2025. március 31-én a tádzsikisztáni Hudzsandban került sor az első Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán közötti háromoldalú csúcstalálkozóra. A találkozó történelmi jelentősége nem csak abban egyedülálló, hogy ez az első ilyen jellegű háromoldalú esemény, hanem a hudzsandi találkozó egyben a közép-ázsiai határvitákkal kapcsolatos kérdések lezárását és egy erősebb regionális integráció irányába történő elmozdulást is előre jelezhet.
Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Kirgizisztán elnöke 2025. március 31-én megállapodást írt alá az országok közötti határszakaszok helyzetéről. Az olyan sűrűn lakott területek például, mint a Fergana-völgy évtizedek óta képezi a kirgiz, tádzsik és üzbég nemzet közötti etnikai konfliktusok és viták színterét.
A Szovjetunió összeomlása után Közép-Ázsiában öt független állam – Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán – alakult, amelyek határait a Szovjetunió mesterségesen[i], a régiók etnikai és kulturális sajátosságainak figyelembevétele nélkül állapította meg. Miközben az újonnan függetlenné vált országok saját gazdaságuk és politikai intézményeik létrehozásán dolgoztak, új határaikat is meg kellett határozniuk és biztosítaniuk kellett azok megerősítését.
Egyes helyeken a határokat még mindig nem jelölték ki, és a tárgyalások még folynak. A feszültségek (melyek elsősorban fegyveres összetűzésekben csúcsosodtak ki) nemcsak az etnikai hovatartozás, hanem az erőforrások feletti ellenőrzés, mint a víz miatt is fennállnak. Ez utóbbiak közül az egyik legnagyobb vitás terület az édesvíz, mivel az államok versengenek a régió számos folyójából és csatornájából származó forrásokhoz való hozzáférésért.
Ezek a viták gyakran vezettek fegyveres konfliktusokhoz. Erre kiváló példa a tádzsik-kirgiz konfliktus, amely a régió egyik legnehezebben biztosítható, hegyvidéki határa.
Határviták Közép-Ázsiában: Kazahsztán és Üzbegisztán
Közép-Ázsiában a Szovjetunió szétesését követően az újonnan létrejött országok közötti határvonalak nem mindenhol[ii] lettek jogilag meghatározva[iii]. 2001-2002 között Kazahsztán és Üzbegisztán között első alkalommal került sor az országok közötti vitatott határszakaszok közös meghatározására, amelyet etnikai alapú területcsere is kísért. Ezen határegyeztetések következtében Asztana (korábban Nur-Szultán) megkapta Bagys települést és az Arnasai víztározó főként kazahok lakta területét, Taskent pedig a túlnyomóan üzbég lakosságú dél-kazahsztáni és Kyzylorda régiók területének egy részét.
1. térkép A kazakh-üzbég határ módosítások területei (Pirossal a Kazahsztánhoz került részek, kékkel az Üzbegisztánhoz került részek)
Forrás: Google Maps, saját szerkesztés
Ennek köszönhetően a 21. század elejére az Üzbegisztán és Kazahsztán közötti 2440 km hosszú nemzetközi államhatárszakasz 96%-ával kapcsolatban már sikerült megegyezésre jutniuk.
Közép-Ázsia legvitatottabb határszakaszának rendezése
A Kirgizisztán és Tádzsikisztán közötti 972 kilométeres határ Közép-Ázsiában azóta konfliktusok színhelye, hogy mindkét állam 1991-ben függetlenné vált a Szovjetuniótól. A Szovjetunió összeomlása után több tárgyalási fordulóra is sor került a két ország között a vitatott határszakaszok rendezése kapcsán, de egészen a közelmúltig a két szomszédos közép-ázsiai ország képtelen volt rendezni ezeket a kérdéseket.
A Kirgizisztán és Tádzsikisztán közötti határterületek kérdése a 2000-es és a 2010-es évek során gyakori helyszíne volt fegyveres konfliktusoknak. 2021 áprilisában és 2022 szeptemberében rövid, de intenzív harci cselekményekre is sor került. A harcok több mint 200 ember halálát okozták, és a helyi infrastruktúra romokban hevert, különösen a kirgiz oldalon. Az eszkalációt a határ teljes lezárása, az egyre ellenségesebb nacionalista retorika és a fegyverkezési verseny kísérte. Mindkét ország tagja ugyanazoknak a biztonsági szervezeteknek, nevezetesen az Oroszország vezette Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (SCO) és a Sanghaji Együttműködési Szervezetnek (SCO), de ez nem segített a feszültségek enyhítésében.
A kirgiz-tadzsik határ kijelölésének aktív tárgyalási szakasza még 2023. októberében kezdődött el, melynek a most aláírt megállapodás a végeredménye. A most aláírt megállapodás utolsó egyeztetési szakasza hihetetlenül nehéznek bizonyult, mivel a kirgiz-tádzsik határ utolsó 50 kilométerének meghúzása csaknem egy teljes évet vett igénybe, úgy, hogy a határvonalak meghúzására felállított munkacsoport tárgyalásai szinte megállás nélkül zajlottak, felváltva a kirgizisztáni Batkenben és a tádzsikisztáni Iszfarában. A bizottságok utolsó ülését 2024. december 4-én Batkenben tartották, amelyen Saimumin Yatimov, a bizottság tádzsik elnöke bejelentette, hogy a határok kijelölése majdnem teljesen befejeződött és megkezdődött az államközi szerződés aláírását megelőző dokumentumok jogi formalizálása.
A két szomszédos közép-ázsiai ország viszonya a szovjet örökség miatt bonyolult. Ugyanis részben a Szovjetunió felbomlását követően – hasonlóan más régiós országokhoz – a Kirgizisztán és Tádzsikisztán közötti mintegy 972 kilométeres határszakasz nem volt pontosan kijelölve. Emellett Oroszország a 19. században hódította meg Közép-Ázsiát, leigázva a korábban független Kokand, Khíva és a Bukhara Emirátus kánságokat. Az októberi forradalom és a Szovjetunió megalakulása után úgy döntöttek, hogy Közép-Ázsiában a határokat etnikai alapon köztársaságokra osztják fel a nemzeti territoriális elhatárolás néven ismert folyamat során. Így lényegét tekintve a két ország közötti határkonfliktus az 1920-as években kezdődött.
A helyzetet bonyolítandó a két ország közötti határvonal vitatott hovatartozású enklávékon (Vorukh és Kayragach) is keresztülhalad, és figyelmen kívül hagyja az etnográfiai és gazdasági realitásokat. A helyzet súlyosbodása a Szovjetunió összeomlása után számos összecsapáshoz vezetett a helyi kirgizek és tádzsikok között, ami 2022-ben egy több tucat ember halálát okozó és tömeges kitelepítéseket eredményező fegyveres konfliktusban csúcsosodott ki. Emellett a Sughd és Batken tartományok határ menti területeinek infrastruktúrája jelentős anyagi károkat szenvedett, ráadásul az egyik legnagyobb regionális kábítószerkereskedelmi útvonal is itt húzódott.
A kirgiz-tádzsik határvitával kapcsolatos pozitív fejlemények ellenére nem árt óvatosan fogalmazni. A Tádzsikisztán és Kirgizisztán közötti határmegállapítási intézkedések folyamatos halasztása miatt a határ mentén élőknek a vitás kérdés rendezésével kapcsolatos hozzáállása meglehetősen realista lett, ugyanis nem voltak illúzióik azzal kapcsolatban, hogy minden vitás kérdést sikerül azonnal tisztázni.
Emellett a határt egy időben kaotikusan, gyakran lépésben húzták meg, ráadásul a határvonal nemcsak háztartásokon halad keresztül, hanem kettévágott házakat is, melyek a helyi lakosságban feszültségeket generáltak és a most előkészített dokumentumokban fellelhető legkisebb hiba (melyik falu, mező, vagy ház hova tartozik) is újabb konfliktus kialakulására adhat alkalmat.
Azonban a határrendezés kérdése belpolitikai elemeket is tartalmaz. Ugyanis a kirgiz-tadzsik határ demarkációjáról és kijelöléséről szóló tárgyalások sikeres lezárásától Sadir Zhaparov elnök politikai jövője is nagymértékben függ, különös tekintettel a közelgő (2027. október) kirgiz elnökválasztás végkimenetele miatt, mivel a regnáló kirgiz elnök korábban komoly ígéretet tett arra, hogy véget vet a Tádzsikisztánnal évtizedek óta fennálló határvitáknak.
Mindazonáltal a kirgiz-tádzsik határvita rendezésének kérdése regionális szinten felértékelődik, ugyanis a CSTO (Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete) a közelmúltban elfogadta a 2025-2030-as célprogramját a tádzsik-afgán határ megerősítésére vonatkozóan, amelyben a kirgiz-tadzsik határvonal „nyugalma” kulcsfontosságú, ugyanis a térségben bármilyen határkonfliktus komoly kockázatot jelent a program sikeres végrehajtásában.
Most, hogy a határmegállapítás hivatalosan is befejeződött a két közép-ázsiai ország között, Kirgizisztán és Tádzsikisztán a határmegállapítás következő szakaszába lép, ami a határ helyszíni, pontos, fizikai meghúzását jelenti. Ugyanakkor mindkét ország vezetőjének és politikai elitjének azzal számolnia kell, hogy a lakosság körében a határmegállapodás ellenére a sérelmek és az ebből fakadó feszültségek továbbra is fennállnak. Mindazonáltal a határkijelölés és az azt követő határigazgatás számos kérdésben, például a vízmegosztásban, többszintű államközi együttműködéseket fog igényelni mindkét ország részéről. Némileg paradox módon a közép-ázsiai határviták kérdésében a diplomáciai áttörést nem a demokratikusnak nevezett politikai rendszerek, hanem régiótól nem távol álló, a térségen belül elmélyülő tekintélyelvű politikai berendezkedés tette lehetővé. Ugyanakkor a Kirgizisztán és Tádzsikisztán közötti határviták hivatalos rendezése azt mutatja, hogy Közép-Ázsia gyakran autokratikusnak nevezett vezetői képesek kölcsönösen elfogadható megállapodásokat kötni egymással. A tekintélyelvű konszolidáció talán felgyorsította a határ menti alkuk megkötését papíron, de a helyszínen is akadályozhatja az alkuk megkötését. További érdekesség még, hogy ugyanezen a napon – 2025. március 31.-én – hatályba lépett az Üzbegisztán és Tádzsikisztán közötti szövetséges kapcsolatokról szóló szerződés, amelyet egy évvel ezelőtt írtak alá Dusanbéban és a Kirgizisztán és Tádzsikisztán elnökei pedig hivatalosan is elindították a CASA-1000 energiaátviteli projekt egy szakaszát.
A gyorselemzést készítette: Veres Szabolcs
[i] 1924 és 1936 között a Szovjetunió központilag meghatározott politikai és gazdasági érdekeknek megfelelően definiálta a térség akkori tagköztársaságainak államhatárait, úgy, hogy közben nem fordított különösebb figyelmet a régió etnikai viszonyaira, ugyanis a határoknak megfelelő kijelölésének a Szovjetuniófennállása alatt kevés jelentősége volt. Viszont később pont ez okozott több problémát a régió országai számára a függetlenségük 1991-es elnyerését követően.
[ii] Itt meg kell említeni, hogy az Üzbegisztán és Kazahsztán közötti kapcsolatok rendszerében más régiós, vagy szomszédos ország semmilyen közvetítői szerepet nem vállal. Ennek elsődleges oka a két ország közötti jó gazdasági kapcsolatok, illetve a térség országaira nem jellemző a közvetítői szerepvállalás. Kivételt képez ezek alól az éves szinten kiújuló fegyveres kirgiz-tádzsik határkonfliktus. Ahol a béke reményében minden regionális szereplő igyekszik valamilyen közvetítői szerepet betölteni.
[iii] A Szovjetunió felbomlását követően jellemző volt, hogy az utódállamok határvonalai nem lettek sem jogilag, sem földrajzilag meghatározva. Helyette a legtöbb utódállam a Szovjetunión belül korábban meghatározott tagköztársaságok határait elismerve vált függetlenné, amely mai napig tartó feszültségeket, fegyveres konfliktusokat, határvitákat okoz nemcsak Közép-Ázsiában (kirgiz-tádzsik határvita gyakori fegyveres összetűzésekkel), de a Kaukázusban és a mai Oroszország nyugati határán is.