A Budapesti Corvinus Egyetem Eurázsia Központja által elindított „Nagyköveti teaszalon Eurázsiában” című előadássorozat második alkalommal megrendezésre kerülő eseményén az Eurázsia Központ igazgatója Horváth Levente Dr. Szerdahelyi Istvánnal, Magyarország Szingapúrba akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetével, Kelet-Ázsia-szakértővel beszélgetett.
Szingapúr egyedülálló fejlődésével kapcsolatban, a sikeres szingapúri modellt vizsgálva Dr. Szerdahelyi István nagykövet fontosnak tartotta kiemelni, hogy az alapító atyáknak, különösen Lee Kuan Yew-nak az a fajta gondolkodásmódja, hogy a környező országokkal szemben Szingapúr egy határozottan ellentétes, unortodox stratégiát kívánt követni, ma is meghatározza a városállam létét, miközben a külföld számára is hasznos tanulságokat rejt magában. Ugyanakkor, noha Lee „minden kétséget kizáróan a 20. század egyik legnagyobb politikusa” és rendkívüli tiszteletnek örvend Szingapúrban, az etnikai viszonyokat szem előtt tartva az alapító atyák közül a maláj és az indiai származású politikusokról is méltóképpen emlékeznek meg.
Szingapúr multikulturális jellegével kapcsolatban a nagykövet kifejtette, hogy a kormányzat mindent megtesz annak érdekében, hogy a kínai dominancia ne legyen irritáló a malájok és az indiaiak számára sem, nem véletlen, hogy négy hivatalos nyelv létezik az országban, a mandarin, maláj, tamil és az angol. A diplomata megfogalmazása szerint „a multietnikus, multikulturális hangulat körbelengi a várost,” vagyis a különféle nációk békés együttélése mindenütt megfigyelhető. Dr. Szerdahelyi István nagykövet szerint ez részben oda vezethető vissza, hogy „a szingapúri kormányzat nagyon szigorúan megtiltja az enklávék kialakulását, vagyis minden egyes lakóövezetben meg van határozva, hogy milyen arányban legyenek képviselve a különböző etnikumhoz, valláshoz tartozó emberek.”
Szingapúrban a lakosság számára a lakhatásról nagyrészt az állam gondoskodik, a rendszer működésével kapcsolatban a nagykövet elmondta, hogy alapvetően „a lakásokat az állam kiközvetíti a lakosoknak és nagyon kedvezményes hitellel bérbe adja a lakónak 99 évre” egyúttal gondoskodik róla, hogy mindenkinek jusson lakás, miközben a tulajdonosi szemlélet is meghonosodjon a lakók között.
Arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy Szingapúr máig eredményesen tud egyensúlyozni Kelet és Nyugat között, válaszában a diplomata kihangsúlyozta, hogy a városállam az 1960-as évektől kezdve mindent megtett, hogy bizonyítsa életképességét, egyúttal megszüntesse a kitettségét szomszédjaival szemben, melynek keretében izraeli mintára megkezdte a haderőfejlesztését, megoldotta az ivóvízutánpótlását és „olyan gazdaságot épített ami megfelelő hátteret ad a diplomatáknak arra hogy hatékonyan képviseljék az országot”.
Arra a kérdésre, hogy miként alakul Szingapúr sorsa a 21. századi világrendben és Eurázsiában a nagykövet arra hívta fel a figyelmet, hogy Szingapúr „maximális mértékben haszonélvezője volt a nyugat által dominált nemzetközi rendnek” és ma is megpróbál úgy lavírozni, hogy a védelempolitikában az USA-hoz, miközben gazdaságilag Kínához kötődik jobban. De egyébként a többi ASEAN államról is elmondható, hogy nem szeretnének térfelet választani, saját érdekeikből kiindulva mindkét féllel való együttműködést részesítik előnyben.
A Szingapúriak Magyarországgal kapcsolatos ismereteit tekintve Dr. Szerdahelyi István nagykövet szerint elmondható, hogy az átlagpolgár ugyan keveset tud hazánkról, de a döntéshozó pozícióban lévő emberek a „magyar innovációs képességeket” jól ismerik, köszönhetően főleg Radda György (Sir George Radda) és Bollobás Béla professzoroknak. Szingapúr és Magyarország között az együttműködés folyamatosan erősödik, jó példa erre az űrkutatás és az önvezető járművek területe.
Zárásképpen a nagykövet határozottan amellett érvelt, hogy az új multipoláris világrend Magyarország számára mindenképpen új lehetőségeket jelent, hiszen „aki veszélynek látja az elveszett ember, a világ folyamatosan változik, ehhez alkalmazkodni kell és csak előre tekintve lehet fejlődést elérni”.