Április 5. és 7. között Emmanuel Macron francia elnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke háromnapos látogatásra érkezett Kínába. A rövid látogatást két téma uralta: az ukrajnai háború és az EU-Kína kapcsolatok. Ugyan egyik kérdésben sem sikerült áttörést elérni, de ez nem jelenti azt, hogy a látogatás teljes kudarc lett volna. Mindeközben, ahogy az USA-Kína kapcsolatok új mélyponthoz közelednek, az amerikai diplomaták továbbra is lobbiznak az európai vezetőknél, hogy hasonló perspektívákat és politikákat képviseljenek Kína globális színtéren tett lépéseivel kapcsolatban, mint az Egyesült Államok. Ezt a helyzetet pedig még fokozta Xi Jinping kínai elnök nemrégiben tett moszkvai látogatása, illetve az európai közvélemény Kínához való szkeptikus hozzáállása. Mindez vajon hogyan befolyásolja az európai-kínai kapcsolatokat?
Macron az első jelentős nyugati vezető, akit Kína fogadott Xi Jinping harmadik ciklusában, ami „bizonyítja a kínai-francia kapcsolatok fontosságát” mondta Li Qiang kínai miniszterelnök. Li szerint ez a találkozó felvázolja a Kína-Franciaország kapcsolatok jövőbeli fejlődését, és „pozitív jelzéseket” küld a Kína és Franciaország, valamint Kína és Európa közötti együttműködésre, amely pedig elősegítheti a világbékét és stabilitást hozhat a világba. A háromnapos látogatás nemcsak komoly üzleti megállapodásokat eredményezett a közlekedés, az energia, a mezőgazdaság, a kultúra és a tudomány területén, hanem iránymutatást is adott a Kína-Franciaország és a Kína-EU kapcsolatok jövőbeli irányvonaláról.
Április 6-án Kína-Franciaország-EU háromoldalú megbeszélést tartott Xi Jinping kínai elnök, Emmanuel Macron francia elnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének részvételével. Xi Jinping rámutatott, hogy Macron és von der Leyen közös kínai látogatása az európai fél pozitív akaratát tükrözi a Kínával való kapcsolatok fejlesztése iránt, és összhangban van Kína és az EU közös érdekeivel. Idén ünneplik ugyanis a Kína és az EU közötti átfogó stratégiai partnerség 20. évfordulóját. Kína kijelentette, hogy kész együttműködni az EU-val, hogy lefektesse a Kína-EU kapcsolatok általános irányát és kulcsfontosságú elemeit, újraindítsa a párbeszédet minden szinten, kölcsönösen előnyös együttműködésekre törekedjen a különböző területeken, kiküszöbölje az interferenciát és a kihívásokat, és új lendületet adjon Kína és az EU fejlődésének. Von der Leyen elmondta: „Jelenleg kiterjedt és összetett a kapcsolat az EU és Kína között. Az, hogy miként kezeljük az EU-Kína kapcsolatokat, döntő szerepet játszik gazdasági fejlődésünk kilátásaiban. Emiatt úgy gondolom, hogy a Kínával való szétválasztás nem kivitelezhető és nem is tanácsos.” Macron pedig kiemelte: „Olyan korszakban élünk, amely tele van bizonytalansággal, amely fokozott kommunikációt és együttműködést igényel, nézeteink világos és őszinte kifejezését, hogy közös megoldásokat találjunk”.
A hírek szerint Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és Annalena Baerbock német külügyminiszter a következő hetekben Kínába utazik nem sokkal Macron és von der Leyen, látogatását követően. Az a tény, hogy egyre több európai tisztviselő látogat Kínába megerősíti az országot abban a hitében, hogy Kína bölcsessége és megoldásai egyre több embert nyernek meg, és a Kína-EU kapcsolatok „fő hangja” idén a kapcsolatok stabilizálása, a minden szinten folytatott párbeszédek újraindítása és a konszenzus cselekvésekké alakítása. Macron és von der Leyen látogatása azt jelezte, hogy a megnövekedett verseny és a nézeteltérések ellenére továbbra is az együttműködés a prioritás az EU számára Kínával kapcsolatban.
Az elmúlt néhány évben a Kína-EU kapcsolatok nehéz időket éltek át, különösen akkor, amikor az Egyesült Államok egyre nagyobb befolyást gyakorolt a kontinensen, és Európát is arra készteti, hogy szankcionálja Oroszországot az ukrajnai válság közepette. Az európai politikai elit egy része egy ideje Ukrajna-kérdéséhez köti a Kína-EU kapcsolatokat, sőt a Kína-EU kapcsolatok fejlődésének egyik alapfeltételének tekinti. Kína azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a Kína-EU kapcsolatok ne irányuljanak harmadik félre, ne függjenek attól, és ne legyenek alávetve annak. Kína úgy véli, hogy Ukrajna kérdése nem lehet akadálya a Kína-EU kommunikációnak, hanem lehetőség mindkét fél számára a koordináció erősítésére.
„Az, hogy Kína hogyan viszonyul továbbra is Putyin háborújához, meghatározó tényező lesz az EU és Kína közötti kapcsolatokban a jövőben.” Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének március 30-i beszédében elmondott nyilatkozata azt mutatja, hogy az Európai Bizottság és feltehetően az EU számára általában az Oroszországgal és az ukrajnai háborúval való foglalkozás nagyobb prioritás, mint a Kínával való kapcsolat kezelése. Úgy tűnik, hogy az EU Kínával fennálló kapcsolatának jövőjét jelentős mértékben attól tette függővé, hogy az ország hogyan pozicionálja magát az ukrajnai háborúval kapcsolatban. Ha ez a helyzet, akkor fontos, hogy az Európai Unió világosan tudja, mit akar Kínától.1
Kína nyilvánvalóan nem azt a szerepet játszotta, amelyet az EU szeretne tőle. Úgy tűnik, hogy a kínai kormány arra törekszik, hogy a lehető legnagyobb mértékben megőrizze Kína gazdasági és diplomáciai kapcsolatait az EU-val, de nem azon az áron, hogy elveszítse együttműködési képességét Oroszországgal az Egyesült Államokkal kapcsolatos geopolitikai kérdésekben.2 Érdekes módon sem von der Leyen, sem Macron nem utalt az Egyesült Államokra a közelmúltbeli Kínával kapcsolatos nyilatkozataikban, bár ragaszkodtak Európa azon szándékához, hogy szerepet játsszon az indo-csendes-óceáni térségben, többek között az infrastruktúrákba való befektetésen és az infrastruktúrák finanszírozásán keresztül (az EU Global Gateway stratégia kapcsán).
Emmanuel Macron elnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének látogatása ugyan nem hozott konkrét eredményeket, de szükség volt a Pekinggel való kapcsolat újjáépítésére és az európai egység demonstrálására. Az EU is kezdi belátni, hogy szüksége van egy olyan Kína-politikára, amelyet a tagállamok egységesen támogatnak és nem feltétlenül előnyös egyoldalúan az Egyesült Államok mellett elköteleződni.
Az elemzést készítette: Zoltai Alexandra