a timurida[2] birodalom hagyatékának az őrzői.
Törökország megkezdte saját „Keleti Nyitás” politikáját?
Törökország számára a birodalmi törekvések és a Boszporusztól Kelet felé irányuló külpolitikai víziók nem egészen újak. Ankara az elmúlt 30 évben ugyanis folyamatosan fokozta együttműködéseit Közép-Ázsiával, meghirdetve saját „Keleti Nyitás” politikáját miközben egy meghatározó regionális nagyhatalommá nőtte ki magát.
A török kormány számára azonban az ilyen irányú regionális nagyhatalmi törekvésekhez a türk népek öntudatának újjáélesztése és egyesítése nélkülözhetetlen. Ankara ezen elkötelezettségét azonban mindig is hátráltatta a Közép-Ázsiától való földrajzi távolság, a régióba irányuló elégtelen közlekedési infrastruktúra, a korlátozott számú török beruházások és az utóbbi évtizedek alacsony kereskedelmi forgalma.
Azonban az utóbbi évek más jelleget mutattak Törökország és a Közép-Ázsiai országok közötti együttműködések területén, melyek tudatában könnyebben értelmezhető Törökország közép-ázsiai „nyitása”. Ezek közül az egyik Oroszország és a Nyugat közötti feszültség, melyek újfajta sürgető diplomáciai lépéseket keltettek Ankarában. Bár Moszkva ukrajnai katonai inváziója lehetőséget adott Törökországnak, hogy közvetítő legyen Oroszország és a Nyugat között, és új kereskedelmi útvonalat nyisson meg Kína és Európa között, amely Közép-Ázsián és természetesen Törökországon keresztül kerüli ki Oroszországot.
További okok között lehet említeni, hogy a Nyugati szankciók következtében az Oroszországból Európába érkező energiaexport jelentős csökkenése egyszerűen vonzóvá tette a közép-ázsiai energiát. Mivel Európa diverzifikálni kívánja beszállítóit ezért Brüsszel is egyre jobban Közép-Ázsia irányába tekintett, melyet egy jó kereskedőhöz híven Ankara észre is vett, ugyanis a kazah kőolaj már Azerbajdzsánon és Törökországon keresztül áramlik Európába.
A jelenlegi török elképzelések Közép-Ázsiával kapcsolatban arra engednek következtetni, hogy Ankara olyan eurázsiai energiahubbá kíván válni, amelyen keresztül Európa gázt és más árukat kap Ázsiából. Az Izrael-Hamász konfliktus pedig csak megerősítette ezt a török elképzelést.
Mindezen okok miatt Törökország gazdasági figyelme a Közép-Ázsiai országok irányába terelődött. Törökország és a régió kereskedelmi forgalma az utóbbi években pedig egyre nagyobb növekedést mutatott. 2022-ben a kazah-török kereskedelmi mérleg a teljes kazah kereskedelem 4,7%-t tette ki. Szintén 2022-ben Törökország szép csendben Üzbegisztán negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere lett, részben a két ország közötti preferenciális kereskedelmi megállapodás keretének köszönhetően. Emellett pedig a Türkmenisztán és Törökország közötti kereskedelmi forgalom 2023-ban meghaladta a két milliárd dollárt.
1. táblázat: Török export a közép-ázsiai országok irányába
Forrás: saját gyűjtés, a TURKSTAT adatai alapján
A közép-ázsiai fővárosoknak a maguk részéről nincsenek ellenvetéseik Ankara nagyobb figyelme ellen, ugyanis szükségük van Törökországra, mint exportpiacra és tranzitlehetőségre. Törökország földrajzi elhelyezkedése ugyanis jelenleg lehetővé teszi a közép-ázsiai országok számára – különösen Kazahsztán és Üzbegisztán számára –, hogy több vektoros külpolitikát folytassanak, rengeteg pénzügyi és logisztikai előnnyel.
Azonban azt is fontos megjegyezni, hogy bár Ankara kapcsolatai egyre szorosabbak Közép-Ázsia öt országával, a török külpolitikának nincs elegendő pénzügyi vagy geopolitikai befolyása, ahhoz, hogy a jelenleg Közép-Ázsiában Oroszországnak vagy Kínának a kihívójává váljon.
Történelmi kihívások az üzbég-török kapcsolatokban
Annak ellenére, hogy Törökország kapcsolatai Üzbegisztánnal kezdetben ígéretesek voltak – 1991-ben például Törökország volt az első ország, amely elismerte Üzbegisztán függetlenségét – Mirziyoyev elődje, Islam Karimov óvakodott a Törökországgal való közös útkeresés nehézségeitől, és fékezte a Taskent és Ankara közötti kapcsolatok elmélyülését. A Törökország és Üzbegisztán közötti kapcsolatokat azonban a reformer, Mirziyoyev 2016 végi hivatalba lépése új korszakot jelentett.
A Törökország és Üzbegisztán közötti kapcsolatok akkor kezdtek igazán javulni, amikor a mirziyoyevi üzbég külpolitika (nyitás politikája) megkezdte működését és a török külpolitika elmozdult az iszlamista politikától. Ebben azonban a 2016-os sikertelen törökországi puccs, amely megerősítette a nacionalista erőket Ankarában, és Karimov halála kulcsfontosságú volt.
Az üzbég-török kapcsolatokban új fejezetet Erdogan török elnök 2016. novemberi üzbegisztáni látogatása nyitott. Azóta a két ország a gazdasági és biztonsági együttműködéseket helyezi előtérbe. Ez idő alatt Taskent és Ankara létrehoztak egy Stratégiai Együttműködési Tanácsot, és 2022-ben átfogó stratégiai partnerség szintjére emelték kapcsolatokat. A kétoldalú kereskedelemi forgalom pedig 2023-ra 3,6 milliárd dollárra növekedett.
Üzbegisztán emellett feltörekvő regionális hatalomként kulcsfontosságú szerepet tölt be a türk állmok közötti együttműködésekben. Taskent 2018-ban csatlakozott a Türk Tanácshoz, amely 2021-ben a Türk Államok Szervezetévé nőtte ki magát, ami a lényegében a török külpolitikai ambíciók megtestesítése. Ezen együttműködés részeként Üzbegisztán 2022-ben adott otthont Türk Államok Szervezetének csúcstalálkozójának, és jelentősen támogatta azt a török kezdeményezést, amely egy a Türk Államok Szervezetén belül létrejövő Türk Befektetési Alap létrehozására irányult.
Taskenti patikamérleg a diplomácia területén
Közép-Ázsiát és benne Üzbegisztánt Oroszország a maga részéről saját hátsóudvarának tekinti, mely politikai és gazdasági szempontból is fontos számára. Erre jó példa, hogy a 2024 tavaszi orosz választásokat követően az újraválasztott Vlagyimir Putyin, orosz elnök harmadik külföldi útja – Kína és Belorusszia után – a közép-ázsiai üzbég fővárosba vezetett.
Taskent azonban ügyel arra, hogy Oroszországot „karnyújtásnyi távolságra” tartsa, és Kazahsztánnal közösen egy közép-ázsiai gázközpont létrehozásán fáradozik, amelynek létrejöttét maga Putyin orosz elnök szorgalmazta. Ugyanígy Mirziyoyev igyekezett némi teret fenntartani Üzbegisztán és Kína között azzal, hogy csak akkor fordult Pekinghez befektetésért és hitelért, ha nagyon szükséges, bár ennek némileg ellentmond a kínai-üzbég „minden időjárás közötti” stratégiai partnerség 2024 eleji létrejötte. Taskent hasonló eredményeként szeretne együttműködni Katar és a Szaúd-Arábia nagybefektetőivel az üzbég energiaszektor fejlesztésének érdekében.
Biztonsági aggályok
Üzbegisztán és Törökország a regionális biztonságpolitika területén már több közös hadgyakorlatot is tartott, és számos megállapodást írt alá a katonai oktatásról és a hírszerzési együttműködésről. Törökország részvétele a második karabahi háborúban és Üzbegisztán katonai képességeinek fejlesztésében nyújtott támogatása rávilágított ezen biztonságpolitikai kapcsolatok mélységére.
De miről is szólt a látogatás?
Ankara reményei szerint Törökország és Üzbegisztán közötti „virágzó kapcsolat” felélénkítheti a türk együttműködéseket a régióban így engedve teret annak a fordulatnak, melyben a globalizáció átadja helyét a regionalizációnak. A Szovjetunió bukását követő években azt feltételezték, hogy a világ vezető hatalmai – kezdve az Egyesült Államokkal – meghatározóan lépnek majd fel és lesznek jelen az olyan új országok piacain, mint Üzbegisztán, azonban ez nem történt meg. Három évtized elteltét követően egy szilárd török partnerség kezd kibontakozni Közép-Ázsiában és ezen belül Üzbegisztánban is. Ez az együttműködés Taskent értékelése szerint megerősíti Üzbegisztán közép-ázsiai középhatalmi tekintélyét, és Ankara számára képes lehet megszilárdítani Törökország befolyását a térségben. Emellett Törökország és Üzbegisztán gyors közeledése lehetővé teheti a türk együttműködések virágzását, erős alapot biztosítva a jövőbeli türk világ koncepcióba illő együttműködéshez és a regionális stabilitáshoz.
Az elemzést készítette: Veres Szabolcs
[1] Törökország 86 milliós, Üzbegisztán pedig 35 milliós lakossággal alkotja a türk világ országainak hozzávetőlegesen 165 milliós lakosságának többségét.
[2] A Timuridák (perzsául: |تیموریان, önelnevezés: Gurkānī) Perzsiában és Közép-Ázsiában uralkodó dinasztia 1370-1507 közötti időszakban. Alapítója a barlasz-török származású Timur Lenk, aki a Mongol Birodalom egyik belső hatalmi harcokkal küzdő ága, a Csagatáj-ulusz törzsi konföderáció feletti uralmat szerezte meg.