Az Eurázsia Központ 2025/39. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit.
Az ENSZ Közgyűlésének 80. ülésszakán a palesztin kérdés
globális prioritássá emelkedett
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 80. ülésszaka, amely 2025. szeptember 22-30. között New Yorkban ülésezik, rendkívüli diplomáciai fordulatot hozott. Ami évtizedekig a globális viták peremén húzódó megoldatlan kérdés volt – a Palesztin Állam elismerése és a kétállami megoldás jövője –, most a nemzetközi napirend középpontjába került. Ezt az ülésszakot nemcsak az Ukrajnában zajló háborúk és a fokozódó klímaválság jellemzi, hanem a palesztin államiságot övező megújult sürgető kérdés is, amely az ENSZ-t globális színtérré alakította, s ami sok megfigyelő szerint új irányt szabhat a világ egyik legrégebbi és legmegoldhatatlanabb konfliktusának.
Túl a szimbolikus gesztusokon: egy új összehangoltságot megjelenítő politika trend jelenik meg
A Közgyűlés megnyitását megelőző hetekben számos nagyhatalom hivatalosan is bejelentette Palesztin Állam elismerését. Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália, Portugália és legutóbb Franciaország is csatlakozott a lépést megtevő nemzetek egyre növekvő listájához. Ezek az elismerések nem elszigetelt gesztusok, hanem egy összehangolt politikai trend részét képezik, amely kifejezetten a kétállami megoldás megőrzéséhez kapcsolódik. Franciaország részéről az elismerését például olyan feltételek kísérték, amelyek magukban foglalták a palesztin kormányzás reformját, a tartós tűzszünetet Gázában és az izraeli túszok szabadon bocsátását. Az ilyen elismerések a nemzetközi közösségen belüli növekvő frusztrációt jelzik az izraeli-palesztin konfliktus elhúzódása miatt, valamint azt a meggyőződést, hogy a kétállami megoldás továbbra is az egyetlen életképes keretrendszer egy igazságos és fenntartható békéhez.
Ez a diplomáciai trend változás az ENSZ 2025-ös közgyűlésén kristályosodott ki az úgynevezett „New York-i nyilatkozat” elfogadásával. 2025. szeptember 12-én a tagállamok elsöprő többsége – 142 igen, mindössze 10 ellene és 12 tartózkodás – jóváhagyott egy nem kötelező érvényű határozatot, amely kifejezetten a kétállami megoldás megvalósítására szólított fel. A nyilatkozat egy olyan keretet vázolt fel, amely magában foglalt egy szakaszos utat egy szuverén, demilitarizált és életképes palesztin állam létrehozása felé Izrael mellett. Emellett azonnali tűzszünetet követelt Gázában, a túszok szabadon bocsátását, a palesztin kormányzati struktúrák erősebb nemzetközi támogatását, valamint intézkedéseket a civilek védelmének biztosítására mindkét oldalon. Bár a határozat nem végrehajtható, a támogatás puszta mértéke a kérdésben az évek óta tartó egyik legerősebb nemzetközi konszenzus kifejeződését tükrözi.
A nyilatkozatok szimbolikus súlyával szembeni valós kihívások
Ezen elismerések és nyilatkozatok szimbolikus súlya ellenére továbbra is komoly kihívásokkal kell szembesülni. Izrael kategorikusan elutasította az elismerések újabb hullámát, Benjamin Netanjahu miniszterelnök kontraproduktívnak és veszélyesnek minősítette azokat. Az izraeli tisztviselők azzal érvelnek, hogy az egyoldalú elismerés a terrorizmust jutalmazza, és aláássa a közvetlen tárgyalások kilátásait. Valójában az izraeli vezetők megtorló intézkedésekkel fenyegetőztek, beleértve Ciszjordánia egyes részeinek annektálását is, válaszul a növekvő tendenciára. Az Egyesült Államok is szkepticizmusát fejezte ki, figyelmeztetve, hogy minden tartós békének a felek közötti közvetlen tárgyalások révén kell létrejönnie. A palesztin politikán belül a gázai Hamász és a ciszjordániai Palesztin Hatóság közötti mély megosztottság bonyolítja a kormányzás és az államiság kérdését. Számos nemzetközi szereplő egy olyan palesztin államot képzel el, amelyet a Hamász ellenőrzése nélkül kormányoznak, de a helyszíni valóság feszültté és bizonytalanná teszi ezt az átmenetet.
A tényleges áttörés még nem történt meg, de a globális diskurzus átalakult és tettek is követhetik a nem kötelező érvényű határozatokat
Ezen nehézségek ellenére az ENSZ 2025-ös közgyűlésének jelentősége abban rejlik, ahogyan átalakította a globális diskurzust. A Közgyűlés régóta olyan fórum, ahol nemzetközi aggodalomra okot adó kérdéseket vitatnak meg, de ritkán volt képes ilyen mértékű, mélyen gyökerező konfliktusokat megváltoztatni. Idén azonban az elismerés növekedése és a New York-i nyilatkozat megmutatta, hogy a Közgyűlés erőteljes színteret jelenthet a normaalkotáshoz, például a palesztin kérdés regionális vitából globális prioritássá emeléséhez. Franciaország és Szaúd-Arábia már bejelentette, hogy csúcstalálkozót rendeznek, hogy új lendületet adjanak a kétállami megoldás végrehajtásának. Ezek a diplomáciai kezdeményezések arra utalnak, hogy a vita túllép a retorikán, és az összehangolt nemzetközi fellépés területére lép, bármennyire is bizonytalan.
Konklúzió és kilátások
Az ENSZ Közgyűlésének kettős természete soha nem volt még ennyire nyilvánvaló. Egyrészt a Közgyűlés bizonyította, hogy képes alakítani a nemzetközi közvéleményt és diplomáciai lendületet teremteni. Befogadó jellege és szimbolikus súlya lehetővé tette a kisebb nemzetek és a nagyhatalmak számára, hogy kifejezzék álláspontjukat, és hozzájáruljanak az államiság és a béke közös előmozdításához.
Másrészt a Közgyűlést továbbra is korlátozza a kötelező erejű hatáskör hiánya. Határozatai nem kényszeríthetik Izraelt vagy Palesztinát cselekvésre, és nem is tudják felülírni a Biztonsági Tanács állandó tagjai által gyakorolt vétójogot. A Közgyűlés a konszenzus és a normaalkotás fóruma, nem pedig a végrehajtás mechanizmusa, így nyilatkozatai ugyanolyan törékenyek, mint a támogató államok politikai akarata.
Az ENSZ 2025-ös közgyűlésére mégis bevonulhat a történelembe vízválasztó pillanatként. A kétállami megoldás széles körű támogatása, valamint a nagyhatalmak növekvő hajlandósága arra, hogy a kétoldalú tárgyalások patthelyzetben lévő keretein túl cselekedjenek, potenciális fordulópontot jelenthet.
Az elkövetkező hónapok mutatják majd meg, hogy a New Yorkban generált lendület tettekre váltható-e, vagy csak egy újabb reményt adó pillanat volt az izraeli-palesztin konfliktus hosszú, fájdalmas történetében.
Az mindenesetre megállapítható, hogy Donald Trump az egyetlen vezető, aki képes nyomást gyakorolni Izraelre, hogy az megváltoztatva álláspontját elmozdulás történjen a holtpontról. Az amerikai elnök ígért békekezdeményezése ez év eleje óta várat magára. Másfelől, a Hamász és támogatói „végső harc” retorikája és gyakorlatának megváltoztatása is elengedhetetlen előfeltétel. Erre egy másik nagyhatalomnak és regionális középhatalmaknak a bevonása szükséges.
A gyorselemzést készítette: Sárkány László