Az Eurázsia Központ 2023/21. heti sajtófigyelése az eurázsiai térségről olyan régiókkal a fókuszban, mint a kelet-ázsiai, a délkelet-ázsiai, a belső- és közép-ázsiai, a közel-keleti és az oroszországi, valamint a posztszovjet térség. Legtöbbször eredeti nyelven igyekszünk figyelni az adott országok napi sajtóit.
Törökország választott
A török választási bizottság vezetője, Ahmet Yener bejelentette Recep Tayyip Erdoğan elnök győzelmét a török választások május 28-ai második fordulójában. Erdoğan a szavazatok 52,16%-át, míg az ellenzéki jelölt, Kemal Kılıçdaroğlu a szavazatok 47,84%-át szerezte meg.
Az elnök reakciója
Az első hivatalos adatok megjelenését követően Recep Tayyip Erdoğan kiállt támogatói elé és beszédet mondott, amelyben nyomatékosította győzelmét, és háláját fejezte ki azoknak, akik rászavaztak. Azt is megemlítette, hogy a választók felelősséget ruháztak rá az ország vezetését illetően, ami újabb öt évig fog tartani. Szónoklatában Erdoğan LMBTQ-párti politikával vádolta meg az ellenzéki összefogást és nem volt rest gúnyolódni politikai ellenfelein. Nem sokkal az eredmény kihirdetése után az elnök már a csökkenő török inflációról is beszélt, ami egyébként az egyik központi téma volt az egész kampány során. Erdoğan azt mondta, hogy az országban jelenleg az infláció a legsürgetőbb probléma, amit nem lesz nehéz megoldani. „A következő napok legsürgősebb kérdése az infláció okozta áremelkedésekből adódó problémák felszámolása és a jóléti veszteségek kompenzálása” – mondta az elnök.
Az ellenzék reakciója
Törökország ellenzéki vezetője „őszinte aggodalmát” fejezte ki az ország jövője miatt. „Valódi szomorúságom az országra váró nehézségek miatt van” – mondta Kılıçdaroğlu a választások utáni első nyilvános felszólalásában, anélkül, hogy hivatalosan elismerte volna vereségét. Kılıçdaroğlu kijelentette, hogy folytatja a demokráciáért folytatott küzdelmet, és arra kérte híveit, hogy ők is tegyenek hasonlóképpen, továbbá a választási folyamatot az elmúlt évek legtisztességtelenebbjének nevezte. „Az állam minden eszközét egy politikai párt érdekei szerint mozgósították, és egy ember lába elé helyezték” – mondta a CHP vezetője. Hozzátette: „Szeretnék köszönetet mondani a Nemzet Szövetsége vezetőinek, szervezeteiknek, szavazóinknak és azoknak a polgároknak, akik megvédték az urnákat, és küzdöttek ezzel az erkölcstelen és törvénytelen nyomásgyakorlással.” „E föld szülötteként mindig is küzdöttem a jogaitokért és az igazságosságért, hogy senki ne nyomhasson el benneteket, hogy bőségben élhessetek, és továbbra is így fogok cselekedni” – mondta Kılıçdaroğlu. A CHP vezetője kifejtette, hogy „minden nyomás ellenére megmutatkozott az emberek akarata a tekintélyelvű rezsim megváltoztatására”. „Továbbra is élen járunk ebben a küzdelemben, amíg el nem jön az igazi demokrácia országunkba” – tette hozzá.
A választások első fordulója
Az első fordulót május 14-én tartották, melyen 36 párt indult, de igazán csak két koalíció emelhető ki: az Erdoğan vezette Nép Szövetsége, és a „hatok asztalaként” is ismert fő ellenzéki Nemzet Szövetsége, amely különböző ideológiákat fogott össze Kılıçdaroğlu vezetése alatt, ami miatt sokan szivárványkoalíciónak bélyegezték őket. Sok közvéleménykutató ez utóbbi csoportosulás győzelmét jelezte előre, de Recep Tayyip Erdoğan végül mégis legyőzte riválisát, Kemal Kılıçdaroğlut, viszont nem tudott elegendő szavazatot szerezni győzelmének megerősítéséhez. A parlamenti választást megnyerte Erdoğan koalíciója, de az elnökválasztási versenyt az első fordulóban nem, mivel nem érte el a 50% + 1 szavazatot. Az elnök az első fordulóban a szavazatok 49,5%-át kapta, míg Kılıçdaroğlu 44,9%-ot. A migrációellenes platformon kampányoló Sinan Oğanra a választók 5,2%-a szavazott. A részvétel egyébként igen magas volt: a 64 millió szavazásra jogosult közül 87,2% járult az urnákhoz, azaz közel 55,4 millió szavazatot kellett megszámolnia a választási bizottságnak.
A kampánytémák
A választások előtt Erdoğan a gazdasági növekedésre, a nemzeti egységre és a külföldi ellenségek elleni harcra építette kampányát. Béremelést és alacsonyabb gázárakat ígért a választóknak. Azt is hangsúlyozta, hogy Ő az egyetlen jelölt, aki képes megvédeni Törökországot a terrorizmustól és a külső beavatkozástól. Ezzel szemben az ellenzéki programban többek között az állt, hogy megszüntetnék az elnöki rendszert, továbbá az államfő a jelenlegi kétszer öt év helyett legfeljebb egyszer hét évre lenne választható, valamint megválasztása esetén függetlenednie kellene és vissza kellene adnia párttagságát. Ezenfelül az ellenzéki koalíció a lehető legrövidebb időn belül a szíriai menekülteket is haza szándékozott volna küldeni. Ami figyelemreméltó a programjukat tekintve, hogy a hatalomra jutásuk esetén a teljes jogú európai uniós tagság elérésére törekedtek volna. Ez különösen nagy változásnak ígérkezett az erdoğani politikához képest, akinek kormányával 2018 óta akadtak el az ezzel kapcsolatos tárgyalások a különféle demokráciával összefüggésbe hozható aggályok miatt.
Ellenzéki fölény a választások előtt, mégis Erdoğan nyert
Hakan Akbas, az Albright Stonebridge Group vezető tanácsadója elmagyarázta, hogyan sikerült Erdoğannak dacolnia az esélyekkel és megnyerni a választásokat. „Sikeres kampánya van, amelyet többször is végigcsinált, egymást követően 11 alkalommal. Szerintem ennek elsődleges oka Erdoğan kultikus személyisége; nagyszerű szónok, és az üzenetei egyszerűek, mégis bizalmat ébreszt választóiban” – mondta Akbas a CNBC-nek. „20 éve hatalmon van; ő egy tapasztalt, ügyes politikus. Másodszor, politikai zseni abban az értelemben, hogy képes volt olyan politikai szövetségeket létrehozni, amelyek valóban szinergiát teremtettek az ő végső győzelme érdekében, ellentétben az ellenzékkel…”.
A németországi törökök Erdoğant támogatták
Ha csak a külföldön leadott voksok számítanának, akkor kijelenthető, hogy Erdoğan hatalmas fölénnyel diadalmaskodott volna. A jelenlegi elnök ugyanis a szavazatok 59,80%-át kapta az ország területén kívül, míg Kılıçdaroğlu csak a 40,20%-át. E különbséghez jelentős mértékben hozzájárultak a Németországban leadott szavazatok, ahol a második fordulóban 67,4%-ot kapott a jelenlegi elnök. Fontos tudni, hogy Németországban található a legnagyobb török közösség az anyaországon kívül. A német Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal (BAMF) által öt évvel ezelőtt közzétett migrációs jelentés szerint körülbelül 2,8 millió török háttérrel bíró ember él Németországban (a jelenlegi becslések 3 millióra teszik a számukat), akiknek körülbelül a fele török állampolgárságú. Ha a választás kizárólag Németországra korlátozódott volna, Erdoğan és a pártja döntő győzelmet arat, ugyanis a németországi török gyökerekkel rendelkező emberek túlnyomó többségben Erdoğanra szavaztak. Így volt ez 2018-ban is, amikor 65%-uk szavazott az elnökre, míg ezzel szemben más jelentős török populációval bíró országokban, például az USA-ban csak 17%, az Egyesült Királyságban 35%, míg Iránban 21% szavazott a jelenlegi kormányra.
És hogy miért népszerű a németországi törökök körében Erdoğan? A válasz korántsem egyszerű, de fontos tudni, hogy az első törökök – akik a munkaerőhiány pótlása céljából kerültek Németországba a 20. század második felében – elsősorban a vidéki anatóliai régióból származtak, amely meglehetősen konzervatív térségnek számít. Általánosan elfogadott tény, hogy amikor az emberek kivándorolnak, a magukkal hozott értékek megmaradnak, sőt akár tovább is fejlődnek. Ez a németországi törökök esetében azt jelentette, hogy a konzervatív vallási és egyéb nézeteiket megőrizték és átörökítették a diaszpórában is, és az Erdoğan által képviselt politikával könnyebben tudnak azonosulni. Emellett kiemelendő, hogy a beszámolók szerint számos külföldön élő török jogai drasztikusan javultak Erdoğan elnöksége alatt.
Kilátások
A török ellenzék sokszínűsége ellenére kezdetben sikeres lehetett volna, ha megszerzi a parlamenti többséget. Legnagyobb ígéretük az volt, hogy hatalomra kerülésük esetén visszatérnének a 2017-es népszavazás előtti parlamenti rendszerhez. Feltehetően a választási programjuk legfontosabb pontjainak teljesítését követően a rendkívül sokszínű ellenzéki szövetségen belül repedések keletkeztek volna a túlságosan szerteágazó politikai spektrum miatt, ezért korántsem biztos, hogy hosszú távú lett volna az ellenzéki pártok közötti együttműködés. Recep Tayyip Erdoğannak viszont mindenképpen szembe kell néznie a Törökország előtt tornyosuló gazdasági problémákkal, valamint az ország ideológiai kettészakadásából eredő következményeket is kezelnie kell a jövőben.
A gyorselemzést készítette: Tárik Meszár