2025. október 8-án Vlagyimir Putyin orosz elnök Tádzsikisztánba érkezett egy háromnapos munkalátogatásra, amelynek keretében részt vett a második Oroszország–Közép-Ázsia csúcstalálkozón, valamint egy nagyobb léptékű Független Államok Közössége (FÁK) találkozón is. Maga a csúcstalálkozó és az orosz elnök Közép-Ázsiába történő érkezése azért is érdekes, mivel egy olyan időszakra esik, amikor Közép-Ázsia meghatározó geopolitikai változásokon megy keresztül, s amelynek ideje alatt Oroszország igyekszik megerősíteni mérséklődő befolyását a migrációs feszültségek, a gazdasági nyomás és a déli határainál jelentkező biztonsági kihívások közepette.
Egy másik bonyolító tényező volt az is, hogy Tádzsikisztán tagja a Nemzetközi Büntetőbíróságnak (ICC), amely még 2023-ban letartóztatási parancsot adott ki Putyin ellen az ukrán gyermekek kényszeráttelepítésével kapcsolatos állítólagos háborús bűnök miatt. Ezzel kapcsolatban pedig a Human Rights Watch ahogy korábban úgy most is felszólította Tádzsikisztánt, hogy tagadja meg az orosz elnök belépését az országba, vagy vegye őrizetbe.
Putyint a dusanbei repülőtéren Emomali Rahmon tádzsik elnök fogadta, aki 1992 óta irányítja az országot. Érkezése után a két vezető zártkörű megbeszélést folytatott, majd később kibővített tárgyalásokat tartott delegációikkal. Rahmon mellett Vlagyimir Putyin 2025. október 9-én találkozott Kazahsztán, Kirgizisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán elnökeivel is a második alkalommal megrendezett Oroszország–Közép-Ázsia csúcstalálkozó keretében. Ahogy várható volt a csúcstalálkozó napirendjén olyan kérdések szerepeltek, mint a kereskedelem, a közlekedés, az energetika, a biztonság és a munkamigráció terén való együttműködések. A csúcs záróközleményeként pedig a résztvevők megfogalmazták a 2026–2027 közötti időszak közös prioritásait az orosz-közép-ázsiai együttműködések területén.
Az orosz–közép-ázsiai találkozót követően, 2025. október 10-én egy szélesebb körű FÁK-államfői találkozóra is sor került, amelyen Oroszország és a közép-ázsiai államok mellett Örményország, Azerbajdzsán és Fehéroroszország képviselői is részt vettek. Érdekesség és hogy ez a találkozó volt az első, amelyen az orosz és az azeri elnök személyesen találkozott egymással a korábban a két ország között elmérgesedett helyzet óta.
A találkozó egyes részeiben Vlagyimir Putyin kitért a konfliktus kiindulópontjának tekinthető esetre — az orosz légvédelem lelőtte az AZAL azeri légitársaság utasszállító repülőgépét Groznij felett egy ukrán dróntámadás során — és világossá tette álláspontját is ezzel kapcsolatban, mely szerint a gépet nem közvetlen találat érte, hanem a közelében történt robbanás repeszeitől sérült meg, a pilótának pedig felajánlották a leszállást a közeli Mahacskalában.
Alijev a maga részéről elfogadta és megköszönte Putyin álláspontját, majd a két ország kapcsolatainak sikerességéről és az Oroszországgal való barátságáról beszélt, ami annak a jele is lehet, hogy a konfliktust egyrészt érthetően jobban eszkaláló Azerbajdzsán nem kívánja tovább fokozni a már-már hidegháborús ellentéteket Oroszországgal és inkább fokozatosan kihátrál belőle bármilyen eredmény nélkül. A viszonyok rendezésében pedig Moszkva is érdekelt, mivel jelenleg számára az Ukrajnában zajló cselekmények sokkal fontosabbak. Ugyanakkor azt mindkét fél számára nem árt észben tartani, hogy a jövőben az eset továbbra — a külső körülmények változásával — konfliktusforrás lehet a két ország között.
Az Oroszország hátsóudvarának tekintett Közép-Ázsia mindig is fontos stratégiai szerepet töltött be az orosz külpolitikában, ami ugyanakkor 2022.februárját követően megkérdőjeleződött. Az ukrajnai háború miatt Oroszországra kiszabott szankciók korlátozták Moszkva jelenlétét a régióban, melynek következtében Közép-Ázsiában Oroszország befolyása mérséklődött, míg Kína az Övezet és Út kezdeményezés beruházásainak mentén bővítette jelenlétét a régió országaiban, amivel egyidőben pedig az Európai Unió kereskedelmi, infrastrukturális finanszírozási és diplomáciai kapcsolatok révén hirtelen el kezdte fokozni együttműködését a közép-ázsiai államokkal.
Jelenleg a közép-ázsiai kormányok egyensúlyoznak Moszkva, Peking és a Nyugat közötti kapcsolataikban. Egyik közép-ázsiai kormány sem támogatta nyíltan Oroszország Ukrajna elleni teljes körű invázióját. Kazahsztánban végzett felmérések szerint csak a válaszadók 15%-a támogatja kifejezetten Oroszországot, míg nagyobb részük Ukrajna vagy a semlegesség felé hajlik. Emellett Kazahsztán például a szuverenitás és a területi integritás elveire hivatkozva nem hajlandó elismerni Donyeck és Luhanszk úgynevezett kvázi állami területeit.
A geopolitikai változások és a feszült kapcsolatok kontextusában Tádzsikisztán kettős szerepet tölt be. A régió legszegényebb országaként nagymértékben függ az Oroszországban dolgozó migráns munkavállalók átutalásaitól (Tádzsikisztán GDP-jének közel felét teszik ki). Ugyanakkor Tádzsikisztán biztonsági aggályai – különösen Afganisztánnal kapcsolatban – Moszkvához kötik.
Általánosságban véve a második Közép-Ázsia—Oroszország csúcstalálkozó során a résztvevők érdeklődése inkább a gazdasági integráció elmélyítése felé irányult, amellett, hogy a közép-ázsiai fél számára a stabil Európa–Kína közlekedési folyosó létrehozása továbbra is sürgető feladat, amely nemcsak Oroszországot és a régió országait érinti, hanem Kínát és az Európai Uniót is, mely cél kapcsán a résztvevők közül egyeseknek beruházásokra, másoknak piacokra, megint másoknak technológiára van szükségük a fejlődéshez.
Kazahsztán számára a migrációs kérdés nem annyira releváns, de a gazdasági együttműködés terén a kérdések köre továbbra is széles, figyelembe véve, hogy Oroszország és a közép-ázsiai országok gazdaságai a közelmúltig egyetlen gazdasági komplexum részét képezték. A biztonsági kérdések is szóba kerülnek, de nem lesznek kulcsfontosságúak – erre más platformok is vannak, például a SCO.
Mivel gazdasági és szankciós szempontokból is Oroszország számára az európai piacok ellátása bármilyen termékkel jelenleg nehéz, vagyis inkább szinte lehetetlen, ezért Moszkva kénytelen alternatív irányokat keresni. A közép-ázsiai piac ebben az értelemben ígéretesnek tűnik a Kreml számára, mivel a régió gazdasági növekedést és népességnövekedést tapasztal, és földrajzi közelsége miatt kényelmesebb, mint a távolabbi piacok (például India) megszerzése.
Ugyanakkor ezzel az orosz elképzeléssel kapcsolatban vannak bizonyos korlátok. A közép-ázsiai országokban a fogyasztás szintje és az egy főre jutó GDP továbbra is alacsonyabb az európai mutatókhoz viszonyítva, valamint a régió energia-támogatási rendszere, amely mesterségesen alacsony belföldi árakhoz vezet és csökkenti a kereskedelem vonzerejét. Mindazonáltal reálgazdasági szempontból a régió kulcsszereplői továbbra is Kína és Oroszország. Peking jelentős pénzügyi forrásokkal és erős gazdasággal rendelkezik, és aktívan bővíti jelenlétét a régióban. Emellett Oroszország inkább a másodlagos és harmadlagos termelési szektorokba történő beruházásokra koncentrál, ahol különösen Kazahsztán és Üzbegisztán piaca emelkedik ki, plusz Oroszország jelenleg még előnyben van az energiaellátás terén is, mivel Közép-Ázsia egészében továbbra is energiahiány van emellett pedig hosszú távon Moszkva érdekelt a közép-ázsiai kőolajtermékek exportjának bővítésében is.
Általánosságban elmondható, hogy a közép-ázsiai országok és Oroszország közötti kapcsolatok napirendje továbbra is gazdag és sokrétű. A közös vállalkozások és projektek növekvő száma megerősíti az orosz vállalatok érdeklődését a régió piacai iránt. A második Közép-Ázsia — Oroszország csúcstalálkozó fő témája inkább a gazdaság, a termelésbe történő befektetésekre, a közlekedési útvonalak fejlesztésére, valamint az energetikai együttműködésre fókuszált nem hagyva figyelmen kívül a munkamigráció, oktatási és a biztonságpolitikai kérdéseket sem.
A gyorselemzést készítette: Veres Szabolcs