Több mint 100 millió fővel kevesebb alultáplált van a világon: a nagy Kína-revízió

Szerző: Éliás Boglárka Anna

A Kínai Népköztársaság szegénységcsökkentésben elért eredményeiről szóló hírek az elmúlt években bejárták a világsajtót [1],[2],[3]. Kínában a mélyszegénységben (kevesebb mint napi 1,9 amerikai dollárból) élők száma 2012–2018 között 82,39 millió főről 16,6 millió főre, vagyis 10,2 százalékról 1,7 százalékra csökkent [4]. Amennyiben nem csak a mélyszegénységet vesszük figyelembe, és magasabban, 3,2 vagy 5,5 dollárnál húzzuk meg a szegénységküszöböt [5], természetesen nem látunk ekkora mértékű pozitív változást, tehát még nagy kihívások állnak a pekingi vezetés előtt, ugyanakkor nem vitatható el az a tény, hogy eddigi eredményeivel Kína 70 százalékkal járult hozzá a globális szegénységcsökkentéshez, valamint első országként teljesítette a szegénységcsökkentésre vonatkozó Millenniumi Fejlesztési Célt [6]. Ennek ellenére az olyan egyéb társadalmi-gazdasági mutatók tekintetében, mint amilyen az élelmezésbiztonság alultápláltság indikátora, Kína nem mutatott előrelépést a 2010-es években sem. A közelmúltban azonban tisztázódott, mi állt ezen ellentmondásosság hátterében. 

A szegénységcsökkentés és az élelmezésbiztonság javítása a világszervezetek és a különböző államok politikai vezetésének legfontosabb célkitűzései között szerepelnek, hiszen a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerhez való hozzájutás a társadalmi rend legalapvetőbb feltétele. Az élelmezésbiztonsági kérdések első számú globális fóruma az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (Food and Agriculture Organization, FAO), mely nemzeti és globális szinten gyűjt és dolgoz fel adatokat, illetve politikai ajánlásokat fogalmaz meg és saját élelmezési programokat, projekteket működtet. A FAO a gyűjtött adatok alapján minden évben közzéteszi éves becsléseit az alultápláltak arányára és számára vonatkozóan, melyek szerint az a globális trend figyelhető meg, hogy a kétezres évek elejétől 2014-ig átlagosan évi 18 millió fővel közel 1 milliárdról 800 millió alá csökkent az alultápláltak száma a világon, majd 2014 óta ismét növekedni kezdett és 2019-re újra elérte a 820 milliót [7],[8]. A „világ 800 millió éhezője” mind a politika, mind a tudomány képviselői részéről sokat hangoztatott szófordulattá vált a 2010-es évek második felében. A meglepetés erejével bírt ezért, amikor a FAO 2020-ra vonatkozó, nemrég közzétett jelentésében merőben más számok jelentek meg [9]. Kiderült, hogy az éhezők számát több mint 100 millió fővel túlbecsülték, és ennek a statisztikai kavarodásnak a középpontjában Kína áll.

Az 1950-es években az erőltetett ütemben iparosodó és urbanizálódó Kínai Népköztársaságban a gabonát a városokba szállították, a vidéki lakosság pedig élelem nélkül maradt, így 1959-ben kirobbant a három évig tartó „nagy éhínség”. Az áldozatok számát 15–50 millió közé teszik [10]. A „nagy éhínség” tanulságait levonva a kínai vezetés egy fegyelmezett és gabonaönellátásra törekvő élelmezési politika alapjait határozta meg, melyet a mai napig követ. A kínai élelmezésbiztonságnak nagy löketet adott az 1976-ban kereskedelmi forgalomba került, Yuan Longping nevéhez fűződő kínai hibrid rizs, majd a Deng Xiaoping által meghirdetett 1978-as „négy modernizáció”, melyből az egyik modernizáció a vidék és mezőgazdaság fejlesztését jelentette [11].

Kína élelmezésbiztonságban elért eredményeit vizsgálva azt látjuk, hogy a kétezres évek közepén az alultápláltak aránya a kínai lakosságon belül körülbelül 15 százalék, 2016–2018-ra pedig 8,5 százalékra csökkent, de nincsenek elérhető adatok, melyekből a FAO meg tudná becsülni a súlyos, illetve mérsékelt élelmezési problémákkal élők és az alultáplált gyermekek arányát [12]. Ugyanakkor Kína szolgáltat adatokat népességszámát, a rendelkezésre álló éves élelmiszer mennyiségét (belföldön megtermelt és értékesített + importált) és a szegénységi küszöb alatt élők számát illetően. Ezekből az adatokból pedig az a kép rajzolódik ki, hogy Kínában a lakosságszámhoz viszonyítva évről évre elegendő mennyiségű élelmiszer áll rendelkezésre, és emellett a szegénységi küszöb alatt élők száma 2010-től (17,2%) drasztikusan lecsökkent 2019-re (0,6%), tehát az élelmiszertermékek iránti fizetőképesség növekszik [13],[14]. Feltűnően eltérő az ütem a szegények és az alultápláltak arányának csökkenése között – a szegénység 9 év alatt 96,5 százalékkal, az alultápláltság 10-12 év alatt 44 százalékkal csökkent –, és mivel az ország nem küzd élelmiszerhiánnyal, valamint infrastruktúrája is elég fejlett ahhoz, hogy az élelmiszerek fizikai elosztását biztosítsa, egyéb faktorokkal sem lehet a két adat közötti különbséget magyarázni.

Különböző belföldi tanulmányok és jelentések számoltak be arról, hogy Kína élelmezésbiztonsága gyors ütemben növekszik [15], tehát valószínűsíthető volt, hogy a FAO becslései hibásak, azonban a FAO-nak 2019-ig nem álltak rendelkezésre olyan új adatok, melyek alapján érdemben felülvizsgálhatta volna számításait. 2019-ben 13 ország – Banglades, Kína, Kolumbia, Ecuador, Etiópia, Mexikó, Mongólia, Mozambik, Nigéria, Pakisztán, Peru, Szudán, valamint Thaiföld – új adatokat szolgáltatott a Szervezet számára. A FAO hozzáférést kapott az 1990 és 2011 között végzett Kínai Egészségügyi és Táplálkozási Felmérés (KETF), illetve a 2011 és 2017 között két évente végzett Kínai Háztartások Pénzügyi Helyzete Felmérés (KHPHF) eredményeihez. Kína 34 tartományi szintű közigazgatási területéből a KETF 12-t, a KHPHF 28-at fedett le [16].

1. ábra: A Kínai Egészségügyi és Táplálkozási Felmérésbe bevont tartományi szintű közigazgatási területek (sötétzöld) Forrás: A Kínai Egészségügyi és Táplálkozási Felmérés hivatalos honlapja: https://www.cpc.unc.edu/projects/china/about/proj_desc/chinamap

Ezzel lehetőség nyílt a korábban hiányos adatokra támaszkodó élelmezésbiztonsági becslések felülvizsgálatára 2000-ig visszamenően. Ez a folyamat már 2019-ben megkezdődött, azonban a módszertani felülvizsgálat és az új számítások eredményei a FAO 2020-as évre vonatkozó jelentésében jelentek meg először [17],[18].

A felülvizsgálat azt az eredményt hozta, hogy a kétezres évek közepén a korábban feltételezett 15 százalék helyett 7,9 százalék, a 2010-es évek második felében pedig 8,5 százalék helyett kevesebb mint 2,5 százalék (vagyis az alultápláltság előfordulásának FAO által adható legkisebb értéke) az alultápláltak aránya a kínai lakosságon belül. Mivel Kína lakossága a föld népességének egyötödét teszi ki, az új számítások befolyással bírtak a globális élelmezésbiztonsági helyzetképre is. Népességszámban kifejezve a kétezres évek közepén több mint 90 millió fővel, a 2010-es évek második felében pedig több mint 100 millió fővel tévedtek a becslések. Így lett a világ 800 millió éhezőjéből 680 millió éhező. A 2014 óta növekvő globális tendencián azonban nem változtattak az új adatok [19]. Fontos megjegyezni, hogy – ahogy az 1. ábra mutatja – a KETF keretében csupán 12 keleti, magasabb jövedelműnek számító tartományban és/vagy nagyvárosban gyűjtöttek információt [20]. Tehát fenn kell tartani a lehetőségét annak, hogy ahogy a korábbi becslés fölé, úgy a jelenlegi számítás némileg alákalkulálja az alultápláltak arányát és számát Kínában. Ugyanakkor az jelenleg megalapozottnak tűnik, hogy nagységrendekkel túl volt korábban becsülve ez az érték.

A FAO előrejelzései szerint a következő években a demográfiai és a jövedelmi különbségek növekedésének tendenciájából következően az alultápláltak száma a világon gyors ütemben fog növekedni, aminek drasztikus lökést ad a Covid–19-járvány, melynek közvetett vagy közvetlen hatásaként 2020-ban 82–132 millió fővel növekedett az alultápláltak száma [21]. Ezek alapján arra lehet következtetni, hogy az élelmezési szempontok a következő évtizedekben még erősebb hangsúlyt kapnak az államok bel-, és külpolitikai törekvéseiben. A lakosság élelmezésének biztosításához egyre nagyobb szükség lesz a regionális együttműködésekre, ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy az államok tisztán lássák egymás élelmezési viszonyait. Kína esete rávilágít arra, hogy a világszervezeteknek a módszertani megkötöttségek ellenére is figyelembe kéne venniük a feltörekvő országok társadalmi-gazdasági fejlődésének eredményeit, valamint arra, hogy az államok saját érdekét is szolgálja, ha nagyobb együttműködést mutat az adatszolgáltatás területén.


[1] Yiu, Darlie. Rural disposable income up 40 times in 70 years. Asia Times, August 12, 2019. https://asiatimes.com/2019/08/rural-disposable-income-up-40-times-over-70-years/

[2] Goodman, Jack. Has China lifted 100 million people out of poverty? BBC News, February  28, 2021. https://www.bbc.com/news/56213271

[3] China’s victory offers clues to global campaign against poverty. Global Times, February 25, 2021. https://www.globaltimes.cn/page/202102/1216612.shtml

[4] 中华人民共和国国务院新闻办公室 2019. 中国的粮食安全–白皮书 http://extwprlegs1.fao.org/docs/pdf/chn195922.pdf [A Kínai Népköztársaság Állami Tanácsának Információs Irodája 2019. Kína élelmezésbiztonsága – Fehér könyv]

[5] The World Bank – PovcalNet. Regional aggregation using 2011 PPP and $1.9/day poverty line http://iresearch.worldbank.org/PovcalNet/povDuplicateWB.aspx

[6] 中华人民共和国国务院新闻办公室 2019. 中国的粮食安全–白皮书 http://extwprlegs1.fao.org/docs/pdf/chn195922.pdf [A Kínai Népköztársaság Állami Tanácsának Információs Irodája 2019. Kína élelmezésbiztonsága – Fehér könyv]

[7] FAO. The State of Food Security and Nutrition in the World 2019. http://www.fao.org/publications/sofi/2019/en/

[8] FAO. The State of Food Security and Nutrition in the World 2020. http://www.fao.org/publications/sofi/en/

[9] Uo.

[10] Meng Xin – Qian Nancy – Yared, Pierre 2010. The Institutional causes of China’s Great Famine, 1959–61, SSRN Electronic Journal 82(4): 1–53.

[11] Lin Justin Yifu 1991. The household responsibility system reform and the adoption of hybrid rice in China, Journal of Development Economics (36): 354–356, 358–359.

[12] FAO. The State of Food Security and Nutrition in the World 2019. http://www.fao.org/publications/sofi/2019/en/

[13] 中华人民共和国国务院新闻办公室 2019. 中国的粮食安全–白皮书 http://extwprlegs1.fao.org/docs/pdf/chn195922.pdf [A Kínai Népköztársaság Állami Tanácsának Információs Irodája 2019. Kína élelmezésbiztonsága – Fehér könyv]

[14] World Bank. Poverty headcount ratio at national poverty lines 2010–2019 (% of population) – China   https://data.worldbank.org/indicator/SI.POV.NAHC?locations=CN

[15] National Health and Familiy Planning of PRC 2015. Report on Chinese resident’s chronic disease and nutrition https://www.chinadaily.com.cn/m/chinahealth/2015-06/15/content_21008408.htm

[16] FAO. The State of Food Security and Nutrition in the World 2020. http://www.fao.org/publications/sofi/en/

[17] Uo.

[18] Moncayo, José Rosero 2019. FAO Statistics Division. updates to the Prevalence of Undernourishment. http://www.fao.org/3/cb0169en/cb0169en.pdf

[19] FAO. The State of Food Security and Nutrition in the World 2020. http://www.fao.org/publications/sofi/en/

[20] Moncayo, José Rosero 2019. FAO Statistics Division. updates to the Prevalence of Undernourishment. http://www.fao.org/3/cb0169en/cb0169en.pdf

[21] FAO. The State of Food Security and Nutrition in the World 2020. http://www.fao.org/publications/sofi/en/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: