Az Eurázsia Központ 2022/5. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit.
Korlátok nélküli együttműködés Kína és Oroszország között
Az új világrend?
2022. február 4-én a pekingi téli olimpia nyitó napján Kína és Oroszország közös nyilatkozatot tett közé, amely elsősorban az 1990-es évek eleji politikai és gazdasági átalakulással létrejött unipoláris világrendet kérdőjelezte meg és hitet tett egy multipoláris világrend kialakítása mellett. A hosszú nyilatkozat lényegében abból indul ki, hogy a hatalom újraelosztását előmozdító trendek felerősödtek az elmúlt időszakban. Ez a közös kínai-orosz nyilatkozat számos pontban újdonság a két ország között korábban is meglévő kedvező bilaterális kapcsolatokhoz képest.
- Oroszország szempontjait figyelembe tartva Kína először foglalt nyíltan állást a NATO bővítése ellen. Kína stratégiai érdekei miatt Oroszország először mondta ki, hogy az USA Indo-Csendes Óceáni Stratégiájának és az AUKUS-nak negatív hatásai vannak a világ békéjére.
- A nyilatkozatban Oroszország megerősítette az elkötelezettségét az egy-Kína-elv mellett és elutasított minden olyan kísérletet, amely Tajvan függetlenségének bármely formában való megteremtését célozza meg.
- A felek megerősítették, hogy a Kína és Oroszország közötti kapcsolatok jellege a hidegháborús korszakban jellemző politikai és katonai szövetségeket meghaladják, és hogy a két ország közötti együttműködés területeit illetően nincsenek határok („no limits”).
- Az aláíró felek aggodalmuknak adtak hangot, hogy az USA folytatja a rakétatelepítési programját a világ különböző régióiban, és növeli kapacitásait a nagy precizitású nem-nukleáris fegyverek területén.
- A felek kijelentették, hogy visszautasítanak minden olyan kísérletet, amely az internet nemzeti szuverenitást érintő szabályozását akarja korlátozni.
- Putyin orosz elnök később megemlítette, hogy a felek megvitatták, hogy a dollár szerepét hogyan lehet csökkenteni, és növelni a két ország fizetőeszközeinek arányát a kétoldalú kereskedelemben.
- A demokrácia kérdését illetően a felek kijelentették, hogy nincsenek mindenkinél működő megoldások („one-size fit all”), hanem ezen a területen is többfajta megoldás létezik.
Noha a szövetség szó nem szerepel a közös nyilatkozatban, de nyilvánvaló, hogy az együttműködés jóval több mint a hagyományos baráti kétoldalú kapcsolatok megerősítése. A közös nyilatkozat mellett egy 117,5 milliárd dollár értékű földgáz és kőolaj ügyletet is kötöttek a felek. Jelzi az üzlet geopolitikai érzékenységét, hogy a szerződést végül is euróban kötötték meg és hasonlóképpen fontos geopolitikai szempontból az is, hogy ezen üzlet révén a felvevő piac diverzifikáltabb lesz és ez javítja Oroszország geopolitikai és geoökonomiai pozícióját általában és akár a jelenlegi ukrán válságban is.
A nyilatkozat jelentőségének megítélése tekintetében jelentős eltérések láthatók, így pl. Scott Kennedy, a Washington Center for Strategic and International Studies Kína-szakértője szerint a retorika ellenére e szövetségnek vannak korlátai. „Kína hajlandó kiállni Oroszország mellett vízen, de nem tűzön. … Ha háború törne ki Ukrajna vagy Tajvan kérdésében, akkor arra számítunk, hogy a partnerség törést fog szenvedni.”[1] Yan Xuetong, a Tsinghua Egyetem nemzetközi kapcsolatok iskolájának dékánja szerint „Kína úgy gondolja, hogy az ország nagyhatalmi státuszba való emelkedése feljogosítja Kínát a világ ügyeiben való új szerepre, egy olyan szerepre, amely összeegyeztethetetlen az amerikai dominancia elfogadásával”[2]. Ebből implicite módon következik az, hogy a jelenlegi megállapodásnak a kínai fél nagy jelentőséget tulajdonít.
Azt ugyan nem lehet előrelátni, hogy a közös nyilatkozatnak mekkora jelentősége van a jelenre vonatkozóan, de azt biztosan lehet állítani, hogy bizonyos előjelek valóban arra utalnak, hogy nagy változások vannak készülőben, illetve számos olyan régió van jelenleg a világban egyidejűleg, ahol tesztelik a globális vezető szerep fenntartása melletti amerikai elkötelezettséget:
- Az egyik ilyen nyilvánvaló régió Kelet-Európa, ahol az ukrán válság próbára teheti az amerikai szerepvállalást, azaz, hogy az USA meddig hajlandó elmenni, annak érdekében, hogy biztosítsa az amerikai szupremáciát ebben a régióban.
- Nyugat-Európában az USA jelenleg nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a NATO-t megerősítse, és szövetségeseinek megmutassa, hogy a térségben jelen van. Ennek egyik legnyilvánvalóbb jele, hogy a Közel-Keleten brókerként próbálja Nyugat-Európa számára biztosítani az energiaszükségleteket.
- Azt is tudjuk, hogy Tajvan kérdését Kína nem veszi le a napirendről, itt is kihívásokkal nézhet szembe az USA.
- Az iráni kérdés sem került le a napirendről, ennek megoldása is meghaladja jelenleg az USA kapacitásait.
- Irakban, Szíriában lévő amerikai csapatokat támadások érték idén, az amerikai elkötelezettség itt is megkérdőjelezhető.
Nyilván az afganisztáni sietősre sikeredett kivonulás után jelenleg az USA azzal a problémával néz szembe, hogy minden térségben, minden összefüggésben tesztelni fogják, hogy az USA meddig és milyen mértékben képes anyagi, emberi áldozatokat hozni jelenlegi külpolitikai vonalának fenntartása érdekében. És hogy a helyzet tovább bonyolódjon, az elszigetelődés külpolitikáját választó Trump ismét népszerűbb az USA-ban, mint a jelenleg elnök, aki az Amerika visszatért („America is back”) szlogennel indította tavaly az új külpolitikát. Biztos, hogy Trump mellett könnyebb lenne kiépíteni a multipoláris világrendet a változást óhajtó országoknak, de mint látjuk, ezek az országok nem várnak Trump visszatértére.
Az elemzést készítette: Moldicz Csaba
[1] Eredeti szöveg: „China is willing to stand with Russia through thin but not thick,” he said. „If a war breaks out over Ukraine or Taiwan, we can expect this partnership to fracture.”
[2] Eredeti szöveg: “China believes that its rise to great-power status entitles it to a new role in world affairs — one that cannot be reconciled with unquestioned US dominance.”