Donald Trump amerikai elnök január végi elnöki beiktatását követően amellett, hogy bejelentette külpolitikai és gazdasági céljait, szinte azonnal ki is hirdette az új amerikai adminisztráció energiapolitikájának fő irányait, ami az ország gazdasági pozíciójának erősítése érdekében az amerikai energiapolitikában az elmúlt években meghatározó helyet elfoglaló földgáz (pontosabban LNG) rovására a kőolajat helyezte előtérbe. Mindazonáltal az új amerikai energiapolitika –részben a gazdasági stabilitás, részben külpolitikai eszközként – azt is „javasolja”, hogy ne csak a belpiacokat, hanem az egész világot is el kell, hogy lássa az olcsó kőolajjal és cseppfolyósított gázzal (LNG). Ugyanakkor ezek az első hallásra az amerikai energiapolitikát, gazdaságot és külpolitikát egyaránt érintő kijelentések megvalósítása olyan alapvető kérdéseket is felvetnek, mint az amerikai kőolajmezőfejlesztések, új olajkutak üzembe helyezése és az olajipar számára még érintetlen területeken lévő fúrások megindítása.
De mi a helyzet Ázsiában? Ugyanis, ha a washingtoni adminisztráció el szeretné árasztani kőolajjal a világot, akkor a kőolaj kitermelés megnövelése, az új kutak fúrása elengedhetetlen lesz. Azonban az ilyen esetekben nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kőolaj kitermelések megnövelése legkevesebb egy-két évet, míg a fejlesztési és a geológiai feltárások általában öt évet is igénybe vehetnek. Más szavakkal Washington Donald Trump jelenlegi elnöksége alatt rövidtávon nem valószínű, hogy képes lesz „elárasztani” a világpiacot amerikai kőolajjal. Ebből pedig az is következik, hogy az amerikai kőolajkitermelés növekedése miatt nem feltétlenül számíthatunk a kőolaj világpiaci árainak erőteljes változásaira, valamint, hogy a Donald Trump által beígért amerikai olajdominancia legfeljebb hosszútávon érvényesülhet. Azonban annak a valószínűsége sokkal nagyobb lehet, hogy a kőolajtermelés globális szinten enyhe növekedése bekövetkezik, amivel az OPEC nagy valószínűséggel még mindig képes lesz megbirkózni és fenntartani a szervezet tagországainak kedvező árszintet.
Ennek oka pedig az, hogy Ázsiában is rengeteg kőolaj található. Az Egyesült Államok hivatalától (Energy Information Administration) származó friss adatok ugyanis rávilágítanak a közel-keleti „kőolajvagyon” ázsiai koncentrációjára, ugyanakkor azt is jelzik az ázsiai kontinens régiókban is jelentős kőtartalékok rejlenek. Az olajkészleteknek ez az eloszlása pedig jelentős hatással van a globális energiapiacokra és a geopolitikai dinamikára.
Az ázsiai országok olajtartalékainak friss elemzése ugyanakkor jelentős eltéréseket mutat a bizonyított erőforrások tekintetében. A lista élén jelentős előnnyel Szaúd-Arábia áll a bizonyítottan kitermelhető kőolajtartalékok tekintetében 258,6 milliárd hordó olajkészlettel. Ez a mennyiség megerősíti Szaúd-Arábia meghatározó szerepét a globális energiaellátásban.
Ázsiában Szaúd-Arábia után Irán rendelkezik a második legnagyobb kőolajtartalékkal 208,6 milliárd hordó bizonyított tartalékkal, míg Irak 145,02 milliárd hordóval a harmadik helyen áll. Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek szintén jelentős tartalékokkal rendelkezik.
Érdekes módon az adatokban szerepel néhány, a tipikusan „Ázsiának” tekintett országon kívüli ország is, mint Egyiptom (3,3 milliárd hordó) és Jemen (3 milliárd hordó), valamint olyan délkelet-ázsiai országok is, mint Vietnám (4,4 milliárd hordó), Malajzia (3,6 milliárd hordó) és Indonézia (2,48 milliárd hordó).
A gyorselemzést készítette: Veres Szabolcs