Lee Jae Myung, Dél-Korea idén júniusban hivatalba lépett elnöke elérte legfontosabb célját első formális találkozóján Donald Trump amerikai elnökkel: eredményes, barátságos hangvételű, drámai pillanatoktól mentes megbeszélést folytatott a Fehér Házban múlt hétfőn. A kelet-ázsiai ország szempontjából az elnöki találkozó túl is teljesítette az előzetes célokat, minden szempontból megütve a megfelelő hangot. A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjában (CSIS) elmondott beszédétől kezdve Trump elnökkel folytatott személyes megbeszéléséig Lee következetesen hangsúlyozta a kétoldalú szövetség fontosságát, kiemelte az Egyesült Államokkal való együttműködés szükségességét, valamint közös célként fogalmazta meg Észak-Korea nukleáris leszerelését, „béketeremtőnek” nevezve az amerikai elnököt. E retorikai irányvonalba illeszkedett a Dél-Koreában állomásozó amerikai erők (USFK) jelmondatának hangoztatása – „We go together” –, amely kedvező visszhangra talált Washington azon szakpolitikai körében, amely korábban attól tartott, hogy Lee a szövetségi rendszer gyengítésére, illetve a Kínával szembeni politikai egyensúlykeresésre fog törekedni.
Dél-Korea korábbi liberális elnökei törekedtek új irány kijelölésére az Egyesült Államokkal való kétoldalú viszonyban – ezen törekvések következtében mind Roh Moo-hyun (2003-2008), mind Moon Jae-in (2017-2022) nehézkesen indította kapcsolatát Bush (2001-2009), illetve Trump (2017-2021) elnökkel. Mandátumuk kezdetén ezen elnökök választói bázisuk liberális szárnyának azon akaratát közvetítették, hogy kiálljanak a „nagy testvérrel” szemben, s elutasítsák az Egyesült Államoktól való függőség érzetét. Mindezek ellenére hivatali idejük végére mindkét elnök stabil alapokra helyezte az amerikai kapcsolatrendszert, különösen a szövetségi kérdések, a Kína-politika, a gazdasági együttműködés, valamint a kulturális és oktatási csereprogramok terén – olyannyira, hogy a dél-koreai külpolitika tengelyévé, sőt egyes értelmezések szerint elnökségük központi elemévé az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolat vált.
Noha sok kritikus attól tartott, hogy Lee – aki pályafutása során szinte kizárólag a belpolitikai kérdésekre összpontosított – külpolitikai színtéren botladozva kezd majd, washingtoni látogatása előtt két fontos tanulságot is leszűrt, s ezek birtokában magabiztosan mozgott. Először is felismerte, hogy az Egyesült Államokkal – különösen annak elnökével – fenntartott viszony kulcsfontosságú; ezért lényeges, hogy kapcsolatuk már a kezdetekkor jó alapokra épüljön. Másodszor, megértette, hogy bár a Koreai Demokrata Párt egyes körei számára vonzó lehet az Egyesült Államokkal szembeni konfrontáció, a dél-koreai közvélemény elsősorban azt várja el elnökétől, hogy a lehető legjobban kezelje a washingtoni kapcsolatot. Ha ezt úgy tudja végrehajtani, hogy közben előrelépés történik az ország szuverenitása vagy függetlensége irányába, az pozitív hozadék lehet, de mindez csak akkor értékelhető, ha közben nem sérül a Dél-Korea egyetlen szövetségesét és legfontosabb gazdasági partnerét jelentő kapcsolat.
Lee és az üzletkötés művészete
Lee elmondása szerint The Art of the Deal (Az üzletkötés művészete) című könyvből azt tanulta meg, hogy Trump – bár gyakran él fenyegetésekkel a tárgyalások során – végül nem okoz valódi sérelmet, s nem rombolja le azokat a kapcsolatokat, amelyek számára fontosak. Ez a felismerés beigazolódott: noha Trump 2025. augusztus 25-én – alig órákkal az Ovális Irodában esedékes találkozó előtt – a Truth Social platformon közzétett üzenetében még a dél-koreai „tisztogatásról és forradalomról” beszélt, később nyilvánosan és magánúton is elsimította az ellentéteket, s a szövetség, a kereskedelem, a beruházások, a hajóépítés, a biztonságpolitika és Észak-Korea kérdéseire összpontosított.
Lee kizárólag egyféle hangot üthetett meg – Dél-Koreának egyetlen szövetségese van, s ez a kapcsolat jelenti az ország jövőjét: az Egyesült Államokkal fennálló viszony. A dél-koreai közvélemény – ahogy korábban minden elnök esetében – Lee teljesítményét is ezen reláció sikeres menedzselése alapján fogja megítélni. Lee tehát a tőle elvárt módon cselekedett: elegánsan méltatta Trumpot, nem esett abba a csapdába, hogy ellentmondjon neki, s a kényesebb kérdésekről (mint például a „komfortnők”) tudatosan kevésbé vitatott témákra terelte a beszélgetést (például: a japán–dél-koreai kapcsolatok fontossága vagy golf Észak-Koreában), miközben elkerülte az extrém ötleteket (például „repüljünk együtt Pekingbe”), s inkább a bizalomerősítő témákra összpontosított (például: Dél-Korea kész az Egyesült Államokkal együttműködni Kína kezelésében és az azzal való versengésben).
Észak-Korea: az újrainduló párbeszéd lehetőségei
Észak-Korea kapcsán időről időre megmutatkoznak nézetkülönbségek az Egyesült Államok és Dél-Korea között. Ezek középpontjában gyakran az a közös, de külön utakon megvalósított törekvés áll, hogy mindkét fél kétoldalú tárgyalásokat folytasson Phenjannal – gyakran részben átfedő tartalommal. Még a 2003 és 2009 közötti időszakban is, amikor a Hatoldalú Tárgyalások képezték a fő tárgyalási keretet, a különböző bilaterális kezdeményezések összehangolása és nyomon követése jelentette a diplomácia egyik fő kihívását.
A Trump–Lee csúcstalálkozón hangsúlyosan esett szó Észak-Koreáról: mindkét vezető kifejezte készségét a párbeszéd újraindítására. Lee méltatta Trump korábbi diplomáciai erőfeszítéseit, míg Trump ismételten kifejezte nyitottságát Kim Jong-unnal való újabb találkozóra, kettejük kapcsolatát pedig „nagyon jónak” nevezte. Lee önmagát „ritmusadóként”, Trumpot pedig „béketeremtőként” jellemezte, amely keret Dél-Korea lehetséges szerepét is előrevetíti egy jövőbeni tárgyalási folyamatban. Az áttöréshez vezető út azonban továbbra is bizonytalan, mivel Kim Jong-un egyelőre nem mutat érdeklődést a párbeszéd iránt, ráadásul Oroszországgal kialakított átfogó stratégiai partnersége valószínűleg korlátozza mozgásterét a tárgyalások tekintetében.
A kétoldalú szövetség melletti egyértelmű elköteleződés
A biztonságpolitikai területen Lee megerősítette Dél-Korea elkötelezettségét a szövetség iránt azzal, hogy bejelentette a védelmi költségvetés növelését. Az Egyesült Államok által kedvezően fogadott lépés célja a dél-koreai hadsereg modernizálása és védelmi képességeinek erősítése. A továbbra is nyitott kérdések – például a védelmi költségek megosztása, a „stratégiai rugalmasság” értelmezése, valamint Trump azon nyilvános kijelentése, miszerint az Egyesült Államok akár tulajdonba is vehetné a katonai támaszpontok földterületét – ellenére a biztonságpolitikai témák összességében pozitív, jövőorientált hangvételben kerültek napirendre a csúcstalálkozón.
Gazdasági együttműködés: kötelezettségvállalások a beruházások és a hajóipar terén
A július 30-án megkötött kereskedelmi megállapodás és Dél-Korea 350 milliárd dolláros befektetési, valamint 150 milliárd dollár értékű fosszilis tüzelőanyag-vásárlási kötelezettségvállalása nyomán a gazdasági és ipari együttműködés központi szerepet kapott a csúcstalálkozón. Bár a beruházási vállalások önmagukban is jelentősek, a hajóépítés emelkedett ki Lee látogatásának stratégiai fókuszpontjaként. Az iparági kerekasztal-megbeszélésen – amelyen dél-koreai és amerikai nagyvállalatok vezetői vettek részt – körvonalazódott egy olyan megállapodás lehetősége, amely nagyobb dél-koreai részvételt irányoz elő az amerikai hajóépítési szektorban. A partnerség szimbolikus megerősítéseként Lee 2025. augusztus 26-án ellátogatott a philadelphiai hajógyárba, amelyet a Hanwha Ocean vásárolt meg 100 millió dollárért, s amelybe további 70 millió dollár beruházást terveznek a létesítmény bővítése céljából.
A látogatás eredménye és a továbblépés lehetőségei
Lee washingtoni látogatása felülmúlta az előzetes óvatos várakozásokat, s egyértelműen sikeresnek tekinthető. A következő alkalom, amely tovább építhet e sikerre, Trump esetleges dél-koreai látogatása lehet az október végén esedékes Ázsiai–Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) csúcstalálkozó keretében. Amennyiben Trump ellátogat Gyeongju városába – s esetleg Szöulba is –, az hozzájárulhat a dél-koreai beruházási kötelezettségvállalások előmozdításához, a kereskedelmi megállapodás finomhangolásához, valamint a szövetség modernizációjának tartalmi körvonalazásához. Az Észak-Koreával történő esetleges újrainduló párbeszéd pedig tovább növelheti annak esélyét, hogy Trump többet fektessen be a személyesen Lee elnökkel, illetve általában Dél-Koreával fenntartott kapcsolatába.
A gyorselemzést készítette: Szakáli Máté
A borítókép forrása: The White House, Wikimedia Commons
.jpg){kind=link}