Az Eurázsia Központ 2022/24. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit.
A megerősített kínai és orosz együttműködés és annak értelmezései
Június 15-én a Xi Jinping kínai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök telefonbeszélgetést folytatva áttekintették a két ország együttműködésére vonatkozó fontosabb kérdéseket. Ez a második közvetlen tárgyalás a két vezető között a téli olimpián lezajlott találkozót követően. Hozzá kell tenni, hogy az első, olimpiát követő beszélgetésről sokat nem lehet tudni, a második, mostani azonban már jóval nagyobb nyilvánosságot kapott. A téli olimpia megnyitóján aláírt dokumentum a két ország együttműködését leíró „nincsenek határok” fordulatot tartalmazta és azóta számos elemzés vizsgálta ezt a kifejezést, és annak lehetséges tartalmát. Az elemzések most is gyakran visszatérnek e fordulatra, és legtöbbet azt vizsgálják a mostani találkozó fényében, hogy mi is ennek tartalma.
A mostani megbeszélésen a kínai vezető megerősítette támogatását az orosz félnek a „szuverenitás és biztonság” kérdéseiben. Xi Jinping hangsúlyozta, hogy Kína hajlandó szerepet játszani az ukrán háború lezárásában és a megfelelő megoldás megtalálásában. Indirekt módon visszautasította azokat a vádakat, hogy Oroszország érdekei szerint cselekedne Kína, amikor az hangsúlyozza, hogy a kínai külpolitika mindig is független módon értékelte a világban történő eseményeket. A kínai fél kiemelte, hogy Oroszországgal folytatja az együttműködését és annak legfontosabb fórumainak az ENSZ-t, a BRICS együttműködést és a Sanghaji Együttműködési Szervezetet tekinti. Ennek jelentősége akkor érthető, ha a héten kezdődő BRICS online csúcstalálkozóra gondolunk, ahol is mind az orosz, mind pedig a kínai vezető beszédet fog mondani. Moszkva így összegezte a június 15-i megbeszélés eredményeit: „A kínai elnök a külső erők által létrehozott biztonsági kihívások tükrében tudomásul vette az alapvető nemzeti érdekek védelme érdekében tett orosz lépések legitimációját.”
Interpretációk
Yan Jin, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia kutatója úgy véli a Global Times-nak adott interjújában, hogy a találkozó megmutatta Kína eltökéltséget az Oroszországgal való gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése mellett, még úgy is hogy a Nyugat nyomást fejt ki Kínára, hogy csatlakozzon az Oroszországgal szembeni gazdasági szankciókhoz. A kutató hozzátette, hogy Kína nincs egyedül ezzel a megközelítésével, hiszen a legtöbb nem nyugati, és néhány EU és NATO tagország is úgy vélekedik, hogy diszkriminatív és nagy költségekkel jár Oroszország elvágása mindenfajta – politikai, diplomáciai és gazdasági – együttműködéstől.
Ezzel szemben az amerikai megközelítés azt hangsúlyozza, hogy Oroszország el nem ítélése és támogatása káros. Ez a vád már korábban, a februári Biden-Xi találkozón is elhangzott, akkor az USA azt állította, hogy Kína „anyagi támogatást” ad Oroszországnak a háborúhoz. Ez a kifejezés akkor alapvetően kínai katonai támogatásra utalt, amely állítást Kína határozottan visszautasított.
A brazil, baloldali hírplatform szerint Kína Oroszország támogatásával megduplázza a téteket a NATO következő csúcstalálkozója előtt. Ennek jelentősége lesz, ha azokra a találgatásokra gondolunk, amelyek a NATO csúcs célját illetően jelentek meg a sajtóban. Cui Heng, az East China Normal University kutatója kiemelte, hogy a következő NATO csúcstalálkozón megújítják a NATO biztonsági koncepcióját, amely véleménye szerint szakítani fog azzal a megközelítéssel, hogy a szervezet kizárólag az Atlanti-térségre fókuszál és így feltehetően Kína is bekerül az ellenséges országok közé. Szerinte ezt a feltételezést erősíti meg, hogy Japán és Dél-Korea vezetői is részt fognak venni a találkozón. E feltételezés ellen cáfolja Lloyd J. Austin, amerikai védelmi miniszter állítása, miszerint „mi nem akarunk új hidegháborút, egy Ázsia NATO-t vagy egy ellenséges blokkokra töredezett régiót”.
Ennek ellenére komoly az esélye annak, hogy a jövőben NATO új területekre, régiókra is fog fókuszálni, ezzel újradefiniálva magát. Ennek ugyanakkor két jelentős akadálya lehet: (1) Egyrészt kérdés az, hogy azon kis vagy közepes méretű NATO tagok, amelyek hagyományosan nem érdekeltek az ázsiai térségbeli viszonyok katonai eszközökkel való befolyásolásában, és inkább csak az ottani üzleti lehetőségekre koncentrálnak, abban sem tűnnek érdekeltek, hogy feszült viszonyt alakítsanak ki bármelyik térségbeli hatalommal. A kérdés, hogy ezek az országok hogyan tudják támogatni a NATO ilyen jellegű átalakítását. (2) Másrészt egy ilyen lépés nyilván nem marad megválaszolatlanul. A kínai hosszú távú stratégiai gondolkodást mutatja az ez év áprilisában tett „Globális Biztonsági Kezdeményezés”. A javaslat szerint az együttműködésnek az először az 1975-ös Helsinki Nyilatkozatban megfogalmazott „oszthatatlan biztonság” elvén kell nyugodnia. Az elv szerint egyetlen egy ország sem erősítheti biztonságát egy másik ország rovására.
Azon kívül, hogy az orosz külpolitika ezen elvet követve érvelt amellett, hogy az oszthatatlan biztonság elvének megsértése a háború igazi oka Ukrajnában, Kína is hivatkozhat erre az elvre, amikor rámutat az USA vagy szövetségeseinek akcióira az ázsiai térségben. A szingapúri professzor, Li Mingjiang így érvelt: „Amennyiben Kína úgy ítéli meg, hogy az USA és szövetségesei nem veszik figyelembe a kínai biztonsági érdekeket Tajvanon vagy a dél-kínai tengeren, morális győzelmet magának tudva hivatkozhat az oszthatatlan biztonság elvére.” Ezek mellett érdemes hozzátenni azt is, hogy egyes elemzők a kezdeményezés elindítása és az „oszthatatlan biztonság” elvének alkalmazása mellett Kínának az a rejtett vagy nem titkolt célja, hogy szövetségeket vagy legalábbis hasonlóan gondolkodó országokat keressen, akik segítségével Kína ellenállhat a térségbeli és globális vezetőszerepre törő USA-val szemben.
Összegzés
A Kína és Oroszország közötti megerősített együttműködés erősnek tűnt az elmúlt hónapokban, ugyanakkor sikere nagyban azon múlhat, hogy mennyiben képesek további meghatározó országokat maguk mellé állítani. A BRICS országok csúcstalálkozója ezért is döntő fontosságú, mert talán Brazília már kész van a megerősített együttműködésben való részvételre, de India részvétele döntő lehet. A három nagy ország; Kína, Oroszország és India kooperációja lehet annak biztosítéka, hogy az unipoláris világ megszűnjön és egy olyan multipoláris világ jöjjön létre, amely a kezdetekben talán több konfliktussal van tele, de stabilizálódása után egyenlőbb fejlődést és növekedést biztosíthat a világ országai számára.
Az elemzést készítette: Moldicz Csaba