2025. június elején Újdelhiben találkoztak egymással Közép-Ázsia országainak külügyminiszterei és India miniszterelnöke. Az indiai találkozó volt a közép-ázsiai országok külügyminiszterei és India miniszterelnöke, Narendra Modi között immár negyedik Közép-Ázsia – India párbeszéd, melynek keretében a résztvevők megvitatták a régiók közötti történelmi, kulturális és nyelvi kapcsolatokon alapuló partnerség megerősítését. De miért is jelentős a találkozó Közép-Ázsia szempontjából? Létezik geostratégiai kapcsolat India és Közép-Ázsia között?
Az India és Közép-Ázsia közötti kapcsolatok hagyományosan kiegyensúlyozottak, azonban az utóbbi néhány évtizedben mégis feledésbe merültek. Míg Közép-Ázsia ma a világ egyik leghatalmasabb energiakészletekkel rendelkező régiója, addig India a világ egyik leggyorsabb ütemben növekvő gazdaságának egyike. Az óriási növekedéshez azonban hatalmas energiaigény is társul. Növekvő gazdasági ütemének fenntartása érdekében Indiának gondoskodnia kell az ország energiaigényeinek megfelelő biztosításáról, amelyhez hosszútávon a legalkalmasabb partnerek egyike Közép-Ázsia lehet. Amellett, hogy földrajzilag India nem közvetlen szomszédja Közép-Ázsiának, mégis rendelkezik a hosszútávú partnerség kiépítéséhez szükséges régiós történelmi és kulturális kapcsolatokkal. A közép-ázsiai országok számára az Indiával történő kapcsolatok erősítése lehetőséget biztosít arra, hogy mérsékelni tudják Oroszország régiós dominanciáját úgy, hogy az Újdelhihez történő közeledés prosperáló kilátásai mellett India és Közép-Ázsia fokozódó gazdasági kapcsolatrendszere jól illeszkedik az orosz „Nagy Eurázsiai Partnerség” koncepciójába. Ugyanakkor India személyében Dél- és Közép-Ázsia bilaterális partnersége egyfajta alternatívát is biztosíthat az öt közép-ázsiai ország számára a harmadik régiós nagyhatalommal, Kínával szemben.
A történelem során a közép-ázsiai országok kölcsönös gazdasági kapcsolatban éltek a szomszédos Indiával, Kínával és Iránnal. Ma mind India, mind pedig az öt közép-ázsiai ország arra törekszik, hogy a régió és a Hindusztáni-félsziget közötti kereskedelmi kapcsolatok folyamatosan bővüljenek. Ennek egyik tényezője a 2022. januárjában megrendezett első India-Közép-Ázsia csúcstalálkozó, melyen deklarálták az India és az öt közép-ázsiai ország közötti gazdasági, politikai és stratégiai kapcsolatokat.
Korábban az India és Közép-Ázsia közötti kereskedelmi kapcsolatok nagyon alacsony szinten voltak. Az indiai vállalatoknak az ismeretlen közép-ázsiai piacokra történő belépésének elmaradása abban keresendő, hogy a régió gazdasági fejletlensége és diktatórikus politikai berendezkedése a 2000-s évek közepéig messze alkalmatlan lett volna bármilyen külföldi tőke befogadására. Ilyen probléma volt például az úgynevezett kemény valuták elérhetetlensége, a szovjet mintán alapuló politikai rendszerek megléte és az alapvető technológiai szolgáltatások (internet, villamosenergia szolgáltatás, stb) hiánya. Emellett még további problémát jelentett az ipari fejlettség és a megfelelő infrastruktúra (elsősorban vasút és közút) hiánya, valamint a szárazföldi és légi közlekedés elmaradottsága is, amely alapfeltétele a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok bővítésének. Mindez a Közép-Ázsiára jellemző gazdasági körülhatároltság csak a 2010-es évek közepétől kezdett megváltozni.
Mindazonáltal a két régió, Dél- és Közép-Ázsia komparatív (viszonylagos) gazdasági lehetőségeinek a száma mindig is óriási volt. Ma Közép-Ázsia egy nagy fogyasztói piac, amely „ki van éhezve” minden új termékre és szolgáltatásra, amelyet India (vagy más technológiailag fejlett ország) nyújtani tud számára. Ezen kívül az erőforrások és a piacok tekintetében mind India, mind pedig Közép-Ázsia gazdaságilag jó kiegészítője a másiknak. A közép-ázsiai országok Indiával kapcsolatos célja nem más, mint saját sokrétű erőforrásainak összevonása egy szélesebb dél-ázsiai regionális együttműködéshez.
India számára a gazdasági együttműködés Közép-Ázsia országaival mára elsősorban a banki, a mezőgazdasági, az információ technológiai és a gyógyszeripari vegyesvállalatokon keresztül lehetséges.
Egyes indiai áruk, például az indiai fekete tea és az India által gyártott gyógyszerek (kivéve a homeopátiás gyógykészítményeket) és a mezőgazdaságban szükséges vegyszerek széles körben megvetették lábukat Közép-Ázsia piacain. India Közép-Ázsia külpolitikája ma keményen törekszik a régió országaiba irányuló indiai export növelésére, maximalizálva a kétoldalú kereskedelmi együttműködéseket és kölcsönös előnyöket ebben a 83,5 milliós fogyasztói piaccal rendelkező régióban. India és a közép-ázsiai országok kormányainak vezetői pedig a nehéz világgazdasági helyzet ellenére folyamatos erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megfelelő légkört teremtsenek a közép-ázsiai és indiai vegyvállaltok számára.
A 2010 es évek közepétől mind India, mind pedig a közép-ázsiai országok arra törekedtek, hogy javítani tudják a háttérbe szorult gazdasági kapcsolataikat. Azáltal, hogy mindkét fél fokozatosan elkezdte felülvizsgálni az Indiát és Közép-Ázsiát Iránon és Türkmenisztánon keresztül összekötő kereskedelmi útvonalak kibővítésének lehetőségét az indiai-közép-ázsiai kapcsolatok folyamatosan megélénkültek. Ugyanis Türkmenisztánban és Iránban a korábbi évektől eltérően már adottak voltak a megfelelő vasúti és közúti körülmények a környező országokkal történő kereskedelem elindításához.[1]
2000. szeptember 12-én Szentpéterváron Újdelhi, Moszkva és Teherán megállapodást írt alá, melynek értelmében létrehozzák az Észak-Déli közlekedési és kereskedelmi folyosót, amely Irán és Közép-Ázsia közreműködésével összeköti Oroszországot és Indiát. Az eredeti megállapodás szerint a kereskedelmi folyosó útvonala az indiai Mumbaiból indult volna a Perzsa-öbölben lévő Hormuzi-szoroson keresztül Bandar Abbas iráni kikötőbe, ahonnan közúti és vasúti szállítókocsik/vagonok segítségével az iráni, Kaszpi-tengeri Bandar-e Anzali kikötőbe szállítják az árukat. A Bandar-e Anzaliban történő átrakodást követően pedig az árukat hajókra rakják, amelynek a következő állomása az oroszországi Asztrahányt, érintve Kazahsztán Kaszpi-tengeri kikötőit, ezzel bekapcsolva az India és Oroszország közötti kereskedelmi vérkeringésbe Közép-Ázsiát.[2] Az Asztrahányból az orosz szárazföld felé vezető útvonal pedig Moszkván keresztül Szentpétervár volt, olyan európai célállomások felé, mint Helsinki és Hamburg.
A mára felélénkült Észak-Dél kereskedelmi folyosótól India nemcsak az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatainak fellendítésében reménykedik, hanem az India és az öt közép-ázsiai ország közötti kereskedelem elmélyülését is várja, kibővítve az észak-dél folyosót a Kínával kötött megállapodás a Kirgizisztánba vezető út Hszincsiang tartományon keresztül történő használatáról.
1. térkép Az Észak-Dél kereskedelmi folyosó kibővített terve (2022)
Forrás: Google Maps, saját szerkesztés
Indiának és a Közép-ázsiai országok mindegyikének jelentős régiós geostratégiai és gazdasági érdekei vannak. Az India és a Közép-ázsiai országok kapcsolatainak jövőjére nézve az energiabiztonság kérdése lehet kiemelt terület. India biztonsága szempontjából a béke és a stabilitás kérdése a közép-ázsiai országokban és Afganisztánban tűnik a legfontosabb tényezőnek, melynek elengedhetetlen feltétele a közép-ázsiai államok történő mélyebb együttműködés. India Közép-Ázsiával kapcsolatos megközelítése a térséggel való pozitív elkötelezettség lenne.
Közép-Ázsia és India kapcsolatainak geostratégiai érdekei
Az eurázsiai tér geopolitikájának a túlnyomórészt muszlim, de valójában többnemzetiségű (és vallású) Közép-Ázsia (mint posztszovjet régió) 1991 utáni megjelenése új stratégiai dimenziót adott. Közép-Ázsia három atomhatalom, Oroszország, India és Kína[3] stratégiai csomópontjában fekszik. Emellett azonban Közép-Ázsia a keresztény Oroszország és az iszlám világ közötti „ütközőterület” is egy vallási szélsőségek által dominált Afganisztán szomszédságában.
Geostratégiai szempontból Indiának ezért is létfontosságú érdeke a közép-ázsiai régió biztonsága és politikai stabilitása. Mivel Újdelhi számára a közép-ázsiai térségben zajló bármilyen irányú politikai elmozdulás erős hatással lehet a Kashmir régióra. Ezen kívül az iszlám szélsőséges csoportok régiós felerősödése India számára állandó biztonságpolitikai kérdéseket is felvet.
Földrajzi okok miatt India stratégiai és biztonságpolitikai aggályai elsősorban az ország északi és északnyugati régióihoz kötődnek. Pakisztán továbbra is ellenséges viszonyt ápol Indiával szemben és támogatja a határokon átnyúló, Kashmirban történő eszkalációs tevékenységeket. India esetében Kashmir kérdése nemcsak a Kashmir-völgyben élőkre vonatkozik, hanem az India szerte élő több millió muszlimra is.
Kashmir mellett az India és Közép-Ázsia közötti geostratégiai és biztonságpolitikai kapcsolatok további közös érdeke Afganisztán stabilitása. Mivel az Afganisztánban kialakuló bármilyen instabilitás mind India, mind pedig a közép-ázsiai országok számára komoly régiós biztonságpolitikai kihívást jelent. Ugyanis az Afganisztánnal nem közvetlen szomszédos országok többsége, így az öt közép-ázsiai ország és India is meg van győződve arról, hogy a tálibok irányítása alatt álló Afganisztán képes lehet akár Közép- és Dél-Ázsia destabilizálására is. India és a közép-ázsiai országok is úgy vélik, hogy a tálibok terjeszkedése (a tálib jelenlétnek és szélsőségek megjelenése különösen Tádzsikisztánban van komoly kockázat) megnöveli a Kashmirra nehezedő nyomást, valamint Pakisztán stratégiai hatókörét is képes lehet kitolni egész Közép-Ázsia határáig.
A közép-ázsiai országok és India kapcsolatrendszerében Afganisztán és Pakisztán továbbra is a destabilizációt előidéző meghatározó kulcsszereplő. Ennek tekintetében pedig mind India, mind pedig az öt közép-ázsiai állam hosszú távú stratégiai érdeke a szorosabb, nemcsak biztonságpolitikai együttműködés kialakítása.
Ezen kívül a Közép-Ázsia-India közötti stratégiai kapcsolatokban van még egy szempont, amit ki lehet emelni. Ez pedig az, hogy 2010-es évek második felére a közép-ázsiai régió Európa, Oroszország, az Egyesült Államok, Kína és Irán számára is rendkívül fontos geostratégiai területté vált. Ugyanis pont a közép-ázsiai régió az a terület, ahol az Egyesült Államok megpróbálhatja (és próbálja is) aláásni az orosz és az iráni katonai és gazdasági együttműködést. A helyzetet pedig az összes régiós szereplő számára még bonyolultabbá teszi a Közép-Ázsiában már régóta tapasztalható kínai gazdasági jelenlét, ugyanis Kína már eddig is komoly összegekkel támogatta a közép-ázsiai országok kőolajmezőinek fejlesztésére irányuló terveket.
Mindez és az ehhez hasonló geopolitikai érdekek és érdekérvényesítések komolyan képesek lehetnek befolyásolni a Közép-Ázsiai régiót, melyet egyik régióban található ország vezetésének sem szabad figyelmen kívül hagynia.
Indiának pedig mérlegelnie kell, hogy közép-ázsiai kapcsolatainak alakulása mennyire befolyásolhatja saját politikai, gazdasági és biztonságpolitikai érdekeit. Az Indiát érintő kérdés az, hogy a közép-ázsiai országokban tapasztalható bármilyen külső befolyás komoly, közvetlen vagy közvetett következményekkel járhat e India gazdasági és külpolitikai stratégiáira nézve.
Emellett a régió geostratégiai jelentőségéhez kapcsolódik a vallási szélsőségesség felerősödése, a terrorizmus, valamint a kábítószer- és fegyverkereskedelem problémája is.
Gazdasági érdekek és energiaforrások
Az India és Közép-Ázsia közötti kapcsolatoknak két alapköve van. Egyik, a földrajzi, kulturális és vallási közelség. A másik, a közép-ázsiai régió és a Kaszpi-tengeri medence energiatartalékokban bővelkedő lelőhelyei. Mivel földrajzilag India rendelkezik a világóceánokhoz való hozzáféréssel, ám energiában szegény, így a növekvő gazdaságának kiszolgálásához szüksége van az energiahordozók importálására, melyhez Közép-Ázsia és a Kaszpi-tengeri régió ideális partner. Szintén a földrajzi fekvéséből kifolyólag közép-ázsiai országainak ― akik az eurázsiai kontinens közepén helyezkednek el ― gazdaságilag is szükségük van arra, hogy a megtermelt értékeiket és energiakészleteiket képesek legyenek a világ bármely tájára eljuttatni. Közép-Ázsia országainak pedig e kérdésben India kikötői jelenthetik a megfelelő megoldást.
A közép-ázsiai országok gazdaságának és energiapolitikájának kiindulópontja a Szovjetunió összeomlását követő időszakra nyúlik vissza. A régió egyes országai jelentős kőolaj és földgáztartalékokkal, míg a térség más országai hatalmas víz és az ebből származó vízenergia potenciállal rendelkeznek. Ez az alapvetés, ami ma is meghatározza a közép-ázsiai országok energiapolitikájának fő irányvonalát.
A posztszovjet Közép-Ázsia a világ erőforrásokban leggazdagabb régiói közé tartozik, hatalmas szénhidrogén-tartalékokkal (olaj, gáz és szén), illetve jelentős megújuló energia potenciállal rendelkezik (nap-, szél- és vízenergia). A közép-ázsiai ötök közül Kazahsztán óriási kőolaj és széntartalékokkal, valamint kiváló nap- és szélenergia potenciállal rendelkezik. Üzbegisztánnak és Türkmenisztánnak is hatalmas, még kiaknázatlan földgáz tartalékai vannak és az ország földrajzi fekvéséből kifolyólag szintén hatalmas tartalékokkal rendelkezik a megújuló energiaforrások (kiváltképp a napenergia) területén. Tádzsikisztánban és Kirgizisztánban található a közép-ázsiai régió legnagyobb édesvíz tartaléka, melyet mindkét ország energia előállítás céljából is felhasznál.
Az energiabiztonság felé vezető úton Közép-Ázsia országainak hasonló kihívásokkal kell szembenéznie. Ilyen például a hegyvidéki és sivatagi terepadottságok, amelyek megakadályozhatják az energiaforrásokhoz történő hozzáférést vagy az elavult infrastruktúra, amely korlátozza az energiatermelést és az energia felhasználásnak a hatékonyságát.
A szovjet időszakban Közép-Ázsia földrajzi adottságaiból kifolyólag egy komplex energiarendszer – Közép-Ázsiai Egyesült Energiarendszer ― jött létre, amely egyesítette a térség öt országának energiaszektorát, ahelyett, hogy az egyes tagállamok számára önellátó villamosenergia termelő rendszereket építettek volna ki. Ez a szovjet elképzelés pedig szorosan összekapcsolta a közép-ázsiai elektromos áram, üzemanyag, kőolaj és vízfogyasztást.
1. táblázat: Szénhidrogén készletek és a megújuló energiaforrás tartalékok Közép-Ázsia országaiban
| Kazahsztán | Kirgizisztán | Tádzsikisztán | Türkmenisztán | Üzbegisztán | |
| Kőolaj | 30 milliárd (2019) | 5 millió (2020) | 12 millió (2019) | 600 millió (2019) | 600 millió (2019) |
| Földgáz | 2.7 trillió m3 (2019) | 6 milliárd (2020) m3 | 5.663 milliárd (2018) m3 | 19.5 trilliárd (2018) m3 | 1.2 trillió (2019) m3 |
| Szén | 26.6 milliárd tonna (2019) | 1.3 milliárd tonna (2020) | 4. 5 milliárd tonna (2019) | Nincs adat | 1.375 milliárd tonna (2019) |
| Vizenergia potenciál | 199 TWh/év | 163 TWh/év | 527 TWh/év | 24TWh/év | 88.5 TWh/év |
| Napenergia potenciál | 3760 GW | 267 GW | 195 GW | 655 GW | 593 GW |
| Szélenergia potenciál | 354 GW | 1.5 GW | 2 GW | 10 GW | 1.6 GW |
Forrás: British Petrol, Statistical Review of World Energy 2021. 70th edition, saját szerkesztés
A Kaszpi-medence kőolaj és földgáz tartalékainak a mértéke még ma is ismeretlen. Az itt található tartalékok mérete korábbi szovjet kutatásokon és feltételezéseken alapul. Azonban van néhány ésszerű becslés arra vonatkozóan, hogy a Kaszpi-tenger kőolaj- és földgázkészletei jelentősen magasabbak – sőt akár duplája is lehet –, mint az Északi-tengernek, ám messze elmarad az Oroszországban és a Perzsa-öbölben található kőolaj és földgáz mennyiségétől. Ez azt jelenti, hogy a világ bizonyítottan kitermelhető olajkészletének a 4-6, de akár a 7-10%-a és a világ kitermelhető földgáz készleteinek pedig a 8-11%-a a Kaszpi-tenger térségében összpontosulhat.
A századforduló óta a Kaszpi-tengeri szénhidrogén mezőkkel kapcsolatban azonban két kulcsfontosságú dolog változott meg. Az első, hogy mára sokkal többet tudunk a Kaszpi-tenger mögöttes erőforrásbázisáról, amit az is jól jelez, hogy a 2000 óta eltelt több, mint két évtized alatt egy jelentős gázmezőt találtak a Kaszpi-tenger déli részén, Azerbajdzsán határa mellett és legalább ilyen jelentős mennyiségben találtak kőolajmezőket a Kaszpi-tenger északi részén, Kazahsztán határainál. Valamint Oroszország is jelentős erőfeszítéseket tett, hogy megszerezze a Kaszpi-tenger partjai mentén található kőolaj és földgáz kutatási és kitermelési jogokat. A második tényező a Kaszpi-tenger vonzereje. A nemzetközi vállalatok számára nem annyira méretétől, mint inkább elérhetőségéből adódóan lett fontos térség. A Kaszpi-tengeri tartalékok nagyrészt olyan régiókban helyezkedhetnek el, amelyek nem rendelkeznek tengerparttal, és amelyek kitermelése és szállítása jelentős politikai találékonyságot igényel, ha költséghatékony módon kívánják az itt kitermelt energiahordozókat a nemzetközi piacokra szállítani. A Perzsa-öbölben körülbelül 10-15-ször annyi olaj található, mint a Kaszpi-tenger medencéjében, de ez a kőolaj mennyiség szinte teljes egészében csak a fogadó országok olajvállalatai számára áll rendelkezésre.
India és Közép-Ázsia gazdasági együttműködéseinek első komoly kísérletei
India és a Közép-Ázsiai országok a 2000-s évek elejétől kiemelt figyelmet szenteltek a két régiót összekötő különböző projekteknek, amelyek képesek kiaknázni az India és Közép-Ázsia közötti szárazföldi kapcsolatok hiányosságait. Itt fontos megjegyezni, hogy az India és Közép-Ázsia közötti együttműködési elképzelések már régóta napirenden voltak, azonban ezek gyakorlati megvalósításához mindkét fél részéről hiányzott a politikai akarat.
Atal Bihari Vajpayee India korábbi miniszterelnöke már 2002-ben kezdeményezője volt egy indiai „Új Selyemút kezdeményezésnek”, amelynek célja „a barátság és együttműködés új selyemútja India és Közép-Ázsia között”. Később, 2012 júniusában a Vajpayee által megálmodott indiai selyemút kezdeményezést alapul véve India bejelentette a „Közép-Ázsia összekapcsolásának politikáját” (Connect Central Asia) annak érdekében, hogy a stagnáló India és Közép-Ázsia közötti kapcsolatokat újjáélessze, azáltal, hogy az indiai külpolitikában az információtechnológiától a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokon keresztül az energiabiztonság területéig változásokat vezetett be. 2012. június 12-én India külügyminisztere, Edappakath Ahamed pedig ezen változásokra alapozva a következők szerint vázolta fel India közép-ázsiai politikájának egyes elemeit:
- India megerősíti politikai kapcsolatait Közép-Ázsiában és további szorosan együttműködéseket kíván kialakítani az öt közép-ázsiai országgal és fókuszba kell helyezni a katonai kiképzés és a terrorizmus elleni harcot.
- India a meglévő fórumokon, például a Sanghaji Együttműködési Szervezeten, az Eurázsiai Gazdasági Közösségen és az Eurázsiai Gazdasági Unión keresztül szeretné tovább fejleszteni a többoldalú együttműködést közép-ázsiai partnereivel.
- India Közép-Ázsiára hosszú távú partnerként tekint az energia és a természeti erőforrások terén.
- India felsőoktatási rendszere ösztöndíjat biztosít közép-ázsiai diákok továbbtanulása számára, illetve segítséget nyújt egy biskeki közép-ázsiai egyetem felállításában.
- India egy közép-ázsiai e-hálózat létrehozásán dolgozik, amely összekötve mind az öt közép-ázsiai államot a távoktatást kapcsolatos igényeket elégítheti ki.
- Vegyes vállaltok létrehozása az összes közép-ázsiai országban.
- India a közép-ázsiai országok bevonásával újraindítja a Nemzetközi Észak-Dél közlekedési folyosó Kazahsztánig terjedő szakaszát.
Azt követően, hogy 2014-ben India új miniszterelnöke Narendra Modi lett, aki India és a közép-ázsiai országok régiós kapcsolatát már a fentebb meghatározott külgazdasági irányelvek mentén képviselte. Modi 2015 júliusában mind az öt közép-ázsiai országot felkereste, hogy az India és Közép-Ázsia közötti együttműködések megerősítése érdekében tett további megállapodásokat jelentsen be.
A 2015 óta eltelt évek során Delhi több hitelkeretet jelentett be a közép-ázsiai országok számára, amelyek közül az egyik legnagyobb egy 1 milliárd dolláros hitelkeretösszeg volt. Ennek célja pedig a közép-ázsiai régióval kapcsolatos kiemelt energetikai és információtechnológiai projektek megvalósítása. Azonban Indiának a közép-ázsiai „ötökkel” kapcsolatos külpolitikai és külgazdasági stratégiája, nagyrészt Kína Övezet és Út kezdeményezésének (Belt and Road Initiative – BRI) köszönhetően rövid időre háttérbe szorult. Ugyanis Kína közép-ázsiai gazdasági jelenléte ma is problémás pont Újdelhi és Peking viszonyában, mivel India nem vesz részt a Kína által meghirdetett kezdeményezésben.
A közép-ázsiai országok és India kapcsolatrendszerében az újabb „mérföldkő” 2018 volt, amikor India hivatalosan is aláírta az Asgabati Megállapodást. A dokumentum egy multimodális szállítási megállapodás létrehozására tett javaslatot, amelynek célja egy nemzetközi közlekedési folyosó létrehozása Közép-Ázsia és a Perzsa-öböl között.[4] Ezen kívül az asgabati csúcstalálkozó során mind az öt közép-ázsiai ország vezetője egyetértését fejezte ki India javaslatával kapcsolatban, hogy a Chabahar kikötővel kapcsolatos kereskedelmi problémák elkerülése érdekében létre kell hozni egy közös munkacsoportot.
Összefoglalás
A közép-ázsiai térséget gyakran nevezik Oroszország hidegháború utáni geostratégiai „hátsó udvarának”. Emellett a régió Kína számára is kiemelt jelentőséggel bír, ugyanis Közép-Ázsia földrajzi fekvéséből adódóan központi helyet foglal el a kínai Övezet és Út kezdeményezésben. Ugyanakkor tágabb értelemben Közép-Ázsia egy új geopolitikai „alkotás” is, amelynek a 21. század következő éveiben valószínűleg fontos stratégiai szerepe lesz az eurázsiai térben. Emellett azonban Közép-Ázsia három óriáscivilizáció – az iszlám, a keresztény és buddhista – közepén helyezkedik el, ami a régiót a három kultúra között meglévő instabilitás egyik legsebezhetőbb területévé teszi, egy történelmileg kialakult pufferzónává, de akár az iszlám szélsőségesség központja is lehet. Az eurázsiai kontinens közepén fekvő Közép-Ázsia minden ázsiai (vagy Ázsián kívüli) hatalom számára tökéletes ásványi anyagokban és természeti erőforrásokban gazdag kereskedelmi központ.
Indiai szemszögből azonban a régióval kapcsolatos értelmezés a „Nagy-Közép-Ázsiát” jelenti, amely kiterjedt szomszédja Dél-Ázsiának, s vele Indiának. Újdelhi Közép-Ázsia öt országával való szorosabbra fűzött kapcsolata India számára lehetőséget biztosíthat a Kína és Oroszország által uralt térségben történő nagyobb mozgástérre úgy, hogy az orosz-ukrán háború következtében kialakulóban lévő új világrendben az India és Közép-Ázsia közötti gazdasági integráció jól beleilleszkedik az orosz „Nagy Eurázsia” koncepcióba. Az India-Közép-Ázsia és Oroszország közötti háromoldalú együttműködés megújulása ugyanakkor Közép-Ázsia számára egyfajta gazdasági prosperációt is jelentene, Indiának pedig ez az együttműködés alternatív partnerséget biztosíthatna Kínával szemben. Azonban India és Közép-Ázsia közötti kapcsolatok elmélyülésénél mind az öt közép-ázsiai ország vezetőjének (és Újdelhinek is) óvatos lépésekre van szüksége annak érdekében, hogy elkerüljék a három hatalom közötti (Moszkva, Újdelhi és Peking) választást.
Az elemzést készítette: Veres Szabolcs
[1] Leszámítva a Mashad és Sarakhs (Irán) és Tredzen és Sarakhs (Türkmensztán) közötti vasúti teherforgalmi útvonalat.
[2] Később ehhez a kereskedelmi útvonalhoz Azerbajdzsán is csatlakozott
[3] Tágabb értelemben ide vehetjük még Pakisztánt és Iránt is. Bár Pakisztán rendelkezik atomfegyverrel, de nem nagyhatalom, Irán pedig az atomprogramja miatt vehető tágabb értelemben atomhatalomnak.
[4] Jelenleg Kazahsztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Irán, India, Pakisztán és Omán aláírta a megállapodást.