Az elemzést készítette: Sárkány László
Absztrakt
Egy új világrend van kialakulóban, melyet nagy- és középhatalmak és regionális aktorok formálnak. Ezek közül egyes szereplők egymással stratégiai szövetségben alakítják az erőtereiket kölcsönös előnyök mentén (lásd Irán-Oroszország). Mások ügyek mentén való együttműködésben és nem szövetségi rendszerben teszik ezt (Kína és partnerei). Az Egyesült Államok az új amerikai elnökkel a „trumpizmus” jegyében dominánsan, erőből szándékozik alakítani az új világrendet egy új amerikai szerepevállalással. Ugyanakkor már nem a világ egyedüli szuperhatalmaként definiálja önmagát, a globalista törekvésekkel szakítva az Egyesült Államok a saját érdekét nézi minden tranzakcióban. A korábbi gyakorlattal ellentétben már nem globálisan kívánja az erőtereit kiterjeszteni – ami inkább költséges, mint kifizetődő – csak bizonyos területeket kíván magának biztosítani, ott azonban inkább a dominanciára törekvés jellemzi és nem az együttműködésre való hajlandóság. A világformáló erők közül tehát egyesek egymással stratégiai szövetségben tevékenykednek, mások ügyek mentén kölcsönös előnyök alapján, s a harmadik, az Egyesült Államok erődemonstrációval és nagy bemondások utáni üzleti tárgyalásokkal. A Közel-Keleten is, mely a világ egyik legérzékenyebb, konfliktusokkal terhelt régiója, fenyegetésekkel majd üzletet ajánlva lépett fel. Az elemzés tárgya, hogy ez milyen hatást váltott ki a térségben és milyen kimenetele lehet a jövőben.
Kulcsszavak: Közel-Kelet, Trump, új világrend, stratégiai szövetség, együttműködés, dominancia, fenyegetés, bemondások, üzletkötés
A teljes elemzés a Letöltés gombra kattintva érhető el: