2022 elején hatályba lépett a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerségről szóló megállapodás (Regional Comprehensive Economic Partnership – RCEP), létrehozva ezáltal a világ legnagyobb szabadkereskedelmi területét. Miközben Ausztrália, Brunei, Kambodzsa, Kína, Japán, Laosz, Új-Zéland, Szingapúr, Thaiföld és Vietnám esetében a hatályba lépés pontos dátuma január 1., Dél-Korea vonatkozásában pedig február 1., a többi aláíró esetében a RCEP-megállapodás 60 nappal azután lép hatályba, hogy az ASEAN főtitkáránál, mint az RCEP-megállapodás letéteményesénél letétbe helyezték a megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratukat. De pontosan milyen következményei is lesznek annak, hogy életbe lépett a megállapodás?
2020 novemberében 15 ország írta alá a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség szabadkereskedelmi megállapodást az ASEAN 2020 csúcstalálkozóján, amelynek virtuálisan Vietnám adott otthont. A megállapodás az ASEAN tíz tagállamát – Brunei, Kambodzsa, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Thaiföld és Vietnám – egyesíti a legfontosabb kereskedelmi partnerekkel. Ausztráliával, Kínával, Japánnal, Új-Zélanddal és Dél-Koreával. Igazi jelentősége, hogy a Világbank adatai szerint a kereskedelmi blokk tagjai a világ népességének és a világ GDP-jének egyaránt a 30 százalékát adják.
A megállapodást hosszú évek előkészületei előzték meg. Az RCEP-vel kapcsolatos tárgyalások először a kambodzsai ASEAN-csúcstalálkozón kezdődtek 2012-ben. Érdekes, hogy ázsiai regionális kereskedelmi paktumként az RCEP tagságának egy része átfedésben van az Átfogó és Progresszív Megállapodás a Transz-csendes-óceáni Partnerségről elnevezésű csoportosulással (CPTPP, korábban TPP), két figyelemre méltó kivétellel: Kína nem része a TPP-nek, és az Egyesült Államok (amely Trump elnöksége alatt kilépett a TPP-ből, a Biden adminisztráció pedig még nem léptette vissza) nem része az RCEP-nek.
Az RCEP-megállapodás jogi szövege 20 fejezetből áll, amelyek olyan területeket érintenek, mint az áruk és szolgáltatások kereskedelme, a beruházások, a kormányzati beszerzések, a szellemi tulajdon és az elektronikus kereskedelem. A megállapodás várhatóan a tagországok közötti áruforgalom vámjainak mintegy 90%-át szünteti meg a több mint 20 éves liberalizáció után.
A RCEP talán legfontosabb jellemzője a származási szabályok meghatározásához kapcsolódik, vagyis a termékek származásának megállapítására vonatkozó kritériumokra, amelyek alapján eldönthető, hogy a termék jogosult-e a megállapodás szerinti preferenciális elbánásra. A megállapodás közös származási szabályokat állapít meg: így az RCEP-övezet egész területén egyetlen származási bizonyítványt lehetne használni, ami lehetővé tenné a vállalkozások számára bizonyos kereskedelmi költségek csökkentését. A megállapodás emellett rugalmas származási szabályokat is megállapít: ezek a legtöbb esetben lehetővé teszik, hogy egy áru akkor is a régióból származónak minősüljön, ha tartalmának csak 40%-a származik a RCEP-országok által alkotott térségből. Ez a rugalmasság lehetővé teheti a vállalatok számára, hogy diverzifikálják és optimalizálják ellátási láncaikat. Összességében a RCEP más regionális kereskedelmi megállapodásokhoz hasonlítva kevésbé tekinthető ambiciózusnak, ugyanakkor különösen figyelemre méltó abban a tekintetben, hogy elősegíti a több ázsiai-csendes-óceáni ország kereskedelmi kapcsolatait szabályozó megállapodások harmonizálását.
A megállapodás aláírása előtt egyes közgazdászok úgy számoltak, hogy a RCEP jelentősen fellendítené az aláíró országok közötti áru- és szolgáltatások kereskedelmét, ezáltal 2030-ra évente 186-209 milliárd dollárral növelné a globális jövedelmeket. Ugyanezen szimuláció szerint Ázsia három legnagyobb gazdasága profitálna a legtöbbet a RCEP gazdasági hatásaiból.
Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) egy nemrégiben készült elemzésében úgy vélte, hogy a RCEP 42 milliárd dollárral növelné a régiók közötti kereskedelmet. Az érintett gazdaságok jelentős lendületet fognak kapni, miközben az ázsiai és csendes-óceáni országok megpróbálnak kilábalni a COVID-19 világjárványból. A RCEP közös szabályokat fog meghatározni a kereskedelem, a szellemi tulajdon, az e-kereskedelem és a verseny területén, ez pedig az ENSZ szerint az ázsiai-csendes-óceáni térségnek a globális kereskedelem “súlypontjaként” betöltött szerepét is erősíteni fogja. A szakértők egyet értenek abban, hogy várhatóan a legnagyobbak – Kína, Japán és Dél-Korea – fognak a legtöbbet profitálni a szerződésből, miközben Délkelet-Ázsia fejlődő államai esetében a piaci térvesztés is előfordulhat. Persze az alacsonyabb jövedelmű országok profitálhatnak az úgynevezett kereskedelmi átirányításból, amikor a kereskedelmet a nem RCEP-tagoktól irányítják át. Összességében viszont azt se felejtsük el, hogy az előnyök tulajdonképpen csupán hosszú távon realizálódhatnak, hiszen a kereskedelmi korlátok leépítésére a szerződés 20 évet ír elő.
A Moody’s Analytics közgazdászai szerint a RCEP hatályba lépése valószínűleg az export növekedéséhez fog vezetni, a világjárvány megfékezése érdekében bevezetett ellátási lánc kihívásai és korlátozások ellenére. Az importvámok túlnyomó többségének eltörlése várhatóan fellendíti a kereskedelmet a régión belül, persze még túl korai lenne számszerűsíteni a megállapodás előnyeit.
Mások úgy vélik, hogy elsősorban Kína stabil növekedése szolgál alapjául a kisebb országok fejlődésének, hiszen „Kína és az ASEAN-országok közötti kereskedelem várhatóan új csúcsot fog elérni a RCEP keretében”, a kínai valuta erősödése a dollárral szemben pedig ehhez megfelelő alapot jelenthet. Tu Xinquan, a Nemzetközi Üzleti és Közgazdasági Egyetem Kína WTO Tanulmányok Intézetének dékánja szerint a RCEP keretében kialakítandó szabályozások jelentősen javítani fogják a tagok közötti kereskedelmi kapcsolatokat, új szintre emelve a gazdasági integrációt a térségben.
A Regionális Átfogó Gazdasági Partnerségről szóló megállapodás hatályba lépése a legtöbb tagállam esetében várhatóan pozitív következményeket fog eredményezni az összes aláíró fél esetében. A Covid-19 járvánnyal sújtott gazdaságoknak erre a korábbiaknál is nagyobb szükségük van. Nagyjából abban is biztosak lehetünk, hogy a fejlettebb és erősebb gazdaságok – az élen Kínával – többet fognak profitálni a megállapodásból, mint a kisebb szereplők. Az egyes elemzők a konkrét eredményeket illetően alapvetően hosszú távon számolnak, de a legnagyobb országok esetében a tarifák leépítése már megkezdődött, így ennek azonnali hatásai már rövidtávon érezhetően lesznek. A gazdasági következmények mellett a geopolitikai folyamatokra is érdemes odafigyelni, vagyis Kína csatlakozása, az USA és India távolmaradása
Peking és Washington rivalizálására is hatással lesz, előnyhöz juttatva az ázsiai óriást a környező országokkal való szorosabb gazdasági integráció vonatkozásában.