2025. május 20-21-én került sor Magyarország fővárosában, Budapesten a Türk Államok Szervezetének Államfők Informális Csúcstalálkozóra. Az esemény házigazdája Orbán Viktor magyar miniszterelnök volt, melyen személyesen vettek részt a szervezet tagállamainak – Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Törökország és Üzbegisztán – elnökei, valamint a szervezet megfigyelő tagállamainak képviselői és a Türk Államok Szervezetének főtitkára is.
A szervezet jelentős átalakuláson ment keresztül az utóbbi évtizedben. Kulturális szervezetből egy politikai, gazdasági és biztonsági blokká fejlődött. Stratégiai földrajzi elhelyezkedését, gazdag természeti erőforrásait és közös kulturális identitását kihasználva igyekszik navigálni a kialakuló nagyhatalmi versengésben, miközben bizonyos fokú stratégiai autonómiára és regionális befolyásra egyaránt törekszik.
Ugyanakkor az Egyesült Államok vezette euro-atlanti szövetség és elsősorban a kínai-orosz tengely közötti nagyhatalmi rivalizálás fokozódása átformálta az ázsiai geopolitikai dinamikát, arra késztetve több regionális szereplőt is, hogy újraértékeljék a geostratégiai orientációját. E szereplők között találjuk például a Türk Államok Szervezete vagy az egyre nagyobb felértékelődést kapó úgynevezett középhatalmakat, melyek közé sorolható többek között a közép-ázsiai Kazahsztán is.
Kik is azok az úgynevezett középhatalmak?
Az úgynevezett középhatalmak fogalma a modern nemzetközi kapcsolatok rendszerében az államok egy feltételes kategóriája. Ha egyszerűen szeretnénk megfogalmazni, akkor azt úgy lehetne, hogy a középhatalmak olyan államok, amelyek kiterjedt diplomáciai, gazdasági, többoldalú (multilaterális) néha pedig jelentős katonai befolyással rendelkeznek, legalább is a Világgazdasági Fórum „Forging Cooperation in a Fragmenting World” című jelentése értelmében.
Ugyanakkor a középhatalomnak nincs pontos és elfogadott meghatározása, mivel a középhatalmiság kifejezése pontatlan és vitatott, amivel szemben sokkal megfelelőbb lehetne a globális befolyással rendelkező államok kifejezés, aminek az értelmezése szintén összetett és nem egyszerű.
Kritériumok
Bár nincs elfogadott módszer annak meghatározására, hogy mely államok számítanak középhatalomnak, különböző tanulmányokban és jelentésekben találhatunk ezzel kapcsolatos magyarázatokat.
Mindazonáltal a középhatalmi státuszt általában kétféleképpen határozzák meg. A hagyományos és legelterjedtebb mód a kritikus fizikai és materiális anyagok összesítése, amelyek alapján az adott országot relatív képességeik alapján értékelni lehet. Mivel az országok képességei eltérőek, így a szuperhatalmak, nagyhatalmak, középhatalmak vagy kishatalmak kategóriájába sorolhatóak. Ugyanakkor a közelmúltban a középhatalmi státusz meghatározásának egy másik módszere is előtérbe került, amely a viselkedési jellemzőkre összpontosít. Ez azt jelenti, hogy a középhatalmak külpolitikai magatartásuk alapján különböztethetőek meg a nagyhatalmaktól és a kishatalmaktól, ami mentén a középhatalmak a külpolitikai érdekek szűk körének és bizonyos típusainak követése révén alakítanak ki maguknak egy gazdasági és politikai rést. Ezen gondolatmenet mentén maradva a középhatalmak tehát olyan országok, amelyek viszonylagos diplomáciai képességeiket a nemzetközi béke és stabilitás érdekében használják fel.
Kazahsztán, mint középhatalom?
Kazahsztán pedig sok tekintetben mára a közép-ázsiai régió központi szereplőjévé vált. Az Oroszországgal és Kínával egyaránt határos földrajzi elhelyezkedése nemcsak az eurázsiai kontinens különböző részeit összekötő szárazföldi egyfajta „híddá” emelte, hanem ez az elhelyezkedés egyfajta pufferként is szolgál számára, amely megvédi a régiót a nagyhatalmi rivalizálás közvetlen befolyásától. Közép-Ázsiának a mai geopolitikai helyzet közötti viszonylagos stabilitása, az ingatag Közel-Kelethez való közelsége ellenére az egyetlen fegyveres konfliktusoktól mentes posztszovjet régió. Ez részben betudható azoknak a pragmatikus külpolitikai hozzáállásoknak, melyeket a közép-ázsiai országok egymással szemben megfogalmaznak, részben pedig betudható ugyanezen országok a gazdasági racionalitásának. Kazahsztán esetében pedig a pragmatikus és kiegyensúlyozott politikájának tulajdonítható mindez.
Azonban ma a nagyon gyors ütemben változó geopolitikai helyzet alakulásával új kihívások merülnek fel a régióval kapcsolatban. Az Egyesült Államok szerepvállalásának csökkenése, valamint a közép-ázsiai országokkal szembeni orosz, kínai és török külpolitika által teremtett stratégiai kihívások folyamatosan csökkentik és behatárolják a közép-ázsiai országok geopolitikai manőverezési és külpolitikai képességeit. Emellett ezt a helyzetet tovább bonyolítja Közép-Ázsiának a geopolitikai perifériaként való megítélése is. Bár ugyanakkor az is igaz, hogy Oroszország Közép-Ázsiát befolyási övezetének részeként tekinti, és Kína az Övezet és Út kezdeményezésen keresztül pedig jelentős gazdasági érdekeket képvisel a régióban, s emellett pedig a régió országainak is megvannak a saját céljai és törekvései is.
Ezenkívül Kazahsztán proaktív diplomáciája a régión túlra is kiterjedt. Jelentős szerepet játszik a globális fórumokon, ahol a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáért, a fenntartható fejlődésért és a kultúrák közötti párbeszédért szállt síkra. Ezek az erőfeszítések alátámasztják Kazahsztán elkötelezettségét a szabályokon alapuló nemzetközi rend mellett, és azt a vágyát, hogy konstruktívan hozzájáruljon a globális kormányzáshoz.
Mindazonáltal a változó geopolitikai dinamika szükségessé teszi minden ország számára, hogy saját korábban megfogalmazott külpolitikai stratégiáját átértékelje. Ahogy az Egyesült Államok szerepvállalása csökkent a közép-ázsiai régióban úgy a kazah stratégiai célkitűzések fókusza is módosult úgy, hogy még óvatosabban kezdett el lavírozni Oroszország és Kína befolyása között, melyhez Asztana számára a regionális nagyhatalmi dinamika árnyalt megértésére és a változó körülményekhez való alkalmazkodásra való képességre egyaránt szükség van.
Ugyanakkor Kazahsztán szerepe a regionális stabilitás és fejlődés elősegítőjeként kulcsfontosságú, különösen a szomszédos nagyhatalmak asszertív tendenciáinak mérséklésében. Egyedülálló geopolitikai helyzetéből adódóan – mint Oroszország és Kína által határolt, tengerparttal nem rendelkező ország – Kazahsztánnak mindkettőjükkel eredendő stratégiai kapcsolata van, amelyet nem tagadhat meg.
Az Oroszországgal és Kínával való stratégiai partnerség fenntartásával Kazahsztán hatékonyan ellensúlyozhatja ezek befolyását, nemcsak saját határain belül, hanem egész Közép-Ázsiában. Ez az egyensúlyozás lehetővé teszi Kazahsztán számára, hogy úgy kezelje kapcsolatait, hogy megakadályozza, hogy bármelyik szomszédja aránytalan befolyásra tegyen szert, ami hatással lehet a regionális stabilitásra és Kazahsztán szuverenitására. Kazahsztán úgynevezett multivektor külpolitikájának jellegét gyakran úgy értelmezik félre, mint opportunista, sem mint eredendően pragmatikus.
Bizonyos szemszögéből úgy tűnhet, hogy az orosz befolyás a régióban csökkenőben van, ami bizonyos mértékben az oroszok ukrajnai háborúja kapcsán igaz is. Ugyanakkor ez az álláspont az oroszok közép-ázsiai – jelen esetben kazahsztáni – jelenlétével kapcsolatban azonban sokkal inkább annak az eredménye, hogy Kazahsztán stratégiai teret teremtett a maga számára, miközben Oroszország Ukrajnára összpontosítja figyelmét. Kazahsztán álláspontja ugyanis az aszimmetrikus kapcsolatok területén nem az, hogy az első adandó alkalommal elhatárolódjon, hanem az, hogy az erősebb partner átmeneti kihívásaiban való eligazodással fedezze saját hosszú távú érdekeit. E stratégia példái közé tartozik a nemzetközi cégek Oroszországból Kazahsztánba történő áttelepüléséből származó előnyök kihasználása, a Középső Folyosó (Middel Corridor) fejlesztésére való összpontosítás, valamint az Örményország és Azerbajdzsán közötti béketárgyalások közvetítésének felajánlása a Zangezur-folyosó megnyitásának elősegítése érdekében.
Kazahsztánnak, mint középhatalom számára nincs „Nyugat vagy Kelet felé fordulás”, mivel a kazah multivektor külpolitika az „egyenlő távolságok” helyett egyre jobban az „egyenlő közelségekről” beszél.
Ugyanakkor a Kazahsztánhoz fűződő szorosabb kapcsolatok ápolásával a Nyugat hozzájárulhat ahhoz, hogy Közép-Ázsia kiegyensúlyozott kapcsolatokkal és együttműködési dinamikával jellemezhető régió maradjon. Ez a stratégiai elkötelezettség elengedhetetlen a stabil és többpólusú regionális rend fenntartásához, ahol egyetlen hatalom sem uralhatja a geopolitikai tájat. Kazahsztán számára ez nagyobb diplomáciai szabadságot, nagyobb stabilitást és a független politikai céljainak hatékony követésére való képességet jelent. A Nyugat számára ez azt jelenti, hogy biztosítja érdekeit egy stratégiailag létfontosságú régióban, és elősegíti egy stabilabb és kiegyensúlyozottabb nemzetközi rendszer kialakulását. Mindazonáltal Kazahsztán külpolitikájának megértésében az is fontos, hogy Ukrajnával ellentétben Kazahsztán nem törekszik arra, hogy a nyugati blokk szerves részévé váljon.
Az elemzést készítette: Veres Szabolcs