December 7-én került sor Oroszország és az Egyesült Államok elnöke közötti megbeszélésre, amely a legutóbbi, júniusi találkozótól eltérően ezúttal online formában zajlott le. Az érintettek is egyetértett abban, hogy az orosz és az amerikai elnök közötti találkozónak eljött az ideje, hiszen a Moszkva és Washington közötti kapcsolatok az elmúlt időben folyamatosan eszkalálódtak és ez a kül-, biztonság- és katonapolitikai eseményekre is rányomta a bélyeget. Az új német kormány megalakulása, az EU (és NATO) határain kialakult migrációs válság, az Európában tapasztalható energiakrízis és az ukrán határ mentén történő nyugat-oroszországi csapatösszevonások (melyek az ukrán hírszerzés szerint Ukrajna következő év januárjában történő megtámadását vízionálják) csak még feszültebbé tették a kialakult geopolitikai helyzetet.
Az Egyesült Államok valamilyen formában jelenleg több nemzetközi konfliktus résztvevője: jelen van a dél-kínai tengeren, Tajvanon, a Csendes-óceán kérdésében, a Közel-Keleten a kudarcai miatt (Afganisztán, ISIS újjászerveződése), Európában pedig Ukrajna kapcsán, így Washingtonnak is érdekében állt, hogy a geopolitikailag és katonailag is ellenségnek tekintett Oroszországgal tárgyalóasztalhoz üljön.
A felek álláspontjai már a találkozó előestéjén határozottan körvonalazódtak. Míg a Kreml folyamatosan vörös vonalakról és garanciákról beszélt, addig a Fehér Ház egy átfogó intézkedéscsomag előkészítésének és bevezetésének adott hangot.
Washington a találkozó előtt szövetségeseivel együtt azt a lehetőséget fontolgatta, hogy Oroszországot teljesen elszigeteli a globális pénzügyi rendszertől (SWIFT), aminek beláthatatlan következményei lesznek az orosz üzleti életre és a lakosságra nézve. Szintén az online találkozó előtt az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok a legnagyobb orosz bankok elleni szankciók bevezetésével és a rubel dollárra és más devizára váltásának lehetőségének tiltásával fenyegették meg Oroszországot. Valamint kilátásba helyezték az Északi Áramlat-2 gázvezeték további szankcionálását is. Addig Moszkva Ukrajna NATO-s csatlakozásának felvetésére egy vörös vonal átlépéséről, ebből kifolyólag pedig nyílt katonai összecsapás lehetőségéről beszélt.
Tehát a tárgyalás előtt és a tárgyalás során is a Kreml és a Fehér Ház hangos kardcsörtetések közepette próbált hangot adni igazának. Ám a hangos szavak mellett mindkét fél arra törekedett, hogy a nyílt konfliktus bármilyen formáját elkerülje. A hosszúra nyúlt tárgyalás, amely több mint két órán keresztül tartott, Putyin és Biden több kérdésről is tárgyalt. Az aktuális geopolitikai kérdések mellett felmerült a kiberbiztonság kérdése is.
A tárgyaláson az Egyesült Államok feltételezhető célja az volt, hogy Oroszország és mindenki számára tudtára adja, hogy a katonai beavatkozást Ukrajna területén nem fogja tolerálni. Ezzel szemben Oroszország célja az lehetett, hogy üzenjen az amerikaiaknak és a világnak, hogy Moszkva egy lépést sem fog meghátrálni. Kész mindent megtenni azért, hogy biztosítékot kapjon a térség nyugati katonai hatalmai által (NATO) való tiszteletben tartására. Leegyszerűsítve, az orosz vezetés garanciát várt Washingtontól azzal kapcsolatban, hogy Ukrajna nem lehet sem most, sem a jövőben a NATO tagja.
A tárgyalás egészét jól jellemezte az a tény, ahogyan a két fél sokszor elbeszélt egymás mellett. Ám az orosz taktika azzal kapcsolatban jól működik, hogy Oroszország a nyugat-oroszországi csapatösszevonásokkal képes volt tárgyalóasztalhoz ültetni az Egyesült Államokat. Illetve ezzel egyidejűleg képes volt arra, hogy Ukrajna nemzetközi megítélését is rombolja azáltal, hogy a kijevi vezetés (már nem először) orosz támadást vízionál Ukrajna irányába.
A tárgyaláson mindkét fél nagyon magabiztos volt. Az Egyesült Államok a szankciók kivetésével való fenyegetéseitől remélt előrelépést. Biden világossá tette Putyin számára, hogy Ukrajna teljes körű orosz inváziója súlyos gazdasági következményekkel fenyeget Oroszországra nézve. Emlékeztette a Kremlt arra, hogy a NATO-tagoknak erkölcsi és törvényes joguk van a szövetségesek védelmére, ugyanakkor hozzátette azt is, hogy Ukrajna jelenleg nem tagja a szervezetnek.
A Putyin-Biden találkozó után történt hivatalos nyilatkozatok protokolláris szinten maradtak. Az érdembeli eredményekkel kapcsolatban az online ülés után történt események voltak azok, melyekből következtethetni lehet a zártkörű találkozón elhangzottakra.
A két elnök találkozója után Biden sajtókonferenciáján elmondta, hogy az az elképzelés, miszerint az Egyesült Államok egyoldalúan erőt fog alkalmazni Oroszország ukrajnai inváziója esetén, nem reális. Mint aláhúzta, az Egyesült Államok nem tervezi amerikai csapatok telepítését Ukrajna területére. Ezenkívül érdekes fejlemény volt az az amerikai álláspont, mely szerint az Egyesült Államok nyomást gyakorolhat Ukrajnára, hogy hivatalosan adjon részleges autonómiát Donbásznak az egészségügy, a belügy és az oktatás terén.
Érdekesség az is, hogy a találkozó után nem sokkal az ukrán elnöki hivatal jelezte, hogy Ukrajna kész tárgyalni Oroszországgal a donbászi helyzettel kapcsolatban.
A két hatalom közötti párbeszéd már önmagában siker. Az eddigi ismeretek alapján a saját álláspontjából kiindulva mind Moszkva, mind pedig Washington elérte azt, amit szeretett volna. Tárgyalóasztalhoz tudta ültetni a másikat és elmondta a saját állápontját. Az orosz és az amerikai álláspontból is látszik, hogy az szavak és a tettek között különbség tapasztalható. A Kreml és a Fehér Ház is pozitívan értékelte a találkozót és kimondatlan egyetértettek abban, hogy a nyílt konfliktust el kell kerülni.
A találkozó után több kérdés is megválaszolatlan maradt. Ezek közül talán a legfontosabbak, hogy Oroszország hogyan és milyen garanciát akar elérni Ukrajna NATO-s csatlakozásával kapcsolatban? Valamint, hogy Washington mennyire elkötelezett a további orosz szankciók mellett és hogy Moszkva mellett így marad-e ereje Pekingre is figyelni?
Az elemzést készítette: Veres Szabolcs