Tárik Meszár: Az iraki asszírok nyelvi helyzete a kereszténység felvétele után. Alkalmazott Nyelvtudomány, XXII. évfolyam, 2022/1. szám, pp. 129–142.
Az iraki keresztények túlnyomó többsége őslakosnak tekinthető az egykor Mezopotámiának nevezett területen. Nagyobb részük etnikailag magát asszírként határozza meg, továbbá saját meggyőződésük szerint az ősi Asszíriából származnak, és követik a szír keresztény hagyományt. Sokféle elnevezéssel illetik őket, melyek többsége saját egyházi felekezetük megnevezéséhez köthető, például: káld (káldeus), szír, káldoasszír, nesztoriánus, jakobita stb.
Az iraki asszírok nyelvi helyzetének feltérképezésekor mindenképpen szükséges az arámi nyelv történetének rövid bemutatása, mivel közösségük annak egy dialektusát használja mind a mai napig. Az arámi nyelv i. e. 1000 körül jelent meg Asszíriában és Babilóniában (mai Irak területe), és kezdetben afféle közvetítő nyelvként funkcionált az Újasszír Birodalomban, majd az i. e. IX. századtól kezdve fokozatosan kiszorította az akkádot. Az arámi nyelvet mintegy háromezer éve a Termékeny Félhold számos különböző etnikai és vallási közössége alkalmazta és alkalmazza a mai napig beszélt, adminisztratív vagy irodalmi idiómaként. Az arámi mindenekelőtt egy számos nyelvi változatból álló csoportra utal, amelyek közül sok egymás számára kölcsönösen érthetetlen. Meg kell különböztetni az etnikai értelemben vett arámi megjelöléstől, amely nagyjából azóta nem jelöl egyetlen konkrét csoportot sem, amióta Szíria egykori független arámi politikáját az i.e. VIII. század végére beépítették az Újasszír Birodalomba. Mindezen különböző változatok lényegi egysége a közös történeti eredetben rejlik, abban a még mindig látható néhány közös hangzásbeli, morfológiai és lexikális jellemzőben, amelyek csak az arámiban alakultak ki, és eltérnek más sémi nyelvektől. Az idők folyamán bekövetkezett változások, a földrajzi elterjedtség és az eltérő kommunikációs helyzetek igen változatos nyelvi alcsaládot hoztak létre.
A teljes tanulmány innen tölthető le: