Szerző: Tárik Meszár
Törökország, mint a Kelet és Nyugat kapuja, területileg az Eurázsia néven ismert gazdasági és politikai térség középpontjában áll. Az ország közelsége a Balkánhoz és Európa többi részéhez, valamint a különböző feltörekvő és sok esetben szárnyaló közel-keleti és közép-ázsiai piacokhoz komoly üzleti lehetőségeket rejt magában, aminek következményeként napjainkra meghatározó befektetési célponttá és kereskedelmi platformmá vált. Az eurázsiai erőtérben fontos szerepe van Törökországnak, amihez hozzájárul geopolitikai elhelyezkedése is, ami sok szempontból a térség megkerülhetetlen tényezőjévé teszi. Ennek megfelelően nem meglepő, hogy az ország a nemzetközi tengeri kereskedelmi útvonalak „versenyében” is képviselteti magát, ahol minden esélye megvan arra, hogy e téren a régió legdominánsabb komponensévé váljon. Az alábbiakban ismertetésre kerülő Isztambul-csatorna a tervek szerint nemzetközi vízi útként fog funkcionálni, ami ki fogja egészíteni Törökország logisztikai erejét és infrastruktúráját azáltal, hogy fontos feladatot lát majd el a globális tengeri kereskedelemben.
A török kormány a múlt hónapban jóváhagyta Recep Tayyip Erdoğan elnök tervét, miszerint Isztambulban a Panama- és a Szuezi-csatornához hasonló tengeri utat hoznak létre 9,2 milliárd dollár[1] (kb. 250 milliárd forint) értékben[2]. A tervek szerint a jövőben elkészülő Isztambul-csatornával (Kanal Istanbul) – a Boszporusz mellett – egy újabb összeköttetés jön majd létre a Fekete-tenger és a Márvány-tenger között. Erdoğan már 2011-ben bejelentette Törökország csatornaépítési szándékát, de mindezidáig még nem születtek érdemi lépések a projekt megvalósítása érdekében. Az új csatorna 30 km-re párhuzamosan haladna a Boszporusszal, és a jelenlegi tervek szerint a 45 km hosszú, 400 méter széles (de egy bizonyos pontján 1 km széles) és 25 méter mély útvonal egészen a Fekete-tengerig húzódna.[3] A török Közlekedési Minisztérium számos hazai és külföldi szakértő segítségével tervezte meg a csatorna útját, mely során figyelembe vették a természeti tényezőket is.
Nem kétséges, hogy a Kanal Istanbul létrehozása fontos szerepet játszik majd a török gazdaság fejlődésében, és jelentős hatással lesz Isztambul városára is. Elég csak megemlítenünk, hogy a csatorna közelében lévő rozsdaövezetek és ingatlanok piaci értéke komoly növekedésnek indulhatnak és a város demográfiai adataiban is számottevő változások állhatnak be.
Az információk szerint a csatorna nagy versenyelőnyt biztosít Törökország számára a nemzetközi kereskedelemben, amelynek egyébként több mint 75%-a halad át tengeri útvonalakon. Annyit biztosan tudni lehet, hogy ha ez a projekt megvalósulna, akkor jelentősen csökkenne a Boszporusz-szorosra nehezedő nyomás, amelyik egyébként a világ egyik legforgalmasabb vízi útja. Csak 2019-ben 53,000 polgári és katonai hajó haladt át a Boszporuszon, szemben a Szuezi-csatornán áthaladó 17,000, és a Panama-csatornán áthaladó 12,000 hajóval. Továbbá a Kanal Istanbul létrehozása elejét venné annak is, hogy a Boszporuszon balesetek vagy olyan feltorlódás alakuljon ki, mint ami néhány héttel ezelőtt a Szuezi-csatornán történt, amely eset kis túlzással blokkolta a nemzetközi tengeri kereskedelmet.[4] Egyértelmű, hogy az Isztambul-csatorna megépítésével Törökország egy világkereskedelmi központtá szeretne válni, és fontos szerepet kíván betölteni mind a kelet-nyugat irányú, mind az észak-dél irányú nemzetközi kereskedelem tekintetében.[5]
A török kormánytól származó becslések szerint ez az új isztambuli projekt nagy pénzügyi haszonnal kecsegtet az ország számára, kompenzálva a montreaux-i egyezmény (lásd alább) okozta bevételkiesést. Török illetések szerint a Kanal Istanbul képes lehet elkerülni azokat a Boszporuszon gyakorta előforduló jeleneteket, amikor a hajók feltorlódnak, ami által az új csatornán csökkenne a szállítási idő és megnőne a szállítási kapacitás is. A hivatalos jelentések szerint a csatorna évi nyolc milliárd dollárt fog termelni Törökországnak, és az adatokból az is kitűnik, hogy a bevételek már két év használat után fedezni fogják a projekt költségeit. Mindezeken túl belföldi víziútnak minősülne, ami egyben az úgynevezett montreaux-i egyezményből való kihátrálásnak tekinthető a nemzetközi jogászok szerint, ezáltal – a Boszporusz-szorostól eltérően – Törökország az Isztambul-csatornával már nem csak az alacsony áron rögzített díj beszedésére jogosulna, hanem minden tonna rakományért 5,5 dollárt tudna begyűjteni a rajta keresztül áthaladó hajóktól.
Mit is takar a montreaux-i egyezmény?
Az 1936. július 20-án kötött megállapodás lényege, hogy elérhetővé teszi a Fekete-tengerrel határos országok hajói számára a Fekete-tenger medencéjében való szabad átjárást. Azt tudni kell a Törökországban található tengerszorosokról, hogy a Boszporuszon keresztül a Márvány-tengerre, majd onnan pedig a Dardanellákon át a Földközi-tengerre lehet eljutni, ennél fogva Törökország geostratégiai fontossága is megkérdőjelezhetetlen. A szerződés aláírásával tulajdonképpen kötelezték Törökországot a Boszporusz és a Dardanellák tengerszorosok demilitarizálására és garantálták a civil hajók szabad mozgását is. Az egyezmény azért is rendkívüli jelentőségű, mert markánsan szabályozza a fekete-tengeri partvidékkel nem rendelkező országok hadihajói számára a török szorosokon való átkelést és három hétben maximalizálja a tengeren való tartózkodásukat. Az egyezmény katonai értelemben a nem fekete-tengeri országok hajóinak korlátozását jelenti, és hadiállapot fennállásakor Törökország akár ki is tilthatja a külföldi hadiflottákat. Ankara az utóbbi időben többször is kinyilvánította, hogy az újonnan létesülő útvonalon már nem lesz érvényes a montreaux-i egyezmény, ami komoly nemzetközi bonyodalmak előidézője is lehet. A hadihajók áthaladása régóta a vita tárgyát képezi Törökország és a szerződést aláíró országok[6], különösen Oroszország között. Itt egyértelműen külön kell választanunk a gazdasági és védelmi aspektusokat. Míg a kereskedelem szempontjából akár kedvező is lehetne Oroszország számára az Isztambul-csatorna megépítése, addig biztonságpolitikai nézőpontból már komoly aggodalmak merülnek fel Moszkvában, mert az oroszok szerint a csatorna hadicélokra való felhasználása kaput nyithat az amerikai hadihajók jelenlétének a Fekete-tengeren. Az USA Fekete-tengeren való tartózkodása egyébként sem ritkaság, erre jó példa, hogy április 14-én és 15-én, a mostanság formálódó orosz-ukrán konfliktus kapcsán az Egyesült Államok újfent hadihajókat küld a törökországi tengerszorosokon keresztül a Fekete-tengerre, ám ahogy már említettük, a paktumnak köszönhetően jelenlétük időbeli korlátokba ütközik, és május 4-én, illetve május 5-én el kell hagyniuk a térséget.
Annyit szinte biztosan tudni lehet, hogy az egyezmény eliminálása esetén az USA stratégiai céljainak elérése érdekében fel fogja használni az Isztambul-csatornát. Az oroszok ennek megfelelően hangsúlyozzák, hogy a montreaux-i egyezmény a béke záloga és segítségével elkerülhető a Fekete-tenger militarizációja, valamint a paktumból való kihátrálás háborús állapotokat is előidézhet.[7] Ebből kiindulva az új tengeri útvonal kialakításának nem csak a gazdasági, hanem a geopolitikai hatásai sem lennének elhanyagolhatók és a régióban uralkodó viszonylagos egyensúlyt is felboríthatja. Ez utóbbi eshetőség természetesen Európára sem lenne túl jó hatással és komoly biztonságpolitikai aggályokat is felvet.
Jale Ozgenturk, török újságíró és Serpil Yilmaz üzleti szakértő elmondták, hogy Kínának komoly szerepe lesz a csatornaépítési-projektben. Jelenleg négy javaslat érkezett Törökország számára és mind a négy Kínából származik. Azt is elmondták, hogy az ázsiai ország nem csak mint finanszírozó, hanem mint kivitelező is részt szeretne venni Erdoğan tervében. Kína szerepvállalási szándéka korántsem új keletű a régióban. A korábbi években a Bank of China törökországi fióktelepének vezetője elmondta, hogy bankja szívesen finanszírozná Törökország infrastruktúra-projektjeit, továbbá ehhez hasonló közleményeket adott ki több kínai vállalat és bank is. Sokan viszont ellenzik a kínai segítséget és egy esetleges adósságcsapdára hívják fel a figyelmet. Ez utóbbiak azt az esetet említik meg példaként, ami ugyanúgy Kenyában és Sri Lankán is történt, amikor nem tudták a hiteleket törleszteni és az infrastrukturális projektek Kína kezébe kerültek.
Miért ragaszkodik Recep Tayyip Erdoğan a csatorna-projekt megvalósításához?
A csatorna egyike azoknak a megaprojekteknek, amelyet az Igazság és Fejlődés Pártja a középtávú tervként elfogadott „Vízió 2023” keretein belül álmodott meg, célként kitűzve, hogy Törökország a világ tíz legnagyobb gazdasága közé kerüljön a modern köztársaság megalapításának századik évfordulójára.[8] Erdoğan elmondta: „[Ellenfeleik] minden eszközt bevetnek, hogy megakadályozzák a stratégiai jelentőségű projekt megvalósítását, ami Isztambulban és [egész] hazánkban rá fogja nyomni bélyegét a következő évszázadra”, hozzátéve: „Nem engedtünk és nem is engedünk semmilyen erőt, hogy megakadályozza a csatorna projekt megvalósítását.”[9] A szakértők megerősítik, hogy Erdoğan elnök ragaszkodása a csatorna megépítéséhez abból a meggyőződéséből adódik, hogy Törökországnak egy teljesen független entitásként kell léteznie, és az új projekt egy természetes velejárója, hogy a Boszporusz-szorossal ellentétben az ország képes az Isztambul-csatornát teljes mértékben a saját politikai és gazdasági ellenőrzése alatt tartani.
A török kormány hivatalos kommunikációja szerint az új csatorna csökkenteni fogja a Boszporusz-szoros túlterheltségét, és általa csökkenni fog a károsanyag-kibocsátás és a vízen felhalmozódó hulladék mennyisége is.[10] Ezzel szemben a kezdeményezést Ekrem İmamoğlu, Isztambul polgármestere és Erdoğan egyik legnagyobb politikai ellenfele nyilatkozatában környezeti mészárlást okozó „katasztrofális projektnek” nevezte. Az építés ellenzői attól tartanak, hogy a fúrási műveletek megzavarják a talaj kohézióját a csatorna mindkét oldalán és károsítják a talajvízkészletet, ami magában hordozza a földcsuszamlások és földrengések lehetőségét is. Ugyancsak negatívan árnyalja a terveket, hogy a török Haji Teba Egyetemen végzett kutatások szerint a Fekete-tenger partján lévő növényzet ritkítása csökkenteni fogja a víz oxigénszintjét és növelni fogja annak sótartalmát, amely végül a Márvány-tengerbe fog áramlani. Ez utóbbi a tanulmány szerint negatívan fogja befolyásolni a tengeri élet egyensúlyát és Isztambul levegőjét vízszaggal szaturálja.[11] A csatorna körüli beruházások várhatóan körülbelül 1,2 millió fővel növelik Isztambul lakosságát, ami ellentmond a kormány azon tervének, hogy a már most is zsúfolt város lakosságát a korábban előirányzott 16 millió fős lélektani határ alatt tartsa. Isztambul polgármesterén túl még vannak ellenzői a csatorna megépítésének. 104 nyugalmazott török admirális egy közös nyilatkozatban élesen elítélte a török elnök terveit, míg ez utóbbi az államcsíny jeleit véli felfedezni az ehhez hasonló bírálatokban.
Mikor kezdődik és mikor fejeződik be a beruházás?
Az illetékesek a mai napig nem közölték az építés kezdeti időpontját, de a közlekedési és infrastrukturális miniszter, Adil Karaismailoğlu korábbi nyilatkozataiból kiderül, hogy ha a kivitelezési munkák 2021-ben kezdődnek el, akkor előreláthatólag 2027-ben érnek véget. A hivatalos tájékoztatásból az is kiderül, hogy a koronavírus világjárvány okozta helyzet miatt hiúsult meg az alapkő letétele 2020-ban. A napokban a török közlekedési és infrastrukturális miniszter elmondta, hogy hamarosan folytatódik a csatorna építésére kiírt pályázat előkészítése, de további részleteket nem árult el a projekt megvalósításának menetrendjéről.
Felhasznált irodalom:
[1] A projekt kivitelezésének költségeit korábban 12,9 – 20 milliárd dollárra becsülték, ám a török elnök legfrissebb nyilatkozataiban már jóval alacsonyabb büdzséről számolt be. Azonban a szakértők szerint a csatorna építésének tényleges anyagi vonzata akár a többszöröse is lehet a tervezett összegnek.
[2] Turkey approves development plans for Istanbul canal: minister. In: Reuters, 2021. március 27. https://www.google.com/amp/s/mobile.reuters.com/article/amp/
idUSKBN2BJ0IM (utolsó letöltés: 2021-04-08).
[3] Turkey to soon start work on huge waterway project Kanal Istanbul. In: Daily Sabah, 2021. március 30. https://www.google.com/amp/s/www.dailysabah.com/business/
transportation/turkey-to-soon-start-work-on-huge-waterway-project-kanal-istanbul/amp (utolsó letöltés: 2021-04-07).
[4] زاهر البيك: ٧ أسئلة تشرح قصة قناة إسطنبول وأهميتها الاقتصادية. جريدة الجزيرة, ٢٠٢١ أبريل ٥ [Hét kérdés, ami rávilágít az Isztambul-csatorna történetére és gazdasági jelentőségére] https://bit.ly/3fHvWYx (utolsó letöltés: 2021-04-07).
[5] Bendarzsevszkij Anton: Az új török csatornától tart Moszkva. In: Magyar Nemzet, 2021. április 8. https://magyarnemzet.hu/kulfold/az-uj-torok-csatornatol-tart-moszkva-9626960/ (utolsó letöltés: 2021-04-11).
[6] Bulgária, Franciaország, Görögország, Japán, Románia, Jugoszlávia, Egyesült Királyság, Szovjetunió.
[7] Bendarzsevszkij Anton: Az új török csatornától tart Moszkva. In: Magyar Nemzet, 2021. április 8. https://magyarnemzet.hu/kulfold/az-uj-torok-csatornatol-tart-moszkva-9626960/ (utolsó letöltés: 2021-04-12).
[8] A Török Köztársaságot 1923. október 29-én kiáltották ki.
[9] زاهر البيك: ٧ أسئلة تشرح قصة قناة إسطنبول وأهميتها الاقتصادية. جريدة الجزيرة, ٢٠٢١ أبريل ٥ [Hét kérdés, ami rávilágít az Isztambul-csatorna történetére és gazdasági jelentőségére] https://bit.ly/3fHvWYx (utolsó letöltés: 2021-04-07).
[10] قناة اسطنبول.. المشروع الأكبر في تاريخ تركيا. الهدو, ٢٠٢١. مارس ٢٧ [Isztambul-csatorna.. Törökország történelmének legnagyobb projektje]. https://www.alhudarealestate.com/en/news/the-canal-of-istanbulturkeys-greatest-project (utolsó letöltés: 2021-04-08).
[11] Erdogan’s government is pushing the construction of the Istanbul Canal … and die Opposition: an environmental disaster and a massacre. In: AsumeTech, 2021. április 5. https://asumetech.com/erdogans-government-is-pushing-the-construction-of-the-istanbul-canal-and-die-opposition-an-environmental-disaster-and-a-massacre/ (utolsó letöltés: 2021-04-08).