Donald Trump második elnökségének első száz napja rendkívül mozgalmas időszak volt, ami mélyreható változásokat indított el egyrészt az amerikai belpolitikában – gondoljunk csak a szigorú migrációs politikára, a radikális bürokráciacsökkentésre vagy az úgynevezett esélyegyenlőségi és sokszínűségi programok (DEI) felszámolására – másrészt pedig a nemzetközi politikában és gazdaságban. A republikánus elnök intenzív tárgyalásokba kezdett az orosz–ukrán háború lezárása érdekében, elkezdte felszámolni az – álláspontja szerint – az amerikai külpolitikai érdekek ellenvaló segélyezési és soft power politikát (USAID), vámokat vetett ki gyakorlatilag az egész világra, és még hosszan sorolhatnánk a nagy visszhangot kiváltó lépéseket.
A Trump-adminisztráció frontális gazdasági konfliktust vállalt Kínával szemben, a büntetővámok fokozatos emelése kereskedelmi embargó közeli helyzetet teremtett. Kína törekedett a tárgyalási lehetőségek fenntartására, de egyúttal világossá tette, hogy csak egyenrangú félként hajlandó egyeztetni. Peking a saját gazdasági ellenálló-képességének megerősítésére és az amerikai vámháború költségessé tételére fókuszál. Japán és Dél-Korea is keresik a diplomáciai megoldást a vámháborúban, utóbbi helyzetét belpolitikai válság nehezíti.
India esetében a hangsúlykatonai és gazdasági együttműködés bővítésére helyeződött. Erről tárgyalt februárban Washingtonban Narendra Modi indiai miniszterelnök, az amerikai vámok átmeneti felfüggesztése mellett pedig a felek gyors megállapodásra törekednek.
Közép-Ázsia továbbra is marginális szerepet játszik az amerikai külpolitikában. Ugyan a régió felértékelődése elkezdődött a Biden-érában, az együttműködés fő motivációja a továbbiakban is elsősorban Kína és Oroszország ellensúlyozása lehet.
Donald Trump második elnöki ciklusának első 100 napja alatt az Egyesült Államok aktívan közvetített az orosz–ukrán háború rendezése érdekében. Bár Trump azt remélte, hogy a konfliktust már a ciklus elején sikerül lezárni, eddig csak részleges előrelépések történtek: energetikai moratórium, ideiglenes tűzszünetek, illetve egy amerikai béketerv ismertetése. A Trump-adminisztráció a háború gyors lezárását szorgalmazza, ugyanakkor a Kijevvel fennálló viszony egy ponton mélypontra süllyedt, különösen az ásványkitermelési megállapodás, valamint a Zelenszkijjel folytatott feszült eszmecsere miatt. Bár a párizsi tárgyalások hoztak eredményt, áttörés nem történt, és Washington jelezte: nem kíván hónapokig tárgyalni.
Trump elnök közel-keleti politikáját már beiktatása előtt fenyegetésekkel, majd üzleti ajánlatokkal jellemezte. A gázai tűzszüneti megállapodás és a ciszjordániai műveletek mutatták, hogy a térség „végső győzelemre” törekvő logikája nem engedi a békét. Az amerikai elnök nem pártatlan félként lépett fel, hanem a zsidó állam stratégiai céljaival összhangban, míg a palesztinokat éles fenyegetésekkel illette. Az USA új gázai tervét – a „Közel-Kelet Riviérája” – a térségben szinte egyöntetű elutasítás fogadta. Trump üzleti szemléletű, „béketornádóként” való fellépése a korábban passzív arab országokban is nem várt kohéziót eredményezett. Az iráni kérdésben is fenyegető retorika érvényesült, de megindultak tárgyalások Ománban, jelezve a diplomáciai megoldás iránti hajlandóságot.
Donald Trump elnökségének első száz napja Délkelet-Ázsia számára gyors és számottevő változásokat indított el, amely nemcsak a kétoldalú államközi kapcsolatokat, hanem a régió tágabb gazdasági és politikai környezetét is átformálta. Az amerikai külpolitika tranzakcionalista, protekcionista, merkantilista és biztonságközpontú irányvonala megzavarta a gazdasági kapcsolatokat, és fokozta a regionális aggodalmakat. Az amerikai vámpolitika a vámok kivetésével és felfüggesztésével járó fenyegetéseken keresztül befolyásolta a külgazdasági stratégiákat. A USAID programok visszavágása különösen a kevésbé fejlett ASEAN-országokat érintette. A térség országai autonómiájuk megőrzésére, nemzetgazdasági érdekeik védelmére és a stabilitás biztosítására törekednek, miközben az USA–Kína verseny nyomán új regionális egyensúly és szétaprózódás lehetősége is megjelent.
A következő elemzésben azt vizsgáljuk, hogy a Donald Trump 2025. január 20-i második elnöki beiktatása óta eltelt időszak amerikai intézkedései hogyan érintették az egyes eurázsiai régiókat és azok országait.
Az elemzést készítette: Klemensits Péter, Nagy Angelina, Őry Mariann, Sárkány László, Seremet Sándor, Szakáli Máté, Veres Szabolcs
A teljes elemzés a „Letöltés” gombra kattintva érhető el: