Eurázsia Kerekasztal – Az AUKUS megalakulása összefoglaló és videó

Az ötödik alkalommal megrendezett Eurázsia Kerekasztal című rendezvény központi témája az AUKUS megalakulása volt, ahol a beszélgetőpartnerek Baranyi Tamás, a Külügyi és Külgazdasági Intézet igazgatóhelyettese, David Morris, az UN Asia Pacific Sustainable Business Network UNESCAP alelnöke, valamint Salát Gergely, a Külügyi és Külgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kínai Tanszékének egyetemi docense és tanszékvezetője voltak. A rendezvényt Horváth Levente, az Eurázsia Központ igazgatója nyitotta meg, a beszélgetés moderátora pedig Moldicz Csaba, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának kutatási igazgatója volt.

Ausztrália, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság új trilaterális programot jelentett be, amely az évtized talán egyik legjelentősebb biztonsági együttműködésének ígérkezik. Az AUKUS kezdetben nukleáris meghajtású tengeralattjárók építésére specializálódott, amelynek keretein belül egy kooperáció létrehozását is szorgalmazták az indo-csendes-óceáni térségben – ahol Kína felemelkedését egyre nagyobb fenyegetésként élik meg – valamint szélesebb körű technológiák fejlesztéséhez is hozzáfogtak. Ez az első alkalom, hogy az Egyesült Államok az Egyesült Királyságon kívül más szövetségessel is megosztja a nukleáris meghajtás technológiáját.

Moldicz Csaba a résztvevők bemutatása után elmondta, hogy az utóbbi időszakban főként az Egyesült Államokra és az Egyesült Királyságra fókuszáltak a kérdéskör taglalásakor, de most lehetőség kínálkozik arra, hogy megtudjuk, pontosan mit is jelent az AUKUS a harmadig tag, Ausztrália számára.

David Morris Ausztrália és az Egyesült Államok, valamint Ausztrália és Kína viszonyát elemezte abban a vonatkozásban, hogy mit jelentett Ausztrália számára, amikor néhány évvel ezelőtt arról kezdődött vita , hogy választania kell az USA és Kína gazdasági érdekei között. Elmondta, hogy az Egyesült Államok irányából – legyen szó az Obama-kormányról, vagy a Trump-adminisztrációról – folyamatos nyomás érződött azzal kapcsolatban, hogy Ausztráliának választania kell az USA vagy Kína között az előbbi javára, de a kínaiaktól is szinte ugyanezt lehetett hallani, csak értelemszerűen az irányukba történő elköteleződést szorgalmazták. Az AUKUS-szal kapcsolatban elmondta, hogy: „Véleményem szerint ez egy nagy bejelentés, amely erős üzenetet küld Kínának. Pontosabban arról szól, hogy megvizsgálunk egy lehetséges tervet annak érdekében, hogy megvalósíthassunk valamit, ami valójában csak nagyon nehezen tűnik működőképesnek.

 Moldicz Csaba ezután Salát Gergelyhez fordult kérdésével, és arra volt kíváncsi, hogy vajon Kínának az AUKUS-ra adott reakciója vezethet-e fokozott feszültséghez?

Salát Gergely válaszában úgy fogalmazott, : „ hogy Kína eredetileg nem volt aktív szereplője ennek a játéknak, de amikor néhány éve Ausztráliában megváltozott a hangulat, akkor reagálnia kellett. Nem hiszem, hogy Kína valójában azt akarta volna, hogy a közte és Ausztrália közötti viszony ennyire elfajuljon, de valahogy reagálnia kellett.” Salát továbbá kifejtette, hogy a kínai reakciók az első ausztrál lépésekre – amelyeket talán Kína-ellenesnek mondanak – nem voltak jól átgondolva, és ez az egész egy olyan spirálba ment át, aminek nem igazán látni a végét. Az AUKUS tulajdonképpen csak egy része ennek a spirálnak.

Ezt követően a moderátor Baranyi Tamást kérdezte arról, hogy vajon miképpen látják az AUKUS kérdését a nyugati országok, elsősorban az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság?

Baranyi Tamás szerint „A 2008-as és 2009-es pénzügyi világválság nyomán Amerika is tanúja volt annak, hogy Kína sokkal gyorsabban és egészségesebben lábal ki a krízisből, mint a nyugati világ, és végül az volt az USA érzése, hogy Kína bizonyos gazdasági dimenziókban felülmúlhatja őt… Átfogó stratégiára volt szüksége.” Baranyi hozzátette, hogy az amerikaiak megpróbáltak valamilyen stratégiát felvázolni, és ennek volt a része a „Pivot to Asia” („Fordulat Ázsia felé”). Véleménye szerint, hogy ha egyszer megvan ez a koncepció, akkor azt át kell ültetni az aktuálpolitikába. Ez utóbbi tekintetben az USA akadozás jeleit mutatta, és az AUKUS is csak egy újabb példa erre. Baranyi emellett rávilágított az amerikai és kínai gazdasági stratégiák közötti különbségekre, és hangsúlyozta, hogy az amerikai stratégia egy lábon áll a kínaihoz képest.

Moldicz Csaba ez utóbbira reagálva hozzátette, hogy az amerikai vállalatok bátran fektetnek be a régióban, de a különbség az, hogy a kínai kormány könnyedén befolyásolni tudja a kínai vállalkozásokat abból a szempontból, hogy befektessenek-e vagy se. Az amerikai kormány is képes befolyást gyakorolni az amerikai cégekre, de ennek hatékonysága határozottan gyengébb. Szerinte ezen a ponton azt mondhatjuk, hogy: „a kínai rendszer jobban működik.” Ezután átadta a szót David Morrisnak, aki kifejtette

, hogy Kína felemelkedése egy hatalmas kihívás az Egyesült Államok számára, és Kína a hadseregén kívül sok mindenben felülmúlja az USA-t. Pekingnek nagy aspirációi vannak és folyamatosan növekedni szeretne. Hozzátette, hogy az Egyesült Államok a második világháborút követően megtanulta, hogy az ellenségeket és a fenyegetéseket erővel is lehet kezelni, de felmerült a kérdés, hogyan tudná ezt a konfliktust erővel megoldani? Erre a válasz ismeretlen, de az angol-amerikai nézet szerint: „provokálni, konfrontálódni kell, vagy megfékezni a másikat, nem feltétlenül mindet egyszerre, de vannak hangok, amelyek az angol-amerikai gondolkodás minden egyes aspektusát reprezentálják.”

Ezt követően a moderátor feltette a kérdést, miszerint a Kína és az Egyesült Államok közötti feszültség növekedése miatt megváltozott-e esetleg a kínaiak felfogása Ausztráliáról, az Egyesült Államokról vagy éppen az Egyesült Királyságról?

Salát Gergely erre a következőképpen válaszolt : „Az az érzésem, hogy Kína egyre ellenségesebb az amerikaiakkal és persze az amerikai politikusokkal, valamint Ausztráliával és a hagyományos nyugati hatalmakkal, köztük Nyugat-Európával szemben is.” Majd hozzátette, hogy az elmúlt évtized elején az Egyesült Államok elitje felismerte, hogy Kína kihívást, valamint veszélyt jelent az amerikai hegemóniára nézve. Szerinte nem szabad megfeledkezni arról, hogy az USA nagy nyomást gyakorol a szövetségesek politikusaira annak érdekében, hogy Kína ellen forduljanak, hiszen ezekben az országokban képes befolyásolni a médiát és a kommunikációt.

A moderátor ismét az AUKUS-ra adott esetleges kínai reakcióra volt kíváncsi, amire Baranyi Tamás azt mondta, hogy ez nem igazán a kínaiakon múlik. „Amire Kínának nagy szüksége van, az a befolyásuk egyfajta regionális megszilárdítása.” David Morris hozzátette: egyetért azzal, hogy Kína globális geoökonómiai stratégiát folytat befolyásának kiterjesztésére, és ez nagy veszélyt jelent a hagyományos nyugati hatalmakra. Szerinte a nyugati országok, különösen az Egyesült Államok a geopolitikára, míg Kína és Ázsia a geoökonómiára fókuszál, ami azt jelenti, hogy bizonyos értelemben egy olyan diskurzust folytatunk, ahol nem értjük meg egymást, mert különböző perspektívából indulunk ki. Baranyi erre reagálva azt a kérdést tette fel, hogy vajon egy új hidegháborúval találjuk szembe magunkat? Megjegyezte, ugyanakkor, hogy a szituáció most teljesen más, mint korábban. Miközben fokozódó feszültségről beszélünk a felek között, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Kína a legfontosabb kereskedelmi partnere szinte az összes országnak.

Moldicz Csaba ezután arra kérte a beszélgetés résztvevőit, hogy röviden osszák meg összegző gondolataikat.

 Morris szerint: “Beszéltünk az átfogó képről. Úgy gondolom, hogy az AUKUS e nagy képen belül van. Ez három tradicionális partner hagyományos kooperációja, akik mindig is szorosan együttműködtek.” A múltban, ahogyan ma is, Ausztráliának egyensúlyoznia kellett a nyugati érdekszféra, valamint Kína és Ázsia között. A kérdés az, hogy „egy emocionálisabb értékkonfliktusba kerülünk-e a konfrontációban, vagy vissza tudunk térni az érdekek közötti kölcsönös függés valamilyen formájához?” – Erre még nem tudjuk a választ.

Salát nyomatékosította, hogy azt nem tudja megmondani, hogy a kínai vezetők pontosan mit gondolnak, de szerinte úgy tekintenek az AUKUS-ra, mint egy Kína-ellenes lépésre. Kína tradicionálisan fél attól, hogy a körön kívülre kerül és az AUKUS csak növeli ezt a félelmet. Kína megkapta az üzenetet és a maga módján fog válaszolni. Továbbra is folytatja majd a virágzó gazdasági kapcsolatok kiépítését, ugyanakkor beszáll a fegyverkezési versenybe.

Baranyi szerint az AUKUS nem igazán változtat a helyzeten biztonsági szempontból, de óriási pszichológiai hatást gyakorolhat a régióra, és e lépésnek nagyon komoly politikai következményei lehetnek.

Végezetül Moldicz Csaba egy fontos gondolatot osztott meg. Szerinte a kereskedelmi kapcsolatok mélysége miatt a kereskedelmi háborúk kialakulása nehezen elképzelhető, de ez nem jelenti azt, hogy nem zárhatjuk ki a különböző technológiai ökoszisztémák együttélését.

A kerekasztalról készült angol nyelvű videó itt tekinthető meg:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: