Közép-Ázsia Földünk azon régiója, amely nyugaton a Kaszpi-tenger, keleten Kína, délen Afganisztán, északon pedig a hatalmas Oroszország határol. Az öt volt szovjet tagköztársaságot – Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Tádzsikisztánt, Türkmenisztánt és Üzbegisztánt – magában foglaló régiót gazdag természeti erőforrásai és stratégiai földrajzi helyzete, valamint természeti szépsége és kulturális öröksége a 21. század első negyedére gyorsan jelentős gazdasági blokká alakította. 82 millió fős lakosságával Közép-Ázsia egy dinamikusan fejlődő piaccá vált, amely egyre nagyobb érdeklődést vált ki Európától Afrikáig.
2024-ben a regionális diplomácia középpontjában a közép-ázsiai államfők hatodik éves konzultatív találkozója állt, amelyet augusztusban Asztanában tartottak. A Sanghaji Együttműködési Szervezet éves csúcstalálkozóját szintén Asztanában tartották 2024. július 3-4-én. A kétoldalú C5+1 találkozókon 2024 januárban Narendra Modi indiai miniszterelnökkel, augusztusban Fumio Kishida akkori japán miniszterelnökkel, szeptemberben pedig Olaf Scholz német kancellárral találkoztak. David Cameron brit külügyminiszterként áprilisban mind az öt országba és Mongóliába is ellátogatott.
2024-ben Xi Jinping kínai elnök 2012 óta pedig ötödik alkalommal látogatott Kazahsztánba, amely ország ezzel Oroszország után a második helyre került a Xi elnöki útjai során a legtöbbet látogatott úticélok között. Xi elnök mellett az elmúlt éveben pedig a régió területileg legnagyobb szomszédjának, oroszországnak az elnöke, Vlagyimir Putyin orosz elnök is ellátogatott Közép-Ázsiába.
Ugyanakkor számszerűen a legtöbb látogatást Közép-Ázsiában Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök tette. A 2024. augusztusi C5-csúcstalálkozón mondott beszédében Alijev azt állította, hogy 2022 óta ez volt a tizenhatodik látogatása Közép-Ázsiában. Azerbajdzsán különösen Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal működik együtt a digitális, csővezetékes és egyéb, a Kaszpi-tengeren átívelő kapcsolatok megszervezésében. Az Azerbajdzsánnal való szorosabb kapcsolatok részei a Türk Államok Szervezetének kulturális szövetségből politikai, gazdasági és biztonsági blokká való átalakulásának.
Ugyanakkor az Európai Unió 2024-ben vezető szerepet vállalt a finanszírozás ígéretében, az érdekelt felek találkozóinak megszervezésében és a közép-ázsiai kulcsfontosságú infrastrukturális projektek megvalósíthatósági tanulmányainak elkészítésében.
2024-ben Közép-Ázsia gazdasági növekedésnek örvendett és elkerülte a konfliktusokat Emellett az elmúlt évet az öt régiós elnök gyakori találkozói is jellemezték az immár kialakult C5-ös vagy C+ rendszerben. Ezen kívül a régió számára fontos kelet-nyugati irányú összeköttetések javítását célzó pozitív fejlemények is érkeztek, amelyek infrastrukturális finanszírozást ígértek a Középső Folyosó (Middle Corridor) számára.
Magabiztos jövő Közép-Ázsia előtt
A jelenleg Közép-Ázsiában kibontakozó gazdasági fejlődés jelentős kihívásokat is tartogat, amit a politikai reformok iránti növekvő társadalmi igényekben, a fiatal és gyorsan növekvő népesség kérdésében, a fenntartható gazdasági fejlődés szükségességében, valamint a regionális gazdaságok diverzifikációjában jelentkezik.
A térségben az 1991-es függetlenné válást követő strukturális változások – tervgazdaságról történő átállás a piac alapú gazdaságra – alapozták meg a 2000-es évektől kezdődő erőteljes gazdasági növekedést. A Szovjetunió 1991-es összeomlását/felbomlását követően a közép-ázsiai országok azzal a kihívással voltak kénytelenek szembesülni, hogy a központilag tervezett gazdaságról a piacorientált gazdaságra kell, hogy váltsanak. A modellváltásból fakadó időszakot – érthető módon – jelentős gazdasági nehézségek jellemezték az egész régióban, ideértve a negatív GDP-növekedést, a hiperinflációt, amelyet a privatizáció bonyolultsága, a különböző jogi reformok, valamint a társadalmi és politikai instabilitás hatványozottan tetézett. E nehézségekre – pl. a piac liberalizálására – a közép-ázsiai országok a lehető legszélesebb és legkülönbözőbb fejlesztési stratégiákkal igyekeztek válaszolni. Többek között azáltal, hogy hatalmas infrastrukturális fejlesztésekbe és a természeti erőforrások hasznosítására/kiaknázására kezdtek el koncentrálni.
Ezen irányvonalak mentén a századfordulóra Közép-Ázsia országai már érezhető gazdasági fellendülésen mentek keresztül, ami már szembetűnő és érezhető kontrasztot jelentett az 1991-es függetlenséget követő első évtizedhez képest.
| A közép-ázsiai országok GDP növekedésének átlaga évtizedenként százalékban | |||
| 1991-2000 | 2000-2010 | 2010-2020 | |
| Kazahsztán | -2,7% | 8,3% | 3,9% |
| Kirgizisztán | -3,9% | 4,6% | 3,9% |
| Tádzsikisztán | -9,3% | 9,1% | 7,6% |
| Türkmenisztán | -2% | 8,7% | 9,3% |
| Üzbegisztán | -0,2% | 6,8% | 6,7% |
| Közép-Ázsia | -3,6% | 7,5% | 6,3% |
Forrás: a Világbank (World Bank, WB) adatbázisa alapján
Ugyanakkor itt azt is hozzá kell tenni, hogy ezek a mutatók elsősorban az alacsony bázishatásoknak tudhatóak be, ahol a kezdetben alacsony gazdasági mutatókról történő pozitív irányú elmozdulások jelentős számbeli és százalékos javulást tettek lehetővé.
Az adatokból kivehető, hogy a közép-ázsiai országok GDP-je évtizedes megoszlás alapján a 2000-es évek végére megduplázódott és a 21. század második évtizedében is tartotta a 6 százalék feletti növekedést.
Optimális demográfiai helyzet a növekedéshez és az innovációhoz?
Közép-Ázsiában megközelítőleg 82 millió ember él, ami a világ népességének körülbelül egy százaléka. Az Egyesült Nemzetek előrejelzései szerint pedig 2050-re a régió lakosságának száma 100 millióra emelkedhet. A globális átlagéletkorhoz képest (30,6 év) egész Közép-Ázsia fiatal népességgel büszkélkedhet, 26,6 éves átlagéletkorral büszkélkedhet, amit a közép-ázsiai kormányok igyekeznek kihasználni. Közép-Ázsián belül Tádzsikisztánban a legalacsonyabb az átlagéletkor, 21,5 év, míg Kazahsztánban a legmagasabb, 29,5 év. A fiatal népesség gazdasági szerepe a munkaerő biztosításában, az innováció könnyebb elterjedésében és a fogyasztói piacok bővülésében érhető tetten.
Ugyanakkor a közép-ázsiai országokban jelentős veszély az ún. közepes jövedelem csapdája. A koncepció szerint egy bizonyos jövedelmi szintet elérése lehetetlenné teszi az adott ország számára, hogy fenntartsa a versenyképességét az olcsó munkaerőt igénylő termékek exportjára való szakosodás révén, hiszen éppen a gazdasági eredmények hatására megemelkedő magasabb bérek miatt válnak versenyképtelenné a korábban sikeres ágazatok. Ilyenkor a kiút a magasabb hozzáadott értékű termelési szegmensek megcélzása, amely csak stratégiai befektetések, a fejlett oktatásba és innovációs képességek erősítése és támogatása által lehetséges, Mindamellett hosszútávon mind az öt közép-ázsiai országnak olyan kettős kihívással is szembe kell néznie, hogy a regionális munkaerő globális szinten is versenyképes maradjon, ugyanakkor tisztességes béreket biztosítson alkalmazottainak.
A gazdasági diverzifikáció nemcsak az export területén
A hagyományosan természeti erőforrásokra és mezőgazdaságra támaszkodó közép-ázsiai országok számára a gazdaság diverzifikációja kulcsfontosságú, mivel a bizonytalan geopolitikai folyamatok – orosz-ukrán háború, amerikai-kínai ellentét, közel-keleti helyzet – következményei lettek az ingadozó nyersanyagárak. Így a régió országai számára cél, hogy mérsékelni tudják a nyersanyagárak ingadozása miatti kockázatokat és egy stabilabb, fenntarthatóbb gazdasági modellek felé induljanak.
Saját természeti kincseinek (kőolaj, földgáz, urán stb.) exportálása mellett mindegyik ország roppant mértékben fejleszti saját mezőgazdaságát. Üzbegisztán például csökkenti a gyapottól való függőségét azáltal, hogy növeli a gyümölcs-, zöldség- és gabonatermelést. Türkmenisztán új petrolkémia termékekkel – új összetételű és minőségű műanyagtermékek – erősíti exportját, amely befolyt összegekből modernizálja az ország mezőgazdaságát.
A közép-ázsiai országok bár nagyrészt leküzdötték az 1991-es függetlenségüket követő számos sürgető gazdasági kihívásokat, igaz, saját tempójukban és változó sikerekkel. A világ számos más feltörekvő gazdaságához hasonlóan, most a közép-ázsiai régió gazdaságai is egy valós fordulóponthoz érkeztek. A 2019-ben kitört Covid-világjárvány megkövetelte a közép-ázsiai gazdasági tevékenységek korlátozását, ami újra felszínre hozta a társadalmi egyenlőtlenségeket a közép-ázsiai régióban. Ugyanakkor a fiatal lakosságnak, az innováció és a fintech terén betöltött szerepének köszönhetően a régió gazdaságai rendelkeznek azokkal a potenciákkal, melyek felkészültté teszik őket a következő évek globális kihívásaival szemben. Ugyanakkor kérdés, hogy ezeket az erősségeket megfelelő módon lesznek képesek-e felhasználni saját céljaik eléréséhez. Valamint kérdés továbbá az is, hogy mennyire sújtja majd a közép-ázsiai országok gazdaságait a jövőben a közgazdaságtanban az úgynevezett holland betegségnek nevezett jelenség, ami bizonyos ágazat (például a közép-ázsiai országok esetében elsősorban a természeti erőforrások (kőolaj, földgáz, arany, urán, stb.) kiaknázására épülő gazdaságot jelent) gazdasági fejlődésének növekedése és más ágazatok például a feldolgozóipar vagy a mezőgazdaság hanyatlása közötti okozati összefüggést jelenti. Jelen esetben a túlságosan nagy a kőolaj és a földgáz kitermelésére való építése a gazdaságnak számos csapdát jelenthet a régió országai számára.
Ugyanakkor az eddigi törekvések, mint például az energiaéhes Kazahsztán gazdaságának az atomenergia irányába történő elmozdulása (2024. október 6-án referendum során a kazah lakosság igent mondott az ország első atomerőművének a felépítésre) vagy a regionális szinten jelentős megújuló energiaforrások irányába történő elmozdulás arra enged következtetni, hogy a közép-ázsiai országok nem szeretnének a „holland beteg” szerepét magukra ölteni.
A gyorselemzést készítette: Veres Szabolcs