2025. augusztus 5-8. között a közép-ázsiai Türkmenisztán adott otthont a harmadik ENSZ Tengerparttal nem rendelkező Fejlődő Országok Konferenciájának (Third United Nations Conference on Landlocked Developing Countries, LLDC). Az Avaza városában megrendezett eseményen António Guterres, az ENSZ főtitkára mellett a közép-ázsiai országok állam- és kormányfők, nemzetközi szervezetek képviselői, az üzleti élet képviselői, valamint a regionális kereskedelem és logisztika képviselői egyaránt részt vettek.
Mi az a Tengerparttal nem rendelkező Fejlődő Országok Konferenciája és miért fontos?
Ma a világon 32 ország hivatalosan elismert fejlődő, tengerparttal nem rendelkező ország (LLDC – Landlocked Developing Countries) – köztük Kazahsztán és Üzbegisztán is –, melynek nincs közvetlen hozzáférése a nemzetközi tengeri útvonalakhoz, ami gazdaságukat sebezhetővé teszi a logisztikai korlátok és a megnövekedett szállítási költségek miatt, valamint függővé teszi őket más országoktól a kereskedelem területén. Az ENSZ égisze alatt megrendezett konferencia fő feladata pedig ezen országoknak a világgazdaságba történő bekapcsolódásának és az országok földrajzi determináltságából adódott strukturális és logisztikai korlátok leküzdésének az elősegítése, amelyekkel a tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok szembesülnek. Az ENSZ adatai szerint ezeknek az államoknak a kereskedelmi költségei átlagosan 74%-kal magasabbak és a határokon át történő áruforgalom ideje kétszer hosszabb lehet, mint azoknak az országoknak, melyek rendelkeznek kijutási lehetőséggel a nemzetközi vizekre.
Az ENSZ első konferenciáját a tengerparttal nem rendelkező országok problémáiról még 2003. augusztus 28–29-én Almatiban rendezték meg, melynek a fő témája A tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok különleges igényeinek kielégítése az új globális együttműködési keretben a tranzitországokkal volt. A kazahsztáni találkozó legfontosabb eredménye az úgynevezett Almati cselekvési program lett, amely először határozta meg a nemzetközi támogatás irányait ezeknek az államoknak. Ugyanakkor a kezdeti lendület mellett a második konferenciára egész 2014. novemberéig várni kellett, amikor is Bécsben értékelték az Almatiban korábban elfogadott program hatékonyságát, és új stratégiákat dolgoztak ki a nemzetközi kereskedelem, közlekedés és logisztika területén. Ugyanakkor az ausztriai fórum megerősítette a tengeri kijárattal nem rendelkező országok különleges igényeinek kielégítése iránti globális elkötelezettséget.
Az Avaza cselekvési program: új szakasz
A Türkmenisztánban megrendezett konferencia központi eleme az úgynevezett Avaza cselekvési program 2024–2034 volt, amelyet az ENSZ Közgyűlése 2024 decemberében fogadott el. A dokumentum öt prioritási területet tartalmaz:
- a gazdaságok strukturális átalakítása
- a fenntartható infrastruktúra fejlesztése
- a kereskedelmi eljárások egyszerűsítése
- a regionális integráció
- a fenntarthatóság javítása
Emellett a programot öt kiemelt kezdeményezést is megerősített a találkozó, melyek:
- a Globális Infrastruktúra-befektetési Alap
- a Regionális Mezőgazdasági Kutatóközpontok
- az ENSZ magas szintű transztranzit-csoportja
- a digitális kommunikációs kezdeményezések
- WTO kereskedelmi munkaprogramja
Miért fontos a konferencia a közép-ázsiai országok számára?
A közép-ászai országok számára, mint a világ legnagyobb tengerparttal nem rendelkező országainak közössége, az LLDC-ben történő részvétel stratégiai jelentőségű. Az elmúlt két évtizedben ugyanis olyan meghatározó regionális projektek nőttek ki és lettek központi elemei a regionális a Kelet-Nyugat vagy az Észak-Dél szárazföldi kereskedelmi útvonalaknak Közép-Ázsia területén, mint a Transzkaszpi Nemzetközi Közlekedési Útvonal (Közép-folyosó vagy Middle Corridor), amely összeköti Ázsiát és Európát, vagy az Övezet és Út Kezdeményezés (Belt and Road Initiative, BRI). Ezenkívül több közép-ázsiai ország is, mint Kazahsztán vagy Türkmenisztán jelentős összegeket fektetett be kikötői infrastruktúra fejlesztésébe tranzitmegállapodásokat kötött a régiós szomszédos országokkal és az EU-val.
A Türkmenisztánban megrendezett harmadik ENSZ-konferencián a szárazföldi fejlődő országok szerepvállalása és különösen a közép-ázsiai országoknak a Kínával való egyre szorosabb partnersége és az ebből adódó Kelet-Nyugat irányú kereskedelmi kapcsolatok bővülése az egyik fókusza volt az eseménynek. A konferencia során a közép-ázsiai országok mindegyike bemutatta saját stratégiáját a földrajzi elszigeteltség leküzdésére és alternatív kereskedelmi folyosók létrehozására. A közép-ázsiai országok által prezentált útvonalak közül az egyik legfontosabb a Transzkaszpi Nemzetközi Közlekedési Útvonal, más néven Közép-folyosó (Middle Corridor) működése és bővítésének lehetőségei voltak. Az útvonal lényege, hogy Közép-Ázsián (Kazahsztánon) áthaladva a Kaszpi-tengeren, és a Dél-Kaukázuson, valamint Törökországon keresztül köti össze Kínát és Európát. Az útvonal fejlesztésével kapcsolatban kiemelt projekt volt, hogy 2025 júniusában Kazahsztán és Grúzia új multimodális terminált avatott a poti kikötőben, ami jelentősen megnövelte az útvonal kapacitását.
Egy másik fontos közép-ázsiai kezdeményezés ezen a téren az úgynevezett Kazahsztán–Türkmenisztán–Irán folyosó, amely hozzáférést biztosít a közép-ázsiai országok gazdaságának a Perzsa-öbölhöz és az Indiai-óceánhoz. 2025-ben a projektben résztvevő három ország aláírta azt az útitervet, amely az infrastruktúra fokozatos modernizálását és a teherforgalom növekedését irányozza elő az útvonal mentén.
Mindazonáltal a konferencián az öt közép-ázsiai ország közül Kazahsztán kifejezetten hangsúlyozta, hogy a nemzetközi partnerségek és infrastrukturális fejlesztések révén a régió elérte a három óceánhoz – az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceánhoz – való fenntartható hozzáférést.
Avaza, mint a globális és regionális párbeszédek újraindításának új kiindulópontja?
Az avazai konferencia nem csupán platform a tengerparttal nem rendelkező országok számára, hanem a globális kereskedelemben tapasztalható globálisgörbe tükör is. Ugyanis jelenleg a tengerparttal nem rendelkező fejlődő országok ma olyan kihívásokkal szembesülnek, amelyeket egyedül nem képesek leküzdeni. A türkmenisztáni konferencián megszületett programtervek és irányelvek megmutatják, hogy a nemzetközi közösség mennyire kész szavakkal és tettekkel egyaránt biztosítani egy inkluzívabb, fenntarthatóbb és összekapcsoltabb gazdaságot. A kérdés nem az, hogy a földrajzi elhelyezkedésnek van-e jelentősége, hanem hogy a globális szolidaritás képes-e túllépni a határain.
A közép-ázsiai országok számára a konferencián való részvétel egyben lehetőséget jelent saját pozíciójának megerősítésére a világgazdaságban és a nemzetközi kereskedelemben, mint Európát és Ázsiát összekötő híd, export- és tranzitközpont, valamint aktív szereplő a globális együttműködés új architektúrájának kialakításában.
Az elemzést készítette: Veres Szabolcs